Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
TEEDIDEfcl Férfiének Holló Ernő új versei Ahhoz a nemzedékhez tartozik Holló Ernő, amely Erdélyi Józsefek és Illyés Gyuláék után kezdett jelentkezni feltűnő költői tudással, kényes műgonddal és magyar népi felelősséggel. 1930 óta Holló Ernőnek a „Férfiének” (Magyar Ut-kiadás) már az ötödik kötete, « ha nem is ismerjük mindegyiket, új verseiből megállapíthatjuk a fejlődés küzdelmes étap- jait: a költő most partot ért, a teljesség boldog birtokába jutott. Ezután már csak újabb kalandok, élmények fogják hajóját ismeretien tájak felé irányítani; „kettőzött léptekkel hagyom el az ösmerős tájakat... megyek, előre, mindig új napokban, csillaggal Jelölve, időtlenül”. Boldog, mint ő is, ki megtalálta saját formáját és nem fél az idők változásaitól. Vállalja a tájat, rajta a nép sorsát is. A ringó hársfasor közt tovarobogó kocsiról a szépséges völgy jajszavát hallja. „ ... a szántások között dolgozgatott egy néma nép, ■— úgy forgatták ásójukat, a földet, mint a magukét. Hangoskedvü hintónk, ahogy felettük gyorsan elhaladt, éreztem hajlott testükből az el nem mondott átkokat”. Ebben a környezetben izmosodott a költő szive, hogy elláthasson messzibb tájakra is: az álmok tünde éterébe. Az éles erdélyi levegő, mit magával hozott a költő, itt megszelídült, hangja dallamosabb lett, természeti képei idillikusabbak. („ősz”, Tapolcai csöndben”) Erős balladamagot rejt a „Nagypénteken”. — Rokonunknak érezzük a költőt, mikor „A Dunán” szép versét olvassuk: 6, világjáró nagy víz! hány országot taposol végig! mennyi nemzet él partjaidon! mennyi közös bánatot ringat fölötted most a könnyű szél, csak bánatot, mert olyan messzi vannak egymástól falvak és a nemzetek! 6, jő-e kor, amelyben hosszú völgyed országait majd egybefűzheted? Szombathy Viktor jelentkezik elsőnek a hazatért felvidéki írók közül új könyvvel. „Elesni nem szabad” címmel a múlt év elején — tehát még a kisebbségi időszakban — írta meg a regényt, amelyet a pozsonyi Tátra-kiadó most hozott ki a budapesti könyvnapra. Mint a cím Is sejteti, a könyv kisebbségi tárgyú, története egy felvidéki kisvárosban és egy kisfaluban játszódik le, ismerős szereplőkkel. A díszesen kiállított könyv, amelynek méltatására közele- sen még visszatérünk, az eperjesi „Pallas” könyvnyomdában jelent meg, az ízléses kötést martost motívumokkal Vécseyné Takáts Olga, martos! tanítónő tervezte. Flórián Tibor, a halkszavú erdélyi költő féligmeddig felvidéki (gömöri) származású, időnként szívesen tartózkodott hegyeink között, költészetében Ismerős, itthoni izekre bukkanunk. Nemrégiben új könyve jelent meg a kolozsvári Minerva-kiadásában: „Krisztus árnyékában”. Sajátságos, szokatlan kis könyv, tulajdonképpen nem az övé, egy román költőnek: Sireagu Oetavian-nak költői prózáját ültette át művészi magyar nyelvezetre. „A legtöbb versben az én arcom összekeveredik a Sireagu testvérem arcával” — vallja be előszavában Flórián Tibor. íme, a kisebbségi költő, aki egy önmagát kereső és ővele hangulataiban rokon román lelket megszólaltat magyarul, azért, mert úgy érezte, szolgálatot tesz véle a Hitnek! Átadta magát a könyvnek, egyesült véle annyira, hogy már nem a költőt látta maga előtt, hanem az eszmét, a közösséget. Heroikus tett a gyűlölködések Kárpát-medencéjében .... ££S24 m ci e Arany János összes költői müvei díszes vászonkötésben....................................18.— Arany János összes prózai müvei díszes vászonkötésben 22.— Baktay E.: Hindusztán..........................7.— Baktay E.: Indiai éveim. 2 kötet kve 12.— Baktay E.: India ....... kve 12.— Benkő P.: Vadászat .....................kve 10.— Colerus E.: A ponttól a négy dimenzióig ..................... .... kve 7.80 Cooper: A nyugati hadszíntér . 6.— kve 8.— „ Talleyrand .... 5.—, kve 7.— Dawson C.: Európa születése . .’ kve 8.— Megrendeléseket utánvéttel, vagy az ösz- szeg előzetes beutalása ellenében forduló pós- tával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 60 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5 Telefoni 18^7-30, 18-74,00» Németh László a magyar írókhoz (Németh László, annyi kiváló esszé, regény és dráma kitűnő szerzője és a megszűnt „Tanú” szerkesztője, váratlanul a Könyvnapra új könyvvel jelentkezett („Kisebbségben”). A mai magyar sors izgató kérdéseit vizsgálja: „Min mérhető meg jobban napjaink magyar baja, minthogy, amit húsz év előtt Szabó Dezső prófétáit, azon ma Szekfü Gyulának kell kétségbeesnie. Amit egy év óta minden szorongó tud, s ijedt „itt van”- nal jelez, az most már mindenki számára megjött...” Németh László a fia- tál magyar írókhoz kiált új könyvében, amelyből a befejező részt itt adjuk). A magyar író legyen aszkéta. Az ember annyit bír ki, amennyire fiatal korában elkészült. A mi kisebbségi sorsunkban csak az az író állhat meg becsületesen, aki misz- szionáriusi kínokra készült fel... A magyar író legyen a mély-magyarság szava. Ha irodalmunk hibás fejlődésű, ne Ijedjünk meg a tabula rasatól. A sok szociális- és kultúrfortyogásban elakadtak az alapproblémák, amelyeket Ady és Móricz fölvetett s az utódirodalom félrehengerí- tett. Aki mindent elölről kezd, nem veszít időt és nem dob el értéket, mert ami igazán érték, úgyis beiktatódlk, s amit a bátor meggondolásban elveszítünk, a megindult fejlődés rohama megtéríti. Ott van a magyar lira: amíg a magyar verset a magyar nyelv vershajlamával Cso- konain, Berzsenyin, Adyn okulva össze nem egyeztetik, addig a felületes, hamis forma mindig rétorokat fog nevelni azokból, akik a lírához elszegődtek. S ugyanígy a dráma: egy tucat előadhatatlan művet kell megkockáztatnia annak, aki az új drámát megteremti. A magyar múltban, tájban, nyelvben még mindig rengeteg irodalom-alkotó energia lappang. Féltucat lángészt eltart és felnevel — csak időben találja meg hozzájuk híg-magyarság, sznobizmus, álkunic- ság labirintján az utat. A magyar író legyen művelt. Nincs rosz- szabb magyar, mint aki csak magyar s hazai kátyúkban akarja prófétává cuppogni magát. De a műveltség legyen igazán az, j s ne félreértett nyugati modoroskodás. I Keleteurópa hihetetlen messze van Nyugat-1 tói s ami ott egy túlérzékeny alexandrinus | szellem finomsága, az minálunk éretlen és hazátlan fínomkodás. Mi kell itt elsősorban? A nagy lélek. Olvassuk hát a nagy és mély-magyarokon kívül azokat az irodalmakat, amelyekből nagy lelket lehet szopni: a görögöt, a középkorit, az oroszt, a szláv- és finn-népek népköltészetét s hogy testvérsorsokban ismerhessük meg a magunkét — vessük magunkat a lengyel, román, szerb, cseh nép irodalmára. A magyar író tartson s ha lehet, éljen a szegényekkel. Nincs még egy foltja Európának, melyen fajszeretet és szocializmus ennyire egy, mint nálunk, ahol a szegénységnek négyötöde a magyar s az élnyomók- négyötöde nem az. Még humanizmusnak is az a legigazibb itt, hogy elnyomott népnek hozzá hasonló sorsot és kultúrát küzdjünk ki. A magyar szellem és a magyar nép egymásrautaltabb, mint bármely nép s szellem: mert itt a szellemet csak a nép s a népet csak a szellem válthatja meg — az emberiségnek. A magyar író ne féljen a magányosságtól. Nincs nemesebb ösztön: mint másokkal együtt lenni. De nézzük meg azt a mást, hogy a mi lelkünk szól-e belőle. Az alkalmi szövetkezéseknél nincs gyűlöletesebb és veszélyesebb: a híg-magyarok mindig ezen masíroztak az árulásba. Tisztán és töményen kell tartani a hitünk, mert csak így szerezhetünk tiszteletet neki. Ha senki sincs velünk, a tízmillió érdeke még velünk lehet. Azt jelenti ez, hogy a közeledőket elt&szitsuk? Nem, de mi vessük őt a mi közösségünk érdeke alá s ne ő fogjon a maga partikularizmusába. A magyar fajt- ság sohasem volt és ne legyen taszító ököl, hanem becsületesen kinyújtott kéz. Álláspontunk a jött-magyarokkal szemben nem lehet más, minthogy rájuk is szükség van, amennyire használni tudnak és akarnak. A magyar ügy ma egész határozott, majdnem vallás-szerű valami; egymást gyűlölő emberek együtt vannak benne s egymást becsülőket elválaszthat. Erre a vallásra kell átkeresztelkedniök, akik velünk akarnak maradni. A magyar szellem a maga törvényei szerint minősít, s a megpróbáltatás meg fogja könnyíteni, hogy minősíthessen. ■ i. ...................... ■ / Tóth Árpád t Debreceni diákok kiadványa A középiskolás diákok már megint beleszóltak az irodalomtörténetbe s mint Vajthó V.szló tanár kezdeményezése óta mindig, most is okosan. Ez alkalommal az egyik debreceni gimnázium nyolcadikos tanulói összegyűjtötték egy 110 oldalas kötetbe Tóth Árpádnak, a tíz éve elhúnyt kiváló költőnek irodalmi, művészeti tanulmányait és kisebb bírálatait. Az értékes anyag három nagyobb irodalmi dolgozatot (Ady, Kaffka Margit és Baudelaire költészetéről) ég több apró bírálatot foglal magában, ma már alig ismert költőkről, fiatalon elhalt Íróktól s néhány képző- művészeti és színházi kritikát. Jó volt őket öszegyüjteni a Nyugatnak immár irodalomtörténetté vált lapjairól; valamennyi írásból a költészet kedvelésének magasfokú heve csap ki, ízes aromát, illatot és bájt árasztva maga körül még ma is. Nagy Ady-tanulmányában Tóth Árpád finoman, rátapintóan elemezte ki Ady költészetének titokzatos szálait elődeihez és a francia modernekhez; Kaffkánál csodálja az erős intuitiv folyamat lendülő sodrát, de hibájául rója fel a hév, a mondanivaló bő omlásét. Kosztolányinál megfigyeli, kiként vegyíti mákonyát a kábító és vigasztaló költészet isteni narkotikumának egyik iegfiniomabb ke/erője, Babitg Mihály „Vihar”-fordításában a magyar nyelv művészi és egyéni zengését dicséri. A világháború véres esztendeiben különös hevességgel ostorozta a srapnell-köl- tészet tehetségtelen művelőit, akik állandó lírai offenzivákban, ódái ütközetekben háborognak művészi forma és emberi érzés nélkül. Sorravesz minden háborús verskötetet és mélyen elítéli bennük a frázisöblögetést, a magyarok istenének indián ordítozású körülemlegetését. Somlyó Zoltán egyik könyvével kapcsolatban támadja azokat, akik szívesen bűnöznek a háború kezdete óta az igazi költészet ellen háborús kuplékkal, pointe-versekkel; utálatosnak találja a „vérből szűrt limonádét”. Boldog volt, ha a háborús évek termésében rátalálhatott az édes költészet tiszta vizeire, ő írta egyik versében („Óda az ifjú Caesarhoz”), hogy „Békét zengjen a Háború isi” Rokonszenwel méltatja Dutka Ákos elégiáit („Az yperni Krisztus előtt”), amelyek a diadal-mámor és haj- rás szavalás helyett a sok vér és könny szelíd gyászát zengik. Babits Mihállyal együtt ő is a 22 éves korában hősi halált halt Békássy Ferencet, a magyar irodalomnak ezt a nagy ígéretű költőjét, akinek poszthumus verskötete úgy hatott Tóth Árpádra, mint „valamely gránáttépte kathedrálisban egy zúzódott oözlop- fő” ... Nekrológot ir Demjén Gézáról, az igazi olvasóról, aki a háborús esztendőkben is nagyon szerette az írókat és az irodalmat: „Szegény és kopott filozopte- reknek, mert írók is voltak, mélyen és előre tudott köszönni Demjén, a tanácsnok úr...” Megértő, de mindig tárgyilagos szava volt a konzervatív költőkhöz is, jól látta Szabolcska értékeit, de egy-két villanással egész portréját is megrajzolja: „Szabolcska értékes, de felületes költő, inkább ráhibáz, mint alkot”. Egy ma már teljesen feledésbe ment költő, Köpeczi Boóz-Deák Albert formailag gondos veretű verseit, kitűnő ritmusát és rímeit dicséri; megmondja róla, hogy a múlt századbeli epigónok utódjainak egyik legkü- lönb poétája e kedves öregúr, akinek nagy előszeretete volt a verses regény iránt: „Puskin volt egyik ideálja e kornak s nyilván az öreg úrnak is; kötetében egy igen bájos versesregény-részlet egy kis cipőről szól, mely formában, gyöngéd szellemességben, s csaknem fetisista an- dalgásban Anyegin egyik drága részletét idézi emlékünkbe”. Okos gondolat volt összegyűjteni ezeket a dolgozatokat, apró gyöngyszemeket, amelyek újabb fényt sugároznak a tíz éve halott Tóth Árpádnak költészetére. Ember volt és művész a legjavából. A régi kézművesek műhelytitkát rejtik magukban ezek a kis prózai írások is. A harsonázó korban pihentetőt nyújtanak a fáradt olasónak, aki még tudja tisztelni az írókat és az igazi irodalmat. A debreceni szobrász fiáról nem feledkeztek meg a hajdúsági város kis diákjai; a könyvük eladásából befolyó teljes összeget Tóth Árpád özvegy édesanyjának ajánlották fel. Világolj lámpafény, világolj e dudvás korban .«1 y% L 1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP ’ F0LY0IRATSZEMLE HTJ—MTTTITMgll 11 »> Uj élet A Felvidék visszatért magyarságának egyetlen irodalmi és társadalmi folyóirata a könyvnapra rendkívül gazdag számot adott ki. Sitth'ó Ferenc a felvidékiek második próbatételéről ír, arról a küzdelemről, ameryet most idehaza kell megvívnunk a csökönyös mara- dandósággal szemben. Vobossy László, Hublfc István, Jkvay László, Janics Kálmán, Kovád* Endre, Vdjlok Sándor és Vass László a hazatért Rész égó kérdéseiről tesznek megrázó vallomást. Dr. Pfeiffer Miklós az új pápa nunciuskórabeli tanítását ismerteti. Az Alföld üzenetét olvassuk ki Gerencsér István, Gulyás Pál (Debrecen) és Tóth Béla kitűnő tanulmányaiból. S&iklay László a magyar nemzetfogalom és dunaiság új viszonyáról ir, Aradi Zsolt pedig Rómából üdvözli a bátorhangú Üj Eletet: „A szabadság szele üt meg belőle. Szabad emberek beszélnek szabad emberekhez ... a szabad Magyarországért-----” HITEL Erdély fiatalsága él és dolgozik, munkájáról a „Hitel” új száma tudósít magvas tanulmányokban, átfogó művelődés- és gazdaságpolitikai beszámolókban. Sáry István a romániai szövetkezeti mozgalom történetét fejti ki, szemléltető képet adva az erdélyi magyar éa szász szövetkezeti életről is. Vita Zsigmond, Venczel József művelődéspolitikai és nevelésügyi kérdésekről, Vita Sándor az erdélyi gazdaságpolitikai lehetőségekről írnak. Manyák Ernő adatokat gyűjtött Ditró népegészségügyéhez. Albrecht Sándor az erdélyi magyar népközösség új politikai helyzetét világítja meg. A kitűnő számot Tamási Áron ízes írása vezeti be, részletenként a nemrég megjelent „Szülőföldem” könyvéből: „ . . . forduljunk vissza a néphez és tanuljuk meg tőle, ami jó. S ami jót tanulunk, tömjük bé azzal a szakadékot, amely sötéten tátong a két magyar (felsöosztály és nép) köEt. Jobb, ha ezenmó- dúlag ml csináljuk ezt, minthogy álorcás idegenek mérges jelszavakat ültessenek a szakadékba ...” Láthatár A könyvnapi szám minden magyar embert érdeklő cikket közöl: O. A. Isbert dr., aki a stuttgarti Ausland-Institut-ban Közép-Eurőpa népkérdéseivel foglalkozik, figyelemreméltó tanulmányt ír arról, miként látja egy birodalmi német a magyarországi németség helyzetét. A cikk minden bizonnyal mindenütt nagy visszhangot fog kelteni. Tamási Áron jellemző részletet ad új munkájából. Reményi József clevelandi egyetemi tanár „kivándorlók” cimen ír verssorozatot és beszámol Kodály Zoltán „Székelyfonójának” clevelandi bemutatójáról. Nyugat A könyvnapi számot Babits Mihály mélyér- telmü Írása (,,A magyar okosság természetrajzához”) nyitja meg; a költő polemizál Prohásska Lajos nagy vitát keltett könyvével, a „Vándor és a Bujdosóival, amelyben „mintha a saját gondolataimat látnám, torzító tükörben.” Körülöttünk az újítások jelszavai zúgnak, — Írja zárósoraiban B. M., — s cselekedni valóban muszáj, amig élünk, változtatásokra folyton szükség van. De számunkra ez csak muszáj és eszköz, nem pedig öröm és cél... Nem átváltozásra, magunkból való kikelésre van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre. Magunkbaszállásra.” — Farkas Gyula és Schöpflin Aladár érdekesen polemizálnak az asszimiláció és irodalom Ugye körül; szerintünk a kritikusok közül eddig még Illés Endre látta meg Farkas Gyula irodalomtörténet} könyvének elvitathatatlan erényeit és igazi értelmét. — |Halász Gábor részleteket közöl Justh Zsigmond párizsi naplójából. — Illyés Gyula, Török Sophie, Radnóti Miklós és Vas István versek, Ottlik Gézától novella. TELEFONSZÁM: 144-400
