Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP TEOTIDElKI AtusfaiRHIRIfAE 21 Mai tanulságok Wesselényi Miklós látomása nyomán Irta: Sárkány Oszkár A politikát ném az önzetlen barátságok ‘irányítják; tehát a . politikai barátságok is valami reális célra törekednek: ha ez * cél eléretett, ha a közös veszély elmúlt, vagy ha az érdekek ellentétesekké lesznek, egyszeriben meglazulnak a barátság kötelékei is, bár talán sohasem ejtik el a kapcsolatok újabb, szorosabbra fűzésének lehetőségét. Viszont semmiféle propagandával, semmiféle hírveréssel nem lehet barátságot hazudni két ország, két nép között akkor, ha á tömegek nincsenek meggyőződve az atyafiságos kapcsolat reálpolitikai hasznáról. Csak ezek után lehet szó arról, hogy a politikai frigyet a nép tisztán eszmei magasságokba emeli. Nem Csak a háborúhoz, a barátsághoz is szükség van jelszóra, — szükség van egy mtymusra, — szükséges, hogy a nép gyűlöljön más népeket, hiszen a barátság billenti egyensúlyba érzelmi világát. Gyűlölet, „közös ellenség” nélkül nincs barátság. A magyar-német barátságnak is, mélyet politikusaink szeretnek röviden az ezeréves alkotmány mintájára „ezerévesnek” nevezni, mint hazánkban mindennek, ami jó legalább ezerévesnek kellene lennie, elsősorban reálpolitikai alapjai vannak. A többesszám nem pongyolaság, valóban több alapja van e két nép, ha nem is évezredes, hanem sok évszázadra visszanyúló barátságának. Lehetetlen a századok folyamán egy közös gondolatot találni, mely irányt szabna a magyar-német barátságnak. Egyszer egy népeink közé beékelődő szláv birodalmat robbant szét, más szór a délkeletről betörő ellenség ellen emel védőbástyát. Azután, maga az a szó, hogy német, sók mindent takar. Jelent osztrákot, jelenti a bécsi királyt, jelenti Poroszországot és jelenti azt, amit ma is értünk alatta: az egész német népet. Megesett a történelem folyamán, hogy a magyar barátkozott az egyik némettel — teszem a berlinivel —-, a másik német — teszem a bécsi — ellen. Nehány XIX. századbeli példán fogjuk bemutatni, hogy mennyi reális védelmet nyújthat nekünk ma a német barátsága, mik a barátság feltételei, milyen reális célok elérésére segíti országunkat. igyékézftüflk kéll meggyőzni a kövétkézök- ről: hogy Pii A szlovákokat sem Vf-m gyűlöljük sem meg nem vetjük, sőt rokon érzettel óhajtjuk okét, mint testvéreinket ölelni.” A szláv veszedelem első ellenmérgét tehát elsősorban magunkban kell keresnünk, elsősorban mi magunknak kell megváltoztatnunk azt a politikát, amit a Szlovákokkal szemben folytatunk, hiszen minden más fegyver csak vérontásra, idégenajkú polgáraink elidegenítésére, az ország pusztulására vezet. Nem szabad tehát okot adnunk arra, hogy a szláv Magyarországon nyelvét, szokásait, nemzetiségét érezze veszélyben. Szlóvország Hungarocentrikus szlavofiliának nevezhetjük Wesselényi szláv politikáját. Barátja a szlávoknak, de csak addig, míg nem törekszenek arra, hogy. Magyarország ezeréves alkotmányát megváltoztassák. Elismeri „Horvát- és Tótország” jogát, hogy nyelvét közigazgatásban és a nyilgeseket keresett. Sejtette, hogy Ausztria szláv tartományaival nem lesz képes ellenállni, hiszen a veszedelem már a kapukon belül van, nem országban, hanem népben kell tehát keresni a szövetségest, a barátot. Magyar-német barátság a közös veszéllyel szemben Épp úgy, mint előtte Zrínyi, ő is szemlét tárt Európában és keresi azt a népet, melyre támaszkodhatunk. Ez a kör frankóin és anglomán, még sem a francia az, akiben bízhatunk, hiszen a francia politika célja, hogy magát keleti szövetséges által biztosítsa német támadás ellen. De van egy nép Európában, melyét a szlávok előretörése éppen úgy fenyeget, mint a magyár s ez a német. Tehát a közös, fenyegető szláv veszélyben ismerte fel Wesselényi A magyar-német barátság parancsoló szükségességét. Nem romantikus rajongás, nem irodalomból táplálkozó szimpátia volt az, ami Wesselényit a németség felé vonzotta, hanem kizárólag a reálpolitikai szükségszerűség. Látva a fenyegető szláv veszélyt, olyan népben kereshetett csalt szövetségest, mely 1. nem szláv, 2. nem orthodox, 3. melyet a szláv veszély éppen úgy fenyeget, mint a magyart. De ilyen nép egyetlen egy van: a német. A román ugyan szláv nép, de orthodox és • t ÖLELNI TISZTÁN ii Észak rémes árnyai a láthatáron a 1843-ban egy „polgári halott” szólalt meg: Wesselényi Miklós. Mint hazánk legnagyobbjainak, neki is a végső elkeseredés adja a kezébe a tollat. Mint ahogy Zrínyi beszélő némának nevezi magát, akit csak a fenyegető veszély tett szónokká, mint Krösus néma fiát, úgy nevezi magát Wesselényi a vakulással küzdve polgári halottnak, mintha a vakok és halottak élesebben látták volna azokat a sötét veszedelmeket, melyek országunkat és az egész nyugati kultúrát fenyegették. Wesselényi lényeget látó szemei, akár Vörösmartyéi, látták már „észak rémes árnyait’”, a szomszédos Lengyelország sorsában már megérezték azt a sorsot, ami ránk vár, az északi szél fagyos leheletéből már az új orosz jégkorszak üzenetét érezték. De mindez inkább csak érzés volt, melynek egy Bajza, egy Vörösmarty hangot adott, kevesen ismerték valóban azt a sötét aknamunkát, mely a Kárpátok alatt és a Száva mentén egyaránt folyt ellenünk, kevesen ismerték fel a horvátok renitenskedései és Kollár irodalomba bujtatott gyalázkodásai mögött ugyanazt a kezet. Ezért írja Wesselényi Szózatát a magyar és szláv nemzetiség ügyében, ezért rajzolja meg sötét színekkel azt a nagy .veszedelmet, ami országunkat fenyegeti. Ebből a munkából nyer először képet a magyar közönség arról a nemzetiségi izgatásról, mely a magyarországi horvátok, szerbek, szlovákok között folyik, ez a könyv irányítja a figyelmet Oroszországra és inti kíméletre és megértésre a magyar sovinizmust a szlávok iránt, mikor leírja ezeket az örökszép és ma is megszívlelendő sorokat: „Szó és irat és tett által minden úton és minden alkalommal nyilván kell kifejeznünk ' e bizonyítanunk; s minden szláv polgártársainkat Közöttetek szeretnék lenni ■ s élni paraszti-járomban, türelmesen és bölcsen. Vetni magvető nyugalommal s bevárni míg termésre érik az idő. De mint a szélnek rohannom kell, játszanom kell: illattal és füsttel, kavarni virágport s szennyet. Viskók felett, sátrak felett, tört ablakokon át, a nagy-nagy házak udvarán vágtatni át. vános élett minden vonatkozásában sza-1 újabbkori fejlődése egészen hasonló, mint badon használja, nem mintha a nép száma, | a környező kis szláv népeké vagy területi beosztása olyan lenne, mely ezt szükségessé teszi, egyedül azért, mert Megállni sohasem lehet és nem szabád, mikor a Cél hajt vadul. Hiába tudod, hogy minden ti? a házad, s szívekben: , az otthonod. Rohanni kell, s mint a szentnek, érintve mindent, s mégis érintetlenül, ölelni tisztán: a világot. FLÓRIAN TIBOR erre az alkotmányban lehetőséget lát, de a többi magyarországi szlávok számára nyelvük használatát csak a magánéletre korlátozza, azzal a megjegyzéssel, hogy „a többi honunkbeli sziávokra nézve pedig csak velünki lassankinti összeolvadásban van üdv, s minden jónak és nagynak biztos reménye.” Csak akkora mértékben élhetnek nyelvükkel, mely a magyar nyelv terjedését és megtanulását nem gátolja, írja másutt. Azok a magyar- országi szlávok, akik különben is a természetjogok alapján álltak, nem értették a finom distinkciót szlávok és szlávok között. A vérmesebbek bizony nem álltak meg szláv olvasóegyesületek és önképzőkörök alapításánál, hanem ábrándjaikban már Szlávországot látnak Magyar- ország helyett benne a magyarság nem uralkodó nép többé, hanem csak kisebbség a szláv többség alatt. „Mások közöttük kegyelmesebbek irántunk. Horvát- és Tótországot az egyik, az — úgynevezett — tót vármegyéket pedig egy más alkotandó szláv álladalom kiegészítő részévé szár jón; minket magyarokat honunk közepén azon részre szorítva, melyet tisztán magyarok laknak, egy kis tartományocskává zsugorodva — megengednének létezni, vagyis tengődni.” Így ír Wesselényi 1843-ban. Ez a mesz- szelátó vak a nemzetiségek nyugtalanságában már Trianont látta, látta Magyar- ország várható megcsonkítását és az ellenség ellen, melyet Moszkvában látott megszemélyesítve, támogatást, szövetséAz oláh is Magyarország megcsonkítására, Erdély elragadására törekszik. A lengyel ugyan szláv, de ellensége az orosznak, igy szövetségesül szintéh fel használható, különösen Ausztria lengyel jei, de egészben véve a lengyel szövetség nem elégséges. Barátunk, ’szövetségesünk lehet az ölasz is, éppén ezért Ausztriának meg kell adnia minden szabadságot a birodalmában élő Olaszoknak, az orosz azonban nem fenyeget közvetlenül. „Hogy a német egyedül valódi s természetes sző vetségesünk, érdeki rokonunk, ez jelenben tagadhatatlan igazság s cáfolhatlan tény. Ténynek s igazságnak pedig nézetre s meggyőződésre, s ez által érzetre szabá lyozó hatalommal kell birni.” Wesselényi érzi, hogy mikor ezekét a sorokat leirja, a magyarság történetének nagy fordulójához érkezik. Századokon keresztül szemben állt a magyarság mindazzal, ami német. Elég Rákóczi szabadságharcára, s arra a visszahatásra cé lozni, mely II. József germanizációs törekvéseit követte. De Wesselényi érezte: történelmi szükségszerűség, hogy a gyűlölet szeretőibe forduljon, hogy az ellenségből barát legyen. „A magyar századokon át anyja tejével szivta és szivtuk a német iránti kedvetlen s visszás érzetet. Nem lehet tagadni: nagy változás s átalakulás kelletik arra, hogy a magyár valódi rokonának a németet tekintse. De változtak a körülmények s időnk; s nekünk is változnunk kell.” Ne kutassuk most azt, hogy a Wesselényi által sugalmazott németbarát irányzat célravezető volt-e vagy sem. Amitől Wesselényi félt, három emberöltőn belül mégis bekövetkezett: Magyarországot megcsonkították. Most hagyjuk figyelmén kívül azt is, hogy a rettegett oroszt először éppen az osztrák császár hivja be a magyar éllen az országba. A jelek arra mutatnak, hogy a németbarátság nem tudta elhárítani Magyarország feje felöl az északi veszedelmet, a német nem volt a szláv áfium antidotuma. A Wesselényi által ajánlott orvosságban kétségkívül van hatóerő, —- bár a betég belehalt — nem az orvosságba, csak a betegségbe. Ez azonban nem jogosít fel még arra, hogy az Orvosságót feltétlenül elvessük. Fennáll a tétel: á szlávsággal szemben a németség a, magyarság természetes szövetségesé, ha hazánkat a szláv tenger dagálya elnyeléssel fenyegeti, ez a dagály Magyarország után Németországra is veszedelmet jelent, tehát a két Országnak a közös veszély pillanatában, elfeledve a múlt torzsalkodásait, meg kell találnia egymást. Vállcziok az idők Vájjon léhet-e az „észak rémes árnyaidtól való félelem a mai némét-má- gyar barátság alapja, lehet-e a magyarnémet barátságnak szlávellenes célja, nyujthat-e nekünk ma a német barátság védelmet a szláv részről ellenünk irányuló támadások ellen? Ma a szlávság inkább apályban van, mint dagályban. Oroszország, mely a középeurópai szláv és nem- szláv népekben világnézeti ellenszenvet is keltett, egyre jobban saját, a száz év előttieknél jóval szűkebb határai közé vonul Mssza. Nagy hatását, melyet különösen az ortho,doxiára gyakorolt, elvesztette. Befolyása az egyházon keresztül teljesen megszűnt. Az egyházi befolyásnak ugyan egy egészen másfajta szerv lépett a helyébe, de ma már a kalapácsos ember végnapjait éli Közép-Eutópában, Csehszlovákia eltűnése után nincs többe középeurópai kuitúrgyarmata a szovjet nek. Vájjon hol van az a nagy szláv hate lom, mely ma Magyarország létét vészé lyeztetné? Lengyelország, Jugoszlávia ba rátunk. S vájjon nyujthatna-e Német ország segítséget bennünket szláv részről érő támadással szemben? A kérdést ma ném is lehet így feltenni, hiszen nincsen egységes szláv front. Ma egyes szláv népek német protektorátus, vagy német védelem alatt állnak — más szlávok a németek barátai. így Wesselényi ma, ha szláv veszedelmet erezne, hiába fordulna Németországhoz — Németország ma már ném olyan ős-ellensége a szlávoknak, mint volt Wesselényi és a Siávy dcéra korában. Németbarátságunk alapjait másutt kell keresnünk. A VIszKsaMí Felvidék KOzséSI Elő!J8rá$Mnnn figyelmét felhívjuk a m. klr. belügy miniszter úr 280/1938. B. M. sz. rendeletével beszerzésre ajánlott, Nórák Jené dr. Összeállításéban megjelent Községi polgári bíráskodás eimfl jogi kOnyvre. Régi hiányokat pótló uinnka a községi bíráskodásra vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, egységes szerkezetbe foglalva. A könyv használhatóságának előnyére szolgálnak a szakaszokhoz csatolt jegyzetek, melyek az egyes szakaszok összefüggésére mutatnak ré és a rendes bírósági gyakorlat mellett Ismertetik a hatásköri bíróságnak a községi polgárt bíráskodás hatáskörébe ntalt kérdésekben követett gyakorlatát Is. A mii használhatóságát az abban közölt U iratminta, valamint betüsoros mutató Is előmozdítják, A könyv terjedelme 173 oldal ÁRA 7— PENGŐ. Megrendelhető az összeg előzetes beküldése mellett: STADICM Könyvkiadó- vállalatnál, Budapest, VI, Rózsa-u. UL
