Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-01 / 123. szám

1939 JÚNIUS 1, CSÜTÖRTÖK mvmEta AwifeiRHIRliÄE 5 N APROL-NAPRA Májas 81. A fogadtatás, amiben a bel- és külföldi sajtó ff magyar választások eredményét ré­szesítette t természetesen különböző. A külföldi lapok egyöntetűen elismerik a Teleki-kormány vagy győzelmét, s a vi­szonyok erőteljes konszolidálását várják 'tőle, A magyar közvéleményben osztat­lan örömet keltett a Magyar Élet Párt­jának sikere, mert a nemzet érzi, hogy az eddigi huzavona, akadékoskodás és ellenzéki szabotázs után végre megada­tott a pozitív reformmunka lehetősége. A baloldalon persze nagy a sírás-rívás. Egyelőre folynak az elparentálások s a liberális lapok keserves könnyek hulla- tása közben búcsúztatják a kidőlt politi­kusokat. Az egyik reggeli lap vezércikk- írója szerint a „legértékesebb magyar államférfiak” tűntek le, s a „Jcomoly, hozzáértő politikai munkának befelleg­zett.” Mint tárgyilagos nézők, nem oszt­juk ezt a véleményt. Ha az egyébként kitűnő közíró az elmúlt tíz-tizenöt év magyar parlamenti csatározásait nevezi annak ai „hozzáértő” politikai munkának, amelyben az ellenzék vezérei alkotó és termékeny tevékenységet fejtettek ki. akkor bizony nehezen találunk a letün- tek és meggyengültek között olyanokat, akikért komoly kár volna. Eltűnik néhány brüliáns közbeszóló, botrányrendezö, né- hány politikus, aki állandóan gondosko­dott Szenzációkról és beszédtémákról, né­hány lendületes szógyárossal is kevesebb lesz néhány „kilépő” és „belépő” politi­kussal, kétségtelen, hogy a „legszíne­sebb” egyéniségek távoznak, de a mi fel­vidéki nehézkes, északi, komor felfogá- sunk szerint ez nem is olyan nagy baj. Egyáltalán nem kár, ha az új parlament „szürkébb” lesz a réginél olyan értelem­ben, hogy az örökké egyénieskedő és kü­lönvélemény ezö politikai primadonnák he­lyett egyszerűbb, fegyelmezettebb és — kötelességtudóbb férfiak ülnek majd a tárgyalóterembeh. ElegWk van a meddő vitákból és szónoki brillirozásokból. Al­kotásokat szeretnénk látni, s valahogy úgy éerzzülc, hogy ebben az új, ismeret­len, szürke parlamentben több a politilcai közkatonaf mint a régiben volt, több a nép gyermeke, az ismeretlen Magyaror. szágból jövő fiatal és dolgos magyar, kevesebb a kiskorától fogva hivatássze­rűen, vagy sportból politizáló „ráter­mett” honatya. Ilyen gátszalcadást még nem ismert a magyar politika, mint most pünkösdkor, s Gömbös Gyula 1935-ös választása is csak előfutár ja volt a parlament átképzésének. A kicserélődés most befejeződött, mi csak jót várunk tőle, s egyáltalán nem siratjuk a „letünteket”, akik rányomták bélyegüket az eddigi meddő, reform­munkát nehezen végző, szótengerbe fűlő régi parlamentre. Mii sajnáljunk a Ifi- tüntekben? Azt, hogy nem csináltak semmit s a magyar élet a jóvoltukból húsz év óta mozdulatlan maradt f Azt, hogy magatartásukkal elkeseredett szél­sőségekbe kergettek sok százezer ma­gyar válosztót? Azt, hogy e régi ellen­zéki vezérek az egyéni ragyogás, a bér vagy a hiúság, a poén kedvéért föláldoz­tak mindent és egy kis klikk arénájává tették a parlamentet, amelynek alig volt már kapcsolata a néppel és a népi pro­blémákkal s gyakran kaszinójelleget öl­tött t A titkos szavazással most végre a nép kezébe került a parlament, a nép kiküldöttei kezébe, hiába fintorgatják az orrukat fanyalogva a finom szalonok­hoz szokottak és néznek le gőgösen az .Ismeretlen”, népi parlamentre, amely tud’j Isten még a szükséges elöneyeket sem tudja talán kimutatni s nem tarto­zik a bevett társasághoz. Egy biztos. Az új parlamentben alig van olyan valaki, akit eddig csáklyásnok becézett a politi­kai köznyelv. A csáklyások kibuktak, a ‘klikk parlamenti uralma megtörött. Sirán­kozni ezért nem kell. Friss, fiatal, a nép mélyéből jövő képviselők költöznek a tisztelt Házba, majd megmutatják, mit tudnak. Egyelőre tényleg fehér lapok, kipróbáló tlanok. De eleve elítélni őket, mert nem tartoznak a brancshoz, nem jóindulatú és tárgyilagos dolog. Ugyan­úgy nem az, mint a most letűnt ,,kitűnő politikusokat” dicsérni, akik pedig kitű­nőségükről valóban nem a nemzetért végzett alkotó munkával tettek tanúsá­got. Akár hozzáértők, akár nem az új képviselők, egy legitimációjuk és jog­címük föltétlenül megvan, az, hogy tényleg a népet képviselik, s a magyar­ság adekvát kifejezői. Ami pedig több mindennél, — ezt tudhatnák azok is, akik szeretik magukat demokraták­nak nevezni. A Felvidéken kiutalják az aggkori segélyt Érsekújvár, május 31. A vissza­tért Felvidéken a cseh-szlovák állam azok­nak a vagyontalan aggoknak, akik 1926. évben hatvanadik életévüket betöltötték, évi 500 csehkorona aggkori segélyt nyúj­tott. Az aggkori segélyeket a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság folyósította. Eze­ket a segélyeket most a viss-^"" 1 Fel­vidéken a kerületi betegbiztosító intéze­tek utalják ki. Az aggkori segélyek folyó­sítása nagy megelégedést keltett az érde­keltek között. Vallásoktató-lelkészi állások szervezése a visszatért egyházakban Magda Sándor di\, a felvidéki tiszán- inneni református egyházkerület püspöke felhívja a figyelmet arra, hogy egy kor­mányrendelet lehetőséget ad a reformá­tus egyházközségeknek most már a fel­szabadult területen is, hogy államilag javadalmazott önálló vallásoktató-lelkészi állásokat szervezzenek. Az ilyen állások engedélyezése iránti kérvényeket a vallás- és közoktatásügyi minisz­terhez címezve, az illetékes püspöki hivatal útján lehet csupán beadni. Az állás rendszeresítésének előfeltétele, — ■ ■ wiWWJ hogy: 1. kizárólag gimnáziumokban, reál-, leányközépiskolákban, továbbá tanító-, tanítónő- és óvónőképző intézetekben, felsőkereskedelmi és ipariskolákban, vala­mint gyógypedagógiai intézetekben leg­alább 120, 2. kizárólag polgári-, iparos-, vagy kereskedőtanonc-iskolákban, gazda­sági-, fa- és fémipari szakiskolákban leg­alább 140, elemi iskolákban legalább 160, — az 1. alatti és alacsonyabb fokú isko­lákban való vegyes tanítás esetén leg­alább 140, a 2. alatti és alacsonyabb fokú iskolákban való vegyes tanítás esetén leg­alább 160 legyen a tanulói létszám. Hazaérkeztek Spanyolországból a német Condor-légió önkéntesei Göring fogadta Hamburgban a hazatért katonákat — Spanyol tábornokok Németországban Berlin, május SÍ. Fényes katonai pom­pával és mámoros lelkesedéssel fogadták szerdán délelőtt Hamburgban a spanyol polgárháborúból hazatérő német Condor- légió önkénteseit. Német részről a Con­dor- légió kötelékében körülbelül 5000 német katona vett részt 1936 novembere óta a spanyol polgárháborúban, még pedig egy negyven gépből álló harci repülőgépcsoport, egy negyven egységből álló vadászgépcsoport, egy felderítő repülőraj, egy haditengeré­szeti repülőraj, egy hírszolgálati repülő­osztag és egy légelhárító osztag. A haza­térő katonákat elsőnek Göring vezértábornagy üdvözölte, mint repülésügyi miniszter és a német légihaderő főparancsnoka. A vezértábor­nagy a „Hamburg” jacht fedélzetén egé­szen az Elba torkolatáig elébe ment a hazatérő flottának. Az önkénteseket a német munkásság szabadidő-mozgalmának öt nagy túrista­hajója, a „Stuttgart”, a „Sierra Cordobs”, a „Wilhelm Gustloff", a „Robert Ley” és a „Der Deutsche” hozták haza Spanyol- országból. A hazatérő flottát a német vi­zek határán az „Admiral Graf Spee” pán­célhajóval az élén a VI. torpedónaszádraj várta. A csapatszállító hajókat német hadi­hajók kísérték be az Elba torkolatába. Amikor az „Admiral Graf Spee” a haza­térő flotta élén befutott a folyam torkola­tába, a parti ütegek huszonegy díszlövéssel üdvözölték az önkénteseket. Az „Admiral Graf Spee” tizenkilenc üdvlövést adott le Göring vezértábornagy tiszteletére. A „Robert Ley” csapatszállító hajót, ame­lyen a Condor-légió parancsnoka, Richt­hofen báró vezérőrnagy tartózkodott, a parti ütegek tizenhárom díszlövéssel üd­vözölték. A hamburgi kikötőben tízezrekre menő tömegek gyűltek össze és mámoros lelkesedéssel ünnepelték a legionistákat, A harcos jobboldali gondolat 2a$z ovivoje az 1939 Egyedül vagyunk folyóirat. Főszerkesztő: Oláh György Előfizetési díj: félévre 4 pengő • / Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili. ker.y Jói séf-körút 5. sz. Kérjen mutatványszámot! akik zöldesszürke légionárius egyenruhá­jukban sorakoztak fel a hájókon. A parton a légi haderő három dísz­százada és a haditengerészet egy dísz­százada fogadta az önkénteseket. Göring vezértábornagy itt fogadta Richthofen vezérőrnagynak, a Condor-légió vezetőjé­nek jelentését és a vezér, valamint Német­ország nevében mind őt, mind pedig a német légiót a legszívélyesebben üdvö­zölte. Délután Göring vezértábornagy díszszemlét tartott a német légió fölött. A Kraft durch Freude „Robert Ley” nevű vezérhajóján több ismert spanyol tábornok is érkezett Németországba, akik mint a birodalom vendégei hosszabb időt töltenek itt.. A vendégek között van Aranda, Yague Solchaga, Garcin Valino, Campos, Fega tábornok, Agacino y Armas és de Orleans y de Bourbon ellentenger­nagyok, valamint Batiisti olasz repü'5- tábornok. Göring beszéde „a tenger áldásai" kiállításon Hamburg, május 31. A tenger áldásai kiállítás főbejárata előtt ezrekre menő hamburgi gyűlt össze Göring vezértábor­nagy fogadására. A kiállítás előtti téren mintegy háromszáz kapitány és tengerész sorakozott fel olyan német teher- és utashajókról, amelyek a spanyol háború idején a német légió és hadianyagának Spanyolországba való szállítását bonyolí­tották le. Göring vezértábornagy rövid beszédet intézett hozzájuk, amelyben többi között ezeket mondta: — Köszönöm nektek mindazt, amit a német légióért tettetek. Segítségtek nél­kül nem lett volna lehetséges a légiót villámgyorsan és rajtaütésszerűen latba- vetni. Göring ezután nagy érdeklődéssel meg­tekintette a kiállítást. A reggeli elfo­gyasztása után a Karl-Much-téren végig­nézte a spanyolországi önkéntesek dísz­menetét. A sorfalat álló tömeg lelkes él­jenzésben részesítette a vezértáborna­gyot. Restaurálják az ungvári söröskatolikus székesegyházat Ungvár, május 31. A kormány Sztojka Sán­dor dr. görögkatolikus ruszin püspök kérésére az ungvári görögkatolikus székesegyház res­taurálásának költségeire 40.000 pengőt utalt ki. A restaurálási munkálatok már a közeli napokban meg is indulnak és ennek során nemcsak a külső falakat tatarozzák, hanem a templom belsejében lévő igen értékes falfest­ményeket is remdbehozatják szakértőkkel. ----------------------------­Német válasz az amerikai francia nagykövetnek Berlin, május 31. A Berliner Börsen­zeitung foglalkozik azzal a beszéddel, amelyet a világháborúban elesett ameri­kaiak emlékművének leleplezésén mondott Bullitt, az Egyesült Államok párizsi nagy­követe és Daladier miniszterelnök. A lap rámutat arra, hogy ezek a beszédek telje­sen kiforgatták a tényeket a maga való­jukból, majd így folytatja: Bullitt nagy­követ is tudja, hogy egyedül Wilson elnök ígéretének megszegésére vezethető vissza, hogy az igazi világbéke, amelyért a világ­háború hősei életüket adták, nem jött létre. Úgy látszik, Bullitt azt is élfelej­tette, hogy a „győztes” szövetségesek a középhatalmakkal szemben mint rab­szolgatartók viselkedtek. Ha most — írja a lap — erőszakosan emlékezetünkbe idé­zik a szövetségesek szégyenletes viselke­dését, akkor mi azokat állítjuk pellen­gérre, akiknek van merészségük arra, hogy a védett és biztos üvegházból Né­metországról és Olaszországról, mint békezavaró államról emlékezzenek meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom