Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-11-28 / 48. szám
Sátoralja-Ujhely, 1886. november 28. 48. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁH: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 fcr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Eézlrato* * nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) BIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt, diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden □ centimeter után 3 kr. számíttatok. állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. Közegészségügyi bajaink. *) — Két cikk. — I. Az állam egyes egyénekből állván, ereje, egészsége, jóléte egyes polgárainak erejétől, egészségétől, jólététől függ. S mindamellett, hogy ezen igazság oly világos, oly egyszerű s örökkévaló, évezredekre volt szükség, hogy számoljunk vele; s hirdetése és bizonyitgatása folytonosan szükséges még most is, kivált nálunk, hol ennek érzete és tudata még csak a legtanultabb osztályokban van meg s népünkből, a nemzet zöméből majdnem teljesen hiányzik. Hogy ezeknek ismétlése másutt, s még az e téren legelőhaladottabb Angliában is szükséges, mutatja azon körülmény, hogy ezen gyakorlati ország egyik legnagyobb államférfia lord Beaconsfield is szükségesnek tartotta annak kijelentését, miszerint ,,egy ország nagysága első sorban lakóinak fizikai fejlődésétől függ; s mind az, ami azok egészségének javítására történik, a nemzet nagyságának és fényének alapjául fog szolgálni.“ S ha a felett elmélkedünk, hogy mi hát az, mi egy ország lakói egészségének javítására szolgál ? elmélkedésünk fonalán arról fogunk meggyőződni, hogy nemcsak egyes orvosrendőri szabályok a ragályos betegségek tovaterjedésének, a járványos kórok fejlődésének megakadályozására s több effélék; de szolgál arra mindazon intézkedés, mely által a nép általános jólétét, műveltségét, morálját, szóval e földön elérhető legteljesebb boldogságát fokozzuk, mert mindezek a közegészségügygyei a legszorosabb viszonyban állanak. Mert mig *) Kivonatos közlemény dr. Chyzer Kornélnak 47-ik számunkban ösmertetett előadásából. Szerk. egyrészt a jólét, a műveltség, a morál feltételei a közegészségügy rendezhetésének: másrészt a közegészség egyik alapfeltétele azok megszerezhetésének. Beteg és satnya ember, épugy mint a beteg és satnya társadalom nem képes a boldogulásra: szóval a közegészség a közboldogulástól elválaszthatatlan. S ezért a közegészségügy ápolásának, fejlesztésének az államigazgatás egyik fő feladatának kellene lenni. Mégis mindamellett, hogy ezen igazságok oly egyszerűek, oly világosak, igen nehezen jutnak érvényre. Ha a múltra, az emberiség fejlődés- történetére visszapillantunk, első pillanatra szemünkbe ötlik, hogy az emberek, még azok is, kik gondolkoztak s koruk művelődésének irányát szabták meg, elhanyagolva saját énjöket, a nagy mindenség fürkészését tűzték ki feladatukul. A görög bölcs intőszózata: hogy .ismerd tenmaga- dat* figyelmen kívül maradt. A közegészségnek legelső jelentékenyebb méltatását az ó-kor egyik nagy ál- lamférfiánál Mózesnél találjuk, ki egészség- ügyi szabályokat vallási törvénybe igtatott, hogy népe azokat szentül megtartsa. A régi klasszikus kor keveset foglalkozott a közegészséggel, bár Athén és Róma többet gondolt a tápszerek egészséges voltával, a testedző gimnasztikával és a test egészségének fentartására elkerülhetetlen fürdőkkel, mint sok mai magyar város. A sötét középkor a vallásosság, a lemondás, a fanatizmus kora volt. Nem a földi, de a tulvilági boldogság után rajongott akkor az emberiség, s a nagy járványokban isteni büntetést látott, melyek ellen védekezni nem is merészelt volna. Ez időben közegészségügyet nem ismertek. Egyes közegészségügyi, de mindig csak rendőri intézkedésekkel csupán a tudományok újra ébredése után találkozunk; de a közegészségügynek oly méltatását, a minőt az emberiség legfőbb java, egészsége megérdemelne, mai napig is alig tapasztalunk valahol. Ha az újabb felvilágosodott korszak nagy bölcsészeinek s államférfiainak az államról s annak feladatáról irt müveit kutatjuk, találunk azonban elmélkedést minden egyébről, csak a közegészségügyről nem; s ez csak onnan eredhet, hogy kik a politikát tűzték ki életfeladatukul, rendszerint elhanyagolták az exakt tudományok művelését, a melyek egyedül nyújthattak volna nekik irányt az emberiség eme fontos, valóban életkérdésének megítélésében. A politikus eddig azt hitte, hogy neki elég jártasnak lenni a jogban és a történelemben, mely utóbbi pedig majdnem e századig minden más volt, csak az nem, a minek lennie kellett volna, t. i. az emberiség haladásának s művelődésének, tettei természetszerű törvényességének ismertetése. Az észleleten, megfigyelésen s kísérleten alapuló exakt tudományokat egészen elhanyagolták s feleslegesnek tartották. Pedig ha van az egyénnek természetrajza, úgy van az egyének összegének, az államnak is, amelynek ismerete nélkül azt rendezni és helyesen kormányozni lehetetlen. A mai államtudósok már helyesebb irányúak. A módszer, melyet tanaik megállapításában követnek, már inkább természettudományi, vagy legalább hasonló irányú ; s igy várható, hogy a közegészségügy napról-napra több figyelemben fog részesülni. T Á ft C A, Nehány szó „Kazinczy Ferenc“ mauzóleumáról. (Folytatás és vége.) Kazinczy Ferenc születése 100-ik évfordulójának megünneplését, a nemzethez méltó ezen eszmét, legelsőbben Erdélyi János s.-pataki bölcsészeti tanár (akadémiai tag) pendítette meg, a a-S.-Pataki füzetekben* 1857. évben.*) Kár volt a „S.-Pataki füzeteket* az ötvenes években ignorálnil! De hisz úgyszólván a fővárosi sajtó is csak akkor és éppen ezen eszme megpenditése alkalmából kezdett vele először foglalkozni, nem csodálkozom tehát, hogy azt S.-a.-Ujhelyben, oly messze S.-Pataktól, szintén nem ismerték. A .Pesti Napló“ — mint mondám — ez alkalomból ismertette a »S.-Pataki füzetek'•-et, *) Kazinczy Ferenc egyik utóda kölcsönt kért és kapott a s.-pataki főiskola pénzalapjából, a zálogbun heverő Széphalom kiváltására. Szomorúan értesülvén (mondja a hivatalos jkv.) hogy azon nagy férfiúnak Kazinczy Ferencnek — ki a magyar nyelv újjászületésének s jelen tökélyre jutásának, úgyszólván kezdeményezője s egyik legfőbb tényezője volt, — egykori laka, melyben nemzetünk nyelvügyeért annyi éjjen át virrasztott, jelenleg idegenek birtokában van: a kért összeg a történeti emlékű laknak, melynek kertjében a nagy halott hamvai nyugszanak, s a hozzátartozó birtoknak kiváltására megadatni rendeltetik!! . . . .jEz a nagy ember 1759. október 27-én született: maholnap 100 esztendeje. Külföldön ilyenkor már zeng a szó mindenfelé. Vájjon nem rezeg-e bennünk a kegyelet intő szava, hogy két év múlva százados ünnepet szenteljünk születése napjának? s magáévá tette a , S.-Pataki füzetek« szerkesztőjének, Erdélyi Jánosnak, lelkes eszméjét. Midőn pedig a többi hírlapok az eszmét agyon hallgatták, s az akadémia nem mozdult, Lévay József, akkor miskolci tanár, a »Szépirodalmi Közlöny* - ben 1857. nov. 18-án „Emlékezés Kazinczy Ferenc“ cimü terjedelmes cikkével felrázta a nemzetet, s életet adott az Erdélyi János eszméjének. A Lévay József lelkes felszólalása-, bátran mondhatnám feljajdulására, a magyar tudós társaság — a hazában már mindenütt nyilatkozó közszellem nyomása alatt, 1858-ik évi november hó 22-iki ülésében, tehát egy évvel később az Erdélyi János és Lévay József felszólalásaik után — Toldy Ferenc titkár indítványát elfogadta, hogy Kazinczy Ferencnek, mint az uj magyar irodalom megállapitójának évszázados születési emlékünnepét, az akadémia önmagához illő diszszel ülje meg. Elmondtam az 1859-ik évi országos Ka- zinczy ünnepélyt, keletkezésének időrendi történetét. Az évszerinti adatokból tehát világos, hogy az eszme nem a tud. akadémia körében merült fel. * Kazinczy Ferenc Bihar vármegyében született, Abaújban hivataloskodott, Kuffstein és Munkács várában raboskodott — az összes magyar nemzetnek irt és annak jövő nagyságáért nélkülözött; aggkorának munkásságát azonban napi egy ezüsthuszas díjazásért Zemplén vármegye vette igénybe, s ott látszik a vármegye levéltárán az avatott szellem és a vasszorgalom munkája; Zemplén vármegyének volt tehát kötelessége, hogy elsó rójja le a kegyelet adóját a nagy hazafi iránt. És mert a kezdeményezés innen eredt, Zemplén vármegye részben meg is felelt kötelességének, de a siker koronája Lévay József, most Borsod vármegye főjegyzőjét illeti. . . akinek kívánom, hogy sokáig éljen, — mert megérdemli. És most ismételve ellent mondok annak, hogy 1849-től 1859-ik okt. 27-ig csupán a protestáns pátens ellenében kifejtett ellenszegüléssel és a Kazinczy-ünnepélylyel adott volna a nemzet életjelt — sem azt el nem ismerem, hogy a Ka- zinczy-ünnepély eszméje a magy. tud. akadémia körében merült fel először. A Zemplén vármegye által 1859-ik évi december hó 30-án rendezett Kazinczy-ünnepély, habár azzal épugy, mint tavaly a Kossuth Lajos üdvözlésével elkésett, maradván akkor is utolsónak, — unicum volt az országban; más vármegyék vagy városok fellobogózott dísztermekben vagy templomokban ülték ünnepeiket.*) A mi ünnepélyünk az isten szabad ege alatt, a nagy hazafi szellemének porhüvelyét fedő sirhalom körül, a költőnek a múlandóság jelképe gyanánt roskadozó háza előtt, mint egykor a pusztaszeri honalapító gyűlés, folyt le. Abauj és Zemplén vármegyék középosztálya és sokan az ungiak, nők és férfiak egyaránt, szekereken, a közel falu népe gyalog, a lelkesedés mámorától ittasultan és egy közel jobb jövő *) Bihar kivételével, hol szintén Ér-Semlyénben, a születéshelyén, szabad ég alatt tartatották meg az emlékünnepet. Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.
