Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

TELVIDEfcl A^G^ARHIRI>ÄT>

1939 JÚLIUS 23, VASÁRNAP

24

István komázni j ár

Irta: Bibó Lajos

I.

Szitált az eső, az őszi puszta ázot- tan hallgatott.

Az asszony, örzse, egyedül volt a tanyában. István, az ura, odaát időzött a szomszédban, Kótiéknál.

Négy óra felé járt. Örzse indult, hogy adjon a malacoknak. Azok már ríttak, örzse tehát sietett. Az ólhoz érve, letette a dézsát a földre és ki akarta nyitni az ajtót. Ebben a pillanatban a lába gyökeret vert. Az egyik malac, éppen a legszebb, a nagy dulakodásban kilökte valahogy az ól legalsó deszkáját és a feje beszorult a nyílásba. Örzse hangos sikoltással kapott a malachoz, hogy kiszabadítsa. A deszkát próbálta legelőször is meglazítani, de hogy azzal nem bírt, vissza akarta tolni a malac fejét. A kis koca hörgött, orrán szivárgott a vér, látszott, hogy az utolsókat rúgja. Örzse most megint a deszkával próbálkozott, két kézzel húzta maga felé s fogyni kezdő ereje kétszégbe- esett erőfeszítéssel ráncigálta. Hasztalan, a deszka nem engedett. A malac két első lába rándult még néhányat, azután az állat tajtékot túrt s a következő pillanatban kinyúlt.

Az asszony nekidűlt az ól ajtajának és így maradt ülve. Nem tudott sírni, csak nézte a malacot. A váratlan és irtózatos csapás a szíve alatt reszketett s húzta egész testét lefelé. Pillanatig maradt csak azonban így, akkor hirtelen felugrott és szaladni kezdett. Át Kótiékhoz.

Két perc múlva Kótiéknál volt. Az ajtóban állott meg, szemben Istvánnal, aki a boros kancsót fogta és éppen önteni akart Kótinak. Az ember, ahogy megpillantotta az asszonyt, rámeredt, aztán lassú mozdulattal leeresztette a karját.

— Na! Hát mi a?! Mi ütött beléd? — állt föl és szétvetette a lábait.

Az asszony elsimította a homlokát:

•— A malac ... — nyögte.

István hozzálépett:

— A malac ? ...

Ennyit mondott, aztán már futott is.

Perc múlva otthon voltak, az ól előtt. István azonnal látta, hogy a malacon már nem tud segíteni. Berúgta a meglazult deszkát. A malac lepuffant a sárba. Mind a két szeme nyitva volt, nézett föl velük Istvánra.

II.

Kint lassan egészen besötétedett. István meg örzse bent ültek a szobában. Hallgattak. Örzse később betakarta az alvó gyereket, aztán megint visszaült a padkára. Meg kellett volna már a lámpát is gyújtani, de egyelőre hagyta, félt, hogy a világosság megzavarja gondolataikat.

A történtek után ugyanis bizonyos volt, hogy a malac megdöglött, élő ember föl nem támaszthatja. Még István sem, holott ő éppen tegnap mondta neki, mielőtt átment Kótiékhoz, hogy a deszka mozog, nem ártana, ha kívülről egy szeggel odaerősítené. No dehát ez most már hiábavaló okoskodás, ezzel nem sokra megy, jobb hát, ha nem is szól. A baj megtörtént, aztán haragos az ember éppen elégséges amúgy is.

Idáig érvén gondolataiban, fölnézett, István az asztalnál ült, két könyökére támaszkodva, szíttá a pipát és pislogott bele a sötétségbe. Ő már messzébb járt, mint az asszony, számot vetett a csapással, és szép csöndesen az elkövetkezendők útját egyengette. Szíve békességre csitult és ez a megengesztelődés a Köpösdi boltja előtt kötött ki. Igaz ugyan, hogy a malac még nem vált kövérnek mondható, zsír azonban már bizonyosan van rajta annyi, hogy szappant akárki főzhet belőle. Ha pedig már erről van szó, s ha valaki érti a módját. Köpösdi bizonyosan, meg aztán, ismerős is, akire aggodalom nélkül rábízhatja a dolgot. Aztán, ha kár is érte, valamire még mindig számíthat, mert a szappannak most nagyon jó ára van. Harminc-negyven pengő így köny- nyesen kikerülhetne. Akkor aztán szólna Kótinak nagyobbacska süldő irányában; amivel aztán még adós maradna, azt megfizetné neki tavasszal.

A pipa elaludt. Masinát kotort elő és meggy uj tóttá.

— Hát e lönne a legjobb — szólt csöndesen.

Az asszony már rég várta,, hogy megszólaljon.

— Micsoda? — kérdezte.

— Ha Köpösdi vállalná.

Örzse nem erre gondolt. A váratlan öröm megmelegítette a szívét.

Órát, másfelet töltöttek el még így, aztán nyugovóra téi-tek.

István már pitymallatkor talpon volt, befogott, föltette a malacot a kocsira, aztán beszólt az asszonynak, hogy indul. Hatra bent volt a városban. Köpösdi éppen nyitott, amikor odaért. Óra alatt szót értettek. Eleinte ugyan Köpösdi húzódozott, kijelentette, hogy nem nagyon bízik a malachoz, mert sovány. Végül azonban mégis csak engedett. Jól van, vállalja, kifőzni a szappant felébe, meg nem számítja a bort sem, amit István közben megivott.

— Hát akkor ebben maradunk*— kezelt vele István.

— Ebbe — felelt Köpösdi.

A Badar, a ló, kint várakozott >a kocsival a bót előtt, lógatta fáradt, nagy fejét s kusza farkával álmosad hajku- rázta magáról a legyeket, István fölült és leakasztotta a gyeplőszárat.

— Gyi, na!... — indított s elsuhintott az ostorral a ló felett.

Badár oldalt rántotta a rudat s a sáros árokból fölkapaszkodott a kocsi- útra.

— Ejnye! — mondta István, — tán még mindig alszol.

Rántott a gyeplőn és marokra fogta az ostort.

Az öröm, meg a váratlan siker boldogsága dagadozott benne, hogy így elintézte a sort. A bor is jó volt s fölserkent életösztöne most siettette.

— Sebösebben te! — biztatta a lovat.

Badár fölvágott és kocogni kezdett.

Néhány száz lépés után azonban megint csak megcsöndesedett. Nem benne, hanem az útban volt a hiba, amelyen ragadt a sár s minduntalan mély kátyúknak zökkentek a kerekek.

Hanem István ezt most nem vette figyelembe.

— Mi lelt, na? — nézett föl, ahogy a ló lépésre fogta s az ostorral a hasa alá csördített. Badár megint megugrott és zötyögtetni kezdte a farát.

István most Kótit látta maga előtt, amint ő elébe áll és mondja neki, hogy egy süldőt akar; aztán a felét fizeti is azonnal. Várta, hogy Kóti szóljon, hanem az hallgatott. Pislogott, majd mutatóujjával nyomkodni kezdte a pipába lefelé a parazsat.

— Nézd csak, nézd! — rebbent föl István álmodozásából s végighúzott a ló nyakán, mert az megint lassított s csöndes ballagással csikorgatta a kocsit. A kocsi zökkent s Isván egyetlen gondolattal fölidézte az iménti képet.

— Felit futtya a szappan ára — mondta Kótinak —, a többire mög né lögyön kigyelmednek gondja, őszre mög lösz az is.

A ló mindebből vajmi keveset tudott s nem nagyon sietett.

— Ne te, nee! ... — rántott most már István jó nagyot a gyeplőn s mert a ló le akart térni az útról, hogy elkerüljön egy mély és széles gödröt, ostornyéllel vágott végig a hátán, hogy ügetésre bírja. A ló hegyezni kezdte füleit és nekifeszült az istrángnak.

— Hát így gondoltam, mondta István Kótinak, folytatta magában az előbbi beszélgetést. Most már ő is elhallgatott, várta, hogy Kóti mit felel. Az azonban nem szólt, csak szíttá nagy nyugalommal a pipát. Istvánt nyomta ez a nagy csönd és elkezdte számlálni a lélegzetét. Ki-be, ki-be, ügyelte a szív verését s ekkor Kóti megszólalt. Nem eladó. Ennyit mondott csak s benyúlt a lajbizsebbe a masinatartóért. Istvánnak úgy tűnt fel, hogy elsüllyed alatta a föld s a kemence tótágast áll.

Fölriadt. A kép eltűnt. Látta, hogy az országúton van s a ló áll.

— Te! ... — ordított hirtelen dühében. — Hát még té is kunérozol! — s teljes erővel a szeme közé Vágott a lónak.

Az ütés rossz helyen találta az állatot s a megkínzott^tfiyomorult párában lángralobbant a félelem, meg a harag. Egyetlen ugrással flevágott és vad ira- modással kezdett száguldani a sáros úton.

Istvánnak legelőbb a kalapja maradt el. Arcát szinte elborította a fölhányt habarcs s a rohanó szól szemébe vágta a haját. Emésztő, örvénylő düh lángolt föl benne, a szégyen miatt, hogy Kóti csak úgy odavágta neki, hogy nem eladó, rá nem számíthat. Kótit akarta egyetlen ütéssel lebun- kózni, de mert a hízó csak lelkében jelentett valóságot s föltámadt keserű haragja e pillanatban nem tudta megkülönböztetni a dolgokat, a szürkét verte, amely most már teljesen nekivadulva tajtékzott tovább az elhagyatott országúton. Nem eladó! — lihegte István. — Nem?... — s hajrázó, diadalmas káromkodással verte az állatot és húzta maga felé a gyeplőt, hogy az utolsó kegyetlen ütéssel letörje és megállítsa. Ekkor a ló magasra emelt fejjel kirúgott s a következő pillanatban nekifeszült a legvadabb rohanásnak. István fölállt, hogy lefogja, a ló azonban letért az útról és nekivágott a göröngyösnek. A következő percben kocsi, ló, ember, lent voltak a mély árokban.

István, amikor magához tért, nem igen emlékezett arra, hogy mi történt. Gyámoltalan, ijedt pillantásokkal te- kintgetett körül s lassan tudatára ébredt a szörnyű szerencsétlenségnek. Mellette a kocsi feküdt, romjai alatt, az árokpart füves oldalán elnyúlva a ló pislogott.

Amikor István nyögve föltápászko- dott s a ló alá nyúlt, a nyomorult pára még lélegzett. A horpotya sebesen járt s két első lábát előrenyujtotta, mintha fel akart volna állni. István aláfeszítette a törött rudat s úgy próbálta emelni:

— Hé! Rukk! Na! — biztatta a lovat.

Az csak a fejét emelte, de azt is rögtön visszaejtette.

István csak most vette észre, hogy a rúd vasa egész végig fölhasította a ló szügyét s az állatnak csaknem minden vére elfolyt.

A talpánál hideg, a fejebúbján forr-ó ság keletkezett s a következő pillanatban olyat nyilait a szíve, hogy bele- tántorodott. Tisztán hallotta, hogy az asszony sír a háta mögött s néz rá, hogy mit csinált a lóval s mi lesz most már ezek után velük. Meg akart mozdulni, de nem bírt, láthatatlan erő bénította meg, valami szorította belülről a torkát, a tarkóján pedig máglya égett.

Valahogy mégis megemberelte magát és kimászott az árokból, a ló közben elvégezte.

Az úton kocsi tűnt föl. István bevárta. Nagy Mihály volt, a másik szomszédja.

■— Hm! ... — mondta Nagy, ahogy odaért. — Hát kend mög hogy járt.

István elment segítségért s amikor visszatért, fölrakodtak a Nagy kocsijára.

Délre ért haza. Amikor az asszony megpillantotta, elhalványodott. De nem szólt, csak nézte az embert, akinek az arcán olyan különös hallgatás ült, mintha reggel óta harminc évet öregedett volna.

István a szobába húzódott be és leült az asztalhoz, a sarokba, a két ablak közé. Látta, hogy később az asszony is beóvakodik, azt is látta, hogy szembe vele a kemence van, a falon meg ott lóg az ismerős Kossuth-kép s most már lassan derengeni kezdett benne, hogy valamikor ő is élt. De mindez olyan messze és olyan fájdalmasan álomszerűnek és vigasztalannak tűnt föl, hogy egyelőre nem tudta megközelíteni a valóságot.

Negyed- vagy ötödnap eszmélt csak magára. Másnap hajnalban kelt, bement a városba s csak szombaton került haza:

— A múlt hétön, amikor bent jártam, kubikra kerestek emböröket, ott

voltam — mondta és letette a pénzt, öt pengőt az asztalra.

Hétfőn, amikor megint elment, Ör- zsének a gyerekkel gyűlt meg a baja. Az ríva klet, panaszkodott, hogy köhög. Azért mégis elballagott az iskolába, de délután, amikor visszajött, azzal állított be, hogy a tanító azt üzente, vegyenek neki lábbelit, mert ő máskép nem felel az egészségéért.

— Jó na — nyugtatta meg az anyja.

— Ne féjj, vöszök én olyan csizmát, hogy még a király is mögirigyöli, ha mögláttya.

De mert a gyerek később panaszkodott, lefektette. Éjjel fölkelt, megnézte. A gyerek arca tüzelt és kérte, hogy vegye le róla a takarót, meleg, nem állja.

Reggelre aztán félrebeszélt. Örzse először ecetes vízzel próbálkozott, dehogy a gyerek teste délre még jobban eltüzesedett, áthítta a szomszédból Mari nénit. Másnap a gyerek tejet kért és azt mondta, adják oda neki azt a sarkantyús csizmát, amit az anyja ígért, mert fázik a lába. Három nap, három éjjel várta a nagyszakállú törpét, hogy hozza a csizmát, ekkor Örzse nem bírta tovább, leroskadt az ágyra. A gyerek megérezte a meghasadni készülő anyai szív közelségét és lehúnyta szemeit:

— De szép — mosolygott —, nézze, édesanyám, üvegből van a sarkantyúja

— és két kis sovány karjával belekarolt a levegőbe, hogy magához ölelje a csizmát.

István éppen ekkor érkezett meg és belépett a szobába.

Az ágy fölött ekkor hirtelen fehérre halkult a csönd. Mintha hópelyhek hullottak volna a magasból.

ni.

János ment elől. Vitte ölben a kis fekete koporsót. Mögötte Örzse roskadozott. Az égen ólmos fellegek úsztak s köröskörül a végtelen puszta hallgatott.

így értek ki a temetőbe. Amikor a kis fenyőfakoporsót leeresztették. István megfogta az asszony kezét, aki leomlott, átölelte a fölázott földet s elárasztotta könnyeivel a sírba gördülő hantokat.

— Kedvesöm! ... Én kedvesöm! ..,

— zokogott hangosan, anyai szíve vigasztalan, megfáradt nagy sírásával.

Aztán betemették a sírt. #

Hazaérve, Kóti várakozott rájuk.

— Esik ... mondta, ahogy leültek.

— Esik — felelt István.

Hallgattak. A szívükben az öröktől

fogva borúsnak tűnő élet álma pihent.

Kóti nézett maga elé. Később a pad alá húzta lábait:

— Mer a baj — mondta — sósé jár egyedül.

— Sósé.

Félóra megint eltelt, akkor Kóti ismét megszólalt:

— Oszt leginkább, a legkisebb csi- nájja mindig a legnagyobbat.

Az volt ebben, hogy István hibád- zott. Mert ha akkor, amikor átjárt, hallgat az asszonyra és odaszögeli az óldeszkát, hát akkor maradt volna minden a regiben. Megvolna a malac is, a ló is, vehettek volna a gyereknek csizmát, szóval elkerülte volna a tanyát a szerencsétlenség, meg ez a nagy gyász.

István nem szólt. Kóti várt darabig, akkor fölállt.

— Mék — mondta és nyújtotta a

kezét. ,:

István kikísérte. Kóti odakint meg- egyszer kezelt:

— Aztán ... — szólt — a malac vé- gött né lögyön gond. Süldő az akad, oszt úgy lőhet, ló is. Csak gyere át. Aztán nem lösztök legalább ilyen árvák.

István megvárta, amíg Kóti elfordult a tanya faránál. Amikor Kóti eltűnt a szemei elől, körüljártatta a magasságban tekintetét.

Az ég alján hasadoztak a fellegek s a magasság kéklő tengerében az esthajnali csillag reszketett.

Felelős szerkesztő: LÜKÖ (1RZA

Felelős kiadó; NEDECZKY LÁSZLÓ

STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT, BUDAPEST, VIII, RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. - FELELÖSi GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ