Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-19 / 162. szám

Áras Id fiilé? Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3,— pengő, •gyes szám ára tű fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telafoii: 144-400 ű Telefon: 144-400 Kína népe hatalmas sztrájkmozgalommal tiltakozik az angol kormány politikája ellen Japán állítólag ostromzár alá helyezi Honkong kikötőjét is, ha az angolok visszautasítják köve­teléseit—Szerdán folytatják a tokiói angol-japán tárgyalásokat felitidélcl vagy magyar? (sf) Fel kell tennünk ezt a kérdést, mert sokan vannak, akik különbséget látnak a kettő között. Mikor hazatér­tünk, a „felvidéki“ jelzőnek ünnepélyes csengése volt. Glóriát vontak vele a visszatért magyarok feje fölé, ünne­pelték, dicsérték, magasztalták vele őket. Valljuk meg, sokan voltunk, akik aggodalommal figyeltük a dicsérete­ket. Aggodalommal figyeltük, hogy a hétköznapok fölé emelték a visszatért magyart. Aggodalommal figyeltük, mert tudtuk, hogy nekünk magyarok­nak mindig nehéz az ünnepekből a hét­köznapokba találni. Valahogy nincs szerves kapcsolat ünnepjeink és hétköz­napjaink között. Más nemzetek utólag ünnepelnek, ünnepük pont a hétközna­pok munkája végén. Az eredmények dicsérete. A mi ünnepjeink külön vi­lág a hétköznapok felett, menekülés a hétköznapokból, melyeket nem szerve­zett munkának, hanem küzdésnek és szenvedésnek fogunk fel. Aggódni kel­lett annak, aki megfigyelte, hogy vár­nak tőlünk valamit, valami ünnepélyes hatást az egész országra. Majd a felvi­dékiek, mondogatták! Mi pedig riadva tapogatóztunk a hétköznapok felé. Amitől féltünk, ime bekövetkezett. Az anyaország magyarja csalódott a felvidékiben, mert az ünnepelt vissza­térőből a hétköznapok küzdő verseny­társa lett. Tudtuk, hogy ez a csaló­dás olyan hatást vált ki sokakban köz­tük, mely alacsonyabbra buktat min­ket, mint amilyen szinten vagyunk va­lójában. És tudtuk azt is, hogy szembe találjuk magunkat azokkal az erőkkel, melyeknek felesleges és kellemetlen mindaz, amiben mi hiszünk, amit mi akarunk. Napról-napra nő az ellenszenv a fel­vidéki jelző körül. Nemcsak az anya­ország magyarja, de a visszatért ma­gyar is elfordult tőle már hetek óta. Ha végigjárod Csallóköz síkon fekvő nagyközségeit és városait, Garam és Ipolymente pirostornyú falvait, Gö- mört vagy Keletet, minduntalan neked szögezik a kérdést papok, tanítók, ke­reskedők, iparosok és gazdák: — Mit akarnak azzal a „felvidéki“ szóval. Nem vagyunk mi külön csoda­bogarai a világnak, mi éppen olyan magyarok vagyunk, mint a debrece­niek, a szegediek, vagy a dunántúliak. A visszatért magyarnak fáj, hogy vannak, akik külön névvel illetik. Bi­zalmatlanságot és gyanakvást lát eb­ben a névben maga iránt. Karám ez a név, melybe a véletlenek láncolata so­dorta, melyben nem érzi jól magát és amelyből ki akar szabadulni. Azt érzi, hogy elválasztják a nemzet egé­szétől. Sokszor pedig azt érzi, hogy vállveregetve mondják neki, mintegy kihangsúlyozva a „felvidékiéből a „vi­dékiét. Nem a visszacsatolt nemzetrész ma­gyarja találta ki ezt a nevet. Húsz esz­tendő alatt tiltották a használatát, ép a Felvidéken. A csehszlovák rendszer ha­talmi szóval tiltotta ki újságok címéből, vállalatok, szervezetek nevéből. A húsz év alatt úgyszólván állandó problé­mánk volt, hogy milyen névvel illessük magunkat. Irigyeltük az erdélyieket, London, július 18. Az északkinai angol vállalatok kínai alkalmazottjai körében egyre jobban terjed a sztrájkmozgalom. Londonban nagy aggodalommal állapítják meg, hogy a sztrájknak kifejezetten politikai jel­lege van és hogy a kínai alkalmazottak Anglia tá­volkeleti politikája ellen akarnak tilta­kozni ezzel a sztrájkkal. Csingtau kikötővárosban az angoléit e- nes sztrájkmozgalom olyan éles formákat öltött, hogy súlyos zavargásoktól kell tar­tani. A Cornwall cirkálón kívül a Fal­mouth flottakísérő hajó is befutott Csing­tau kikötőjébe, hogy szükség esetén vé­delmébe vegye az ottani angol lakosságot. Most már a csingtaui angol konzulátus összes kínai alkalmazottjai is sztrájkba léptek. Tiencsinben és Kaifengben szin­tén egyre jobban terjed a sztrájk. Londoni politikai körökben nagy feltű­nést kelt az a hír is, hogy a Saga japán ágyúnaszád befutott Hongkong kikötő­jébe és egy japán megbízottat hozott, aki állítólag különböző követeléseket akar előterjeszteni az angol gyarmati hatóságoknál. Olyan híresztelések is vannak, hogy a ja­pánok a követelések visszautasítása ese­tén a hangkongi angol gyarmatra is ki akarják terjeszteni az ostromzárt. A Shantung tartománybeli Cinanban angolellenes tüntetés történt. Három an­gol üzletet megtámadtak és egyiket tel­jesen kifosztották. Újabb három kikötőt vesz zár alá a japán flotta London, július 18. Fukien délkinai tar­tomány partvidékén ismét lezárnak több kikötőt. A japán haditengerészeti hatósá­akiknek megvolt a maguk neve. Er­délynek csengése, karátja volt. Felvi­déki magyaroknak nem engedtek lenni, szlovenszkói vagy csehszlovákiai magyarok nem akartunk lenni, mert ez annyit jelentett volna, hogy elismerjük a ránk kényszerített impériumot. Pró­bálkoztunk mindenféle nevekkel: al­földszéli, északi magyaroknak nevez­tük magunkat, de gyökeret csak a regionális elnevezések vertek közöt­tünk, mint a mátyusföldi, a garam- völgyi, csallóközi magyar. Lassan, észrevétlenül belenyugodtunk, hogy nevek nélkül keressük a lényeget, cí­mek és jelszavak nélkül vállaljuk a magyar sorsot ott a cseh vámsorom­gok közlése szerint a japán flotta zárlat alá veszi Szantuau, Lojuan és Saseng kikötőket. Külföldi hajók nem futhatnak be ezekbe Tokió, július 18. A japán külügyminisz­térium kedden hivatalosan bejelentette, hogy szerdán folytatják az angol-japán tárgyalásokat. Arita külügyminiszter szerdán délelőttre újabb találkozóban állapodott meg Sir Robert Craigie angol nagykövettel. A japán sajtó nagy érdeklődéssel kíséri az Angliával folyó tárgyalásokat. A Sugai című lap szerint az értekezlet sikerre fog vezetni, mert a demokráciák jól tudják, hogy a kínai érdekeket csak Japánnal együttműködésben védhetik meg. A Mijako azt írja, hogy az értekezlet elna­polása nem aggasztja Japánt, amely a leg­nagyobb nyugalommal várakozhat céljai­nak elérésére. Tokió, július 18. Félhivatalosan közlik, hogy Itagaki hadügyminiszter megjelent Hiranuma miniszterelnöknél és a hadse­reg nevében kérte a miniszteri értekezlet pók mögött. Hiszen minden gondola­tunk úgyis az egységes magyar nem­zethez tapadt. Ilyen eszméink és jel­szavaink voltak, mint „oszthatatlan magyar nemzettest“, „oszthatatlan ma­gyar kultúra“. Programunkat úgy fo­galmaztuk meg, hogy az az egész nemzetre érvényes, annak minden helyzetében, sorsának minden változá­sában. A regionális elemek, a táji szempontok háttérbe szorultak a nem­zet mögött. Elsősorban a nemzet, az emberek, a magyarok szervezett lánca érdekelt minket. Alap és cél a nemzet, ennek szolgálatában áll a föld, a könyv, a dal és minden, amit úgy ne­vezünk, hogy élet. a kikötőkbe. Azok a külföldi hajók, ame­lyek jelenleg a három kikötő valamelyi­kében horgonyoznak, felszólítást kaptak, hogy fussanak ki haladéktalanul a ten­gerre. London, július 18. Az angol lapok msg- erősítik, hogy a második angol-japán esz- mecserére Tokióban szerdán kerül sor. A Daily Telegraph tokiói tudósítója szerint a japán fővárosban általános kétkedéssel tekintenek a második eszmecsere elé. Va­lamennyi japán mértékadó helyen a tokiói tárgyalások gyors összeomlását jósolják. Az angol sajtó általában osztja ezt a kedvezőtlen megítélést, annak ellenére, hogy Chamberlain minisz­terelnök az alsóházban megnyugtató nyi- latkozatot tett. A Daily Mail a japán kor­mánynak azt tanácsolja, hogy ne engedje a katonai körök befolyását érvényesíteni abban az esetben, ha véleménye szerint a megindult tárgyalásoknak nagyobb kilá­tása lenne sikerre. összehívását a kommunistaellenes egyezmény meg­erősítése tárgyában. Itagaki ezzel kapcsolatban És ime, mikor oda értünk, hogy a nemzet érdekében fogalmazott pro­gramunk megvalósításához kezdhe­tünk, akkor a regionalizmus karám­jába akar szorítani bennünket vala­milyen erő, melyet pontosan nem lehet körülhatárolni, de amely hat és vissza­hat velünk szemben. Nem, mi látjuk, hogy itt nem szavakról és elnevezések­ről van szó, hanem velünk szembefor­duló szellem munkájáról. Ez a szellem makacsul kiforgatja mindazt, amit mondunk, más értelmet ad cselekede­teinknek, mint ami bennük van. A csa­lódott anyaországi magyar hitelt ad ennek a makacs munkának és hajlandó elfogadni, hogy különbség van köztünk Tokió hivatalos jelentése az angol-japán tárgyalások folytatásáról Komoly a helyzet a mongol-mandzsu határon

Next

/
Oldalképek
Tartalom