Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-18 / 161. szám

«FECTftftfrl • 1939 JÚLIUS 18, KEDD Ünnepélyesen megnyílt Debrecenben a felvidéki tisztviselők és tanárok Az elmúlt húsz év alatt a felvidéki magyarság kultúrájával az eszmei és érzelmi közösség sohasem szakadt meg Debrecen, július 17. A vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium a felvidéki és a többi társminisztér'írnokkal karöltve július 17-étől 27-éig tanfolyamot tart Debrecenben, hogy a felvidéki tisztvise­lőknek és tanároknak az anyaország szel­lemi életébe való bekapcsolódását meg­könnyítse. A tanfolyam ünnepélyes meg­nyitása hétfőn délelőtt folyt le a központi egyetem aulájában és a 270 főnyi hallga­tóságon és nagyszámú érdeklődőn kívül megjelent Szily Kálmán m. kir. titkos ta­nácsos, államtitkár a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium, Szőllősy Alfréd miniszteri tanácsos a belügyminisztérium, Glósz Ödön miniszteri tanácsos a keres­kedelemügyi minisztérium, Ébner-Rupp Béla miniszteri osztálytanácsos az ipar­ügyi minisztérium, Gulyás Antal akadé­miai igazgató a földmívelésügyi minisz­térium, Gyimesy Ernő tábornok a honvé­delmi minisztérium, Flachbart Ernő mi­niszteri tanácsos a felvidéki minisztérium képviseletében. Debrecen város előkelő­ségei közül megjelent a megnyitáson Los- sonczy István főispán, Lám Dezső rend­őrfőkapitányhelyettes, Undenberger Já­nos apostoli kormányzó, Kiss József tan­kerületi kir. főigazgató, Nagybákay- Sesztina Jenő, a debreceni kereskedelmi és iparkamara elnöke, Koren Emil MÁV üzletigazgató, számos egyetemi tanár és a város több más vezető tényezője. A Nemzeti Hiszekegy eléneklése után Bacsó Jenő rektor mondott üdvözlőszava* kát s a tanfolyam céljául azt jalülte meg, hogy a visszatért felvidéki éS a visszaté­résre oly hőn vágyakozott csonkahazai magyarságot szellemi és érzésvilágában egybeforrassza. Ezután Szily Kálmán államtitkár nyi­totta meg a tanfolyamot. Az osztatlan, egységes magyar testvériség gondolatá­nak jegyében történelmi áttekintést adott a keresztény magyar művelődés ezeréves fejlődéséről, az európai kultúrában való elhelyezkedésének jelentőségéről és a szentistváni magyar államiság gondola­tának a nemzeti művelődés erősödésével, vagy gyengülésével való összefüggései­ről. Hangsúlyozta, hogy olyan időszakok­ban is, amikor az államhatalom szembe­fordult a népi gyökerekből táplálkozó nemzeti kultúrával, mint ahogy azt a csehszlovák uralom tette az elmúlt húsz év alatt, a felvidéki magyarság kultúrájával az eszmei és érzelmi közösség sohasem szakadt meg s a csonkahazai magyarság élniakarása minden szellemi és anyagi erejének meg­feszítésével meg tudta őrizni nemzeti művelődésének épségét. — Ennek köszönhetjük, hogy a nemzet politikai hatalma újból megerősödött ab­ban a törekvésben, hogy erős magyarsá­got és megelégedett nemzetet akarunk. Szeressük, ápoljuk és fejlesszük a ma­gyar nemzeti kultúrát. Zöld József helyettes polgármester a város nevében üdvözölte a hallgatóságot. Kiemelte Debrecen városának sajátosan gyökeres és ősien magyar szellemiségét, amely a magyar irodalomban és történe­lemben mindig méltánylásra talált. Az Alföld és a Felvidék földrajzi egy­másrautaltsága kölcsönös hatások ki­cserélésére ösztönzi a felvidéki és az alföldi magyar lelkeket. Szőllősy Alfréd miniszteri tanácsos az egyes minisztériumok nevében kiemelte a tanfolyam országépítő munkájának je­lentőségét. / Mrenna József a felvidéki tanáregye­sület nevében megköszönte a tanfolyam megrendezését s azt kérte, hogy ne tekintsék őket másoknak, mint el­A francia idegenlégió egy különítménye bevonul Fárisban a júUus 14-iki nemzeti ünnepen szakított, de hazatért magyar test­véreknek. Hankiss János egyetemi tanár a tan­folyam előadásai tárgykörének ismerte­tésében a kölcsönös tanítás és tanulás szükségességére mutatott rá. A vissza­tért magyarság bizonyos kérdésekben való más felfogásbeli szempontjai alkal­masak lehetnek arra, hogy erejükkel moz­gásban tartsák és előbbrevigyék a nem­zeti művelődés korszerű fejlődésének I ügyét. Jobb volna, ha az angol külpolitikát módosítanák és beszüntetnék a bekerítési politikát-válaszolja a Deutsche Dienst Kins Hall újabb levelére Berlin, július 16. Stephen King Hall, akinek néhány nap előtt szétküldött leve­lére Göbbels dr. adta meg a választ a Völ­kischer Beobachterben, most újabb levéllel fordult a „nyájas német olvasóhoz“. Panasz tárgyává teszi azután, hogy a német lapon agyonhallgatták Halifax lord nagyszabású beszédét. Feltételezi, hogy a birodalmi vezérnek rossz tanácsadói van­nak. A déltiroli németek önkéntes vissza- vándorlásáról azt állítja, hogy ezeket kényszerítik, hogy az olasz fasiszták le­gyenek. King Hall azután két követelést tá­maszt: 1. a nemzetiszocialista rendszer külpolitikájának meg kell változnia és 2. a német vezetőknek meg kell mutatniok, hogy hajlandók-e tényleg békés együtt­működésre és egy jobb kor megteremtésére vagy sem. Majd ismét Kedvezményes U Gellért hullámfürdő Palatínus standfürdő Csillaghegyi strandfürdő Széchenyi strandfürdő Csabagyöngye strandf. Kristály tó strandfürdő Rómaifürdő strandfürdő Fedett-uszoda Rudas-uszoda Lukács-uszoda Császár-uszoda Kedvezményes belépőjegyek a Margitszigetre! a Sládiism Jegyirodában VIIUózse)4örát5. annyi bizalmat tudna a maga irányában összpontosítani, mint aminőről r német­birodalmi vezér minden egyes választás­nál tanúbizonyságot szerez. , J Megtiltották az angol sajtónak Göbbels beszédének közlését Berlin, július 17. A berlini lapok jelen­tése szerint az angol sajtónak megtiltot­ták, hogy közölje Göbbels propaganda- miniszter válaszát, amelyet a német kö­zönség körében terjesztett angol propa­ganda-levelekre adott. A Göbbels-cikkröl szóló tudósítást az angol kormány illeté­kes szerve ,£>” betűvel szignálta s ez a ,JD” annyit jelent, hogy a szóbanforgó hír diszkrét természetű, nem szabad tehát kö­zölni. Azokat az angol újságírókat, akik a jelzés ellenére netalán leközölnék a cikket, hazaárulás büntette miatt vonnák felelősségre. A német sajtó ezzel kapcsolatban gúnyos hangon utal arra, hogy Angliában mindig a szabad véleménynyilvánítás elvét hirdet­ték, most pedig mégis szabadon, érvényesül a titkos cenzúra. Olasz válasz az áttelepítésekkel kapcsolatos angol és francia híresztelésekre a „szegény“ csehek állítólagos elnyo­matása miatt izgul a levélíró és a zsidókérdést is emlegeti „Ezek azok a témák, amelyekre nézve követelésekkel lépünk fel“ — folytatja — mielőtt álta­lános békeértekezletre összeülnénk. A levélre a Deutsche Dienst a többi kö­zött a következőkben válaszol: — Jellemző, hogy az angol sajtó felső utasításra tagadja, hogy Stephen King Hall a külügyminisztérium propaganda- osztályának megbízottja. Azt kérdezzük az angoloktól, miért nincs egyetlen magya­rázó szavuk sem a régi és újabb idők angol gyarmatpolitikai borzalmairól szóló, angol forrásból származó leleplezéseire? Az angol hajóhad és légi haderő erejével semmiesetre sem hagyjuk magunkat ijeszt­getni és nyugodtan mutatunk rá a saját katonai erőnkre. — „Meg kell változnia a nemzeti­szocialista rendszer külpolitikájának": ez kellene King Hall úrnak és kenyéradói­nak. Pedig jobb volna, ha az angol külpolitikát módosítanák és beszüntetnék a beke­rítés! hadjáratot. King Hall rábeszélhetné Halifax lordot, hagyjon fel végre azzal a kísérlettel, hogy beleavatkozzék olyan dolgokba, amelyek­hez semmi köze és szorítkozzék inkább Anglia hatalmas világbirodalmának meg­békítésére. A német állítólagos erőszak politikájáról hangoztatott képmutató szó­lamok, tekintettel a palesztinai erőszakos angol módszerre, csak derültséget kelhet­nek. A zsidókérdés felvetése, úgylátszik, gyengéd célzás azokra az anyagi forrá­sokra, amelyek King Hall úrnak a külügy­minisztériumon kívül még rendelkezésére állanak. — Az az állítás, hogy Németországban sokati vannak, akik mindent elkövetnek, hogy kerékkötői lehessenek a rendszernek, túlságosan ostoba ahhoz, hogy sok szót j kellene rá vesztegetni. — Az angol kormány örülhetne, ha a világbirodalomban egyetlen egyszer is Róma, július 17. Az olasz lapok to-> vábbra is élesen tiltakoznak a külföldi sajtó hazug híresztelései ellen, amelyek minden német és olasz cáfolat ellenére továbbra i9 a legfantasztikusabb találgatá­sokat fűzik a déltiroli német lakosság át­telepítéséhez. A nyugati demokráciáknak semmi joguk sincs arra, — írják az olasz lapok — hogy képmutató módon részvé­tüket hangoztassák a déltiroli németek irányában. Ezeket a déltiroli németeket senki sem üldözi s az áttelepítés kérdését a német és olasz kormány baráti megegyezés út­ján rendezte. Az áttelepítés mindkét félnek csak hasz­nára válik s a legmesszebbmenő módon tekintetbe veszi az áttelepítendő lakosság érdekeit. Franciaország és Anglia eddig mindig abban reménykedtek, — írja a Gaxetta del Popolo — hogy a déltiroli kér­dés előbb-utóbb széttöri a berlin—római tengelyt. Németország és Olaszország most egyszersmindenkorra kiküszöbölték ezt a problémát s az angolok és franciák re­ménykedései meghiúsultak. Ezzel magya­rázható a francia és az angol sajtó düh­kitörése s a nyugati demokráciák kép­mutató részvéte. SZERKESZTŐSEIN­®s f KIADÓ HIVATAL \ qß BUDAPEST, vm., JözsEF-KöRtrr ÍELEFOMSZAM: 144-400

Next

/
Oldalképek
Tartalom