Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
1939 JÚNIUS 4, VASÄRNAP TEIsöEMÍKl •jftfai<&AR-HIRIlAB _ 17 Álmok szalmáin, de csépelem. ♦♦ A mészkői pap naplójából Iria: Balázs Ferenc (Erdély) Híre jött Erdélyből, hogy a mészkői magyarok múzeumot építenek fiatalon elhúnyt papjuk emlékére. A hír olvas- tára tűnődve gondolunk a népszervező unitárius Balázs Ferencre, a kisebbségi „apró munka” tragikus hősére, aki nehéz viszonyok között a legkevesebbre vállalkozott, hogy a legtöbbet tegye: lótott-futott biciklijén, fáradozott, agitált és szenvedett, hogy istenhátamö- götti kis faluját, Mészkőt Isten falujává s az egész vidéket Isten völgyévé változtassa. Nem akart mépvezér lenni. Saját öntudatukhoz, saját szervezkedésükhöz, saját alkotásaikhoz próbálta hozzásegíteni embertársait. Balázs Ferenc magában a népben, az emberek társasösztönében fedezte fel a jövő alakításának legnagyszerűbb eszközét. Négyéves tervet dolgozott ki álmai megvalósítására. Tejszövetkezetet, gipszbányászatot, közös öntözést szervez, a gyermekeket közös játékkal, a felnőtteket együttes. szervezett munkával, egyesületi élettel foglalkoztatta. Alulról felfelé akarta építeni a társadalmat s a nép öntudatos cselekvését tette a társadalmi fejlődés hajtóerejévé. ,Az anarchikusán szétbomló közélet merev csúcsintézményein megbukik minden vállalkozás s önnön lángjaiban égett el a szegény mészkői Donkizsót... Emlékét idézzük és hősi fáradozásait, amikor megrázóan érdekes naplójából egy jellemző részletet közlünk. A mészkői szőlőhegyen Sohasem szerettem a terveimről beszélni, még kevésbbé azokról cikkeket írni. Nincs annál könnyebb dolog, elrendezni a világot papíron s előlegezni magunknak a megváltás gyönyörűségét. Mégis, néha kikívánkozott belőlem a belülről boldogító látomás. Leginkább a kicsi ház előtt a földön heveredve, megértő barátok társaságában. Azt a kicsi házat sok tekintetben azért építettük a feleségem dániai keresményéből, hogy Mészkőre csalogassuk az álmodni szeretőket, a nagyokat akarókat. A mészkői szőlőhegy legmagasabb és legtávolabb eső szélén fekszik, onnan a falut elrejti egy kiszögellő dombhát. Előtte terül ki az egész Aranyosszék. Távol jobbra az érchegység csúcsai. Közelébb a Székelykő és alatta az áldott síkság a kanyargó Aranyossal. Amikor legelőször arra tévedtem, a temetőn túl kezdődik az út gyümölcsösök és szőlő között kifelé a hegy fokáig, éppen olyan volt a meglepődésem az egyszerre elébem táruló vidék lenyűgöző, megtágító és mégis csendes szépsége láttán, amilyen volt minden későbbi vendégünké. Senki sem hitte el, hogy a kilátás Mészkőről olyan tökéletes legyen. Ide házat kell építeni, kicsi szalmafödeles kunyhót, őrizze a vidéket. Ide járunk ki az emberek közül. Távol tőlük, szükséges távolságban és felettük. így még mindig azzal a hiba nélküli, homályosság nélküli szeretettel lehet szerétni őket, velük egybekapcsolódó életünket, Istennek ezt az egész áldott, nyüzsgő bűnnel és boldogsággal megvert völgyét, mint amilyennel négy évvel ezelőtt ide költöztünk. PíéSétaságunk megmenSőfe Öokat jelentett ez a kicsi ház nekünk. Az építése is öröm volt. A miénk: legyen clyan, amilyennek mi akarjuk: itt nem rendelkezik a tanács, a közgyűlés, az utca, a dombtetői sugdolód- zások. Magas szalmafedele két oldalt csuppal, vesszőből font kéménnyel. Vályogolva, sikárolva, fehérre meszelve, az alapja kékes palavízzel befestve. A kövendi cigányok betöltötték a vidéket hírével. Ki volt kötve, hogy a fala dom- bos-völgyes legyen! Behúnytam a szememet és úgy csaptam a sárt! Hát olyant még ki látott? Nem, olyant még senki sem látott, kis falusi kunyhó akkora ablakokkal, mint a gépkocsivezető szemüvege, a házat három oldalán ölelték körül. Az is jól nézett ki. Alatta közvetlenül, százötven méter mélységben a hurkalyuki földek, a malmon túl Nem csalódom az emberekben, mert mindig elhittem, hogy olyanok. Maguknak, hitük szerint, mindig jók. De most még csak az egyéniség erői vannak bennük kifejlődőben. Azok pedig kétfelé néznek. Ami igyekezés befelé, az törtetés, rosszakarat kifelé. Ami jóság, igazság befelé, az önzés, csalárdság, szűkkeblűség, emberszólás kifelé. Ezt meg kell érteni s az embert szeretni kell, mert nem rossz, csak olyan. De más ezt így belátni. Az András bácsik és János bácsik életét így belülről nézve, megítélni és más épen tartani a gyer- , meki frisséséggel és mohósággal szétáradni kívánó emberszeretet. Meglas- súdik, elhidegül a szív, addig támadják az emberek meg nem értése, irigység, kedvetlenség; semmibevevés. Szabó Dezső époszi szeretete kivirágzásba indult első roppant műveiben. Aztán beléje szúrnak, döfnek, ütnek. Már nem megy. Kétségbeesve vallja be, megered az eső, de hamar eláll. Ha én is még Amerikában, vagy első mészkői esztendőm alatt tudtam volna írni, akármit, regényt vagy verset, a fajtámról,’ a felekezetemről! Első feljegyzéseim, falusi naplóm, három évvel ez- ■előttről Származik. Ugyanakkor küldözgette feleségem a leveleit Amerikába, az életünkről, a Jula nénikről, a szalmafödeles tündérházakról. Azokat ki akarták adni összegyűjtve, mert a hibákat is szeretettel tudta elfedezni. Innen a hegytetőről, a kicsi házból Aranyosszéket megnőve, megszépülve, kiépülve, minden jóval megáldva látom. Álmok szalmája, de csépelem. Ott a hegyen ülő teplomon túl, az a sínfalvi katolikus teplom, ott van a vidék szíve. Három falu találkozik s mindegyik falu mögött még egy falu. Oda telepet képzelek tíz-húsz holdas tagon, köröskörül magas fákkal, hogy már távolról Játszódják, itt a hasznoson túl is történik valami. A telep egy végében állnak a vidéki alkalmazott szakemberek lakásai. Kis közös ligetre nyílik valamennyi, napos, magas fedelű. Debreceni, vagy Kós Károly tervezte házak. Ez a kertészé, az az állatorvosé. Abban lakik a mérnök, ott az az iparművész és építész. Itt az orvos, amott a jogi tanácsadó. Az értékesítő szövetkezet vezetői is elférnek. Ezek a szakemberek fizetésüket Felső-ara- nyosszék tíz falujának 1500 gazdájától kapják. Öt lejbe kerül mindegyikük minden gazdának. A havonként szükséges negyven-ötven lejt egy értékeaz atyafiak megpillanthatták, amikor kapával, gyomlálókéssel munkába igyekeztek. Egész nap az árnyékában dolgoztak. Aki. csak az országúton, a kicsi vasútón arra utazott, mind láthatta. Esténkint, ha lámpát gyujtott- tunk benne, Kövenden is tudták, hogy a mészkői papnak vendégei vannak. Amikor az idő eltelik, papságnak, életnek, emberekkel való bajlódásnak közepe felé jutunk, az ilyen kicsi házak mentik meg jó kedvünket, próféta- ságunkat, hitünket. Most más a leveleink, az írásaink hangja. Lehiggadt, mérsékelt. Lefojtott. Minket is annyit szúrtak, döftek, ütöttek. Alulról, felülről. Megszóltak, beidéztek, vádoltak, ítélkeztek. Ez az ember most köszönt levett kalappal, ez nem bánta volna, ha a második telet is vakolatlan házban húzzuk ki. Ez meg a kepefát máig sem hozta be: a presbiter. Az minden sátoros ünnepen eljön a templomba s hangosan ásít az imádkozásom alatt. Ez vezető ember egyházunkban: a palástomat letépné a vál- lamról. Ez szemben teszi a szépet, de hátam mögött moszkvai papnak nevez. . ö és talán én is ilyen vagyok, ilyennek látszom. Aki elítél, annak bizonyára igazsága van. ő tudja.. Be nehéz, be sok művészetet kíván az élet. Szeressük egymást, emberek. Egy kicsit félrevonulok, elbúvok egy kicsi házba: látlak, Aranyosszék, titeket is, mészkőiek, de nem hallom, mit mondotok, ez a jó. Innen a magasból, felette állok az emberi gonoszságnak: én pedig jó vagyok, ahogy ti is jók vagytok magatokhoz. András bácsi villával a hátán ballag a szekere után. Örvend, mert* jól sikerül a kukoricája. Dolgozik, fárad, küzd mindenki. Verejtékkel öntözi a kenyerét. Megérdemelnék a jobb jövendőt. Be magunkra vagyunk hagyatva! Azonban a sorsunk kovácsai mi vagyunk. sítő szövtekezet vonja le minden gazdától a neki tejért, tojásért, búzáért, hagymáért, kenderszőttesért járó ösz- szegből. Senki meg nem érzi. De mekkora könnyebbség, hogy ha maga, ha állatja beteg, a segítés minden további díj fizetése nélkül rendelkezésére áll! A felesége szőtteseit, fia számára házat, magának sok apróságot megtervez az iparművész. Perektől megóvja a jogász. A mérnök pedig vezeti azokat a telep másik végén elhelyezett szövetkezeti iperi üzemeket, amelyekben részibe feldolgoztatja elesett állatja bőrét, kenderét, lenét, gyapjúját megfé- sültetheti, megfonhatja, bútorait elkészíttetheti, répájából nyerscukrot főzethet, új cipőt, csizmát, ujjast csináltathat magának, tejét feldolgozzák vajjá, sajttá, lucernájából lisztet őrölnek, csöves tengerijéből darát, s még ki tudja mi minden más nem készül azokban az apró műhelyekben, tégla, cserép, mész, amelyekben a vidék földnélküli Jánosai teremtik meg maguknak és családjuknak a kenyeret. Élfödik a nagy fák a telepnek ezt a sarkát, valami felhő is eléje ereszkedett, csak az üvegházak s a magtermelő gyümölcsfa csemete ágyasok látszanak, amelyek között ott jár-kel, intéz, igazít a kertész. „Mindez oly természetes..." Mi történjék azonban azon nyersanyagokkal — vas, fa, só, petróleum — amelyek a vidéken ki nem termel- hetők, vagy azon ipari termékkel — finomított cukor, papír, gipsz, cement —-, amelyek elkészítéséhez olyan berendezés szükséges, hogy azt egy vidék, sem meg nem bírja, sem meg nem kívánja? Azokért a család, a falu vagy vidék olyan termékeket ajánl és ad cserébe .— a csere a közvetítője az illető ország pénzegysége —, amilyenekből ő felesleget tud termelni, amelyekre más vidékeknek szüksége van. Az árucsere tehát el nem kerülhető. A teljes önellátás megvalósíthatatlan, de itt is a vidék lehetőleg egységesen jár el értékesítő szövetkezetei útján. Az egyes család mindent meg tud kapni a fogyasztási szövetkezetekben, amire csak szüksége van s a bevásárláshoz a pénzt az értékesítő szövetkezetekből kapja, amelyekbe ári’fölöslegét beadta. Esetleg pénzt kezébe sem fog, mert a beadott mázsa hagymáért, búzáért, almáért folyószámlája terhére rendre hord haza petróleumot, sőt, vas-eszközöket, s még az adóiál is a szövetkezet fizeti ki. A fölösleget pénzben kapj i kézhez. Azzal utazhatik, láthat világűr. Innen a kicsi házból nézve, most a lenyugodni készülő nap fényesre festi az Aranyos kanyarodásait, mindez olyan egyszerűnek, olyan természetesnek tűnik fel. Ma minden szövetkezet egy célt szolgál: az összefogás eszközeivel pénzt juttatni, minél több pénzt, az egyes emberek kezébe. Uj Aranyosszék szakít ezzel a módszerrel, most a családoknak sok pénzre van szükségük, mert még a lmom lisztet is pénzért vásárolják. Uj-Aranyosszék' sz vetkezeti műhelyeket állít fel, a gazdák saját maguk által termelt nyersanyagjaikból ruhát, cipőket készíttethetnek maguknak. Gyapjú, lén, kender és selyem megfelel minden ruha- és fehér- neműszükségietnek, bőr is Kikerül minden háztartásból, mázét és nyerscukrot, nehéz előállítani Az orvost meg a többi szakembereket aránylag kevés megerősítéssel tartja el az ezerötszáz család. A varázslatos dolog megtörténhet: az embereknek kevesebb pénzre van szükségük. Ezt a kevesebb pénzt kell a vidék értékesítő szövetkezeteinek előteremteni. népfőiskolákat! Minden faiu központja lesz a szövetkezeti ház. Benne a vidék fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek a fiókjai s azok a termelő műhelyek, amelyekből minden faluba kell jutnia egynek. Körhely ségek, könyvtár és cl- vasószobák és egy nagy terem előadások számára egészítik ki az épületet. A vidék központi telepén fognak lakni a szakértő vezetők s nyernek elhelyezést az egyfokkai tágabb hatáskörű ipari és mezőgazdasági üzemek. És ott lesz a Népfőiskola. Külön alkalmazott tanárokra nincs szükség. A nevelés feladatát úgy is százszor jobban ellátja az ember, aki ténylegesen résztA sorsunk kovácsai mi vagyunk llvegházak, ipari üzemek
