Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)
1919-04-05 / 12. szám
2. oldal. VÖDRÖS HAJNAL 1919. áftvii* 5. tesi intézményt és ezzel kapcsolatban úgy intézkedett, hogy a népbiztosságok munkáját az egyes népbiztosok között a megtörtént személyváltozások után a következőképen osztják meg: A Forradalmi Kormányzótanács tagjai : Elnök: Garbai Sándor. Belügyi, vasúti és hajózási népbiztosok : Landler Jenő, Vágó Béla. Földmivelésügyi népbiztos: Hamburger Jenő, Nyisztor György, Vantus Károly. Hadügyi népbiztosok: Kun Béla, Bőhm Vilmos, Szántó Béla, Fiedler Rezső, Haubrich Antal. Igazságügyi népbiztosok: Rónai (Hiratalos) Filkebánya. ápr, 4. Április 2-án körülbelül 120 emberből álló cseh rajvonal fejlődött fel támadásra a telkibányai különítményünk ellen. A Wildmann csoport derék vörösei és a telkibányaiak erős géppuskatüzzel fogadták őket és a támadókat teljesen szétszórták. 11 halottat, köztük egy zászlóst eltemettek, 2 foglyot ejtettek és 1 gépfegyvert zsákmányoltak. A telkibányai véres kudarc ismét meggyőzhette az ántántot és különösen a cseheket arról, hogy nem engedünk meg több rablást és annexiót. nem akarunk vért látni, ártatlan proletárvért lelketlen imperialisták bűnös céljaiért nem akarunk háborút, de ha az utolsó falatot akarják szájunkból kivenni, tigrisekké leszünk és semmi Lira őszi esős napon. Távoli gyász izsolozsma. Szomorú, őszi napon . . . Ilyen a lelki lakom. Látom a tempos, busszemü népet Sírva haladni a sáros utón Lelkem szomorúan utánuk oson. Büszke ruhában fényes kocsipárnán Hetyke legény ü!. Egy nagyszerű pap. Lelkem zokogva a küllők közé kap. Távoli, gyászi zsolozsma Szomorú, őszi napon . . . Ilyen a lelki lakom. 1911. december. * Hetedikes gimnazista koromban írtam, egy régi füzetemben találtam és most kiadom ez igazolt, világháborúval és forradalmakkal szentesitet régi sorokat - mert kezd aktuális lenni. Zoltán, Ládái István. Közélelmezési népbiztos: Erdélyi Mór, Illés Artur, Kondor Bernit. Közoktatásügyi népbiztos: Kunfi Zsigmond, Szamuelly Tibor, Lukács György, Szabados Sándor. Külügyi népbiztosok: Kun Béla, Ágoston Péter, Pogány József. Munkaügyi népbiztosok : Bokányi Dezső, Guth Antal. Német népbiztos : Kalmár Henrik. Pénzügyi népbiztosok : Székely Béla, Lengyel Béla. Ruszin népbiztos: Stefán Károly. Szociális termelési népbiztosok: Vargha Jenő, Rákosi Mátyás, Dolcsak Antal, Kővesi Béla, Kelen József. sem lehet szent előttünk. Ügyünk igazságát mi sem mutatja fényesebben, mint az a tény, hogy a csehek visszaverésében Telkibánya egész népe derekasan vett részt. felöntötték 1. ferencz József szobrát. 1. Ferencz József volt császár és királynak a milléniumi emléken levő szobrát ledön íötték, a szobor összetört, csak a csizrr' ja maradt meg. Az ismeretlen tettesek ellen a legszigorúbb vizsgálat folyik. kicsapják a JCaragyorgyevicseket. Luganóból jelentik: Olasz lapok délszláv forrásból azt a hirt közük, hogy Jugoszláviában kikiáltották a köztársaságot. Laibachi lapok ezt nem erősitik meg, de tudnak róla, hogy Belgrádban a Karagyorgyevicsek elcsapásával foglalkoznak. A jövő zenéje. ■1-elhunyó, piros lángnyelrek kapkodnak a síivem feló. Félek, hogy felgyújtják és emésztő, felrobbanó lánggal fog égni az én puskaporos, szegény szivem. Valami van a levegőben. Csodás, uj- hangu melódiák zengenek a lelkemben és várok, várok egy rúgást, egy nagy, szent végtelen szomorúságot, egy megváltó, utatmutató, varázsos igézetet. .. Harcizaj . .. Jön a háborús világ. És érzek magsmban nagy, messiási erőt, feltámasztó, repülő energiát. . . . Riadtan csapódik össze a szárnyam ... Hallom a gyász; hrrangszót, bolyong a téli mezőn, idegyülnek az ablakom alá, a bútorok közé és hívnak, hívnak dúdoló sírással, búgó könyörgéssel:-— Jer velünk te szomorú gyerek fel a légi magasba. Tiszta, nagy ott a fehérség és hangzik, elcseng a dal messzire. Jer, be'esiiunk mindenüvé, ahol daltalanul, hangosan orgiáznak az emberek ; belekapaszkodunk a csupasz, fehérfátylas, téli ágakba és fujuuk nékik szép mámoritó A Vallásoktatás. A papok aknamunkája a munkásság körében. Nagyon átlátszóan tetszenek fondor- kodni kedve« ««uhá», reverendát, vagy akár bajuszos, magyarnadrágo« lelkiatyák! Épen tegnap irtuk m«g, hogy az öas*«s letűnt hatalmasok kiaded játékairól tudomással bírunk ás bigyjátek el, hogy nem sokáig fogjuk azokat ttrni. Mikor a leggonoszabb örömmel fogtok örülni azon, hogy a vieaálykodáe magvát ügye« kézzel sikerült széthintenetek a pro- letárság között, akkor fog lesújtani reátok ennek a proletárságnak kemény ökle. — Tisztában vagyunk veletek, tudjuk, hogy h« moet »keresztényi alázattal“ meg is hajtjátok fejeteket a megváltozhataclannal szemben, titokban a széthúzást, a gyűlölködést szítjátok a proletárok között, hiszen ez az, amihez legjobban értetek. A Tanácskormány elrendelte, hogy a vallásoktatást ki keil küszöbölni az iskolákból és ez meg is történt. A papság látszólag belenyugodott a rendeletbe, nem volt benne annyi bátorság most sem, hogy maga merte volna nyíltan kimondani esetleges aggályait, hanem elkezdte titokban izgatni a munkásságot, különösen annak női, hiszékenyebb részét: »Ne hagyjátok magatokat, ti munkások vagytok, ti szólhattok, nekünk nem szabad szólnunk sem 1 Ne engedjétek szó nélkül, hogy az iskolákban eltiltsák: a vallásoktatást, mert akkor ilyen, meg olyan borzasztóságok fognak elkövetkezni, mint pl. az is, hogy mi — elesünk a hitoktatási dijaktól és ti kiestek a mi hatalmunkból.“ — Ezeket az utóbbiakat ugyan bizonyára nem mondották hangosan, pedig ez az alapja, a mozgatója az egész kis mesterkedésnek. Ezekkel az alattomos eszközökkel sikerült annyira vinni a dolgot, hogy tegnapelőtt délután a dohánygyári munkásnők 20 tagú deputáeiót küldöttek a Direktóriumhoz. A küldöttséget Kroó elvtárs fogadta és felvilágosította őket arról, hogy a Tanácsköztársaság senkit nem akar valdalt a tavaszról, lombokról, a csicsergő madárdalról. Jer, elmegyünk a hülő csatatéri szivekbe, zengünk nekik bus, andalító dalt az életről; belopunk a szivébe egy kis ibolyaillatot és átmuzsikáljuk a halálba lágyan, csendesen. Jer, belezongünk az ifjú szivekbe, lelkesítő, harcos indulót, amitől felforr és tombolva nyargal országutjain, a kékes ereken, a suhogó lázpircs vér. És te majd dalolsz fényes, osodanó- tókat, amitől felpezsdül az omlottvállu, nehéztagu, dolgozó baromember és egyenesre köszörüli a munkás kaszákat . . . És eljön a piroszászlós, szeDt vajúdás amikor isteni, öntudatos erővel vágják a buta úri fejekhez a lefogó láncot, a csúfos, ronda bilincset .. . Forrni, zúgni fog miudeD, lesz eszme- születés és eszmeholál ... és mi dalolni fogunk mindenütt, mindig és örökké. Jer velünk te szomorú gyerek, jer velünk ... így a harangok. És a lelkem, ez a finom, érzékeny földrengés-mérő már sejti, Telkibányánál támadtak a csehek Véres fejjel menekültek vissza.
