Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
•fECTIDEta 1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP LEON tündöklése és nyomorúsága Jau rés meggyilkolásától nantesi szocialista kongresszusig Paul Faure harca Blum ollen — A párt fellázad — A francia szocialista párt bomlása befejeződött A nyugatfranciaországi Nantes az elmúlt napokban felbolygatott méhkashoz hasonlított. Kávéházaiban és gyüléster- meiben szenvedélyes viták zajlottak le s a vitatkozók négy nap után feldúlt lélekkel hagyták el a loirementi várost. Most tartotta ugyanis szokott évi pártkongresszusát a francia szocialista párt. A fó'várostól jó távolra tűzték ki az értekezletet, hogy a várhatólag elfajuló vitáktól és a szenvedélyes összecsapásokból minél kevesebb jusson el a népfrontból és a szocialistákból kiábrándult párisiak fülébe. A nantesi kongresszuson azonban olyan meglepő események történtek, hogy még a külföldi sajtó is hosszú részletekkel szolgált olvasóinak az épületes jelenetekről s arról a sorozatos vereségről, amelyet Blum Leónak és híveinek ismét el' kellett szen- > vednie. A szocialista párt jelenleg Franciaország legnagyobb pártja. Az 1936-i választásokon, mint ismeretes, legázolta legesélyesebb ellenfelét, a radikális pártot, s félelmetes pozícióra tett szert. A népfront révén egyeduralkodóként dönött, ítélt és irányított. A párt mandátumállománya ma is ép, de az országnak ezt a legnagyobb pártját a legviharosabb válság tépi, ami valaha is érte. Minden jel arra mutat, hogy a szakszervezetek és a páholyok révén idáig vezetőszerepet játszó Blum. az elzászi zsidó szatócs magasra lendült jvadéka és hasonszőrű társai a legrövidebb időn belül eltűnnek a szocialista párt süllyesztőjében, miután sikerült olyannyira félrekormá- nyozniok a pártot, hogy az ma Francia- ország leglegyengültebb politikai szervezete. A szoGialista világválság hatása Jaurés, az ismert szocialista vezér meggyilkolása után került Léon Blum a párt élére. Vagyona, titokzatos földalatti ősz-' szeköttetései egyengették ide számára az utat, noha vezéri képességei egyáltalán nem voltak s hívei dicshimnuszaira („a francja proletárok reménysége”, „osztályharcunk nagy Ígérete” stb.) csakhamar a valóság rideg tényei cáfoltak rá. Nyugtalan és izgága széplélek volt, hatalmas vagyonnal a háta mögött a párizsi szalonok”'routiniérja, jólkeresd ügyvéd, aki üres óráiban szenvelgő verseket .írt s, mindig arra vágott, hogy valami nagyot, mérhetetlent kövessen el. Ezéi’t szegődött a szocialista párthoz is: itt remélte sarkaiból kifordítani a világot. Ez egy-két évtized múlva — legalább is francia viszonylatban — sikerült is neki. Annyira, hogy Franciaország neki köszönhette siralmas belpolitikai és külpolitikai helyzetét, pénze romlását s hitele elvesztését. Hasonló „sikereket” ért pártviszonylatban is. Alatta kezdődött el a francia szociáldemokrata párt súlyos válsága s ez a válság most már magának a pártnak a létét fenyegeti. A szociáldemokrácia válsága, világválság, ez kétségtelen. De Blum pártját már akkor válságba vitte, amikor ezeknek az eszméknek még nagy keletjük volt s a" szocialista párt nagy garral hirdette, hogy az „átkos nacionalizmus” és a militarizmus „őrületei” után most majd ő megmutatja, mi kell Európának és a beteg, szenvedő emberiségnek. Az első bomlás 1921-ben, tehát kevéssel a békekötés után történt a nevezetes toursi kongresszuson. Blum udvara a pártszakadást nem tudta megakadályozni s ezzel jelentékeny csoportot vesztett el pártja. Az elszakadt tábor még a párt lapját is magával vitte. A párt ekkor any- nyira legyengült, hogy meg sem kísérelhette a francia jobboldallal való szembeszállást, tengődött, lazított, de felül nem sikerült kerekednie. Szenvedélyes ellenzéke volt a különböző radikálispárti kormányoknak, de ez az ellenzékiség Blftm szóvirágokkal zsúfolt, kesernyés beszédeiben és csupa formai ellentállásban merült ki. Blum pártjának nem volt . szerencsés vezetője. A johholeSaii szárny is otthagy ja a pártot Sokáig tárgyalták azt a párts-zakadást Franciaországban és a külföldön, amely a harmincas évek közepe felé, pontosan 1934-ben következett be a szocialistáknál. A párt egyik keveset szereplő, de felfogásának szilárdságáról és egyéni tisztességéről előnyösen ismert tagja, Marquet vezetésével már hosszabb idő óta szervezkedtek azok az elégedetlenek, akik Blum irányítását a lehető legrosszabbnak tartották. szenvedélyes beszédekben mutattak rá az értekezleten arra, hogy dekadenciába rántja a mozgalmat, a párt mind népszerűtlenebbé válik, hibáztatták túlságos passzivitását, tagadásokban kimerülő pártvezetését, merev ortodoxiáját. . Szemére hányták azt a kiáltó ellentétet is, ami a szocialista elvek és életmódja közt fennáll, arisztokratikus allűrjeit, proletárvezérhez éppenséggel nem illő szokásait, azt is, hogy aranyat aranyra halmaz, míg elvtársai éheznek stb. Végül is Marquet csoportja, az újszo- '‘cilista párt viharos viták után kivált a szervezetből. Blum azonban, noha hivei most már sürgették, továbbra is elutasított minden regenerálódás! törekvést, reformkísérletet, az elveknek és tanoknak az új idők szelleméhez való idomítását, részvételt a nemzeti koalició kormányaiban. — Pár nyomorult kis tárcáért — szokta volt mondogatni — nem érdemes feladnunk függetlenségünket. Pedig nem a függetlenség körül volt a baj, hanem az egyéni becsvágy körül. Blum maga akart miniszterelnök lenni, hogy azután elérve a harmadik köztársaságnak fényben és rangban e második polcát, a maga egyéni elképzelései és zavaros elméletei szerint alakítsa át Franciaországot. A mérhetetlen ambíciót végül is siker koronázta: a radikális kormányokból kiábrándult francia nép az 1936-i választáson a szocialista pártra voksolt túlnyomó részben. Blum bevonulhatott a fényes és előkelő Mattignon-palotába, a francia miniszter- elnök rezidenciájába. 9. Blum halul sikerült kormányzása újaish válsághoz vezet A szocialista pártvezér kétségkívül otthonosan mozgott a miniszterelnökség aranyeirádás, stukkós termeiben, a művészi metszetek és gobelinek között, hiszen — proletárvezár létére — addig is fényűző palotában lakott, perzsaszőnve- gés, brokáttapétás, kényelmes luxuslakásban, ahol livrés inasok szolgálták ki, garázsában két autó állt rendelkezésére, ruhatárát a legelőkelőbb párizsi szabók állították össze, ebédjein és estélyein nehéz ezüstökkel és fényűző porcellánokkal terítettek, talán még előkelőbben, mint a köztársaság elnökénél. De a párt, illetve először a nép, azután a párt egyre hangosabban elégedetlenkedett. Blum és hivei ugyan megszavaztattak a kamarával több, már régen hiányzó szociális és munkásvédelmi törvényt, de szerencsétlen pénzügyi politikájuk, érthetetlen kapkodásuk végül is olyan válságba vitte Franciaországot, hogy Blumnak sül» gősen át kellett adnia helyét a népfrontban résztvevő másik pártnak, a radikálisoknak. A Bhm-éra még tartott, amikor a pártban már egyre hevesebben lángoltak fel áfe ellentétek az ortodox-szárny és a szélső balszárny, Marceau Pivert-csoportja. között. A szocialista kormánynak nem utolsó sorban éppen azért is kellett távoznia, mert saját pártjában is ^ egyre nagyobbra nőtt az ellenzéke. A népfront épülete voltaképpen már ekkor dőlt romba, csak az agónia húzódott ki. A visszalépett kormányt az évi. kongresszuson, igen éles támadások érték, Blum köny- nyek között igyekezett visszaverni a támadók rohamát. A lázadó csoportot ezen a kongresszuson még sikerült ügyes huzavonákkal elhallgattatni, de, amikor 1938 tavaszán Blum másodszor is úgy élezte ki a belpolitikai helyzetet, hogy meg kellett bízni újból a miniszterelnökséggel s alig harminc nap után még szégyenletesebben kellett távoznia, a szocialista párt válságát mi sem tartóztathatta fel. A roueni kongresszuson előszűr szavazzák le a vezetőket Marceau Fivért a párt radikalizálódá- sát követelte s azt kívánta, hogy lépjenek ki a hasznavehetetlennek bizonyult népfrontból. Erősebb közeledést és összefogást sürgetett a munkáspártokkal s Blum letételét indítványozta. Csakhamar beállott a pártszakadás s a disszidensek jelentékeny számú képviselővel otthagyták az anyaszervezetet. Az új párt francia szocialista és föld- mívespárt néven csakhamar megalakult s éles ellenzéki harcba kezdett Blum tártjával. Az új alakulat különösen Párizs környékén hódított el sok hívet az anyaszervezettől. A tavalyi események, München és ami utána következett, egyáltalán nem a szocialista párt javára billen- jelentést tárgyalják, Faure-ék pedig a mind erősebb lett s-, a szocialisták kénytelen-kelletlen támogatták. A népfront meghalt s a kommunisták Bluméktól ép- úgy elfordultak, aáogy a szocialisták annakidején a radikálisoktól. A szocialista párt kényszerű vegetációra rendezkedett ,bp....... A francia közvélemény ezekben az időkben a tekintélyállamokkal való megegyezésben látta a. béke egyetlen útját. A diktatúrák ellen szenvedélyesen hadakozó Blum és hivei ebben a közhangulatban természetesen leszorultak a politika színpadáról s még ellenzékiségüket is csak óvatosan gyakorolhatták, mert minden disszonáns hangot lepisszegett a közvélemény egyöntetű kórusa. Az 1938 őszén tartott vezetőségi értekezleten Blum és vezérkarának ócsárló szavaira a párt főtitkára, Paul Faure adott erélyes választ. Hangsúlyozta, hogy a francia szocialista pártnak nem az ellentéteket kell kímélyí- tciní. hanem a nézeteltéréseket kell megszüntetnie a különböző országok között. Már ekkor látszott, hogy a pártban ismét új, de az eddigieknél még nagyobb és tettrekészebb ellenzék alakult ki Faure vezérlete alatt s rebesgették azt is, hogy rövidesen a főtitkár kerül a párt élére. Az új ellenzéki csoportosulás szakított az addigi taktikával é3 módszerrel. Esze ágában sem volt otthagyni a pártot, mint az előző pártütők tették s mindén kitessé- kelési ajánlatra tagadólag válaszoltak. Ellenkezőleg: azt akarták és azon dolgoztak, hogy d vezetőség mondjon le és ők ülhessenek helyükre. Az új harcmód fényesein bevált és a. most lezajlott nantesi kongresszuson már csaknem százszázalékos győzelmet aratott. Az ellenzék győz Nantes fordulópont kétségkívül a tran- cia szocialista párt életében. A nyugatfranciaországi Loire-parti városban heves mérkőzés folyt napokon keresztül Blum hívei és a Vaure köré csoportosult pacifista irányzatú csoport között. Már mindjárt a főtitkári jelentés körül kitört a harc. Blumék ragaszkodtak ahhoz, hogy a jelentést ne tárgyalják, Faurék pedig a jelentés tárgyalás# mellett voltak. Végül is hosszú vita után szavazásra tették fel a kérdést, hogy tűzzék-e napirendre a jelentést, vagy sem. Faure és pártjának a szavazás nagy győzelmet hozott: mégegyszer annyian szavaztak mellette, mint ellene. Blum ezután azt kérte, hogy a jelentésből hagyják ki azt a kitételt, ami sértő lehet a vezetőségre. Az indítványt elutasították. Végül is a jelentést 7348 szavazattal — 14 ellenében elfogadták. Blumék vesszőfutása ezzel még nem ért véget. A Loire-megyei pártszervezetek javaslatot terjesztettek az értekezlet elé, hogy a szocialistáknak tiltsák meg az együttműködést a kommunistákkal vagy a bolsevista szervezetekkel. Blum ezen az ülésen már meg sem jelent, hanem visszautazott Párizsba, ürügyül hozva fel — feleségének sírkőemelési ünnepségét. Hívei persze újból elkövettek mindent, hogy a népfrontellenes javaslatot a kongresszus utasítsa vissza. De a kongresszus ezúttal ismét engedetlen gyermek szerepét játszotta a vezetőség szemében: az indítványt 5490 szavazattal 1761 ellenében elfogadták. A kongresszus állásfoglalása nemcsak az értekezleten résztvevők és a rant esi publikum körében, hanem egész Franciaországban, sőt a külföldön is nagy meglepetést keltett. A határozat tulajdonképpen éles kidomborítása annak, hogy a szocialisták nem hajlandók együttműködni a kommunistákkal és elutasítják a Moszkvával való mindennemű szövetkezést is. Nagy feltűnést keltett ez az állásfoglalás éppen akk.»r, amikor London és Párizs kormánya kétségbeesett erőfeszítéseket tesz |Moszkva kegyeinek megnyerésére és a vele való szövetségkötésre. Ugyanakkor, amikor ez a szégyenletes versenyfutás tart, maguk a 1 szélsőbaloldali pántok utasítják el maguktól Moszkva kezét. A nantesi értekezleten a két szembenálló irányzat külpolitikai téren is szembekerült egymással. A Blum-csoport erélyes fellépést sürgetett a tekintélyállamok ellenében, míg a Faure-csoport nagy nemzetközi értekezlet összehívását követelte, amelyen a nyugati hatalmak Hitlerrel éa Mussolinival megtárgyalnák az égető európai kérdéseket, A csoport szónoka kifejtette, hogyha a háború és a közvetítés között választhatnak, ők inkább az utóbbit választják. Az értekezlet ezután semmitmondó határozattal ért véget, de francia szocialista körökben egyáltalán nem titkolják, hogy a kiéleződött ellentét a szocialista párt teljes szétszakadására vezet, ha Blumék az utolsó pillanatban nem vonulnak félre és nem mondanak le a vezetésről. Erre azonban vajmi kevés a remény s így a közeljövőben igen érdekes és tanulságos politikai látványnak lehet szemlélője a francia és a külföldi közvélemény. CSISZÁR BÉLA Zog albán exkírály, felesége és gyermeke hétfőn Versaillesha érkezik Párizs, június 3. Az Excelsior jelentése szerint Zog volt albán király feleségével, gyermekével és kíséretével hétfőn Vert saillesbe érkezik. A volt albán királyi pác Vesaillesben a La Maye ‘ kastélyban fog lakni, ahol a múlt évben a windsori herceg lakott feleségével és kíséretével. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztősig és kladölilvatai, Bp, VIII, Józseí-krt 5. Telefonszá-m: 144-400
