Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)

1919-04-05 / 12. szám

1919. április 5. VÖRÖS HAJNAL 3. oldal. A kártya alkonya. lásának gyakorlásában zavarni, a templom ezután is templom marad, onnan semmit el nem vesznek, ott imádkoz’natik min­denki kedve «zorint reggeltől-estig (de, hogy azután mit fog enni, ha nem dolgo­zik, az már más kérdés) gyermekét min­denki taníthatja otthon akármilyen val­lásra, azt azonban nem engedik meg, hogy az iskolában nyíltan tanítani engedjék azokat a tanokat, melyek a gyermekikből a proletariátus ellenségeit vannak hivatva nevelni. A deputásió azt kérte még, hogy a parókiákon taníthassák a papok a vallás- tant, ők fogják fizetni ezért a dijat. Csuta elvtárs, aki közben bejött, kijelentette, hogy ha annyira elvakultak, hogy keser­vesen msgkeresett filléreikből akarják eze­ket a henye herékst eltartani, ám tegyék Budapest, április 4. A hadügyi népbiztosságban történt személyváltozás alkalmából csütörtök délelőtt a katonák felvonultak a Várba a hadügyi népbiztosság elé. Sajnálatos módon a katonák egy része és a hoz­zájuk csatlakozó félrevezetett munkások néhány csoportja erőszakos magatar­tást tanúsított Pogány Józseffel szem­ben. A forradalmi Kormányzótanács jelenlevő tagjai csakúgy, mint a kato­nák vezetői azonnal szembehelyezked­tek az álhirekkel félrevezetett csopor­tok tüntéseivel. A hadügyi népbiztos­ság erkélyéről először az első közös nemzetközi ezred parancsnoka beszélt a katonákhoz. „Eljöttünk* igy szólt, hogy megmutassuk a magyar proletá- riátusnak és az egész világnak, hogy olyan erővel rendelkezünk, hogy a proletáriátus igazát mindenütt diadalra vihetjük. Utána Vágó Béla, belügyi Nép­meg. Egyelőre megengedi, hogy a paró­kiákon tarthassanak vallásiam órákat, hi­szen biztos, hogy országos érvényű ren­delet fog intézkedni rövidesen ebben a kérdésben is. Hát kedvs3 lelki-juhászok, nem na­gyon átlátszóan tereltétek erre a hamis ösvényre a báránykákatT Ők találták volna ki, hogy a parókiákon tartassanak meg a vallástan órák ? örüljetek hát még egy kicsit, hogy sikerült ismét tilosba hajtani a Ielki-juhosskákat I Higyjétek, hogy dia­dalt arattatok I „Mikor a leggonoszabb örömmel fog­tok örülni azon, hogy a viszálykodás mag- vát ügyes kézzel sikerült szóthintenetek, j akkor fog lesújtani reátok ennek a prole- ! társágnak kemény öklel“ biztos, akit a tömeg lelkes óvációval üdvözölt, a következőket mondotta: „Egyetlen egy kérdést akarok most Önökhöz intézni és ebben a percben akarom hallani a feleletet: megbíznak e Önök bennünk ? Támogatják e Önök az ideiglenes Forradalmi Kormányzó- tanácsot?“ Hatalmasan nyugodt volta römeg válasza : Megbízzunk bennetek! Éljen a Forradalmi Kormányzó tanács ! Vágó azután igy folytatta: „A Forra­dalmi Kormányzótanács méltó az Önök bizalmára, de akkor Önök is nyugod­janak bele a Forradalmi kormányzó- tanács határozataiba, mert ha a szov­jetválasztásokig nem tudjuk a rendet fenntartani, hátráltatjuk az általános forradalom kitörését, amely pedig ké­szülőben van. Ha Önök testtel és lélek­kel támogatni akarják a Kormányzóta­nácsot, amely maga proletáriátus, hall­gassanak el és őrizzék meg igazukat és higgadtságukat. Átadom Önöknek a Kormányzótanács üdvözletét s köszön­jük Önöknek hogy tettrekészségük- kel támogatnak bennünket a kitűzött cél elérésére, de egyuttai figyelmezte­tem Önöket arra, hogy a proletárdik­tatúrának fegyelem az alapja, az épí­tőkövek összeragasztója, amellyel há­zunkat felépítjük. Fegyelem nélkülnem tarthatjuk meg vonalainkat, fegyelem nélkül nem tiporhatjuk le a burzsoá­ziát és fegyelem nélkül nem tudjuk felépíteni a szociális államot.“ Tomboló lelkesedés volt a válasz szavaira és azután a tömeg csendben szétoszlott. Jáacgint visszarendelték párisba. Genfböl jelentik: Smonths tábor­nokot azért küldik Magyarországba, hogy egyengesse a megértés útját Ma­gyarország, Románia, Szerbia és a Cseh-szlovák államok között. Ennek a rendeletnek különösen asszo­nyok fognak örülni s főként anyák, akik gyermekük szájától vonták meg a falatot, hogy brutális é« öniő embereik átkos szen­vedélyüket kielégíthessék, de azt hisszük, minden jóérzésü ember csak helyeselheti a Direktórium múlt esri rendelkezését, amellyel egyszerre szünteti meg as ártat­lan tartlit, az alsóst és a kévé« romanti* káju, de annál izgatóbb hu«zonegy*t é« makaót. Valljuk meg őszintén : utálatosak va­gyunk. Ha végig mentünk az ezüst-tükrös, füstös, egészségtelen kávéházak játékter­mein, békében, háborúban állandóan együtt láttuk az összeszokott „kompániát“, amint züllött savószinü szemükkel gusztálták a hetest, vagy csapkodták az adut, körülöt­tük pedig a kibic, az átok, akit senki nem szeret, aki nem játszik, akinek semmi ér­deke sincs a játékban, aki csak azért ül ott, mert egész életében munkanélküli volt és mert jóbolond proletárok hűségesen hordták zsebükbe a pénzt. Ám ez békében volt igy s utána a háborúban, könyvesük ezt is a régi rezsim tartozik számlájára. De most már okvetlen szólnunk kel­lett, mert az nem szemérmetlenség volt, amit sokan itt müveitek egész a mai na­pig, hanem a Forradalmi Kormányzóta­nács rendeletének bűnös,, negligálása. Ki­mondták a munkakényszert, — de az a benyomásunk, hogy azóta még intenziveb­bek dúlt a ferbü és a rarusii, mintha a kihicek és játékosok csak azért is meg­akarnák mutatni ... Hát lássuk. Kimondtuk az „Á*-t s bizonyára a „B“-t is kimondanánk, erre azonban nem fog sor kerülni, mert a tö­mött erszényük jóllakott kártyahősök és kibicek szerény és ártatlan bárányokká változtak már csak a rendelet olvasására is. — Csárdáskirályné. Tegnap este a „Csárdáskirálynó“ szép zenéjíi operettet elevenitetta fel a társulat. A szereplők mind igen jók voltak úgy, hogy csaknem feledtették velünk a szegényes kereteket, amelyek közt mozogni kénytelenek. Ve- reczky Sylvia szerepében Balázs Rózsi ez este aratta első igazi nagy sikerét. Gyö­nyörű mejeleuésével és hangjával, kitűnő játékával nagyszerűen hatott. Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést, hogy a kiváló primadonnát miért láttuk csak az egész szezonban összesen három szerepben. — Kovács Hanna primadonnának szintén je­lentős sikere volt Stázi kontesse szerepé­ben. Pap László játékban s énekben ki­tűnő volt. Első helyen kellett volna meg­emlékezni Varga Béla játékáról s különö­sen csodás tánc művészetéről. Huszti Iboly ügyesou táncolt. A diadalmas Csárdáski­rályné dacára a szereplők nagy sikerének mégis másképp festett Fodor Oszkárnál. A gyönyörű díszleteket, a nagyszerű ka­tonazenét várjuk visszavárjuk. mi >ir-| uw *55.1 Tüntettek Pogány ellen érzi, eped és várja a mennydörgést, a fö!- detrázó vihart és lesi vágyón, türelmetle­nül a lappangó nótákat, a megváltó dalt és az éjféli, szent szomorúságot. 1911, december. Valahol szenvednek. Kacajos örömök között árnyas bus lesz hirtelen az arcom .. . Valahol sirás nyöszörög . .. Márványos csarnokba lökött a vig, esinadrattás Élet ... Valaki nyögve könyörög . . . Nem bírnak megfogni dévaj örömök, nem tudok nevetni a lelkem szerint . .. Valahol, valaki vészesen hörög. S míg bűnös, büszke öröm zakatol, elsírt könyek köde gomolyog és egy óriás, véres szív vonaglik valahol. 1911. december. Oárdos Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom