Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-15 / 159. szám
Aras 10 fillér Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest. Vili. kerület, Józset-körút 5. szám Telefon: 144-400 • Telefon: 144 - 400 00 Összelát fás Irta: Darvas János Az utóbbi napokban megint értékes tapasztalatokra tettünk szert. Újból megismertük, hogy a pesti sajtó legnagyobb része mennyire fölületes és hisztérikus, amikor a Felvidékről van szó. A magyar parlamentbe behívtak huszonhat képviselőt, közöttük kilenc olyat, aki most lett először a magyar törvényhozás tagja, ezek a képviselők természetszerűleg be kellett mutatkozzanak a felvidéki polgárságnak s mivel ez körzeti pártvezetőségi értekezletek keretében történt, az ártatlan bemutatkozásból a pesti baloldali sajtó rögtön kikombinálta a riadalmas hírt, hogy a Felvidéken lerohanásszerűen választást írnak ki, sőt a felvidéki Egyesült Párt már meg is kezdte a választási agitá- ciót. A választás emlegetése hitelt talált a szélsőjobboldalon is és ott nyilatkozatok hangzottak el a nyilaskeresztesek választási készségéről és fölkészültségéről. A rosszhiszemű baloldal nem elégedett meg ennyi vaklármával, hanem ehhez ráadásképpen még azt a jelszót is kiadta, hogy itt az idő, most, vagy soha, „véget kell vetni az Egyesült Párt felvidéki monopóliumának“, véget kell vetni a „corpus separa- tumnak“, más szóval, hogy meg kell engedni a többi párt felvidéki szervezkedését is. Ez a hallatlan beállítás úgy tüntette föl a dolgokat, mintha bizony az Egyesült Párt csak azért dominálna a Felvidéken, mert a közigazgatás ott egyszerűen hatósági tilalommal akadályozza a többi párt terjeszkedését. És megindult a „corpus separatum“ elleni olcsó propaganda. És ne tagadjuk, nem kis sikerrel. Az anyaország közvéleménye nem akar hallani corpus separa- tumról, mert attól az ország egységét félti, abban benesi szeparatizmust sejt. Az egyszerű anyaországi polgár nem akar látni külön kiváltságot ,külön elbánást, egységes jogrendű Magyarországot akar s ebben igaza is van. Minden becsületes ember ezt akarja. Legelsősorban pedig a felvidékiek. S itt a hamisság az egész propagandában. Mert otromba tényhamisítás az, hogy a Felvidéken csak a Jaross-pártnak volna monopóliuma a szervezkedésre, de ugyanolyan otromba hamisítás az is, hogy mi, felvidékiek a corpus separatum állapotát akarnék, s ennek az állapotnak mennél hosszabb időre való elhúzását kívánnók. Éppen az ellenkezője igaz. Éppen mi vagyunk azok, akik a gyors és teljes unifikálást kívánjuk és éppen a mi felvidéki népünk az, amely lassúnak érzi az unifikálás eddigi ütemét. Ezért a lassúságért nem okolunk senkit, mert ez elsősorban az unifikálás természetéből folyik, de visz- sza kell utasítanunk a legkisebb gyanúsítást, amely az érte való felelősséget pont a mi nyakunkba akarná varrni. Hogy az unifikálás föladata egy olyan nagy darab földön, amely területileg az ország egyötöde s amely húsz éven át egy másik ország jogrendjébe volt beágyazva, mennyire nehéz és mennyi sok fáradságba és időbe kerül, erre jó példa az, hogy a cseh-szlovák köztársaságban esztendőkig kettős jogrendszer uralkodott. Cseh-Szlovákia bizonyos tekintetekben, például a vasúti tarifarendszerben több mint tiz évig nem végezte el az egységesítést, sőt például az állampolgársági jogot húsz év alatt sem unifikálta. De a cseh példa számunkra nem lehet irányadó, s ezért közelebbi analógiát vegyünk tekintetbe: a Szudétaföldet. A szudétané- met terület, amely csaknem velünk egyidejűleg szakadt el a cseh-szlovák államtól s csatlakozott a német államtesthez, az unifikálásban nem igen jutott tovább, mint mi. Sőt elvben mesz- szebb volt, mint mi. Gazdaságilag októbertől március közepéig igazán külön corpus separatum maradt, mert a Csehszlovákiával kötött gazdasági szerződés értelmében a fölszabadult szudéta- föld vámmentesen bonyolíthatta le kereskedelmi kapcsolatait a csehekkel, míg a többi birodalmi területek nem szóval vámpolitikailag külön állam volt az államban. A mi Felvidékünk ebben a tekintetben nem élvezett hasonló előnyös, szeparált helyzetet. Nemcsak hogy vámmentes kapcsolata nem volt az egykori cseh és szlovák felvevő piaccal, de vámilletékes árucseréje sem, egyáltalán semilyen kapcsolata nem volt és nincsen. Kifelé, Cseh-Szlovákia felé, tehát még oly mértékig sem maradtunk corpus separatum, mint Németország részéről a Szudétaföld, amely gazdaságilag a félunifikáció állapotában volt. Teljes gazdasági unifikációban volt részünk s a cseh-szlovák gazdasági kapcsolatok minden átmenetnélküli hirtelen elvesztése erősen megrendítette, a Felvidék közgazdasági életét. A cseh és szlovák érdekeltség gyárai és egyéb üzemei megálltak, munkanélküliség köszöntött be, a munkanélkülieink a katonai igazgatás hetei alatt el sem hagyhatták a zárt felvidéki területet, hogy az anyaország munkapiacán keressenek kenyeret. A Felvidék gazdasági értelmű unifikálása azt jelenti, hogy ezt a területet is sürgősen ugyanolyan arányban iparosítsuk, amilyen arányban az anyaország van iparosítva. Mert a csehek ipartalanítása után ez a terület gyarmati helyzetbe jutott: az unifikálás tehát nekünk, felvidékieknek sürgős, hogy a gyarmati sorból kijussunk. A gazdasági corpus separatum szerepe számunkra nem előny, hanem hátrány, ezért menekülni akarunk belőle. Ez úgy lehetséges, ha a Felvidéken megindítják a meglevő gyárakat és új gyárakat alapítanak. Ez nagyon lassan megy. Mi kézzel-lábbal siettetjük, nekünk életre- halálra sürgős. Megértjük talán, hogy az anyaországi ipari kartelleknek nem nagyon sietős és rokonszenves esetleges konkurrensek életrehívása, az anyaországi fásoknak esetleg nem kellemes a kárpátaljai olcsó fa betörése a magyar piacra, vagy a kárpátaljai vasúti tarifa gyors olcsóbbátétele, — de nekünk igenis életbevágóan fontos és sürgős ez a gazdasági jellegű unifiká- ció. A corpus separatum állapota miatt tt ne minket okoljanak és vádoljanak. A mai sajtó, főképpen a szélsőjobb- oldali azt hirdeti, hogy a corpus separatum legfőbb szimbóluma a felvidéki Róma nyílt és félreérthetetlen választ követel Párizstól Párizsban attól tartanak, hogy Olaszország nagyszabású diplomáciai akciót készít elő az összes gyarmati mandátumok felülvizfgáláta érdekében Eden lapia leleplezi az angol-orosz megegyezés három súlyos akadályát Róma, július lj. Az olasz sajtó növekvő hévvel támadja Franciaország sziriai politikáját A Corriere della Sera szerint Franciaország megszegte a jogot és szembehelyezkedett az erkölcsi szabályokkal, amikor átadta Törökországnak az alexandrettei szandzsákot, csak azért, hogy ezzel megvásárolja magának Törökország barátságát. A vételár, amit a franciák fizettek, nem a saját zsebükből került elő, hanem minisztérium s ezért a nemzeti szocialista jobboldalon is ugyanúgy sürgetik a felvidéki minisztérium fölszámolását, mint eddig a baloldal tette. Mindenesetre érdekes, nagyon érdekes ez a feltűnő egyetértés, úgy látszik, közös forrásból szerzik Felvidékellenes porpagandaszólamaikat. Mert ellentmondó irányuk ellenére itt közös céljuk van: a Felvidék eddigi politikai egységének szétszedése. Ebben a szélsőjobboldal egy vonalon van Szilágyi Lajossal, aki a legklasszikusabban fejezte volt ki a liberális körök álláspontját a felvidéki kérdésben. Szilágyi a felsőházban a felvidéki képviselők behívásáról szóló javaslat megszavazásakor mint a felsőházi vita egyetlen hivatalos szónoka kereken és világosan kijelentette, hogy a corpus separatum jelleget meg kell szüntetni, evég- ből föl kell számolni a tárcanélküli minisztériumot és mindezek tetejébe ünnepélyesen fölhívta a behívandó felvidéki törvényhozókat, hogy mondjanak le a külön regionális pártjellegről s olvadjanak be az anyaország politikai pártjaiba. Ebben Szilágyi, úgy látszik, nemcsak a liberális körök vágyát juttata kifejezésre, hanem általában az anyaországi pártönzés nevében beszélt. Mintha bizony a felvidéki népmozgalom egy egyszerű pártkeret lenne. Nos, ezzel a felfogással szemben is le kell szegeznünk a következőket. Felvidéki minisztérium azért van, hogy elősegítse a corpus separatum megszüntetését szolgáló unifikálást. Jaross Andor más egyebet sem tesz, mint ezt sietteti. Egyedül ezért miniszter. És Jaross lesz a legboldogabb, ha a gazdasági, politikai és lelki egyesítést mielőbb bevégezheti. Mert ez csak másodlagos részletkérdés a magyar nemzet nagy történeti föladatai közt, amelyek a közel jövőben nemzetünkre és Szíria népével fizettették meg. A Popolo d!Italia szintén jog- és törvényellenesnek nevezi a francia kormány eljárását. A franciák alku tárgyává süly- lyesztettek olyan területet, amely sohasem volt az övék s tették azt kizárólag politikai és katonai terveik keresztülvitelének biztosítása céljábóL A Stampa felszólítja a francia kormányt, hogy adjon nyűt és félreérthetetlen választ országunkra várnak. Mi nem akarunk elveszni a másodlagos részletproblémák sekélyes hínárjában, hanem az egyetemes nagy célok felé kívánunk menetelni. Ezért sietünk ami külön felvidéki problémáinkkal, hogy aztán a siettető felvidéki minisztérium is fölöslegessé váljon. Elsősorban a földreform igazságos nemzeti és szociális jóvátételével sietünk és ezért sürgettük az anyaországgal egyidejű felvidéki választásokat is. A corpus separatum állapota különben már a legtöbb téren megszűnt. Megszűnt a közigazgatásban, hiszen visszaállítottuk a vármegyei rendszert. Megszűnt a magánjogban, megszűnt a büntetőjogban, az igazságszolgáltatás minden vonalán. Unifikálandó problémák tulajdonképpen már csak a politikai és a szociális jogok terén vannak. S itt jutottunk el a dolgok lényegéhez. Az úgynevezett felvidéki szellem ezekben a jogokban testesül meg. A választói jog és a szociális berendezés megtartása: ebben lokaiizáló- dik a felvidéki, program. Ez az, ami vonzó és összetartó erő bennünk. S ez az, ami miatt igen sok anyaországi érdek robbantani szeretné Jaross pártját. Ezek az érdekek most egyaránt mozgósítják ellenünk a baloldalt és a szélsőjobboldalt. Inkább a baloldal és a szélsőjobboldal erősödjön meg, mondják ezek a csáklyás liberális erők, semhogy a Magyar Élet Pártjának hűséges szövetségese és fegyverbarátja erősüljön és erősítse meg népi jogokért és szociális reformokért harcoló kormánytöbbséget. Ez a mostani hangos és suttogó propaganda célja. De tévednek. Az anyaországi közvéleményt talán sikerül megtévesztenie. A felvidékit nem fogja megtéveszteni. A fölszabadult Észak nem fogja elhinni, hogy Jaross a corpus separatum fenntartója lenne* amikor éppen az
