Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
1939 JÜNIUS 4, VASÁRNAP fEromftt i^ötARHIRME Búcsú a sojóporti kunyhótól Volt vettetni kedves meghittség, a szellemi család tagjainak egy érzése, egy •öröme, lelkes felkészülése benne, hogy im már Ivét esztendő óta a hétköznapok özönében évröl-évre adódik három egymásután következő júniusi nap, amikor egy meghitt kis kaliba telepszik meg a világváros forgatagának kellős közepén és e kalibában és körülötte találkozót adnak egyynásnak azok, akik a kisebbségi élet betiivetöi voltak és azok, akik érdeklődéssel, szeretettel figyelték az egykori szlovákiai magyar irodalom törekvéseit. Istennők hála, a> magyar irodalomtörténetnek egyik lezárt korszakáról van szó. A bécsi döntés után visszatértek azok a városok, amelyek a szlovákiai magyar kultúráiét központjai voltak. Pozsony és Nyitra kivételével újból egyesülhettek a központi magyar élet kulturális szerveivel, törekvéseivel az elszakított magyar kultúr- szervezetek. Kassának, Ungvárnak, Munkácsnak, Rozsnyónak, Rimaszombatnak, Losoncnak, Lévának, Érsekújvárnak, Komáromnak, városoknak és falvaknak kulturális szervezetei, intézményei, kultúrmun- kásai, írói, publicistái betöltötték különleges történelmi feladatukat. Éppen ezért az idei könyvnapi megjelenésnek mintha valami egészen különleges íze, zamAtat jelentősége lett volna: visszatekintés a múltba, számvetés, felszámolás régi emlékekkel, még egyszer erős szembenézés, meghitt kézszorítás olyan emberek között, akiket húsz esztendő történelmi ereje egy magyar feladat vállalására szorított. De ebben a kézszorításban benne volt a szavakkal ki nem fejezett fogadalom is: mi már mindig együtt leszünk, mi már többé soha külön utakra nem tévedünk. Ebben a hangulatban hirtelen az jutott az eszünkbe, vájjon a Squalis megmenekült matrózai a borzalmas napok évfordulóin megtartják-e legalább lélekben a> bajtársi találkozót? A mi örtálló matrózaink továbbra is együtt fognak haladni a közös célok irányában. Ezt éreztük akkor, amidőn Jaross Andor, Révay István, Schubert Tódor ott volt köztünk a sátorban. Boldogan és lelkes örömmel hirdetjük meg a mieink felé a könyvnapok legnagyobb élményét; mindnyájan egyek..és együtt vagyunk! A mi Squalisunk borzalmas esztendőinek élményeit sem ébren, sem álmunkban lelkűnkből kitörölni nenn lehet. Nemzedékek életén át történelmi hatóerő lesz ez a jellemet és akaratot formáló élmény. A búcsú hangulata ott volt a lelkekben. Ha nem mondtuk is ki, de mindnyájan éreztük, hogy meg keU válnunk egy már meg gyökeresedett szokástól, bevált intézménytől, a magyar főváros könyvnapjángk Kazinczy sátorától. Most még megvolt az utolsó nagy seregszemle, még egyszer kitártuk a könyvcket a nagyközönség elé: nézzétek, szegénységünkben, elhagyatottsá- gunkban, de a magyar szó szent szerelmében, a nemzeti lélek iránti olthatatian lángolásban ezt termeltük ki... Liptói havasok illata, Szent-iváni kúria, írók találkozásai levendula-illatos ősi falak között, aztán Kassa, Pozsony, Pöstyén, Prága meghitt egybegyulései, viták, öregek és fiatalok, baloldaliak és jobboldaliak egymásra- találása a magyar írás szolgáltában, aztán újabb viták és harcok, most mindez elsuhan még egyszer a sajóparti kunyhó fölött... Nem mondja senki, hogy azért fáj most valami, még a fájdalmas, gyötrelmes múlt emlékeitől való elszakadás is fáj, de mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy búcsút vettünk teljesen egy korszaktól és új feladatokról indultunk. Azok a gyöngéd segítőtársak, akik zajtalanul, szinte a háttérben maradva egyszerre csak megteremtették évröl-évre a mi ünnepi seregszemlénk nagy napjait, most különös figyelemmel, még ünnepibb külsőbe öltöztették a sajóparti kunyhót. Szőttesekkel borították ablakait' tornácfalát, virágokkal díszítették, szépítgették, csinosították. Az ég pedig hű maradt könyvnapi hagyományaihoz: háromnapos mosolygó júniusi derűvel árasztotta el a sárgafalú, kékablakos, muskátlival felcico- mázot kedves lakot. Lükö Gézáné ízlése, Dex Ferenc és Dex Ferencné művész keze- munkája Pest legszebb sátrává avatta a Kazinczy kunyhót. Ezt nem mi mondjuk: ismeretlen emberektől halljuk, amint a sátor előtt haladtak el. Most az írók nevében akarok köszönetét mondani azoknak, akik megteremtették a volt Csehszlovákia magyar írói számára ezeket az évenként ismétlődő ünnepi napokat. Szent-Ivány Józsefnek, aki nemcsak kultúrpölitikus, hanem maga is elhivatott író, aki szervezőkészségének erejével meglátogatását. a szlovákiai magyar írók ünnepi látogatását a magyar fővárosban, Lükö G&- zánénk, aki ezeknek a napokban vezérkari főnöke volt, Révay Istvánnénak, aki iroda- lomszeretetével, finom lényének közvetlen ■ bájosságával segítette törekvéseinket és a többieknek, akik fáradhatatlan buzgósággal, szíves és valóban ellenállhatatlan modorban teremtettek piacot a felvidéki magyar könyveknek. Az idén a búcsú napjai még díszesebb külsőségek között zajlottak le, mint amiket megszoktunk. Külön megtiszteltetés és öröm volt a számunkra, hogy Jaross Andorné is odaáühatott a szlovákiai magyar könyvek pultja mögé. A nagy alkalmat felhasználtuk arra is, hogy a legszentebb magyar ügynek, a szlovákiai magyar kultúr házaknak csináljunk propagandát. A sajóparti kunyhó falait Dex Ferenc művészi munkája díszítette: a plakátok egész sora, amely a szlovákiai magyar házak mozgalmának támogatására hívta fel az áldozatos magyar lelkeket. Hogy milyen népszerűsége van ma már ennek a mozgalomnakmi sem mutatja jobban, mint az a nagy eredmény, amelyet a propagandg-levelezdlápok árulásával értek el a sátor körül szolgálatot teljesítő cserkészfiúk. Ö róluk külön is meg kell emlékeznünk. Állandó őrszolgálatot teljesítettek, kedvesen, derűsen, szolgálatkészen vállalták o. rájuk bízott munka és levelezö-Uip árusító of-fenzivájuk a szó szoros értelmében ellenállhatatlan volt. Olykor eltüntek a sátor mellöl, ilyenkor valóban „cserkészni” mentek, de egy félórán belül diadallal tértek vissza: kifogyott a készlet, újabb száz darab levelezőlapra van szükség. Ha szólottünk azokról a lelkes munkásokról, akik évröl-évre megjelentek a sátorban önkénytes munkavállalással, a hála különös érzésével kell szólanuiik azokról, akik minden évben megtiszteltek bentiünket látogatásukkal. Elsősorban József királyi herceg kitüntető figyelme kötelezett le maiiMOíMV-ínkii.. bennünket évröl-évre, ezt kellett az idén élőszóval is külön megköszönünk. Minden évben megjelent kunyhónkban Teleki Mihály gróf földművelési miniszter ég állandó kedves vendégünk volt a betléri kastély ura, AndrásSy Manó gróf * De hálánk és köszö- netünk száll a névtelen könyvvásárlóhoz, aki a kisebbségi sors iránti szeretettel és érdeklődéssel közeledett mindig a sajóparti kunyhó nyitott tornácához. Búcsút iieszünk: Nyiresi Tichy Kálmán testvérünk meghitt kunyhójától. De a pesti utca zajlásában barátságos hajlékot nyújtó deszkafalak képe mindig a szívünkben fog élni. (V. Z.) BP»< Elhagyta Spanyolországot az utolsó olasz Önkántesszállitmány Serano Suner spanyol beísgymiMszie? O aszországba utazott Cadiz, június 3. Péteken a „Lombardia” olasz csapatszállító hajó fedélzetén az utolsó olasz önkéntesek is elhagyták Spanyolországot. Közvetlenül a hajó kifutása után az „Aostai herceg” nevű olasz cirkáló fedélzetén Serano Suner spanyol belügyminiszter is elhagyta Cadizt, hogy Nápolyba utazzék. A spanyol miniszter Nápolyban résztvett majd a hazá- térő olasz légionáriusok fogadtatási ünnepségein. A spanyolországi olasz repülő-légió gépei a spanyol nemzeti hadsereg tulajdonába mennek át. Olasz részről július 5-én ünnepélyesen átadják a polgárháborúban résztvett olasz gépeket s spanyol légihaderőnek. Az ünnepélyes átadás Sevillában megy végbe. Az átadás megtörtével az olasz repülő-légió önkéntesei július 9-én a cadizi kikötőben búcsút vesznek Spanyolországtól s a „Duilio” olasz óceángőzösön hazatérnek Olaszországba. Útközben felveszik Palma di Malloroa kikötőjében a baleari légitámpont olasz repülőit A hazatérő pilótaönkéntesek július közepén érkeznek Genovába, ahol nagy ünnepségekkel fogadják őket. Ösz- szesen 330 olasz repülőtiszt, 410 altiszt és 490 műszerész tér vissza Spanyolországból. A spanyol falang meghívására Mazetti és Bottari olasz fasiszta milicista tábornokok, az olasz ifjúság képviseletében az Augusttus nevű hajó fedélzetén Barcelonába érkeztek. . A magyar polgári büntetőbíráskodás működésének megkezdése a visszacsatolt felvidéki területeken Bárki kérheti a cseh-szlovák a bíróságtól annak megállapítását, hogy bíróság ítéletében terhére rótt bűncselekményt nem követte el A Budapesti Közlöny legközelebbi száma közli a m. kir. minisztériumnak a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken a m.agyar polgári büntetőbíráskodás működésének megkezdéséről szóló 9720/1938. M. E. számú rendelet módosítása tárgyában kibocsátott 5630— 1939. M. E. számú rendeletét, amely az említett rendelet 5. §-át új rendelkezéssel helyettesíti. A visszacsatolt felvidéki területeken a magyar polgári büntetőbíráskodás működésének megkezdése tárgyában kibocsátott 9720/1938. M. E. számú rendelet 5. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek ugyanis, hogy a cseh-szlovák bíróság jogerős ítéletével befejezett ügyekben — amennyiben új eljárás megindításának feltételei nem forogtak fenn — eljárásifak csupán a magyar bűnvádi perrendtartásnak az újrafelvételre megállapított szabályai szerint volt helye, alkalmazására gyakorlati nehézségek folytán alig került sor. Ezért az 5. § helyébe lépő új rendelkezés lehetővé teszi, hogy bárki — tekintet nélkül az elítélés óta eltelt időre — az újrafelvételi eljárás formaságaitól mentesen, rövid úton annak megállapítását kérheti a bíróságtól, hogy a cseh-szlovák bíróság Ítéletében terhére rótt bűncselekményt nem követte el, vagy hogy bűnössé nyilvánítása nem felel meg a magyar törvényekben megnyilvánult, jogi felfogásnak és ezáltal mentesülhet a cseh-szlovák bíróság ítéletéből eredő minden joghátránytól, különösen attól, hogy erkölcsi bizonyítványában büntetett előéletűnek tüntetik fel.---------—jt—-----— Az abauji szlovákok és magyarok együtt ünnepelték a kosok emlékét Kassáról jelentik: Pünkösd vasárnapján szép ünnepségek voltak a kassai járás falvaiban. Ezen a napon ünnepelte meg elsőízben a lakosság a Hősök emlékünnepét. Az ünnepségeken a szlovákajkú lakosság is a ,magyarokkal együtt vett részt. Aranyidán húsz fenyőfát ültettek el a háborúban elesett húsz aranyidai hős emlékére. Nagyidán Schell Péter báró földbirtokos tartott nagyhatású, beszédet. Ünnepségek voltak még Hilyó községben, Felsőtőkésen, Alsótőkésen, Buzinkán, Sa- cán, Kassaújfalun, Abaszéplakon, Szép- lakapátiban, Izdobán, Beszteren, Lengyelfalván, Kenyhecen, Bölzsén, Abaújszinán, Enyickén, Bárcán, Miszlokán , Iíernád- tihányban, Zseb^sen, Kisidán, Szentlőrinc- kén, Semsén, Polyiban, Kavocsánban és még sok más abaúji községben. Az ünnepségeken a szlovák és magyar lakosság testvéri szeretőiben összeforrt, amikor áldozott a hősi halottak emlékére. Értékes nyeremények a margitszigeti ünnepség sorsjátékon Minden tekintetben rendkívül érdekesnek ígérkezik a kormányzóná jótékonysági intézményeinek javára junius 7-én rendezendő margitszigeti ünnepély. Egyik nagy atrakciója az ünnepségsorozatnak a hatalmas tárgysors játék egypengős sorsjegyekkel, amelyeket nemcsak a margitszigeti publikum vásárolhat a helyszínen, de kaphatók ezek a sorsjegyek az ünnepség irodájában (Budapest, V., Vigadó-utca 6.) is. A sorsjegyek kihúzása a margitszigeti ünnepség éjszakáján történik. A nyereménytárgyak közül különösen ki- magaslanak azok a vasút-, hajó- és repülőgépjegyek, amelyeket különböző utazási irodák és közlekedési vállalatok ajánlottak fel. A nyerteseknek módjukban lesz utazást tenni, •Rómába, Londonba, Párizsba, Rotterdamba, Velencébe, Szegedre, Kassára, Berlinbe, Becsbe, Zürichbe, valamint Magyarország és a külföld még igen sok ■más városába. felvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőséj és kiadóhivatal. Bp. VIII, Józscí-krt 5. Telefonszám: 144-400
