Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-09 / 154. szám
Nádai Pál: Ä lakásberendezés művészete TEiiDtDEta J^afl^ARHIRIiAB__________________ 20 FOLYÓIRATSZEMLE KALANGYA ' 'Németh László Budapest magyar meghódítását sürgeti. Aki Magyarországot akarja megváltani, Budapesten kell kezdenie. Budapest meghódítása nélkül nincs Magyarország. S nem egy jel mutatja, hogy Budapestet igen is meg lehet hódítani ... Ha valami nemzeti katasztrófa ezt a folyamatot el nem metszi: a Budapesten megfészkelt magyar szellemnek s a Budapestre felözönlő magyar tömegnek: nem is olyan soká boldog, felismerő szerelemben kell összecsapnia. Néhány mozdulatát látjuk is már ennek az összecsapásnak. Kispolgáristák a tornateremben Kodály-dalokat énekelnek, Szabó Dezső hatvanadik születésnapját magyar ezrek ünnepelték s a Belvárosi Színházban 125- ször ment egy darab, amelyet magyar író írt, magyar színészekre, magyar fájdalmakról. Dr. Bartucz Lajos tanulmányában a magyarság fejösszetételét vizsgálja. Napkelet Sárkány Oszkár Budapest kultúrfölé- nyét vizsgálja a statisztikai számok tükrében: Budapestről akartunk írni és mégis állandóan a vidékre gondoutunk, helyesebben arra az ideálisabb Magyarországra, mely főváros és vidék fogalmakon túl várakozik, hogy belekapcsolódjék a magasabb kultúrába ... Idegen város ? Lehet. De úgy összefonódott már vele életünk, hogy nem tudnánk nélküle élni: Anteusz- ként térek vissza, hogy új erőt adjon. Bobula Ida gróf Klebelsberg Kunó volt kultuszminiszter szellemi arculatához ad újabb érdekes vonásokat. Mesterházy Jenő a 60 éves Eötvös-szobor történetét ismerteti. Hans Freyer egyetemi tanár a német szociológia ismert művelője a mai szociológia feladatairól írt nagyobb tanulmányt: A szociológia független ismeretszerzés és ugyanakkor felelős szolgálat a népnek és államnak. Nyugat Szekfü Gyula az asszimiláció-vita során Szólal meg a Nyugat hasábjain: A jövő mindig jövő marad, melvet nem láthatunk, de Szent István országában, az évszázados települési tarkaságban nehéz lesz a saját népi életet zárt formák közt élni. Legalább is Európa még távol van attól, hogy a kisebbségek életét az államrezonoktól mentesíteni tudná, vagy akarná. És egyezer eljön az idő. amikor a magyar állam-' rezon is hatékony lesz, már pedig az asz- Ezimiláció széles mederbeengedése, vagy megszorítása és teljes elfojtása a történet tanulsága szerint a jól, vagy rosszul fel- fogott államrezon kérdése. Ez az. amit politikai tehetségünk hanyatlása idején oly kevesen tudnak megérteni. — Halász Gábor folytatja Justh Zsigmond érdekes naplójának közlését. —- Közli a Nyugat Kaffka Margit első irodalmi leveleit is, amelyet a magyar írónő 1003-ban írt Gellert Oszkárnak, a „Magvar Géniusz” szerkesztőjének. — Vas István Reviezkyről emlékezik meg. Magyar Szemle Szabó Zoltán a magyar falukutatás újabb irodalmi termékeit ismerteti. (Tamási Áron: Szülőföldem, Darvas József: Egy paraszt-család története. Erdei Ferenc: Magyar város). Bevezetőjében felfigyeltető megállapításokat tesz, a néip- mentés elferdült, idegen szellemű fajtáiról: Jelen pillanatban ott tartunk, hogy kétes raépmentési szándékok igen lehetséges nemzetvesztési hajlandóságokkal párosultak s egy eléggé primitív mozgalom csak azért akarná felékesíteni a magyar népet a népjólét gyöngyeivel, hogy rögtön idegen ágyba is tetesse. — Lelkes István a jó magyar ejtési verseny nemzeti jelentőségét méltatja: Kodály Zoltánnak köszönjük, hogy hallóvá tette eltompult fülünket. — Egyed István: Totális közjog és magyar alkotmány. — Téesői Móricz Béla: A harmadik honvédség. — Dóry Béla: A kárpátaljai „fehér #pén”. Rihmer Pál: Uj városképek Budapesten. — Somogyimé ötves Lenke: őszinte szó a magyar filmről. — Entz Géza: Magyar antropológia. — Ybl Ervin: Időszerű kérdések. — Vitéz Németh Lajos: Nemzet- védelem számokban. — Szász Zsombor: A bánsági magyarság pusztulása. — Tamás Lajos: Magyar középkor a Dunameden- cében. — Végül Vita Zsigmond igen mélyreható tanulmányban vizsgálja az erdélyi realizmust. Nádai Pál egyik legképzettebb és legismertebb nevű képviselője a lakásművészet magyar irodalmának. A tárgy teljességét felölelő, összefoglaló munkája örvendetes meglepetés könyvpiacunkon (Magyar Könyvbarátok), ahol régóta érzett hiányt pótol. Választékos ízlése és tárgyismeretének gazdagsága kivételes jelentőséget és értéket biztosít a munkának. Ismeri a mai ember ízlését és kényelemszeretetét. Számol a különböző igényekkel és anyagi feltételekkel. Azonban nemcsak a mai élet kivánalmai sorakoznak fel e könyvben. Az elmúlt korok stílusainak szemléltető példái is helyet kaptak és értékes tanulságokkal szolgál könyve a szobatér, az elrendezés, valamint a helyes életformák magasabbrendű tudnivalói közt. Nádai könyve nevel, művel, ízlést fejleszt és hasznos, gyakorlati értékű tanácsokkal látja el a lakását berendező, vagy bútort vásárló olvasót. Felhívja érdeklődését olyan apróságokra, lakásberendezési „fogásokra” és finomságokra, amelyeket általában csak a szakember ismer. Bevezet az iparművészet műhelytitkaiba és megismertet a bútor-, fa-, szőnyeg-, porcellán- és üvegipar elemeivel és alapfogalmaival. A szép otthon tanulságos kézikönyve ez a munka, melynek gyakorlati használhatóságát fokozzák a jól áttekinthető, szemléltető táblázatok és a sok szép képmelléklet. A szép, a kényelmes, a családias otthon hármas követelményének szempontjai vezetik a szerzőt. Igyekszik a technikai megoldások és az ízlés öszhangját biztosítani az egészséges lakásnak, az otthonnak, (F er e ne z y Ferenc komoly tanulmányt írt a „Magyar ízlés” ícöny vei sorozatában a magyar jelleg igazi vonásairól, a magyarság mély lényegéről. A könyvet lapunk más helyén ismertetjük. A következőkben jellemző részleteket idézünk belőle.) Az a tény,_ hogy valaki magyarnak született, még édes-kevés, A magyar élet nemcsak testi lét, hanem szellemiség is. Az, hogy valaki magyarnak született, egymagában még csak testi adottság, csak nagyszerű lehetőség arra, hogy magyarrá legyen. Magyar azonban csak úgy lesz, ha magyar testében, magyar szellem virágzik, de torz lesz belőle, elfajzott lesz, ha idegen szellemmel telik el. De ne gondoljuk azt sem, hogy a magyar beszéd egymagában már magyarrá tesz valakit. A nyelv elsajátítása senkit sem tesz az illető néphez tartozóvá, az illető nép fiává. A magyar tanárról, aki latinul tud, senki sem hiszi józan ésszel, hogy — latin. Kun Béla és Szamuelly sem lett magyarrá azzal, hogy magyaiul beszélt. És a született magyar, aki a magyar szellemiség dús tárházából csak a nyelvet mondhatja magáénak, nagyon-na- gyon messze ván még attól, hogy jogot formálhasson a magyar elnevezésre. A nyelv nagyszerű értéke minden népnek, de korántsem — egyedüli szellemi értéke. A nyelv épp úgy, csak egyik kifejező eszköze a nemzet lelkének, mint ahogy a zene, tánc, képzőművészetek, irodalom, szokások, ételek, h^zak, bútorok, ruhák és így tovább. Mindegyik kifejezési mód ugyanannak a léleknek különböző kifejezési módja, eszköze. Egyik a másikkal nem helyettesíthető, nem pótolható. A maga helyén egyik épp oly értékes, mint a másik. A nemzeti szellemet pedig mindezek a sajátos kifejezési módoknak az összessége teszi. A „Nyelvében él a nemzet” szólást a korszak találta ki, amely kivetkeztette a magyarságot önmagából. Az a korszak, amelynek idegen, jött-mentje egyedül a nyelvet volt képes úgy, ahogy elsajátítani, á magyarság dús szellemi kincstárából s ezzel az egy értékkel akarta magát közénk befészkelni. Ez a törekvés sikerült. Most azonban már itt az ideje, hogy leszámoljunk a „Nyelvében él a nemzet” szólásban lévő álnoksággal. Szó sincs arról, hogy csak nyelvében élne a nemzet és szó sincs arról, hogy mindenki magyar volna, aki nyelvünket beszéli. Nem elég magyarnak születni. Nem elég magyarul beszólni. Nem elég magyar földön élni.., Nem elég magyar, állampolmint munkahelynek kívánalmait összeegyeztetni az esztétika igényeivel. Nádai, nagyon helyesen, elítéli a háború előtti évtizedek szecesszióit, az ízléstelenségek határtalan tobzódását, amelynek nyomán őseink otthonát és véle az egész polgári társadalmat ellepték a „művacakok”, hamis „dísztárgyak”, „műtárgyak.” Ebből az időből sok-sok ház- és bútorvétek maradt meg napjainkra is, sőt újabb palánták nőnek ki belőlük. Az ízléstelenségek melegágyának a szerző az olcsó nászajándékokkal kedveskedő „galantéria- ipart” és az ilyeneket terjesztő nagyáruházakat tartja. Nagyban rontja a helyes ízlést a roszul értelmezett népiesség iparművészete is, amely műkulacsokkal és egyéb pályaudvari műtárgyakkal árasztja az idegeneket. Végül is a szerző felsorolja mindazt a haszontalan holmit, ami a lomtárba való, amit el kell távolítani lakásainkból. A boldog otthon tudományába vezeti az olvasót Nádai okos könyve. Ez a tudomány végső fokon — helyesen mondja a í.zerző is, — a bölcseség és derűs élet- szemlélet kérdése: összhangban kell lennünk a tárgyakkal, melyek körülvesznek bennünket s nehéz órákban bizalmat és erőt lehelnek belénk. A téma művészi jellegének megfelel a nagyszabású munka köntöse is. Végh Gusztáv finom könyvdíszei, sok szép mű- melléklet és a könyvnyomdái jelesség igazi „könyvbarát” könyvvé avatja a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda szép kiadványát. gárnak lenni, Nem elég iskolázottnak lenni. Nem elég hivatali tisztséget és méltóságot viselni. Nem elég adót fizetni, szavazni, vagy katonáskodni. Nem elég magunkat magyarnak „érezni”, — magyarnak „vallani.” És legkevésbé elég szájjal magyarkodni. Mindezek egymagákban, — de összevéve sem tesznek, avatnak senkit még magyarrá és mindezekkel még semmit sem tettünk azért, hogy magyarokká legyünk. A hazafiság nem üres szólam, nem megfoghatatlan valami, hanem élethivatás, kötelességteljesítés és reális valóság. A hazafiság nem szájjártatás, nem nagyhangú politizálás, jelszó és frázis. Nem gyűlölködés. A hazafiság nem nyöszörgés, sóhajtozás és nem melldöngetés. A hazafi- eág éber nemzeti öntudat. A hazafiság a nemzeti értékek ismerete, szeretető és megbecsülése. A hazafiság kézzelfogható valóság: magatartás, tett és cselekvés. Munka és áldozat. Magyarnak lenni: nagyon nagy dolog. Magyarnak lenni: magas méltóság. Aki magyar, az az isteni akarat letéteményese ős képviselője. Magyarnak lenni: isteni küldetés, hit és hitvallás, hűség és engedelmesség. Magyarnak lenni: felelősség és feladat, — tett és cselekvés, — tudás, munka és áldozat. Ha magyarok akarunk lenni, elsősorban is tudatára kell ébredni annak a nagy felelősségnek, amellyel a reánk bízott magyar életért Istennek és a magyarságnak tartozunk. S ha így magunkba szállunk és könyörtelen ítélőszéket tartunk magunk felett, töredelmes szívvel be kell ismernünk, hogy bűnösök vagyunk. Fajtánk romlásáért. Be kell ismernünk, hogy alig volt életünkben nap s a napnak olyan órája, amikor nem vétkeztünk magyarságunk ellen s nem voltunk árulói a magyar szellemiségnek, értékeknek, gondolkozásunkban, ízlésünkben, szokásainkban, életünk berendezésében, szórakozásunkban, kedvtelésünkben, olvasmányainkban, zenénkben, táncunkban, öltözködésünkben s az élet számtalan más nagy és apró dolgaiban. Teendőinket világosság okából osszuk három csoportba: 1. A magyar szellemiség, ízlés, gondolkozás, életszemlélet elsajátítása és kifejlesztése. 2. A magyar szellemiségnek, ízlésnek, gondolkozásnak, életszemléletnek a saját életünk ható tényezőjévé való tétele. 3. A magyar szellemiség, ízlés, gondolkozás, életszemlélet kifelé való képviselete és védelme. Ferenczy Ferenc Ludas Mátyás 52—53 Szabó Dezső népszerű füzete júliusban kettős számmal jelent meg (a következő csak október elején). Bevezető' írásában a nemrég ünnepelt hatvanéves író, mint a számadó, megrázó vallomást tesz: „Mélyen, életem minden gyökeréről áradó hittel hiszem: hogy közel van az idő, mikor a magyar adottságok és események minden viszonylatának parancsára, mintegy matematikai kényszerből: nemcsak írásaimmal, de intézményes tettekkel is részese leszek a magyar sors irányításának. Eljövendő történelmi szerepem benne van a magyar életösztön, a magyar megmaradás minden feltételében. Lehet: hogy addig, a nem távoli időben: nekem is, fajtámnak is a szenvedések és megaláztatások üj, talán minden eddigieknél nehezebb napjain kell átmennünk. Derülten és csüggedetlenül fogjuk kiállani a megpróbáltatást. Mi leszünk Keleteurópa írjei, akik világbirodalmak minden hatalmánál nagyobb hatalomnak, erősebb valóságnak érzik a maguk megijesztlietetlen életakaratát.. - Higyjetek eltántoríthatatlanul bennem és elhivatott erőimben. Én nem vénülhetek meg és nem roppanhatnak meg erőim. Hiszen nem abban élek, ami személyes, múlandó és esendő. Hanem abban, ami személytelenül örök és egyetemes: az örök magyarság örök életépí- tésében.” Szabó Dezső végül köszönetét mond híveinek, akik a május 23-án lefolyt ünnepséget előkészítették, azon résztvettek és megjelentek, valamint azok felé is „bókot” hint, akik tüntetőleg távolmaradtak. A füzeiben a .Aliért?” című nagy regény folytatását olvassuk. Kik voltak a székelyek? Hétszázesztendős vita: vájjon kik a székelyek? honnan származnak? magyarok-e, vagy mákfajta testvérnép leszármazottai? hogy Kerültek Erdélybe? Elsőnek Anonymus krónikája (1203) emlékezik meg róluk, akik egykor Attila népe voltak. Más régi adatok azt igyekeztek bizonyítani, hogy a székelyek attól a háromezer hűn harcostól származnak, akik a lírimhild-esatűből menekülve, Erdélybe menekültek. Sokan romantikus magyarázatokat adtak a székely névről és származásról. így Horváth István a székelyek származásánál a zsidókig elkalandozott, egyesek pedig egészen Noé bárkájáig... Timon Ákos azonban már 1734-ben kimondja, hogy a székely szó nem nemzetet jelent, hanem foglalkozást. A vita különösen Hunfalvy Pállal kezdett heves harcokat ölteni, ö elveti a régi mesemondókat és kizárólagosan tudományos adatokra támaszkodik. A vitában azóta is, napjainkig tart, kiváló tudósok részvéteiével, de, úgylátszik, még mindig nincs határozott eredmény. Ezt a hét- százesztendő óta folyó vitát foglalta most össze kitűnő könyvben dr. Fülöp Kálmán és Acs Albert. Miután ismertették a kérdés történetét, egyöntetűen kifejtik a szerzők a maguk véleményét is, mondván, hogy a székelyek pedig székely eredetűek voltak. Azaz: olyan népek között kell keresnünk a székelyek őseit, amelyek a honfoglalás körüli évszázadokban Magyarország területén laktak. Ez a nép a szigi, sziki vagy szike névvel jelölt külön etnikum volt, amely azután beolvadt a magyarságba. A tudósok dolga, hogy megdöntséls vagy megerősítsék ezt az újabb feltevést. Addig is, Adja Isten, hogy a csíki havasok, meg a háromszéki, gyergyói bércek székelyei túléljék a tudósokat, akik származásuk gyökerét kutatják az eltűnt idők nyomában. Békeffy Gábor versei így csak fiatal költők tudnak lázadozni, fogvacogtató hangon kiabálni. Az egész kötet .„Megátkozott örökség”) végig egyetlen lobo- gás, megállásnélküli vulkán-kitörés. Pedig ez már a harmadik versfüzete, s ilyenkor az ember már azt várja, hogy nyugodtabb mezőkre, derűsebb, kiegyensúlyozottabb tájra érjen a költő. Nem megalkuvásra gondolunk itt, vagy meglnmyászkodásra, Békeffy Gábor izzig-vérig heves lú'ai személy akit a sorsa is állandó vallomásra, szókimondásra kényszerít. A forma, a nyelv kívánja a lehiggadásí, a mondanivalók arányos elosztását. Bőbeszédű, egyenetlen ,ezért törik meg sokhelyütt a versalése is. „Torkom kiszáradt, de szívemben ég a dal, cl- dalolpi mégsem egyszerű” — vallja be őszintén, mikor ő maga is érzi, hogy a költészet többet jelent, mint hangos hadakozást a „szel- lemgóliátokkal”, mihaszna „szóvigécekkel”. Ha majd az ősök paraszti nyugalma elér az ifjú köitö szívéhez verseiben is több lesz az erő és a nyugalom. Ézt a teremtő derűt várjuk új verseiben Békeffy Gábortól, akinek tisf-zta emberi hite, jószándéka és vadóctehet- sége határozottan biztató, i 1939 JÚLIUS 9, VASÁRNAP MAGYAROK VAGYUNK «
