Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-19 / 162. szám

2 temhdeKi 1939 JÚLIUS 19, SZEEDA' '% magyarság dolgában. Valahogy úgy vagyunk, mint mikor az idegenből ha­zatért fiú az anyai házban vendéggel találja szembe magát és ez a vendég suttog, igyekszik éket verni az anya és a vissztért fiú közé. Mi, akik az ide­gen országban, ahol éltünk, rengeteget megláttunk olyat, amit hazulról nem lehet látni nem a benesi szellem hatá­sai alatt, hanem küzdelmeink közben, most szeretnek tanulságainkat meg­értetni az itthonaikkal. Szeretnénk rá­mutatni tanulságokra, javítani valókra és megoldatlan feladatokra, s a suttogó vendég csak azt magyarázza, azt akar­ja elhitetni, hogy mi csak elégedetle­nek vagyunk, kifogásolunk, nem azért, mert tanultunk, mert sorsunk kinyi­totta szemünket, hanem ép ellenkező­leg azért, mert el vakított minket az idegen szellem, az idegen fény és ha­tás. Súlyos és nehéz feladat elé állított minket ez a suttogás, mely minden sza­vunkat félremagyarázza, ki nem mon­dott, csak sejtetett gyanúsításokkal sokszor kevesebb magyarságot, vagy éppen nemzetellenességet magyaráz mindabba, mely néhány hónappal ez­előtt még glória volt rajtunk. Mit te­gyünk, milyen magatartást öltsünk ma­gunkra, hogy megmentsük mindazt, a szépet és jót, amit megpróbáltatásaink felszínre hoztak bennünk? A suttogó propagandával, sejteté- sekkel szembeszállani kilátástalan do­log. Vannak, akiknek hiába magyará­zod, hogy számunkra a trianoni határ nemcsak fizikailag szűnt meg, de lelki­leg! is (helyesebben sohasem létezett lelkileg), hiába magyarázod, hogy szá­munkra a „Felvidék“ adminisztrációs kérdés, melyet még nem hajtottak végre teljes egészében. Itt nem magya- rázgatásokra van szükség. A megoldás egyedül tőlünk függ, attól, hogy ho­gyan valósítjuk meg és építjük tovább önmagunkban a tisztult, az őszinte ma­gyarságot. Tudomásul kell venni né­hány körülményt és le kell vonni a kö­vetkezményeit. Az első körülmény, melyet tudomá­sul kell vennünk, az, hogy a gyanúsít­ható szellem, melynek okait a földre­form utáni vágyunk és az ipari és ke­reskedelmi téren követett politikánk magától értetődően elénk vef, hogy nem a felvidéki mivoltunk a kifogások és a suttogás igazi oka, hanem reform- törekvéseink, és az, hogy nyílt szem­mel nézünk. Viszont a nyílt szemmel való nézés maga után vonja azt is, hogy vállalnunk kell. Vállalnunk kell a reformátorok sorsát. Vállalnunk kell a küzdelmet nemcsak a cseh és kül­földi, hanem a hazai Benesekkel szem­ben is, bátran, vidám szívvel és az örök nemzetbe vetett hittel. Nem fontos, hogy a „felvidéki“ jel­zővel a regionalizmus, a kisebbértékű- ség, a kevesebb magyarság karámjába akarnak szorítani azok, akiknek nyílt szavunk fáj. Mi tudjuk, hogy nem va­gyunk felvidékiek. Lehetünk északma­gyarországiak, vagy felsőmagyarorszá­giak, mi tudjuk, hogy mindenekelőtt magyarok vagyunk. Maradunk to­vábbra is azok, akik voltunk eddig, ne­vektől és jelzőktől független lényeget kereső magyarok. MEGJELENT az 1939. évi AlTÉ TÍPBSKOKYV DÍVÁK' ISTVÁN szerkesztésében aaösszesMípyarorszásonkaphaíó SzeméiyauSóií, Molor« érék párok és Teherautók képes leírásával összes a da la svai és áraival AEA: 2.50 P. .Megrendelhető az összeg előzetes bekül­dése mellett (bélyegben is) Kapható: STÁDIUM Könyvkiaefóvállaiat Vt., Rózsa-utca 111. FELV5ÖÉK3 MAGVA» HÍRLAP (Hirde­tési osztä-y Vili,, József-krí. 5. PFEiPEís F2RDIMÄMD könyvkereske­dés, lV., Kossuth Lajos-utca 5. Folytatás az 1-sö oldalról részletes beszámolót adott a mongol­mandzsu határhelyzetről. Jól értesült körök szerint a helyzet a mongol-mandzsu határon mind komolyabbra fordul. A Domei-Iroda szerint Itagaki a megbe­szélésen „különleges intézkedések fogana­tosítását kérte az európai helyzettel kap­csolatban“. Szovjet válasz a szék haliul kér- tíésfjen küldőit Japán Jegyzékre Moszkva, július 18. A japán nagykövet július 16-án eljárt a helyettes külügyi népbiztosnál, kérdéseket vetett fel a szak- halini kőolaj- és kőszén engedményes terü­letekkel kapcsolatban, kétségbe vonta a szovjet hatóságok idevonatkozó tiltó határozatainak jo­gosultságát és legkésőbb július 18-áig választ kért. A helyettes külügyi népbiztos július 17-én visszaküldte a nagykövet jegyzékét és je­lezte’, hogy miután a jegyzék fenyegeté­seket tartalmaz és ultimátum jellege volt, ezért a népbiztosság nem fogadhatja el és ! visszaküldi anélkül, hogy vizsgálat tár- 1 gyává tette volna. W 1 ■ ■ m » \ Megkezdte új történelmi életét az ősi Komárom A két városrész egyesült — Polgármesterré Alapi Gáspárt nevezték ki, Fülöp Zsigmond polgármester miniszteri elismerés ben részesült Komárom, július 18. Komárom, mint törvényhatósági joggal felruházott város, szombaton megkezdte működését. Az egye­sített város történelmében kiemelkedő ese­ménynek számít ez a dátum, mert ezzel a nappal állt helyre az a jogfolytonosság, amely 1918. év őszén, illetve 1923-ban megszakadt. Az ősi város ezzel a nappal újra megkezdte független önkormányzati életét. A két városrész egyesítése szinte nem várt gyorsasággal ment végbe. A legfőbb személyi kérdés, az egyesített város veze­tőjének személyét illetőleg, a felszabdult balparti Komárom polgármesterének, Fü­löv Zsigmondnak lojális és áldozatkész állásfoglalás<k következtében már decem­berben elintézést nyert, ami megkönnyí­tette a helyzetet a későbbi tárgyalások során. Komárom visszanyerte törvényhatósági jogát s a belügyminiszter kinevezte a vá­ros új tisztikarát. Fülöp Zsigmond pol­gármesternek, akit saját kérelmére men­tettek fel állásától, a belügyminiszter buz­gó s kiváló szolgálataiért elismerését s köszönetét nyilvánította. Fülöp Zsigmond múlt év szeptemberében, mint városbíró, a cseh uralom legsúlyosább idejében ke­rült Komárom élére s a felszabadulás utáni katonai közigazgatás alatt, valamint a december 21-én megyei várossá minősí­tett Komárom élén, mint kinevezett pol­gármester teljesített emberfeletti munkát s az átmeneti nehéz időkben szolgálta vá­rosa érdekeit. A belügyminiszter az egyesített város polgármesterévé Alapi Gáspár kormány- főtanácsost, a jobbparti város polgármes­terét nevezte ki. Főjegyző Csukás István dr„ tanácsnokok Igó Aladár dr. és Viz- kelety Sándor dr., I. oszt. aljegyző Sula- csik László dr., II. oszt. aljegyzők Heles- fay Ottó dr. és ftéthey János dr., II. oszt. fogalmazók Végh Dezső és Szabó Gábor dr., főmérnök Hajda Jenő, mérnök Rutt- kay Endre, I. oszt. állatorvos D’Élia Fe­renc dr., II. oszt. állatorvos Mórocz Sán­dor, pénztárnok Zsidek Béla, ellenőr Neu- wirt Gyula, II. o. pénztári tiszt Bossányi József. A törvényhatósági város orvosaivá Varga Imre dr.-t, Haltzl Oszkár dr.-t és Laky Ferenc dr.-t nevezték . ki, A város ügyeinek intézésére 54 tagból álló tör­vényhatósági bizottságot neveztek ki. A bizottságban 36-an a balparti, 18-an pe­dig a jobbparti városrészből foglalnak helyet. A törvényhatósági bizottság ha­marosan megtartja alakuló közgyűlését. Az egyesítés óta már a törvényható­sági jogú ős Komárom városának Klapka- téri városházában teljesít az új tisztikar számvevőségi, adóhivatali s pénztári szol­gálatot az egyesített város számára. Ugyancsak itt kezdte meg működését az anyakönyvi hivatal is. A városi közigaz­gatás hétfőn lépett életbe mindkét város­rész lakói számára, ugyancsak a balparti városházán. A Szlovákiában élő magyar evangélikusok sorsa A Szlovákiában élő magyar evangéliku- J sok azzal a kérdéssel állnak szemben, hogy a szlovák evangélikus egyházhoz, vagy pedig a német evangélikus egyház­hoz csatlakozzanak. Pozsonyból kapott tudósításunk a következőkben tájékoztat a helyzetről. A szlovákiai német evangé­likusok már a cseh-szlovák uralom ide­jén önálló német püspöki vikáriátus léte­sítését követelték. Követelésük teljesítése a cseh-szlovák állam felbomlása előtti időben már a megvalósuláshoz közeledett. A köztársaság felbomlása és a magyar területek lecsatolása után a német evan­gélikusok önálló német evangélikus egye­temes egyház megalkotását kérték. A szlo­vákiai evangélikus egyháznak Liptószent- miklóson tartott zsinata ünnepélyesen el­bocsátotta kötelékéből német anyanyelvű hittestvéreit és jóváhagyta a német egye­temes egyház megalkotását. A német egy­házi mozgalom a Szlovákiában élő evan­gélikus magyarságot is érintette, mert nyilatkoznia kellett, hogy a német, vagy a szlovák evangélikus egyház kötelékébe akar-e tartozni. Az ott élő evangélikus magyarok csekély számuk miatt ugyanis önálló egyházszervezetre nem gondolhat­tak. Eperjes, Bártfa és Kisszeben evangé­likus magyarsága a szlovák kötelék mel­lett döntött. Lőcse és Dobsina sorsa ez- időszerint még tisztázatlan. A pozsonyi német-magyar egyházközség a német kötelékben való bennmaradás mellett foglalt állást. Az új szlovákiai né- | met evangélikus egyház törvényhozó zsi- ! natát Késmárkra hívták egybe. A zsinat elnöke Scherer János bazini esperes-lel­kész és püspöki adminisztrátor volt. A zsinat által elfogadott új alkotmány • kimondja, hogy a magyar egyháztagok jogait külön szabályrendelet fogja meg­állapítani. Az egész zsinat helyeslése mel­lett jelentette ki Scherer János püspöki adminisztrátor, hogy minden erejével a magyar egyháztagok eddigi jogainak ép- ségbentartásán fog dolgozni és azon lesz, hogy a szabályrendelet a magyar egyház- tagok teljes megelégedésére az igazság és testvériség szellemében készüljön el. Ezt az ünnepélyes nyilatkozatot, mint zsinati határozatot jegyzőkönyvbe foglal­ták. A püspöki adminisztrátor kijelenté­sére és a jegyzőkönyvi határozatra való tekintettel abban a reménységben várják a szlovákiai evangélikus magyarok az ügyüket rendező szbályrendelet kiadását, hogy az biztosítani fogja a magyar egy­háztagok létérdekének védelmét és lehe­tővé teszi a többi egyháztagokkal való békés együttmunkálkodást. Elbúcsúzott híveitől Baltazár János komáromi evangélikus lelkész Komárom, július 18. Jelentettük már, hogy Baltazár János komáromi e* *vangé- likus lelkészt ősi pátriájába, Jolsváca hív-i ták meg. Baltazár János a meghívást el­fogadta és vasárnap ünnepélyes istentisz­telet keretében búcsúzott el a komáromi gyülekezettől, amelynek élén a legutóbbi két nehéz esztendőben állott, mint lelki­pásztor. Izzó magyarsága s hitszereteío miatt nagy -megbecsülésnek és közszere­tetnek örvendett a városban. Baltazár; nemcsak a hitélet fejlesztésén fáradozott,, de a felvidéki kultúrmunka ápolásában is tevékeny részt vett. A SzMKÉ-nek orszá­gos vezetőségi tagja volt s a különbözei kultúrüléseken és ankéton való felszóla­lásai elismerést és megbecsülést váltottak ki. Távozását elsősorban egyháza, a ko­máromi evangélikus egyház fájlalja őszin­tén. Búcsúzáskor a hívők zsúfolásig meg­töltötték a templomot, az egyház presbi­tériuma Koczor Gyula főispán egyházfel­ügyelővel az élén testületileg jelent meg az istentiszteleten, de képviseltette ma­gát a református és a katolikus egyház is. A búcsúzó lelkész magasan szárnyaló beszéde után az egyház nevében Koczor Gyula főispán vett tőle búcsút. A refor­mátus testvéregyház részéről Galambos Zoltán lelkész, a katolikus egyház részé­ről pedig Kállay Endre dr. búcsúztatta eh Rónay Zoltán segédlelkész, adminisztrá­tor mint munkatárs búcsúzott el, Kovács, Sándor pedig az iskolásgyermekak nevé­ben. Baltazár János minden üdvözlésre! külön válaszolt, majd megáldotta a híve­ket. Az istentisztelet végén a búcsúzó lelki­pásztor úrvacsorát osztott. Hf 'agSsaßt Margit ta i A n tah a tudós munkácsi tanár Margittai Antal munkácsi tanár hosz­szú szenvedés után, 59 éves korában meg-, halt. Az elhunyt Stubnyafürdőn és Mun­kácson a tanítóképző intézetben »és a gim­náziumban működött, kiváló pedagógus volt, aki nagy hatást gyakorolt tanítvá­nyaira. Nagy érdemeket szerzett Túróé megye és főleg az északkeleti Kárpátok növényzetének tudományos tanulmányo­zása terén, számos tudományos értekezése jelent meg a Magyar Botanikai Lapokban és a Botanikai Közleményekben. A cseh megszállás után is Munkácson maradt és tovább tanított a gimnázium­ban, s a megszállás alatt törhetetlen ma­gyarságával sokat használt a magyar kul­túra és a magyar érzés ápolásának. Ta­pintatossága és humánus gondolkodása miatt, bár jól ismerték magyar érzületét, még a megszálló csehek is tisztelték. Ered­ményesen fáradozott a rutének és magya­rok között mesterségesen szított ellenté­tek elsimításán. Halálát özvegyén, gyermekein és ki­terjedt rokonságán kívül a botanikus tár­sadalom, tanítványainak egész serege, Munkács városa és Kárpátalja polgárai gyászolják. Temetése szerdán délután négy árakor lesz Munkácson. 11tóvá utazik a márnát Mielőtt véglegesen lekötj magát, keresse fel Utazási és Menetjegyirodánkat! úszási p e* o i p a m isi S á 2 SsszsáüSi?» ualutalgány­géSáf bílatSZZllH, ESS2- is hmmm a ie§­§3JGi*saiiban elkiszisilik. • Olvasóink saját érdekük­ben keressék fel a Feiuiüíki rcsagyap Hirtap utazási és menstiegy Iranáfát Budapest, Vili., József­kor út 5. Telefon; 14-44-00

Next

/
Oldalképek
Tartalom