Felvidéki Ujság, 1947. november-december (2. évfolyam, 46-52. szám)
1947-12-22 / 52. szám
A szociáldemokráciának csak egy útja lehet: December 14-én a Szociáldemokrata Párt vidéki lapjainak felélőé szerkesztői értekezletet tartottak a 'pártközpontban. Az értekezlet harcos egységbe kovácsolta az egész szociáldemokrata sajtót a jobboldal felé kacsingató opportunizmus ellen. Az értekezleten, amelyen cír. Szalai Sándor egyetemi lantír elvtárs, a párt sajtó. Szakasits Árpád: Nincs visszafordulás! Rendkívül felelősségteljes kort élünk. Elénktárul a világ- történelem döntő korszaka. Itt a/, osztályharc utolsó szakasza! Ez paráncsolóan előírja a merész szembehelyezkedést a kispolgári életnézettel. Nincs visszafordulás! Minden napunkkal benne élünk egy forradalomban, aminek nem a barrikád a jjellegzete. A választáskor sok támadás érte a pártot. Felbukkant a klerikalizmus is. Ha ezek behatása következtében elfordultak pártunktól olyanok, akiktől támogatást reméltünk, akkor fel kell mérnünk e rétegelt ériekét. Nem tehetünk engedményeket, mert minél több engedményt teszünk, annál rosszabb. Keménységgel és szilárdan kell haladnunk az igazi pártvonalon, amit két kongresszus szab meg. Semmiféle esemény nem terelhet bennünket Jobbra! A nemzetközi feszültség napról-napra nő. A polarizáció mindjobban kialakul. «A „Harmadik üt‘‘ politikája, amely a polgári humanizmussal takarózik, a kapitalizmushoz tér vissza és következménye az, ami Franciaországban történt Számunkra tehát nem létezhet harmadik út! Amerika célja az, hogy szétszórja Európa demokratikus erőit, hogy biztosíthassa a kapitalizmus uralmát, a mi célunk, hogy összefogjuk őket mert a szocializmust akarjuk megteremteni. Példát keli mutatnunk a nyugati munkásságnak céltudatosságban. Antwerpenben hatni akartunk a nyugati szocialista vezetőkre, de azok egy ideológiai betegség lázában tévelyegnek, mert kispolgári behatás alá kerültek. Mi itt fent az újjáépítéssel dolgozunk a szocializmusért. A*vidéki vezetőknek arra kell törekedniük, hogy forradalmi szellemet vigyenek a nninkásmozgalont^' bégkörébé.tfj," forradalmi biblia szellemét! osztályának vezetője elnökölt, Szakasits Árpád főtitkár eh-társ, dr. Justus Pal képviselő elvtárs és Vajda Imre elvtárs a Tervhivatal elnöke tartottak olyan előadásokat, amelyek nemcsak a sajtó, hanem minden párttag számára iránytrmitató jelentőségűek. .42 előadások lényegesebb részeit a kővetkezőkben közöljük. Vajda Imre: Mi van a Marshaü-ierv mögött ? A világpolitikai harc döntő stádiumba lépett a Marshall terv. fölötti vitában. Tévesen látja az, aki azt mondja, hogy Kelet és Nyugat karcol itt. Ez végsőkig kiéleződött osztályharc! Az USA támadó kapitalizmusa fejlett szervezeti és geográfiai helyzete révén egyre nagyobb befolyást akar szerezni a világ felett. Kimondották, hogy a világ egy oszthatatlan egység. Az amerikai ipar ma a világ termelésének 50 °/o-át teszi ki. Ez 70 %-ra is fokozható. Már az első világháború után állandó munkáslétszámcsökkenés mellett a munkateljesítmény a két és félszeresére emelkedett a gépek következtében. Európa arra törekszik, hogy elérje a békebeli színvonalat, Amerika, hogy a békenivó kétszeresét. Éhez piac kell bent és kint. Bent a fokozott termelési kapacitással nem tud lépést taiíani a vásárlóképesség. Tehát kint kell piacot szerezni. Olyan piacot, amit nemcsak megszerez, été meg is tarthat magának a kapitalizmus. Ezért kell letörni egyes országokban a szocializmust, ahogy az Franciaországban is történi. A londoni konferencia rendkívüli jelentőséget tulajdonított a francia sztrájknak, Ezt mutatja, hogy Bewin a sztrájk alatt leküldötte megfigyelőnek helyettesét John Forster Dallest. A kapitalizmus számára döntő, fontosságú volt, hogy Francia- országot letörjék szegénységgel és kiéliezteíéssel. 1 kiélezett nemzetközi konfliktusban mi keieteurópai államok csak arra az álláspontra helyezkedhetünk, amire már a háború után helyezkedtünk, hogy nekünk magunknak kell megteremtenünk azt, amire szükségünk van. Nem várhatjuk a sültgalambot, különösen ha ez a galamb nagyon drága. A belső fron- ' ton nincs reménye a kapitalizmusnak. Elvettük várait, a nagybirtokot, nagyvállalatokat, nagybankokat. A kulcspozíciókat átmentettük munkás kezekbe. Most a kapitalizmus még guerillaharccal próbálkozik azon a téren, ahol a gyártmányok a termelőtől a fogyasztóig jutnak. E téren is le fogjuk küzdeni. A külső fronton, szembe kell néznünk az ellenséges fronttal. Tudnunk kell -uill-öl-vwt gzó. mi van a Marshall terv mögött. Ez nem ideológiai, vagy kultúrharc. Itt egyszerűen profitról, kapitalizmusról vagy szocializmusról van szó. Disputa az új színház körül Az elmúlt hetekben a fővárosi sajtóban disputa zajlott le az új színház kialakításának kérdéséről. Néhány lagymatag hozzászólás jelent meg a régi színház védői részéről, amelyben azt panaszolták, hogy a világirodalom rendkívül kevés szocialista tendenciájudarabotmulathatfel. Bennünket az általános knl- turérdeken túl azért is érdekel ez a probléma, mert a vidékre lelátogató színházak repertoirját Pesten állítják össze. És nem- érdektelen számukra, milyen színpadi kenyérrel traktúlják vidéki dolgozóinkat, Jogos tehát, ha mi is hozzászólunk a vitához. Véleményünk szerint itt nem a darabokon van a hangsúly, hanem a közönségen. A felsőbb fokra lendült dolgozók áramlanak a színházak felé, hogy kielégítsék kultúrszomjukal. Friss, szívesen befogadó új közönség- réteg tessz ez, amelynek Ízlését mm rontotta el a polgári iskola, a mindenáron szórakozási vágy, a revue és a dőzsölök több más színes üressége. Nem arról van szó, hogy újgazdagok lepik .el a színházak megürülő zsö- lyéil, hanem egy egészen új lelkületű réteg, amiből végre formálni lehet új és művészi igényű közönséget. A színháznak tehát az a kötelessége, hogy ezt az új közönséget komoly és értékes koszton nevelje. Kiválassza minden idők repertoirjából azt, and érdemes a nevelésre az új irányok befogadására. A rendezők pedig új korszerű élettel telítsék ezeket. Nincs kompromisszum! Pártunk a felszabadulás után három alapelvre támaszkodott. 1. Külpolitikailag tényleges barátság a szovjettel és Keleteurópa demokratikus országaival, 2. A két munkáspárt együttmunkálkodása, 'S. A párt Marxista alapja. Ezek az irányelvek döntők a jövőre is. Most új helyzet alakult ki. Felvonultak az osztályfrontok. Megkezdődik a döntő küzdelem. Nincs kompromisszum többé ! A külső fronton Amerika hallatlan agresszivitást mutat. Osztály - harc dúl Keleten és Nyugaton, csak a formájuk más. Nyugaton sztrájkkal harcolnak a munkások, Keleten építéssel, A belső fronton már az első világháború után felismertük, hogy a kapitalizmust nem lehet egyetlen varázsütéssel eltüntetni. Csak a mélységbe húzódik és alkalmilag felbukkan a felszínen. Ezért most lépésről lépésre küzdjük le. Kiküzdöttük magunknak azokat az erőforrásokat, amikből a kapitalizmus táplálkozik. Kialakítottuk a szocializmus végleges kiépítésének alapjait. Meg kell akadályoznunk, hogy a kapitalizmus visszatérhessen’bármilyen formában is. A gyökeres gazdasági offenziváboz politikai offenzivának kell társulnia. Már most látnunk kell, milyen lesz országunk gazdasági struktúrája a 3 éves terv után. Vegyes gazdálkodás lesz szocialista és magángazdálkodási szektorral. A kettő aránya szabja raeg, milyen utat tettünk a szocializmus felé. A cél a szocializmus végleges gvűzelme, amit csak a munkáspártok együttműködésével lehet elérni. Hogy mi történik, ha a munkáspártok nem tartavak össze, azt a franciaországi helyzet mutatja. HÜSTÁCI SÁNDOR: LÁZADÓK! A mi jött ihi írből nőitek a Tragédiák Mi váltunk, Mi vagyunk, És mi leszünk a világ folyása. Mi indultunk mindig tagadni És mi laposluk minden göröngyös út [tetejét. Olt voltunk 'a katakombákban, Olt voltunk a gályán A végtelen múlt minden emelkedésének [legfelsőbb fokán. Ki látott, minket, ? Ki értett meg minket ? Felbuzdult haragok Malomköveket hengergettek lábainkelé. Vérünkkel vakoltak! Hányszor ? De mi áttörtük a torlaszokat. Behamuzott, fedetlen fejűnkkel Oda állottunk a csúcsokra, Hogy harsonáktól beharsonázott le- [gyen a világ: Testvérek! Jó testvérek, Emberek! A mi gondolatbamélyedésünk Ácsoltatta a keresztfát, De a mi jöttünk elölt Mindig leomlott egy világ. A vidéki írók ügye Az irodalom mostanában rossz üzlet, de még rosszabb a vidéki iró számára, aki mostoha a mellőzöttelc közölt is és pesti lektoraink nagyvárosi fölénnyel kezelik kézirataikat. A „Vidéki“ szó irodalmunkban egészen ledegradáló jelentőséget nyert. Pedig a magyar irodalom nemcsak a történelmi korban, de a közelmúltban is a vidéki gárda forradalmi lendületéből és újító erejéből táplálkozott. A Bánk bán tipikusan vidéki alkotás és az Ember tragédiája is csak a sztregovai magányban születhetett életre. De ép úgy vidéki volt a Nyugat indulása Váradról, Adg költővé bontako- zása és vidékről özönlött fel Pestre az erdélyi ízű irodalom, amely Tamási Áront adta. Pest más szellemiség, mini a vidék, de nem annyira értékesebb, hogy hegemóniát gyakoroljon fölötte, vagy épenséggel elölje. A vidéki mélyebb, homo- rabb, mcditállóbb, több kontaktusa van a magyar élettel és kevesebb lehetősége a külföldi nagyokat követő epigonizmusra. Meg kell alkolni a vidéki írók könyvkiadóját, hogy termelő értékekben mutassuk meg egyenértékűnket Pesttel, folyóirat tekintetében ügyes, de kissé dilettáns ízű próbálkozás a Vám!őrtűz. Nem mutatkozhat meg benne teljes erejében a vidéki író. Adjanak módot és papirt arra, hogy évente 12 könyvben mutatkozzanak be a vidéki alkotók. Csak a pesti lektort hagyják eL
