Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-28 / 145. szám

Előfizetés^ ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon: 144 - 400 v. A miniszter elnök beterjesztette a Házban a felvidéki és kárpát­aljai képviselők behívásáról szóló indítványát A harminchat képviselő névsora — A Ház továbbfolytatta a házadómentességi vitát és megszavazta a japán-magyar szellemi együttműködés becikkelyezéséről szóló javaslatot Újabb személyeskedések a Mühl-Klein ügyben Csáky István gróf a kisebbségi kérdésekben való személyeskedés ellen Jis új gárda ' (d) Holnap végre sor kerül a fel­vidéki és kárpátaljai képviselők be­hívására, s új képviselőink pénteken, június 30-án már meg is jelenhetnek a Ház ülésén. Sajnos, ez már való­színűleg az utolsó nyáreleji ülés lesz, úgyhogy egy-két ünnepi szónál többet nem mondhatnak a nyárközepi parla­ment megindulásáig. Az ülésszak első munkájából, a Horthy-repülésalapról, a félévi indemnitásról, a családi kis­házak építéséről szóló javaslatok meg­tárgyalásából már lemaradtak. Lema­radtak, mert nehézkes a parlamenti munka gépezete. A behívás volt a par­lament első feladata, de mire az első­nek megszavazott törvény megvaló­sult s a behívottak végre megjelenhet­nek a parlamenti porondon, két hét telt el s ezalatt a csonka Ház nélkülük volt kénytelen határozni s fontos törvényeket hozni. Ez a kis példa is mutatja, hogy a mai házszabályok mennyire lassúvá teszik a parlamenti munka ütemét s mennyire szükséges az, hogy ezt az ütemet a házszabá­lyok módosításával lényegesen meg­gyorsítsák. * A parlament képe lényegesen módo­sul az új képviselők bevonulásával. Nemzetiségi tekintetben színesebb lesz. Nemzetiségeink is képviselethez jut­nak. Haladunk a magyar birodalom képlete felé. Csonka-Magyarország parlamentjé­ben úgyszólván csak magyarok ültek, nem is lehetett másképpen, mert a több mint félmilliónyi nemzetiség nem él sehol nagyobb összefüggő területen, de így is mindig volt 2—3 mandátu­muk részben a kormány, részben az ellenzék oldalán. A magyar Felvidék visszacsatolása után a ruszinok is há­rom mandátumot nyertek. Most Kár­pátalja bekebelezésével a ruszin man­dátumok száma tízre emelkedett s így a nem egész hatszázezernyi ruszinság tekintélyes képviseletet nyert a ma­gyar parlamentben. A felvidéki man­dátumok számának igazságos föl­emelése révén azonban más nagy vál­tozás is történt. Kilenc új pótképvi­selő behívásával az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nem­zeti Párt listáiról két szlovák nemzeti­ségű férfiú is bekerült a törvényhozás házába. Két gerinces szlovák, aki a cseh elnyomás idején sem lett hűtlen az ezeréves keresztény államkoncepció­hoz, a szentistváni birodalom gondo­latához s minden ellenerő, minden ül­döztetés és minden börtön ellenére is hű maradt a magyar testvérekhez. Az őslakos testvériség bátor harcosa és mártírja volt az a Kadler Antal, akit csak a visszacsatolás örvendetes törté­nelmi ténye mentett ki a cseh börtön sötétjéből, ahol már három esztendeje sínylődött és hasonlóan kemény gerincű ember volt mindég Prokopecz József, a tótmegyeri szlovák kisgazda is, aki­nek nem egy élménye fűződik Sanyo Mach-hoz, Szlovákia propaganda­miniszteréhez, mert hiszen Mach szin­tén Prokopecz községében született és serdült föl s a tótmegyeri rögöktől származott el a pozsonyi bársony­székig. Nagyon helyes és szükséges dolog, hogy a Felvidék 84.4 százalékos A képviselőház kedden igen mozgalmas és élénk ülést tartott. Az ülés folyamán Teleki Pál gróf miniszterelnök benyújtotta a felvidéki és kárpátaljai képviselők be­hívásáról szóló indítványt, melyet a Ház szerdai napirendjére tűztek és ugyancsak letárgyalja az indítványt a felsőház holnap délben 12 órára összehívott ülése is. A keddi ülés napirendjén a munkáslaká­sok házadómentessége, továbbá a magyar­japán kulturális egyezmény becikkelye­zése, valamint kisebb jelentések szerepel­tek. Az ülés végén Muhi Henrik bonyhádi képviselő személyes ügyben válaszolt Klein Teleki Pál gróf miniszterelnök az alábbi indítványt terjesztette be a felvi­déki és kárpátaljai képviselők behívásá­ról: Tisztelt képviselőház! Az 1939. évi V. törvénycikk 1. szakasza akként rendelke­zik, hogy a visszacsatolt felvidéki terüle­tek lakossága által szenátorokká, nem­zetgyűlési, vagy tartománygyűlési kép­magyarsága mellett a 11.9 százalék­nyi szlovákság is megkapja a maga ideiglenes parlamenti képviseletét. A szlovákság se legyen néma gyermeke a magyar hazának. Necsak a ruszi­nok érezzék magukat itthon, hanem a szlovákok is. # A két országrészből huszonnégy ma­gyart hívnak be. Ebből kilenc új em­ber. Közülük három kisgazda, egy kö­zépbirtokos, egy pap, egy ügyvéd, egy tanár, egy iparos és egy közigazgatási szakember. Képviselve van köztük minden főbb társadalmi réteg. De elsősorban maga a föld népe, a föld- művesség. Büszkék lehetünk erre a gárdára. Az újakra és a régiekre egy­aránt. A régi kisebbségi harcokban választódtak ki, a kisebbségi nehézsé­gek között küzdötték föl magukat az Antal kisgazdapárti képviselő vádjaira és azokat visszautasította. Csáky István gróf külügyminiszter a Ház általános helyeslése közben jelentette ki, hogy a kisebbségi kérdéseknek személyi ügy keretében való elintézése nem tartozik a képviselőház elé, arra egészen más fórumok hivatottak, hogy döntést hozzanak benne. Különben is az ilyen személyeskedések ártanak a par­lament tekintélyének és magának a kisebb­ségi ügynek is. Mielőtt az ülésről beszámolnánk, alább ismertetjük a miniszterelnök benyújtott indítványát. viselőkké megválasztott, vagy a magyar pártok lajstromain megválasztottak után pótképviselőkké választottak közül a je­len törvény erejénél fogva mint ország- gyűlési képviselők az 1939. évi június 10-ik napjára egybehívott magyar ország- gyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterel­nök indítványára az országgyűlés — élre, ahol nemcsak dísz volt harcolni, de ahol a legfájdalmasabb sebeket is lehetett kapni. A kisebbségi puritaniz­mus kiválasztottai ők, a régi népi szellemek harcosai. Talán nem vélet­len, hogy a legtöbb közülük a kereszt harcosa, Isten igéjének hirdetője. Hat pap: négy katolikus, egy görögkato­likus, egy református. Aztán a jog­védelem szakértői, a jog harcosai kö­vetkeznek utánuk: hat ügyvéd. A mező- gazdaságot, a falut négy kisgazda és négy birtokos képviseli. A felvidéki magyar törvényhozók sorát végül két tanár és két közigazgatási szakember zárja be. Ez az arány rendkívül sokat mond a felvidéki harcról és szellemről. Ez a gárda a legfüggetlenebb embe­rekből rekrutálódott. A legfüggetle­nebbek voltak a hatalommal, a cse­hekkel szemben, de a legfüggőbb vi­mindkét házának határozatával — az on szággyűlés képviselőházába meghív. Az 1939. évi VI. t.-c. második szakasza pedig akképpen rendelkezik, hogy a Ma* gyár Szent Koronához visszatért kárpát-* aljái területek, lakossága által szenátor rokká, nemzetgyűlési, vagy tartomány-* gyűlési képviselővé megválasztottak, vágyj a magyar pártok lajstromán a megválasz­tottak után pótképviselővé választott je­löltek, avagy a Kárpátalja őslakossága által választott Nemzeti Tanácsi tagok közül a jelen törvény erejénél fogva, mint országgyűlési képviselők az 1939, évi június 10-ik napjára egybehívott ma­gyar országgyűlés képviselőházának tag­jai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az ország­gyűlés — mindkét házának határozatával — az országgyűlés képviselőházába meg­hív. A fentiek alapján tisztelettel indítvá­nyozom, hogy 1. I. Demkó Mihály, 2. Egry Ferenc, 3. Fencik István, 4. Földessi Gyula, 5. Füssy Kálmán, 6. Gürtler Dénes, 7. Giller János, 8. Haulik György, 9. Holota János, 10. Jaross Andor, II. Kadlec Antal, 12. Király József, 1 13. Korláth Endre, 14. Ortutay Jenő, 15. Pajor Miklós, 16. Papp Mihály, 17. Pintér Béla, 18. Porubszky Géza, szonyban voltak a népüktől. A szere­tet önfeláldozó függőségi viszonyában, A nép prédikátorai, nevelői, példaké­pei voltak. Az üldözöttek szószólói, akik a puszta igazság fegyverével har­coltak a hatalom ellen, s legnagyobb erejük az üldöztetésben és szenvedés­ben rejlő erkölcsi erő volt. Krisztus etikájának, az elnyomottak igazságá­nak, a magyar nemzeti eszmének és a szociális népi gondolatnak fölkent papjai. Az élgárda most megerősödik. Bízva bízunk abban, hogy igehirdetőkön ke­resztül a harcos felvidéki szellem erő­sebb mozgalmi lendületet kap, még annál is erősebbet, mint amely eddig hatott kovászként az egyetemes ma­gyar életben. Mert most látjuk csak igazán, hogy mennyire szükség van a felvidéki kovászra. A miniszterelnök indítványa és a harminchat felvidéki és kárpátaljai képviselő névsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom