Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-18 / 161. szám
1939 JÚLIUS 18, KEDD TKMHlHflU Jfcw^aRHIRKffi 3 A kassai vagy a Dóm környékén reitették el a az elrabolt műkincseket? Valószínűleg mindennap találkoznak a nyomozók a tettessel... — Nem anyagi érdek vezette a templomrablőt — Egy idegenvezetönö érdekes vallomása NAPROL-NAPRA Július 17. Hátam halott beszél, a halottak döbbenetes, néma nyelvén arról, hogy egyre nagyobb mértékben válik életkockáztató vállalkozássá az utazás autón, kocsin, .motorkerékpáron, biciklin vagy gyalog. Maholnap ott tartunk, hogy ha trafikba átszaladunk cigarettáért, előbb tanácsos lesz megírni a végrendeletet, mert a közlekedés, — úgy látszik, — csődöt mond nálunk; a fővárosban éppen úgy, mint a vidéken. A bajokat épp úgy látja az autóvezető, mint a gyalogos, a különbség kettőjük között csak az, hogy egymást okolják. A gyalogos azt állítja, hogy a vezetők egytől-egyig dühödt fenevádjaikká váltak a gyorsasának, de ha a gyalogos beül egy autóba, akkor megállapíthatja, hogy a gyalogosok pedig lomha lajhárjai a figyemetlen kényelemnek és az autók semmibevevésétiek. A hiba tehát, a felelősség mindkét fél terhére Írandó, egyedenként különböző mértékben. Pedig az elővigyázat, a rendmegtartása és a közlekedési szabályok tiszteletbentartása annál megokoltabb nálunk, mert bár vannak jó útjaink, de többnyire keskenyek, a rossz utak bárha szélesek, viszont csekélyebb értéküknél fogva veszedelmesebbek. A magyar főváros utcái az autóközlekedés szempontjából, talán az egyetlen Andrássy- ütat véve ki, szükek, nem is szólva olyan utcákról, mint a Dob-utca, vagy a Király-utca, amelyeken autóval végigmenni először s a lassúság olimpiai versenyét jelenti, másodszor pedig ön- és közveszélyt. Végeredményben valóságos csoda, hogy nem több szerencsétlenség történik, mint amennyit a rendőri statisztika feljegyez, mert pénzbüntetés ide, vagy odó., a gyalogosok zavartalanul olvassák az újságot, miközben a legforgalmasabb útvonalon átbandukolnak a ko- csiúton, s megint csak a gyalogosok szinte fejest ugranak a legnagyobb kocsiforgalomba s előre-hátra ugrálva ejtik kétségbe a vezetőket, mer nem tudják, merre is térjenek ki. Mindenki siet, mindenki rohan. De miért éppen a kocsi- úton, mikor a gyalogjárón, ha kedvük úgy tartja, akár neki is iramodhatnak. A vezetők pedig tagadhatatlanul ellenséges érzülettel néznek az előttük ugra- bugrándozók, vagy túlságosan önfeledt gyalogjárókra és szinte kedvük volna bosszúságukban fellökni őket, hogy egy kis fegyelemre tanítsák, ha ezt a „tapintatos” figyelmeztetést meg lehetne tartani a tapintat határain belül s nem lenne belőle — bűnügy. A kényszerű lassúságért és kényszerű önfegyelemért azután bőven kárpótolják magukat, ha egy kis szabad levegőhöz jutnak. Ilyenkor olyan sebességre kapcsolnak át, hogy ember legyen a talpán, aki váratlan forgalmi akadály esetén kellő időben meg tudja fékezni kocsiját. Hány balesetet okoz a duda figyelmetlen használata. Ahelyett, hogy időben dudálna, az utolsó percben, úgyszólván az áldozat fülébe trombitál, olyat harsant vele, hogy az áldozat ijedtében meg sem tud mozdulni, ha pedig megmozdul, rosszul mozdul, végeredményben a duda, ahelyett, hogy az életmentés hírnöke lenne, a halál harsnonájává válik. Arról talán nem is kell szólnunk, hogy a különböző gyártmányú kocsik tulajdonosai milyen rögtönzött versenyre kelnek az országutakon, milyen boldog az egyik, ha egy kapaszkodónál utolérheti a gyöngébb fizkumú, de az előbb neki utat nem engedő kocsit. Milyen diadallal vág azután az orra elé olyan parfelhőt, hogy bele vakulhat. Hiába oszlik meg úgyszólván egyforma mértékben a felelősség a szerencsétlenségek dolgában a gyalogjárók és kocsin közlekedők között, rendet itt csak a hatóság teremthet. A hatóság drákói rendszabályokkal, szigorú ellenőrzéssel és példás büntetésekkel hűtheti csak le a hűtőket felforrásig izgató vezetőket s csak ugyanilyen szigorú büntetésekkel noszogathatja 'élénkebb figyelemre a lomha gyalogjárókat és terelheti az újságolvasásba mélyedtek a figyelmét az autók felé. A kacsák, libák és egyéb apró jószágok a falvakon belül és kívül már megtanulták a közlekedés szabályait és gágogva, hápogva térnek ki a benzines fenevadak elöl. Egészen valószínűtlen hogy ezt az egyszerű, a kacsák és libák számára is hozzáférhető közlekedési alaptételt az emberek ne sajátíthatnák el, — ha akarnák. fELVIDÉKI kJ Magyar hírlap p.nplfPSTtfísÍT é- - ' iadóhlT.tal, Bp. VIII, Jóisef-krt g. mm M4-400 Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai Dóm sekrestyéjében a budapesti rendőrség legkiválóbb detektivjei forgolódnak és veszik szemügyre a templomi kegytárgyakat, amelyeket nem vittek ma- igukkal a nagyszabású lopás tettesei. Vá- nyay István fősekrestyés, akit a budapesti detektívek kihallgattak, egyenkint Míg a detektívek a sekrestyében dolgoznak, a templom főoltára előtt Bodnár József dr. fogalmazó utasítására kutatnak át minden zúgot, mert az a feltevés, hogy a tettesek magában a templomban rejtették el a zsákmányt. — A történelmi kincsek elrablása, — mondotta nekünk a rendőrfogalmazó, •—• valóban a század egyik legérdekesebb bűnügye. A nyomozás eddigi adatai, a felderített körülmények kétségtelenül igazolják, hogy nem a mi igyekeztünkön és képességünkön múlik az eredmény. A Scotland Yard emberei sem juthatnának több eredményre az adott körülmények között. Valóban, a nyomozás vezetői, Miklós dr. vezető rendőrtanácsos, Bodnár dr. rendőrfogalmazó egy hét óta éjt-napot egybevéve dolgoznak, hogy kézrekerítsék a templomi műkincsek tolvajait. A körültekintő és lelkiismeretes nyomozás mindenesetre egészen megszűkítette azt a kört, amelyben a tettesek megtalálhatók. A rendőrtisztviselő szerint valószínűleg minden nap találkoznak a nyomozók a tettessel, gyakran beszélgetnek vele, így az illető értesülhet a nyomozás többi eredményéről és könnyen védekezhetik. Egészen bizonyos a rendőrség szerint, hogy nem anyagi érdek vezette a tettest, mert hozzá sem nyúlt a könnyen hozzáférhető értékes és könnyen értékesíthető holmik- | hoz. így például érintetlenül hagyta a könnyen feltörhető perselyeket, amelyekben láthatóan nagymennyiségű pénz gyűlt össze és hozzá sem nyúlt, ahhoz a nagy monstranciához, amelyet több mint kétszáz gyönyörű ékkő borít. A rajta lévő brilliánsokat és drágaköveket pillanatok alatt leszedhette volna a tolvaj. Alig érthető motívumok Eddig a tetteseik gyors kézrekerítésé- ben bíztak a rendőrség vezetői, most már azonban valósággal tehetetlenül állnak a rejtélyes körülményekkel szemben, amelyek mögött egyelőre könnyen rejtőehetik a tettes. Ma még alig érthető motívumok állnak a bűncselekmény hátterében, talán az a szándék, hogy politikai, vagy egyéb értelemben kompromitáljanak bizonyos személyiségeket. A nyomozás egyik vezetője a legteljesebb meggyőződéssel hangoztatta előttünk, hogy szerinte az elrabolt kegytárgyakat nem vihették át a határon, azokat itt rejtették el a városban, talán egészen közel a Dómhoz. A templom belsejét vagy háromszor is át- kuttatták és a rendőrség emberei még mindig nem mondtak le arról a reményről, hogy magában a templomban fogják megtalálni az elrabolt műtárgyakat. Arra is számítanak, hogy Tost Barna prelátus hazaérkezése adhat fordulatot a nyomozásnak, mert a rendőrség vezetői! tőle várnak értékes felvilágosításokat és útbaigazításokat. A prelátus eddig nem érkezett meg és téves a lapok ama híre, hogy Csárszky püspök táviratilag hazakérte. A püspök valóban táviratozott az Olaszországban üdülő prelátusnak, de csak a leltárra vonatkozólag kért tőle felvilágosításokat, mert — mint a prelátus nővérének mondotta a püspök, — hiába mutogatja a gyönyörű műtárgyakat.. Tudnivaló, hogy Ványay István az itteni közvélemény szerint minden gyanún felülálló ember, a cseh megszállás húsz éve alatt a magyarság harcosa volt és mint a Keresztény Szocialista Szakszervezet főtitkára végzett mindig értékes szervezési és felvilágosító munkát. térne haza, a rendőrség munkáját nem tudná meggyorsítani. A prelátustől egyébként ma levél érkezett nővéréhez, amelyben azt írja, hogy a lapokból értesült a megdöbbentő bűncselekményről, de nem tesz említést a püspök táviratáról. A helyzet ismerői a műtárgyak elrablását azzal is magyarázzák, hogy az utóbbi időben túlságosan ráirányult azokra a közfigyelem. Tudnivaló, hogy a műtárGyoma, július 17. A maroskömyéki határszakaszon napról-napra menekülnek át román katonák. Mint mondják, odaát Erdélyben és különösen a határvidékeken egy tűrhetetlenebb állapotok uralkodnak Az egyéni szabadság, különösen a magyarlakta városokban és falvakban a legutóbbi napokban kiadott szigorú rendelkezések nyomán úgyszólván megszűnt. Lakóhelyét alig hagyhatja el valaki, mert a hatóságok minden mozgást és utazást külön engedélyhez kötötték. A csoportosulásokat nyomban szétoszlatják. Nagyszalontán még a lakodalmi összejöveteleket gyak a tavalyi kassai kiállításon szerepeltek és a kiállításon érvényesülő csehszlovák nemzeti propaganda szolgálatába állították őket. Lehetséges, hogy a megtéve- lyedett nemzeti önhittség a múlt év emlékeinek hatása alatt cselekedett. Holtpont és bizakodás A sok bejelentés közül, amelyek a bűnügyre vonatkoznak, a rendőrség különös figyelmet fordít egy kassai idegenvezetőnő mai bejelentésére. Eszerint az idegenvezetőnő egy héttel ezelőtt csoportot kalauzolt a dómban. Mialatt ezeknek magyarázott, a csoporthoz csatlakozott két idegen férfi, akikről pontos személyleírást tud adni. Az egyik azzal a meglepő kérdéssel fordult hozzá, hogy miért nem mutatják meg a látogatóknak az értékes templomi műtárgyakat. Az idegenvezetőnő tréfásan azt válaszolta, hogy azért nem, mert egyik-másik műértő talán túlságosan megbarátkozna velük, majd azt tanácsolta nekik, hogy forduljanak kívánságukkal a sekrestyéshez. Az idegen férfiak, akik fel- tűnen fenntartották kalapjukat a templomban, erre a sekrestye felé vették útjukat. Egyébként ma délben egy órakor Miklós dr. rendőrtanácsos fogadta a sajtó képviselőit és közölte velük, hogy a nyomozás pillanatnyilag holtpontra jutott. A nyomozás vezetői mégis bíznak abban, hogy hamarosan a hatóság kezére kerül a tettes. sem engedélyezik. Borosjenő környékén közriadalmat keltett az a hír, hogy az ötven éven aluli lakosságot a határra szállítják hadimunkára, míg a termést a katonaság takarítja be. A megrémült lakosság nyugalma még most sem állott helyre. . A menekülők szerint % Aradon fokról- fokra megbénul a gazdasági élet a drákói szigorúságú korlátozó rendeletek miatt. Ha a helyzet nem enyhül — mondják a katonaszökevények — és a pánik-hangulat, valamint a hatóságok terrorja tovább tart, zendülésektől kell tartani. ........................................................................................................................................... Finnnl*«n I Nélkülözhetetlen városi, községi és falusi közigazgatási hatóságok- I* If] «PIP111 I na,t’ vezetőknek, gyár- és ipartelepek légoltalmi vezetőinek, lég- ■ lyjWIWills oltalmi házparancsnokoknak a Légoltalmi kézikönyv 10 füzetben. Tartalma: 1. Légiháború és légvédelem. 2. Rombolóbomba és bombaoltalom. 3. Gyújtó- bomba és tűzrendészet. 4. Gázbomba és gázvédelem. 5. Az elsötétítés. 6. A jelzőszolgálat és riasztás. 7. A légoltalom szervezése. 8. Lakóház légoltalma 9. A falu légoltalma. 10. Függelékek. Ara 4.— pengő. A „Légoltalmi utasítás" figyelembe vételével szerkesztette: Papp J. Ottó m. kir. szkv. százados, a MOVE Légoltalmi Szakosztályának vezetője. A m. kir. Országos Légvédelmi Parancsnokság — utasításai alapján átdolgozott — jelen müvet légoltalmi segédletnek minősítette és kiadását légoltalmi szempontból engedélyezte.-vlindenkinek legsajátabb érdekében tudni kell, hogy légitámadás esetén hogyan véde:ezzení Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében órduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is {érjük. Az utánvétele® küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinand könyvkereskedés Judapest, IV., Kossuth Lajos-u. 5. Tel.: 18-57-30,18-74-00 A század egyik legérdekesebb bűnügye Pánikhangulat és román hatósági terror Erdélyben Megszűnt az egyént szabadság a magyarlakta városokban és falvakban — Drákói szigorú- a ságú rendeletek bénítják a gazdasági életet A maroskörnyéki határszakaszon napról napra menekülnek át román katonák
