Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-30 / 172. szám

1939 JŰLIUS 30, VASÁRNAP

teisütde"ki J^GÍ?ARHTRI>AB

Hódítsátok meg a felvidéki tájakat!

Irta: Andódy Lajos

Utolsó cikkemben felvetettem, hogy amíg az anyaországban az írók nemes versenyben állanak, hogy az ország egy-egy darabját meghódítsák külön magyar szerelmük számára, addig a felvidéki tájak gazdátlanul állanak, nem jelentkezik senki, hogy a táj egy-egy szegletében élő ember világában, mint különleges kis magyar mikrokozmoszban, vizsgálja meg az életet, mely az egész magyarságra nézve jellemző. Azt mondtam, hogy gazdátlan a Felvidék, a tájak és a tájakban élő ember iránti szerelmét nem telekkönyvezi a Felvidéken senki, amikor az anyaországban irodalmi alapon táji partikularizmusok alakulnak. Most részletesebben meg kell

vizsgálni ezt a megállapítást. Mindenekelőtt ki kell jelenteni, hogy a felvidéki iró is nagy szerelemmel tért meg a felvidéki tájra s a tájban élő ember partikuláris életéhez, csakhogy ilyen szándéka elé sokkal nagyobb akadályok gördültek, mint az anyaországban. A felvidéki tájak és a tájban élő ember élete a nemzeti enyo- más alatt romladozott s gyarmati állapot felé csúszott egyre határozottabban. A gyarmati sorba alásüllyesztés végrehajtója, az idegen állam, a csehek soviniszta köztársasága és önző demokráciája vigyázott arra, hogy az iroda’om állásfoglalást ne gyúrhasson a felvidéki tájak riadtsá- gából és az emberi fájdalmakból.

Hegyország hangja

A legáltalánosabb honalapítói szerelemmel Darvas János közeledett a felvidéki tájak felé. A hegyek országának fogta fel a Felvidéket a kisebbségi sorsban. Nemzetiségi szempontból népek kohójának tekintette és megvizsgálta, milyen hangulatokat ébreszt ez a négyvölgves táj a szlovák írók lelkivilágában. Pompás fordítói készséggel összeszedte azokat a lírai megnyilatkozásokat, melyekben a szlovák írók vallottak szerelmet a tájnak és a tájban élő ember sorsának. Ennek a vállalkozásnak értéke időtálló, nem múlhat el sohasem, a kisebbségi helyzet eltűnte után sem. Mert e vállalkozás értéke ennyi: Amíg a fiatal szlovák szellemiség egy feltörő nép tekintetnélküliségével és gátlásoktól való mentességével akart berendezkedni Szlovákiában, addig a kisebbségi magyar poétának volt bátorsága, hogy a Hegyország hangulatait keresse úgy, ahogyan azok a szlovák poéta „társak” lelkében nyiladoznak. A vállalkozás értékét bizonyítja az is, hogy szlovák részről sosem érdeklődtek a magyar tájak, az alföldi részek hangulatai iránt. A szlovák író úgy élt benn elzárkózott életében, mint a középkori várúr a vágvölgyi lovag- fészkekben: sásszemekkel kémlelte a gazdagabb síkságot s várta a pillanatot, hogy megrabolhassa. A síkságok poétája testvéri érzéssel közeledett a hegyvidéki társak felé, de a hegyek világában természetesnek vették, hogy a síkság élettérként szolgálja a hegyvidéki ember érdekeit és életét. A szlovákság hiába fordult szembe a csehek központosító politikájával, egyben, mégpedig a legfontosabb dologban mégis azonos volt vele. Ez az azonosság az, hogy középeurópai szomszédait éppen úgy eszköznek tekintette nemzeti létéhez, mint a csehek. Még a Hegyország poétái sem tudtak egy középeurópai magatartáshoz méltók lenni, annak ellenére, hogy Közép-Európában éltek. A kisebbségi magyar poéta középeurópai szerelmének keresett kifejezést, amikor a Hegyország hangulatait akarta a magyarsághoz közvetíteni.

Gömör és Mátyusfölde

lágválság is a harmincas évek elején s a hámorok riadtsága elérte a gömöri városokat és itt riadt hangulatokra Vidította a kisebbségi költőt. A maradék gyárakban új viszonyba került a kisebbségi munkás és munkaadó s Darkó István Zúzmarája, mely először adott kifejezést ennek a közeledésnek, egyike legáltalánosabb és legményebb kisebbségi irodalmi élményeinknek. Darkó István Farkas Gyula történelmi ifjúsági regényei után ajándékozott meg a Zúzmarával minket. Farkas Gyula ifjúsági regényeiben a közvetlen történelmi múlt megszakadásán borongtunk, de Darkó István a felvidéki társadalmi válságba állított bennünket. A gömöri tájak hangulatát, természetesen az emberét is, líra közvetítette felénk. A mátyásföldéi tájét líra és a kezdődő elbeszélés. Mátyusfölde paraszti életében fogékony hajlamot árult el az urbanizálódásra már a régi keretekben is. Óriási falvak alakultak itt a Pozsony—Párkányt összekötő vasutak mentén. A falvakat Pozsony és Budapest serkentette bátrabb életre. Ezek a falvak a fordulatkor úgy szakadtak le a ’két központ vonzásából, mint amikor egy bolygórendszer robban az űrben. Ennek a roppant változásnak tetejébe a vidékre berontott a gazdasági vi- falvak állandó borzalmakban éltek ebben az iőben. A költők, akik hangot akartak'

adni ennek, szinte beleőrültek az egytál krumpli, romlott szerhák, púposhasú parasztasszonyok, pocsolyák, kifoszlott kerítések, a tardoskeddi zsellérsors stb. kilátástalanságába. Alkotásukban szintq nem tudtak túlvergődni ezeken a borzalmas élményeken, megállították őket fejlődésükben.

A felvidéki városok

A falvak riadtsága megejtette a városokat is. A cseh és szlovák hódítók jól tudták, hogy a magyarság erejét úgy törhetik meg, ha városias és urbánus készségétől fosztják meg. A városokban visz- szaszorították a magyarságot. Az első években még zárt kolóniákba húzódtak a kisebbségi magyar városokban, mintha védekezésre rendezkedtek volna be. A második évtizedben a zárt szláv kolóniák meghódítani készültek mindenütt a magyar városokat. A városokban a magyarságot foszlott nadrágú és foszlott életű nyugdíjasok képviselték, mindenütt láthattál ilyen csoportokat, csak ki kellett állani a városok tereire a kilencórai misék után. Szomorú és fáradt arcok verődtek össze a piacokon és csak a szemeik beszédesek, a szájuk néma, mert á falevelek is hallgatják beszédüket. Amint így sorvad urbanitásunk, úgy növekszik vágyunk és szükségletünk utána. Amíg az anyaországban ‘ egyre határozottabban a falu felé fordul a fiatal írók érdeklődése, nálunk úgy fordul a város felé, a falu irányából. Szvatkó Pál áll azurbánus igényű fiatalok élén s a Tátra-kiadó megíratja „Városképeit”, melyekben magasfokú lokálpatriotizmus, a táj, ember és társadalom szerelme, az anyagi élet és a szellemi kibontakozás lehetőségei izgatják a fiatal szellemiség legjobbjait. Ha a kisebbségi helyzet tovább tart, akkor Érsekújvárból nyugati és sajátosan magyar várost fejlesztett volna a városok felé forduló magyar szellemiség a Felvidéken.

Nálunk is vannak Viharsarkok

U

5)

A leghatározottabban a magyar szociográfia és Féja könyve, a Viharsarok keltette fel a felvidéki írók felelősségérzetét a magyar tájak felé. Amikor a Viharsarkot elolvastuk, akkor szomorúan gondoltunk arra, hogy nálunk szociográfia belső ellentmondásaink és félreértéseink okán műveket nem érlelhetett. A felvidéki magyar tájak nem kaphattak kifejezést, annak ellenére, hogy rájuk és a bennük küzdő ember világára nagyobb erők törtek, mint bárhol másutt Közép-Európában. Elszorult torokkal kiáltottunk fel: nálunk Is vannak Viharsarkok, de hol vannak az írók, akik a műveket megírják? A kisebbségi író keserűen hallgatott s amikor a kisebbségi élet végén a magyarországi szociográfia hatása alatt megszólalhatott volna, akkor már csendőrök vigyáztak minden bokorra és minden zörrenésre a kisebbségi magyar tájon. Néhányat már ki is emeltek közülünk és kémkedés gyanúja miatt börtönbe és vizsgálati fogságba csukták s Fass László perével kapcsolatban az államügyész indítványt is tett az egész volt Sarló letartóztatására. Ebben az időben a szociális és nemzetiségi ellentétek összemosódtak teljesen a Felvidéken. A megszállók erőszakszervezete ekkor volt a legéberebb. Ha kisebbségi magyar író elszánta volna, hogy kimenjen a magyar falvakba, számolnia kellett volna azzal, hogy nem jöhet vissza onnan — élve. Itt-ott el is dördültek a csendőr- fegyverek.

De a felvidéki tájak még mindig várják, hogy a szellem embere nemes parti- kularizmusokat alapítva rajtuk, meghódítsa őket. Bátran mondhatom, hogy a felvidéki tájak és bennük az ember életét alig ismerjük még mi is, felvidékiek. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy milyen változások alakították a felvidéki ember életét az utolsó évtizedben. Ki ismeri pontosan, milyen a csallóközi vagy mátyusföldi földmunkásság élete, mekkora az érsek- újvári új kertes parasztkultúra és mik a lehetőségei vagy mit kellene tenni érdekében? Ezen a tájon a magyar új típusa formálódott, de mi lett mára belőle? Az új magyar típus formálódására megteremtettük jövőre vonatkozó elképzeléseinket is és boldogan gondoltunk az időkre, melyekben az „érsekujvári utópia” beteljesedik. De a beteljesedésnek mik a lehetőségei? Ki tudja és ki mondja meg nekünk ezt? Közben Magyarország nemzetiségi állammá alakult a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásával. De hol vannak a kisebbségi tapasztalataink, melyek segítségével megalkothatnánk nemzetiségi politikánkat? És hol van a felvidéki tájak és a felvidéki ember ismerete, mely ahhoz szükséges, hogy ezek a visszakerült tájak zavartalanul épülhessenek be az anyaország rendszerébe? A felvidéki Viharsarok életének feltárása még mindig nem késő, mert még mindig szükséges! Hódítsátok hát meg a felvidéki magyar tájakat!

1 mezőgazdaság! középiskola

magyar problémái

Karácsony Sándor „Ä magyar észjárás és közoktatásügyünk

reformja" című könyvéből

A szűkebb felvidéki magyar tájak közül Gömör és Mátyusfölde kapott leghatározottabb kifejezést az irodalomban. Ez a két táj szenvedett legtöbbet a kisebbségi sorsban. Gömörben jelentős ipari élet alakult a háború előtt s a vezető réteg, a középnemesség és a hivatalnok-középosztállyá alakult zsentri magyar történelmi magatartást képviselt itten. A csehszlovák köztársaság lebontotta a szlovákiai ipart és az állam szerkezetéből kivetette a gömöri középosztályt és a zsentrit. A kohók és hámorok elnémultak a hegyekben, a gyárrak rozsdásodni kezdtek. Ha a háborúelőtti fejlődés zavartalanul tart, akkor magyar Ruhrvidékké emelfeedhetik Gömör, de a csehek végzetesen visszaszorították ezt a fejlődést. A néma kohók és

TELEFONSZÁM: 144-4ÖC

Röviden már ismertettük Karácsony Sándor nemrég megjelent kitűnő művét, amely éles magyar észjárással boncolja nemzetünk alapvető problémáit és meg- szívlelésre méltó okossággal ad szakszerű útmutatást a legégetőbb magyar kérdés megoldásához: a magyar nép közoktatással történő felemeléséhez. A jeles szerző közérdekű fejtegetéseiből alább közöljük a magyar mezőgazdasági középiskolára vonatkozó fejezetet.

Nem lehet azt állítani, hogy a gazdasági jellegű középiskolák előkészítő munkálatai közül hiányoznék a körültekintés és a probléma egészét felölelő felelősség. Szaklapokban, sőt általános jellegű folyóiratokban már egy-két évtizede olvashattunk cikkeket, amelyek például a tanyaiskolák megoldatlan gondját feszegetik. Ankétok, kongresszusok, bizottsági ülések készítették elő a közvéleményt is. a reformot is, a lehető leggondosabban. Kitűnő követésre- méltó külföldi példák nemkülönben kínálkoztak összehasonlítás és utánzás céljaira egyaránt.

Tegyük fel tehát, hogy a gyakorlati irányú mezőgazdasági jellegű középiskolát az a nagyon jó szándék valósítja meg, hogy I Magyarország lakosságának nagy nercentje ! mezőgazdasággal foglalkozik, szükség van mezőgazdasági középiskolára. A tények is --i mütatiák. hogv szükség van i'yrnre.

Nagyobb jólét, észszerűbb talajkiaknázás, magasabb átlagtermelés, nem

olyan egyoldalú magtermelés, fejlettebb állattenyésztés, fellendültebb mezőgazdasági ipar járna a nyomában.

A gabonaüszög okozta milliárdos kár, a kicsi percent hibátlan gyümölcs, de talán még a távolabbi jövőben a szárazság és szikesedés következményei is javulhatnának.

Maga az agrárlakosság is kedvezőbb körülmények közé kerülhetne. Egészségtelen lakásokra, rosszul táplált csecsemőkre, agyonkuruzsolt, babonasujtotta szerencsétlen gyermekekre, népbetegségek áldozatainak az ezreire gondoljunk. Jusson eszünkbe közben a jelenlegi, túlnyomó részben elemi fokú mezőgazdasági oktatás primitív volta: a kísérleti telep, különösen kert hiánya, az őszi-tavaszi tömeges kimaradások, mihelyt a munka dandárjának ideje elközelget s lássuk be, milyen sürgős reform veri türelmetlenül szendergő felelősségünk szívablakát. Végül, ha mindezek után megkép- zik előttünk Dánia, Németország vagy az amerikai farmok egészen más világa, lássuk be, hogy nálunk is szükség van, még pedig hirtelen és gyökeres változtatásokra.

Külföldi példák megynr követése

Bezzeg ott, ezeken a boldog helyeken már az elemi fokon ismertetik a vidék növény- és állatvilágát, talaját, az éppen

ott megfelelő talajjavítást, gabonanemesi- tést, fajállattenyésztési tudnivalókat, kézügyességre, gyümölcs- és zöldségkonzerválásra, háztartásra nevelik az apró gyermekeket is. Év végén kiállítást és versenyt rendeznek az iskolásgyermeknevelte borjúk, baromfiak, galambok, házinyulak, veteményes-, virágoságyak, gyümölcsfák, között. Asztalos, lakatos, gépész „remekek“ is szerepelnek a kiállításon. Lányok háztartási teljesítményei nemkülönben.

A testápolás is fontos tantárgy külföldön. Pözitíve az egészséges lakás, a szellőztetés, helyes táplálkozásra és ruházkodásra szoktatás szerepel a tanrenden. Az amerikai farm-iskolákban például nem megvetendő a ,.hot lunch”-mozgaXom, mely a hideg étkezés veszedelme ellen a „déli meleg ételnek“ csinál propagandát már az iskolás- gvermekek között is. A nagy távolságok leküzdésének a problémája is olyan, amely nálunk meglehetősen aktuális lenne, de hol az a társaskocsi vállalat, amely egy-egy magyar „board of education“ (helyi tanügyi hatóság) intervenciójára elvállalná nemcsak a nagy távolságokról iskolábajáró Darasztgyerekek naponkénti fuvarozását, hanem azt a kötelezettséget is, hogy igyekszik peda'Asnai tapintatú kocsivezetőket, kalauzokat alkalmazni az ilyen fuvarokra! az időveszteséget, fizikai fárasztási, egész- ségkookáktatást ne tetézze az eladta kényszerűség még az erkölcsi érzék állandó kisértésével is. Íme. ilyen gondok és gondo-