Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-18 / 161. szám

1939 JÚLIUS 18, KEDD TEEDIDEkl -MMfa&HIBMB 5 Sági Farkas István: Légy jó mindhalálig... Móricz Zsigmondnak, a magyar sors igaz írójának könyvét adtam a napokban egy anyaországbeli leánynak, aki a hóna alatt hordta és sétáin is azt olvasgatta. Húszéves, kisebbségi sorsunk idején hányszor és hány embernek eszébe jutott ez a könyveim, mennyi szenvedésen, fizi­kai és lelki viharon át vált szállóigévé, mennyi kitartást, mennyi megértést hin­tett a három egyszerű szó, amely a kis Nyilas Misi szájából egy egész néptöredék szállóigéjévé vált. Az életben több a szomorú, mint a vi­dám dolog. Ahogy Isten elosztotta a hét­köznapokat és az ünnepeket, azonmód osztotta el az örömet és a szomorúságot is. Vannak emberek, akik csak örülni tud­nak és minden időben, minden térben meg­találják a maguk kisded örömeit amelyek fölemelik őket a mindennapok fölé és tudatuk idegenkedik a világ minden bajá­tól, kicsiny és nagyobb dolgoktól. Én nem ilyen embernek születtem. Hosz- szú éveken át bennem izzott az egész élet és sokszor mások élete sokkal jobban fájt, mint a magamé. Az ilyen ember egy kicsit többet szenved a kelleténél és hatodik érzéke jobban kifejlődik, mint a minden­napokban élő ember öt, rendes érzéke. Ezért szoktam a gyermekhez menekülni. Soha olyan tiszta derűt, soha olyan igaz örömet nem adhat semmi az embernek, mint a gyermek. Már egészen kicsi korom­ban magam mellé szedtem az utca gyer­mekeit és tanítgattam, nevelgettem őket. Néha a fára is felmásztunk, néha a kuko­ricásban is játszottunk, de a legtöbbször magam köré ültettem őket és olvastam nekik. Olyan áhítattal, mint amilyen áhí­tattal éppen tizenhat évvel ezelőtt, a lévai laktanyában olvastam a szlovák katonák­nak, akik velem együtt teljesítették a laktanyaőrség szolgálatát, a Quo vadis-t. Sohasem felejtem el, hogy a káromkodók, durva tréfacsinálók percek alatt lehalkul­tak, leszelidültek, egyszerre csak mind­egyikük ott ült körülöttem s én gyermek­kori városomban, idegen nyelv muzsiká­ján, idegen fiúkat édesgettem magamhoz Ursussal és Lygiával. Egy fajkürti szlo­vák fiú hozzám jött, vállamra tette a ke­zét és magától, mint a halkan permetező eső, azt mondta: — De jó ember maga, hogy így szeret minket. Valami édes, meleg érzés járta át a szí­vemet, és még buzgóbban, még jobb kedv­vel olvastam tovább. Innen adódott az­tán, hogy amikor a lövöldébe kerültünk szolgálatba, ugyanaz a fiú éjjel elővesz egy másik könyvet és szeretettel, szelíden kér, hogy abból is olvassak nekik. Jön a német hadnagy, Pertl úr, megáll az őr­szoba küszöbén, és szinte dermedten néz, hogy az őrség nem áll vigyázzban, senki sem fogadja, a fegyverek álmos csendben pihennek a fegyvertartón, az egyik ka­tona olvas és a többi az éjszaka szelíd csöndjében hallgatja. — Kicsoda maga? — kérdezi tőlem, de hangjában nincsen durvaság, szemében gyermekded a fény, és én felállók, össze­ütöm a bokámat és bemutatkozom: — Herr Leutnant, Stephan Farkas Lehrer stellt sich gehorsamst vor! A csehszlovák hadseregben szolgáltunk, a bemutatkozást valamikori honvédkorom­ból vettem át, s csodák-csodája, mégis né­metül mutatkoztam be, s a hadnagy néme­tül felelte, mondván: MEGJELENT az 1939. évi AOTÍ-TIPIISKÖNYV DÉVÁN ISTVÁN szerkesztésében az összesMapyarországon kapható Személyautók, Motorkerékpárok és Teherautók képes leírásával összes adataival és áraival ARA: 2.50 P. Megrendelhető az összeg előzetes bekül­dése mellett (bélyegben is) Kapható: STADIUM Könyvkiadóvállalat VI., Rózsa-utca 111. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP (Hírd«- tósí osstá.y; Vili., József-krt. 9. PFEIFER FERDINAND könyvkereske­dés, tv., Kossuth Lajos-utca 9. — Én is tanító voltam. Csak olvassanak tovább, jóéjszakát! A júliusi vagy augusztusi csillagok egy percre bekukkantottak az ajtón, ahogy a hadnagy kiment. Én pedig tovább olvas­tam, s a szlovák és német fiúk tekintetéből felémsugárzott a megértő, megbecsülő sze­retet.-— Jó ember vagy — súgta valami be­lülről, de gondolatban hangosan tiltakoz­tam ellene, s úgy' tompítottam: — Gyenge ember vagyok, másoknak és nem magam­nak szolgálok. Valahogy ez a kép jutott eszembe, ahogy a közeli, trianoni határon átmentem, hogy a kislányommal mulassunk Körmendi bácsi csárdájában. A mulatozás annyiban áll, hogy Marika málnaszörpnek nevezett piros bort iszik, s amikor a cigány csár­dást játszik, akkor mi ketten szépen tán­colunk. A gyér közönségnek is tetszik a tánc. A kislány mindenkire rámosolyog, mert nehéz napjaimban az én vigasságomra, s valószínűleg angyal szavára született. Az­tán megint leülünk, tovább ,,borozgatunk”, az édesanyja szemérmesen mosolyog, mint­ha szomszédjaink elnézését kérné, s én elfelejtem az egész világot, úgy elfelej­tem, hogy saját ügyeim sem jutnak eszembe, pedig van belőlük annjji, hogy Rozsnyó, július 17. Az Egyesült Párt rozsnyói járási szervezetei jól sikerült vá­lasztmányi ülést tartottak, amelyen meg­jelent Szent-Ivány József országgyűlési képviselő és beszámolót tartott a belpoli­tikai helyzetről, ismertette a folyamatban lévő országos reformokat és az Egyesült Párt misszióját az anyaország és a Fel­vidék visszatért magyarságának mielőbbi szellemi, gazdasági és politikai összekap­csolódása terén. A gömöri magyarság előtt évtizedek óta különösképpen nép­szerű országgyűlési képviselő és pártvezér beszámolójában többek között a követke­zőket mondotta: — Nincs semmi szükség arra, hogy kü­lönbséget tegyünk a visszacsatolt Felvidék és a trianoni ország magyarja között, hiszen mindannyian egy és ngyanabból a gyökérből származunk és az a feladatunk, hogy a trianoni hatá­ron túl és innen élő magyarok közt minél előbb helyre áUítsuk a teljes lelki egysé­get. Ha mégis különbséget kell tenni, ez azért van, mert a húsz év alatt bizonyos önálló lelkiség keletkezett az elnyomatás alatt élők és a magyar impérium árnyéká­ban szabad magyar életet élők között. Ezek a különbségek az okai annak, hogy a felvidéki magyar pártot mindaddig fenn­tartsuk, amíg hivatását nem teljesítette. Válasz a liberális sajtónak — Mi hát a hivatása az Egyesült Ma­gyar Pártnak? A legelsőrendű és minde­nek felett állóan a kétféle magyar gondol­kodás egységesítése. Ellentétben áll ez mindazzal, amit rólunk a liberális sajtó mond. Mert az egységesítésre való törek­vésünk eredményes szolgálata éppen az Egyesült Magyar Pártol; teszi fölöslegessé, vagy legalább is egy nagy alkotópolitikai egység magját segíti napfényre tömi. Hogy milyen eszközökkel óhajtja az Egye­sült Magyar Párt az egyesítés munkáját elvégezni, az mindenki előtt világos. A visszacsatolt Felvidék összes kérdé­seit rendezni kívánjak. Ezek: a visszacsatolás következtében ter­mészetszerűleg megbénult gazdasági élet átorientálódása és szükségszerű belső át­szervezése az új gazdasági és kereske­delmi helyzetnek megfelelően, hogy ezáltal 1 a munkásság, valamint a gazdasági élet­három más ember sem bírná el a terhü­ket. — Légy jó mindhalálig! —- jut eszembe s a csendes, alkonyaira hajló délutánban úgy ülünk, legkisebb gyermekünkkel, hogy a szél se rezzen és a levél reánk néz a fákról. Pedig mégis rossz ember vagyok. Ide­jöttem felejteni a rosszaságomat, idegen emberek közé, akik nem ismerik múlta­mat. Nem tudnak arról a sok, valóságos és átálmodott szenvedésről, amely telke­men végigviharzott s amit nem is a ki­sebbségi élet, csak az emberek okoztak. Sokszor azok az emberek, akikkel a leg­több jót tettem. Marika megint táncra hív. És tánco­lunk, olyan édesen, olyan komolyan, hogy a cimbalmos is minket néz, pedig akadt már más táncoló is, jobb fizető vendég. De a mi táncunk az élet tánca, kettőnk titokzatos, emberfölötti harca. Én azért táncolok, hogy feledjek, a kislány azért táncol, hogy kikövetelje az amúgy is fö­lös apai 8zeretetet. Két testvére messze nyaral, lehet, hogy most ők is elvegyül­tek az ismerősök és idegenek közé, le­het, hogy ugyanebben a percben a na­gyobbik leányomban és a fiamban is megdobban valami, apjuk meggyötört szívének dobbanása lehelt reájuk. — Légy jó mindhalálig! —- súgom alig hallhatóan a kicsinek, amint lehajolok hozzá és a nagy szomorúságtól, de mégis sokkal nagyobb örömtől ráhull a kőny- nyem. így mulatunk mi, csendes, eldugott he­lyen és a mindig magyar hegyek fölül ránkmosolyog és megcirógat bennünket az Isten ... ben dolgozó intelligencia megélhetése biz­tosítva legyen és egyben a mezőgazdasági és ipari termelés folytonossága, prosperi­tása fokoztassék, illetve helyreállíttassék. A szociális biztonság megteremtése és modern szociális intézményekkel való biz­tosítása a testi és szellemi munkások egészségügyi gondozásának és aggkori el­látásának, illetve nyugdíjának. Húsz éves küzdelmünk igazságait érvényesítenünk kell! — Az Egyesült Párt erélyesen követeli a cseh földreform útján a magyar etni­kumban idegen kézre került földeknek magyar kézbe való visszaadását. Ez az óhaj egészen természetes és a szlovákok által feltétlen elismerendő joga a magyarságnak, hiszen a csehszlovák földreform a magya­rok rovására és a magyar élettér meg­csonkítására. keletkezett telepek ,s a ma­radék-birtokoknak jelenlegi tulajdonosaik kezében való meghagyása azt jelentené, hogy mi lemondottunk a magyar élettér számottevő részéről és jelentené a jogta­lan, igazságtalan csehszlovák intézkedések jóváhagyását és, elismerését. — Húsz éves küzdelmünk igazságait érvényesítenünk kell. A visszacsatolt terü­leten folyó közigazgatási és egyéb állami berendezéseknek tekintettel kell lennie arra a lelki struktúrára, amelyik a mi magyar öntudatunkban kialakult. Ez a lelki struktúra megkívánja é3 okveteln szükségessé teszi azt, hogy a visszacsatolt területen élő magyar emberek sorsát Intéző tisztviselőkar ismerje el és számoljon az önvédelmi harcban kialakult & megnövekedett nemzeti és emberi öntudatunkkal. Ezért kívánjuk azt, ahol csak lehet, min­denütt a húsz éves elnyomást végigélt ma­gyarok intézzék sorsunkat. Azért is fon­tos ez, mert a mi fiatalságunk természet­szerűen elhelyezkedni kíván a közhivatali, gazdasági és pénzügyi intézményekben és ezt az elhelyezkedést elősegíteni szüksé­gesnek tartjuk. — A mi magyarságunk politikai leiké­hez tartozik a nemzeti kérdésben való oly állásfoglalás, amelyik a nemzetiségi kérdés megoldását a nemzeti igazság alapján óhajtja. Mert valamennyiünk szerint a magyarság jövendője és vezetőszerepe a dunameden- cében csak akkor válhat valóra, ha a nemzeti kérdés a kérdések komplexumá­ból teljesen kikapcsolható, hogy a velünk keverten és körülöttünk elő nemzetiségek ebben a sorsközösségben memcsak gazda­sági, hanem az általános kultúra szem­pontjából is jól érezték magukat. Nem vagyunk már egyedül! — A politika és a kormányzás legfon­tosabb feladatának tekintjük a magasabb- rendű magyarélet megteremtését. Mind kulturális, mind gazdasági magasabbren- dűséget célzó intézmények gyors megvaló­sítását és oly nemzeti organizmus létesí­tését, mely a nemzet kollektív cselekvését teszi lehetővé. Ez a mi gondolkozásunk nem áll egye­dül, az ország minden részében erős visszhangot ver és feltaláljuk már a trianoni csonkaország életében is a mi gondolkozásunkkal meg­egyező nagy kezdeményezéseket. Megálla­píthatjuk, hogy a rabságban kialakult nemzetszemléletünk sem, ellentétes a tria­noni határon belül élőkével. A m. kir. kor­mány és a Magyar Élet Pártja választási sikerre is amellett bizonyít, hiszen pro­gramja lényegileg is azonos a mi Egyesült Pártunk felfogásával. Ezért is állunk a kormány oldalán és támogatjuk azt, állandóan sürgetve a visszacsatolás még nyitott kérdéseinek a megoldását és az új magyar társadalom megvaló­sítását. Azét a társadalomét, amelyik a kereszt tyén, nemzeti és szociális eszme alapján áll és amelyik az összmagyarság kollek­tív és egy-akaratú ország életformáló munkáját fogja biztosítani és mindenek- felett az elesett néposztályok felemelését valósítja meg. Szent-Ivány József nagyszabású politi­kai beszéde után Langhoffer László dr. főszolgabíró és Pápezsik Andor, az Egye­sült Párt kiváló pelsőci gazdaharcosa szó­laltak fel. A mindvégig lelkes hangulatban lefolyt választmányi ülést, — amelyet Meh­rer Gyula elnök meleg szavai nyitottak meg, — Szirányi Dezső ügyvezető elnök zárta be, a jelenlévőknek azzal az általá­nos határozatával, hogy a választmányi üléseket minden hónapban megrendezik. Az Egyesült Párt országépítő munkát végez Dunaszerdahely, július 17. Az Egye­sült Magyar Párt járási választmánya tegnap Dunaszerdahelyen értekezletet tartott, Szeher Ernő járási alelnök meg­nyitó beszéde után Füssy Kálmán or­szággyűlési képviselő mondotta el beszé­dét. A járási választmány tagjait fel­hívta arra, hogy törhetetlenül tartsanak ki a Felvidé­ken kiépített magyar egység mellett, amelyet Jaross miniszter politikája képvisel. A hallgatóság Jaross miniszter nevének említésekor lelkesen éljenzett. Füssy képviselő ezután a Csehszlovák állam összeomlásáról beszélt, majd kifejtette, hogy amíg a cseh megszállás alatt pár­tunk ellenzéki nemzetvédelmi munkát fejtett ki, most a felszabadulás után bekapcsolódott az országépítő mun­kába, amely higgadt, meggondolt, jó irányban halad. Hangoztatta, hogy a párt egységét nem szabad hagyni semmiféle szélsőséges agi- tációval megbontani, mert , ha vannak is bajok, azoknak orvos­lására rövidesen sor kerül. Füssy Kálmán beszédét az értekezlet résztvevői élénk helyesléssel és tapssal fogadták. Utána Rozinszky László dr. országos pártigazgató emelkedett szólásra. Ismer­tette a pártközpont működését. Bejelen­Bármikor megkezdhető UTAZÁSI »ÓDÁNKBAN: Jóasef-körút I. Telefen: 14—«4—00. és IB U 8 Z-M A V. Hivatalos Menetjegy* —■ ——— „Az a feladatunk, hogy minél előbb helyre állítsuk a teljes lelki egységet“ — mondotta Szent-Ivány József az Egyesült Párt rozsnyói gyűlésén egyéni utazás .* PM06SOI FetvSégositAs, jelentkezés, Ismertetők:

Next

/
Oldalképek
Tartalom