Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-23 / 166. szám
Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon; 144-400 Közkegyelmei a felvidéki hontalanoknak ! Berlinben megcáfolták az egymilliárdos angol kölcsönajánlat hírét Wohltat német gazdasági kiküldött megbeszélései Londonban — Újabb angol-francia nézeteltér és a Moszkvába küldött utasítások miatt (d) Az utolsó időben alaposan meggyőződhettünk arról, hogy az anyaországban ma a legáltalánosabb, mondhatnék: a legnépszerűbb jelszó a corpus separatum megszüntetésének követelése lett. Hangosan, vagy hallgatagon, de minden anyaországi egyetért vele, marxista vagy nem marxista, nyilas vagy nem nyilas, csáklyás vagy nem csáklyás egyformán. Ez a csúnyán hangzó két idegen szó érdesen üti meg a jó magyar ember fülét, vadítja, valóságos vadító szálka a fülben, hát világos, hogy ceterum censeo-t kiált rá. És igaza van. Mert mi is ezen a -'éleményen vagyunk. Szüntessük meg a j.elvidéki elkülönítést, a Felvidék külön kezelését, szüntessük nieg a Felvidékkel szemben való külön jogi elbánást, de mennél hamarább. Mert eddig is csak azért vannak külön szervek és külön intézkedések a Felvidék felé, mert még nem hajtották végre az egyenlő jog, egyenlő kötelesség, egyenlő föltétel, egyenlő érvényesülés elvének teljes érvényét. Szükség van a teljes egyenlőségre jogban és kötelességben s ezt mi felvidékiek éppen úgy hirdetjük, mint az anyaországiak. Csak a teljes egyesítés jnikéntjére nézve vannak nézeteltéréseink. Azok, akik a corpus separatum csúnya kifejezését kitalálták és szinte megbélyegzésül a nyakunkba akasztják jogtalanul, mert mi éppen nem az elkülönülésre, a szeparatizmusra, hanem annak az ellenkezőjére, a teljes összeolvadásra törekszünk, — egyszerűen el akarják nyelni minden közjogi vagy szociális vívmányunkat, a demokratikusabb választói jogot, demokratikusabb földreformot és a demokratikusabb szociális biztosítást s helyette azt a kevesebbet kapnék, ami az anyaországi rendszerben van. Ők úgy szeretnék az egyesítést, hogy mi kapjunk az eddiginél kevesebb jogot, mi pedig úgy, hogy az anyaországi testvéreink kapjanak több jogot, másszóval a közös nevező ne a visszacsatolt nemzetrész jogainak süllyedését, hanem az egész nemzet emelkedését jelentse. Egy kissé gyanús, hogy ez a corpus separatum elleni hadakozás éppen most lett olyan izzóvá, amikor a mi földreformunk a megvalósulás stádiumába kezd jutni és a felvidéki választások ügye megérett a törvényes rendezésre. Gyanús a buzgalom, mert azt a gyanút ébreszti, nem azért népszerüsítik-e a földreformnak és a széles néprétegek választójogának csáklyás- feudális-liberális ellenségei oly hévvel a mindenáron való gyors egységesítés jelszavát a közvélemény minden részében, mert azt remélik tőle, hogy így könnyebb lesz elbüvészkedni az egyesítés kapcsán a mi földreformunkat, a választójogi előnyeinket és szociális igényeinket? De a corpus separatum megszüntetésének mégsem vagyunk az ellenzői. Mi is kívánjuk. Mert hiszen egy sereg olyan terület van, ahol mi a Felvidéken sokkal hátrányosabb jogi helyzetben vagyunk, mint az anyaországiak. Itt a jobb anyaországi állapot után vágyakozunk mi is. A közös nevező e területeken az anyaországi berendezés legyen. Tehát mindig az, ami jobb, emberibb, a népi rétegek számára kedvezőbb. Tehát mindenben a meliorikus megoldást kívánjuk, nem pedig olyat, amely akármelyik nemzetrész számára in peius változást jelentene. Hosszú litániában sorolhatnék itt föl azokat a súlyos megrázkódásokat, amelyeket az átalakulás természetes következményeképpen át kell élnünk, azokat a szempontokat, amelyekben a Felvidék népe rosszabb helyzetben van. Ez alkalommal csak egy Bolgot emeljünk ki a sok közül, a legegy-, London, július 22. Egyes angol lapok értesülése szerint Wohltat dr. a német külügyi hivatal gazdasági osztályának főnöke, londoni megbeszélései során szóbajöttek ,. bizonyos általános elrendezési tervek, amelyeket nem mint az angol kormány politikáját közölték ugyan Wohltattal, de értésére adták, hogy ha a német kormány elfogadhatóknak találná, akkor valószinűleg az angol nép is helyeselné. A terv főbb vonalai a Daily Telegraph szerint a következők volnának: a) Németország haladéktalanul valósítson meg jelentékeny mérvű leszerelést. b) Ennek, ellenében a nyugati államok ezermillió font kölcsönt nyújtanának Németországnak, hogy lehetővé tegyék iparának átszervezését a háborús alapról a béketermelésre. c) Az afrikai gyarmatok európai birtokosai készek volnának gyarmati felségjoguk megváltoztatása nélkül olyan tervben résztvenni, amely lehetővé tenné, hogy Németország és Olaszország bizonyos mérvű nemzetközi közös birtoklás formájában szerűbbet és legérthetetlenebbet. A felvidéki hontalanok dolgát. Ilyet az anyaország nem ismer. Az állampolgársági mizéria a mi betegségünk. Húsz év óta tartó szörnyű tömegtragédia. A csehek a magyar társadalom legjobbjait, a köztisztviselőcsaládok ezreit fosztották meg állampolgárságuktól azzal, hogy illetőségüket egy közigazgatási bírósági döntvény alapján megsemmisítették: Ezzel megfosztották, kitörölték őket a polgárjoggal biró emberek sorából. Igazi páriák lettek. A cseh statisztika szerint 27.646 magyarajku egyén élt Cseh-Szlo- vákiában, akit külföldiként kezeltek. Az adat persze hamis, mert például a magyar állampolgárok számát 32.144 lélekben mutatták ki. S hány olyan magyar ember volt, akit román állampolgárként kezeltek. Húsz éven soha nem szűntünk meg harcolni e szerencsétlen magyar hontalanok honpolgári jogának elismeréséért. Mindenesetre azt hittük, hogy a visszacsatolás örömteljes ténye a hontalan magyarok problémáját is maradéktalanul megoldja. Sajnos, nem egészen oldotta meg. Mert a március 1-ei cseh-szlovák- magyar állampolgársági egyezmény a hontalanok új kategóriáját teremtette meg. A cseh-szlovákiai magyarok hontalansága még úgyahogy érthető volt, hiszen ellenséges állam produkálta az általa gyűlölt magyar nemzetiség fiaival szemben, az új hontalanoknál azonban az a visszás, hogy őket a magyar hazában kezelik hontalanokként, a magyar anya résztvegyen Afrika jövendő fejlesztésében és kihasználásában. Wohltat dr. jól informált londoni körök szerint a következő ügyekről tárgyal az angol fővárosban: 1. A volt csehszlovák állam 16 millió fontra becsült londoni betétje, amelynek sorsa tekintetében mindeddig nem sikerült megegyezni. 2. Anglia hivatalos képviselete Cseh- és Morvaországban. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Wohltat közölte, hogy Németország csak akkor isBerlin, július 22. Wohltat miniszteri igazgató visszatért Berlinbe londoni megbeszéléseiről. Tanácskozásai, amelyeket Londonban folytatott — jólértesült körök szerint — kiterjedtek a cethalászattal, valamint az eviani értekezlettel összefüggő kérdésekre. A kihatóságai kezelik idegen állam polgárai gyanánt. A hatóságoknak ez kötelességük. Mulasztást követnének el, ha nem járnának el a törvények és rendeletek betűje szerint. A hibá abban van, hogy nem történt törvényes, vagy rendeleti intézkedés az új hontalanok kategóriája felől. Kik ezek a hontalan magyarok ? A márciusi honpolgársági egyezmény szerint a visszacsatolt területen csak azok váltak automatikusan, minden külön hatósági intézkedés nélkül magyar állampolgárokká, akik 1928 november 2-ika óta megszakítás nélkül a visszacsatolt területen laktak. Ellenben azoknak, akik akár néhány napra is e területen kívül tartózkodtak, már visszahonosítási kell kérniök, amit csak kérhetnek, de nincs rá jogigényük. A fennálló magyar törvények értelmében ezeket külföldiekként kell kezelni, vagyis ugyanazokat az intézkedéseket kell alkalmazni velük, mint az idegenekkel. Lakhatási engedélyt kell kérniök, amely mindig rövid néhány hétre vagy hónapra szól, ha nem milliomosok, munkavállalási engedélyt kell kérniök. Ehhez erkölcsi bizonyítvány kell, különféle mellékletek, fejük fölött lóg a kiutasítás lehetősége, rengeteget kell előszobázniok az ilyen ügyekkel túlságosan túlterhelt hivatalokban, megtürteknek érzik magukat. Kezükben sokszor hiába van ott a munkavállalási engedély, állampolgárságot kívánnak tőlük. A visszahonosítás ped:g késik, hetekig, hónapokig késik. A visszahonosítási végző számos hivatal merheti el az angol konzuli tisztviselőket Cseh- és Morvaországban, ha előbb bezárják a londoni csehszlovák követséget. 3. A menekültek kérdése. A Daily Telegraph szerint Németország nemsokára ki fogja jelenteni, hogy a kivándorlók vagyonuk 25 százalékát magukkal vihetik. A kivándorlási ügyek lebonyolítására alapítványt szerveznek Németországban. A Financial Times szerint Wohltat kijelentette, hogy a menekültek ügye a helyes irányban fejlődik. vándorlás és a menekültkérdés felett folytatott megbeszélések során a tárgyaló felek messzemenő megegyezést értek el. A külföldi sajtó Wohltat látogatásával kapcsolatban hireket terjesztett a Németországnak tett egymilliárdos kölcsönajánlatról. Ezzel kapcsolatban jólértesült körökben kijelentik, hogy Wohltat küldetése semszintén mind túl van terhelve. Hogyne lenne, hiszen egy másfélmilliós terület állampolgársági ügyei szakadtak egyszerre a nyakába. A szerencsétlen hontalan pedig vár és vár és nem kap alkalmazást, nem leli honát a hazában. Hányán vannak köztük, akik csak azért lettek ilyen „külföldiek“, mert egynéhány nappal 1929 november 2-ika után érkeztek a visz- szacsatolt területre! És hányán olyanok, akik éppen nemzeti misszió teljesítése érdekében költöztek el a magyar Felvidékről Szlovákia fővárosába, Pozsonyba, vagy Csehország központjába, Prágába. És emiatt vesztették el magyar állampolgárságukat. Hogy messze ne menjünk, így szerepel még ma, a fölszabadulás utáni kilencedik hónapban is a visszaho- nosítást kérő hontalanok sorában a Prágai Magyar Hirlap több munkatársa, az Egyesült Párt pozsonyi központjának volt országos titkára. Idegeneknek tekintendők azok a magyar tanítók és tisztviselők, akik az elmúlt tíz év alatt egy-két évet hivatalból nem a visszacsatolt területen végeztek szolgálatot. De egyenesen abszurd példák is vannak. Például egy munkácsi ősi keresztény család automatikusan visszanyerte állampolgárságát, ugyanakkor a család egyik nagykorú férfitagja még mindig „külföldi“ és a visszahonosítás hosszú procedúrájának szenvedője azért, mert már — öt éve tartózkodik Magyarországon. Hiába igazolja, hogy nem maradhatott az előírt tíz év alatt illetősége helyén, — illetőségi Berlinben megcáfolták az egymilliárdos kölcsön- ajánlat hírét
