Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-09 / 154. szám

Jßeml a regiÍmráí&kkőz ctt'la: DCődúlámji (Jattól Híadd szóljak ennek a lapnak vendég­szerető hasábjain Hozzátok, felvidéki Ba­rátaim. Mostanában egyre sűrűbben gon­dolok Rátok, egyre gyakrabban jutnak «szembe a távoli napok, melyeket együtt töltöttem Veletek Pozsonyban és Érsek- újvárott, amikor Ti még kisebbségi ma­gyarok voltatok. Emlékezgetek a hosszú hajóutakra, a pozsonyi kikötő aranybetűs házaira, zölden bólogató békés fasoraira, szemközt, a túloldalod, Ligetfalu ligeteire s a város csendes, tiszta, meredek utcáira, magyarnótás kávéházaira. De legfőképpen azokra a végtelen baráti beszélgetésekre és izzó vitákra, amelyeket hajnalig foly­tattunk egy kávéház elhagyott terraszán, vagy a Holdvilág kék sugárzásálban álom- barnertilt tereken. j Mintha álomba merült volna mindez. Egyszer Érsekújvárra mentünk s a Nyitra. füzes partján kikötve csónakunkat, a fűbe keveredve tanakodtunk a magyar­ság sorsán. Forró nyári nap volt, levél sem rezzent, a rétek fölött édes szénaillat höm­pölygőit, a csillogó vízben gyermekek lu­bickoltak s egyikőtük szenvedélyesen gesz­tikulálva korholt engem, mért nem állunk mi, itthoni írók a sarkunkra, mért nem hirdetünk radikálisabb követelményeket földreform, népnevelés, tőke és munka, kultúmépítés dolgában, hiszen ha az anyaország szociális elrendeződése végre- valahára megtörténnék, a körülöttünk tengődő, marakodó, gyűlölködő, önpusz­tító népek, mint vasreszelék a mágneshez, szükségképpen hozzánk tapadnának. Ez még a régi jó, dicsőséges bethlenistváni korszakban történt, a konszolidáció korá­ban, a Speyer-kölcsönök, a lillafüredi épít­kezések, a Bethlen-udvar országras2óló re­meklése idején, s Ti nem értettétek meg, miért viszolyog a mi hátunk, íróké, attól a veszedelemtől, hogy a Markó-utcába ke­rülünk, ha túlságosan feszegetjük a kis- birtok-nagybirtok-földhélküliség probléP- máit. Gyávának neveztetek minket s nem hittétek-, hogy itt bizony bolseviki volt mimten, akár tősgyökers magyar író is, aki hozzá mert nyúlni a nagybirtok, a .nagytőke, a parasztság és munkásság sors­döntő kérdéseihez, s voltak szavak, amiket leírni sem volt szabad. Különös világ volt az és Ti nem értettétek. A színházakban Szomory Dezső, Lakatos, Fodor László, Meller Rózsi, s más hasonszőrű diadalma ragyogott, a körutakon, zöld vendéglőben az „Oly jól csúszik ez a banánhéj“ ritmu­sai zengtek, a kávéházi asztalok körül pá­paszemes „szocialisták” folytattak vége­láthatatlan analíziseket s fasisztának, reakciósnak, hülyének nevezték azokat, akik ki merték mondani, hogy elvégre ma­gyarok volnánk, a sajtóban dühöngött a gazdasági prosperitás görögtüze, a zsidók füzetjegyet váltottak Berlinbe s a hét egyik felét ott töltötték ottani érdekelt­ségeik rendbentartására, ottani lapjaik, fordításaik, társulataik és szeretőik ápolá­sára, a másik felét „nyugateurópai“ gőg­gel itthon. Csodákat beszéltek a német kul­túra nagyságáról, Alfred Kerr szellemessé­géről, a Bárdos Artúrral vetekedő Rein­hardt lángelméjéről, a meztelen lokálok ínyencségéről, s rajongtak azért az „elemi igazságért”, hogy Ausztriának a biroda­lomhoz kell csatlakoznia. Könyvesboltjaink döntötték a „német” írók tömegét. Vagón- szám áradtak a német folyóiratok. S min­ket néhányunkat, akik már akkor a Van- dervogelek magyarországi tevékenységéről ejtettünk néhány szerény szót s viszolyog- tunk ettől a német guvernánt-pénzernber- szociológus-író s egyéb áradattól, bunda- szagú, kultúrálatlan vidékieknek, holmi pa­raszti magyaroknak, más szóval: tökfil- kóknak neveztek s ignotusi, meg ignotus- páli magaslatról néztek le. S a másik ol­dalon? Igen, a másik oldalon egyre mél- tóságosabb ragyogással emelkedett a ze­nitre Herczeg Ferenc asszimilált magyar­sága, Rákosi Jenő csődbe nem kerülhető, makacsul a „harmincmillió magyar” szo­boralapzatán álló liberalizmusa, a Petőfi Társaságban megismétlődtek Pékár Gyula dörgedelmei a „magyar irodalom ketté­szakadásáról” é3 Móricz Zsigmond „haza­áruló” műveiről, új győzelemre indult az Uj Idők' óvatosan nemzetiszínű, •— csak annyira, hogy az utódállamokból ki ne tiltsák! •— dilettantizmusa. Az ifjúság pe­dig, az egyetemi ifjúság, rohanva támo­gatta a hősi pózban tetszelgő politikusok egész sorát a hatalomba, tudomásul sem vette a magyar szellem igazi képviselőit s tűrte, hogy Klebelsberg Kunó, a kultúrfö­lényes kultuszminiszter, olyan szelekciót érvényesítsen a közoktatásban, amely az egyre jobban elterpeszkedő bürokraták osztályérdekeit a legmesszebbmenően meg­védelmezte, de a paraszti, munkás és zsel­lérgyermekek számára bezárta a felfelé- emelkedés lépcsőit. Ha most, hogy nem választ el bennün­ket egymástól országhatár, visszatekintek azokra az időkre, ismét elfogja torkomat a keserűség, mint akkor, a Nyitra partján, amikor gyávasággal vádoltok bennünket. Mert tudtam, többet nem tehetünk, mint amit tettünk s rettenetes elesettségünkben és földhözragadt nyomorunkban olyan ma­gunkra hagyottan ténferegtünk, mintha sivatagban lettünk volna. Amikor este egyik barátunknál letele­pedtünk, én fáradtan, sajgó fejjel ledőltem az egyik szobában a díványon, hogy va­csoráig szundítsak egyet. A dívány forgott velem, fejem sajgott, egész testem bizser- gett. A nyitott ablakon lombok bólogat­tak be hozzám, csend volt s jó nyári illat és békesség. Kint, a messze vasúti pályá­kon Cs. S. D. felírású vasúti kocsik gör­dültek, az utcákon cseh rendőr ácsorgott, s fel, egészen Bohuminig, el a Tiszáig, meg a szudétavidéki Asch városáig, egy erős­nek látszó, eleven, lüktető idegen biroda­lom idegei vették-liozták az élet áramait. 8 egyszerre különös hangokat hallottam. Halk, igen halk, zümmögő dalt. Magyar népdalt. Még álmodtam, de már ébren is voltam. Réten, réten, hej, a gombaszögi réten, elvesztettem a zsebbevaló késem, késem után a karikagyűrűmet, azt sajnálom, nem a régi szeretőmet... Lasan kinyitottam a szememet s Titeket láttalak, Barátaim, a dívány körül, ott áll­tatok s halkan daloltátok ezt a dalt, a fel­vidéki cserkészek gombaszögi táborozásá­nak dalát. És emlékezzetek, kicsordultak a könnyeim. Most már el lehet mondani, megvan hozzá a kellő időbeli távolság, hogy el­mondjuk: ebben a gombaszögi táborban s ebben a dalban reménykedtünk valameny- nyien. Vacsora közben s azután is még késő éjszakáig arról beszélgettünk, hogy a gombaszögi cserkésztáborban megszüle­tett a népi megújhodás magva. Igen, így volt. Ti kezdtetek a „falukutatást”, Ti szerveztétek meg olyan bámulatos önzet­len munkával s együttműködéssel, ami­lyenre idehaza, sajnos, nem volt s nem is lőhetett példa, Ti jártátok a legeldugot­tabb falvakat, éltetek a parasztok között, kérdőíveket töltöttétek ki és dolgoztatok fül, előadásokat tartottatok, népdalt, me­lódiát, néprajzi anyagot vizsgáltatok és gyűjtöttetek, gondotok volt a búzaárakra csakúgy, mint a tüdővészre, a kézimunkára és faragott kapubálványra csakúgy, mint a falusi könyvtárak állapotára... A cser­készmozgalomba bevittétek a népdalt, ifjú­sági kongresszusokat rendeztetek, hirdet­tétek a népi magyar irodalom klassziku­sainak nemzetteremtő hatalmát, megértet­tétek Ady Endrét. Szövetkezeti mozgalmat folytattatok. Ott voltatok mmdenhoi, ahol a magyar parasztért tenni lehetett és kel­lett valamit. Ti lelkes, vidám, egészséges, hívő magyar fiúk, többnyire paraszti, zsel­lért sorból származottak, akiket a cseh közoktatás ingyen is, sőt ösztöndíjjal is felvitt a középosztályba, hogy államhű „humanisták”, cseh lelkű „demokraták” s ne magyar demokraták és magyarhű hu­manisták legyetek. Voltatok Pozsonyban, Érsekújvárott, Prágában és Brünnben, Rólatok írta Móricz Zsigmond azt a cik­ket, amelyben magyarabb magyaroknak, látóbbaknak, áldozatkészebbeknek neve­zett Benneteket az itthoniaknál, érettetek kiáltották ki őt ismét hazaárulónak, nem- zetgyalázónak, hurcolták meg az egész or­szág bethlenistváni megyei közgyűlésein. Pedig ő csak megértette; amit a gomba­szögi népdal mondott. Kettészakadt irodalom ? Kettészakadt magyar társadalom? Dehogy volt itt ket­tészakadva akár az egyik, akár a másik! Volt egy irodalom, — s van, ma már le- tiporhatatlan van, — amely magyar volt s ezt nem értette, sőt üldözte az elmagyar- talanitott közönség és közvélemény. S volt, — ma már egyre inkább csak volt — egy másik, amely uralkodott, diktált és ítélt s nem volt magyar. Idetartozott Herczegtől, Pékártól Fodor Lászlóig a legfurcsább színárnyalatban a hivatalos és nem hiva­talos, de uralkodó „irodalom”. Volt egy néma, elsikkadt magyar politika s egy másik, amely domború mellel hirdette a pénzügyi összeomlás előestéjén, hogy „túl­jutottunk a hegy gerincén, kitárul előt­tünk a boldog, dicsőséges jövő, most már lefelé haladunk, a virághímes völgy felé“, ennek csúfos kitakarödását láttuk a disz- szidensek bukásakor, a választási gőzhen­gerből alkotmányos fuvolává alakult Sztranyavszky, a zokogó nyiltleveleket ír- dogáló, magáramaradt Bethlen s más le­hullottak elnémulásakor. És ime, a kis gombaszögi tábor egyre hatalmasabb tá­borrá nő, a Ti falukutató útjaitokon már felkészült csoport jár, s mi, akkoriban még gyáváknak nevezett írók, íme, szívó­san, gyakran a falat kenyérről is le­mondva, de mégis meggyúrtuk a magyar lelkeket. Még egy-két esztendő s lesz ma­gyar közvélemény is, ami 1848 óta nem volt __ A Ti földetek azonban ma is kérdőjel­ként mered azok elé, akik a lelkeken ugyan nem uralkodnak már, de a politikai polcokon még igen. Vájjon hogy dolgoztok tovább a felvidéki népi szellem érdekében? Hogy viszitek tovább a szövetkezeti gon­dolatot, például, a mi mammut-hangyánk- kal szemben? Hogy járjátok a falvakat? Besoroztak Benneteket óraadó tanárok­nak, kisegítő tanároknak, vagy be sem soroztak semminek. Aki megházasodott közületek, kicsiny otthonába beköltöztek a legfeketébb kenyérgondok. Akinek szerel­mes mátkája van, lemond a családi élet­ről. S ott vannak a sovány és igazságta­lan cseh földreform magyar földhözjutta- tottjai. Hányszor átkozták itthon a cse­heket, hogy csak ennyi s ennyi százalék <£ter BÜTOR SOK TATOHttílSEGE áthely« ERZSÉBET-KÖIÍCT 28. SZ. ARA Telefon 13^-452 magyarnak juttattak földet. vájjon most már örökre az övék marad-é, amit mégis megkaptak? S kapnak-e azok is, akikért úgy lázadoztak a magyarkodók húsz éven át, a zsellérek, napszámosok, a rongyosok? Kapnak-e itt is, a régi terü­leten? A Felvidék nem lehet tovább corpus separatum, — halljuk szinte naponként. Valóban nem, de ime, nem is az. Csak a politikusok s főkép a nagybirtokosok sze­mében az. A magyar magyarság, a magyar szellem nem tudja annak. Mert lám, Ba­rátaim, a Ti problémáitok ma is azonosak a miéinkkel, a mi fájdalmaink a felvidéki fájdalmakkal... Földkérdés... Iskola- rendszer ... Szövetkezet... Munka és munkabér ... Népkultúra ... Vájjon más­ként értelmezitek Ti ezeket a szavakat, mint mi! Nem állótok külön, aminthogy akkor sem állottatok, amikor egy országhatár választott el bennünket egymástól. A dal most is úgy zümmög a fülünkben s ugyan­azt mondja, a dal, a magyar nép dala. A gombaszögi tábor dala. El ne felejtsétek! Japán csap elfoghatták mongolok sabb katonai bázisát Tovább taPt a szigorú tiencini btokád HssingMng, július 8. A Döméi Iroda je­lenti : Mint a kvantungi hadsereg közli, a japán-mandzsu csapatok Nomonhantól északra elfoglalták a Balshagal magaslatot, amely a Noro dombbal a szovjet-mongol csapatok legfontosabb katonai bázisa volt. A japán csapatok miután szombaton dél­előtt kiverték az ellenséget balshagali állásaiból, azonnal üldözőbe vették a Khala folyó mentén visszavonuló ellensé­ges erőket. 71 távoiketeti tengeri haderők Párizs, július 8. A Petit Párisién közli a távolkeleti tengeri haderők táblázatát: Anglia 120 ezer, Hollandia 50 ezer, Fran­ciaország 40 ezer, Szovjetoroszország 30 ezer tonnatartalmú tengeri haderővel ren­delkezik ; az Egyesült Államok csendes­óceáni tengeri hadereje pedig egymillió tonnatartalmú. A felsorolt államok a Távolkeleten tehát 1 millió 240 ezer tonnatartalmú tengeri haderőt tartanak készenlétben a távol­keleti vizeken. Ezzel szemben Japán ten­geri hadereje 860 ezer tonnatartalmű. Ttngoietlenes Tüntetés Tokióban Tokió, július 8. Az angolellenes szer­vezetek pénteken tüntetést rendeztek a Hősök emlékműve előtt, majd zárt menet­ben az angol nagykövetség elé vonultak. Craigie nagykövetnek határozatot nyúj­tottak át, amelyben kijelentik, hogy Anglia japánellenes magatartása a japán-kínai viszályban veszélyezteti a Távolkelet békéjét. Az egész nép támogatja a kormánynak és a hadseregnek az angol kínai politika gyö­keres megváltoztatására irányuló követe­lését. Förmosán Szintén angolellenes tüntetést rendeztek, amelyen mintegy 30.000 ember vett részt. Itt ugyancsak jegyzéket nyúj­tottak át az angol konzulnak. Nehézségek az angol- lap (in tárgyalások körül Párizs, július 8. Francia diplomáciai körök rendkívül élénk figyelemmel kísé­rik a távolkeleti helyzet fejleményeit. A tokiói angol-japán tárgyalások nagyon ne­hézkesen indulnak. A Párizsba érkezett hírek szerint a japán hatóságok ki akar­ják terjeszteni a megbeszélések kereteit valamennyi kínai külföldi engedményes terület kérdésére és az ezzel kapcsolatban felmerülő pénz­ügyi és gazdasági kérdésekre is. Ha a ja­pánoknak ez a szándéka megfelel a való­ságnak, akkor bizonyára Franciaország és az Egyesült Államok kormánya is bele­kapcsolódik a tárgyalásokba, mert a két ország kormánya nem engedheti meg, hogy érdekeikkel ellentétes precedens jöjjön létre. A tiencini engedményes területek zár­lata továbbra is szigorú jellegű. Mégis a! francia engedményes terület élelmiszer- ellátása kielégítő. ­M japán külügy­miniszter• határozott- hangú nyilatkozata Milánó, július 8. A Corriere della Serre közli tokiói tudósítójának Arita japán; külügyminiszterrel folytatott beszélgetését* A tudósítás szerint a japán külügyminisz- ter a következőket jelentette ki: —* Japán el van tökélve, hogy új ren- det épít fel a távolkeleten és minden esz* közzel szembeszáll harmadik hatalmak ak- cióival, amelyek úgy vélik, hogy útjába! állhatnak az új Ázsia felépítésének. A távolkeleten mindaddig nem lehet meg­szilárdulást és jólétet teremteni, amig Kína félig-meddig gyarmati életet foly­tat és amíg ezt az állapotot bitonyös nyugati hatalmak fenn akar­ják tartani. A tienci vesztegzár megszüntetése kizáró­lag a helyzet alakulásától függ. Japán nemcsak hogy tiszteli Kína szuverénitá- sát, hanem komoly megfontolás tárgyává teszi azt, hogy megszüntebUKínábath a te» rületenkívüligéget. Jt _ JwnÁ jjr ......... Praaa-alkatrészek kifaríJáíroycladásiXelye: KluRi'r és Wirkmann. BfiéSt, VI., Jókfci-utüfcü Tel.: 118-860, 310-935.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom