Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
1939 JÚNIUS 25, VASÁRNAP TUMnütvi •J'bífeflanRESfi 3 Fölszabadult magyarnak lenni Iría: Borsody István Nem véletlen, hogy oly sokan nemzetünk legjobbjai közül, tudósok és politikusok, írók és művészek foglalkoznak ma az izgató kérdéssel: mit jelent magyarnak lenni, mi a lényegünk, milyenek tulajdonságaink, milyen a jellemünk, mi az, ami bennünket magyarrá tesz és megkülönböztet másoktól, mi a magyar szellem és lélek, mi a magyar gondolkodás, hol kezdődik és hol végződik a csőj- dálatos közösség, amit nemzetnek és magyarnak érzünk, vallunk, védünk és követelünk. Eszmék és elvek vajúdó korát érjük, átértékelések és forradalmak viharai vonulnak nyíltan és lappangva az európai kontinensen, a magyar haza táján a keresztút örök veszedelmei közt érnek bennünket a közelből és távolból, kebelünkből és idegenből induló áramlatok, újat és jobbat vár a vajúdó világ, s ebben a forrongó időben mi is figyelünk, őrködünk és keressük létünk értelmét, nemzetünk külső-belső erejét, amire támaszkodhatunk, s amiben bízhatunk. Ebben a kaotikus mozgásban új magyar helyzet adódott számunkra: az igazi és természetes, ami fejtörést nem okozhat, mert a hazatérés abnormális nemzeti problémánkat oldotta meg, a fölszabadulásban gondunknak, bajunknak kellett elmúlni, de hogy mégsem nyúltunk el boldog semmittevésben a haza meleg sugaraiban, hogy bennünket is elragadott a magyar gond terhe, hogy mi is érzelmi kilengések közt ingadozunk, botorkálunk, helyünket keressük és nem mindig találjuk, ennek oka nemcsak a visszacsatolás technikai nehézségeiben rejlik, hanem az általános mozgásban, bizonytalanságban, ami kis és nagy körben mai életünkre annyira jellemző. A nemzet problémája foglalkoztatja azokat, akik sohasem mozdultak ki a hazából, sokszorosan súlyos kérdések ostromolnak hát bennünket, amikor nemcsak az örök magyar sorsra tekintünk, hanem nézzük magunkat is, helyzetet változtató magyarokat és keressük: mit jelent ma fölszabadult magyarnak lenni. Sok furcsa képet látunk, ahogy végigtekintünk a fölszabadulás félévén. Látjuk, ki hogyan értelmezte a fölszabadulást, ki hogyan fogta föl a teljes nemzeti szabadságot és — bevalljuk — szomorúan nézzük a sok visszás jelenetet, mert kitűnik, hogy nézetünk mennyire nem egységes, a szabad nemzet fogalma mennyire egyenetlen, mily sok zavar és félreértés sürög közöttünk, mikor magyarhoz méltóan akarunk cselekedni. Mohó magyarok voltunk mindannyian múlt év novemberében, húsz év nemzeti koplalásáért kerestük a kárpótlást és gyakran éreztük a dilemmát, hogy nem tudjuk hányadán vagyunk magyarságunkkal: mi szabad és mi nem szabad, mi illik és mi nem, mi kell és mire nincs szükség — mi éreztük talán a legjobban, hogy mennyire töredezett a magyar glóbusz képe, mennyire hiányzik az egyöntetű vélemény, amihez fenntartás nélkül csatlakozhatunk, mennyire fogytán vagyunk a közös alapnak, amit vita nélkül ismerhetnénk el jónak és üdvösnek magunk és nemzetünk érdekében. Mi a magyar? Kérdik a nemzet aggódó figyelői az ország szívében és az ország peremén a visszatértek milliója vesződik a kérdéssel. Figyeltük a visszatérteket. Láttuk a homályból előbúj ókat, akik régi előjogokat kapartak elő húsz év porából és fitogtatták címerüket, előnevüket, méltóságukat, amit az idegen uralom sutba- dobott, sárbatiport. Láttuk a húsz évet átalvókat, akik csak azt várták, hogy a revízió rehabilitálja őket és a magyar haza védelme alatt lépjenek vissza jogaikba. Tiszteljük a nemzet ősi értékeit, de fájt minden fölszabadult indulat, ami a rosszulértelmezett magyarság elavult kellékeiben ünnepelte a szabadság jövetelét. Fájt az osztálygőg jelentkezése, ami felesleges hangsúllyal kívánta érvényesíteni a magyar és magyar közti társadalmi különbséget, fájt, ha olyan híreket hallottunk, hogy vannak, akik nagybirtokuk újjászületését lesik, akiknek abban telik most már örömük, hogy felújítsák a csonka országban is egyre jobban leomló válaszfalakat. Aggódtunk, amikor a megpróbáltatás értékeit láttuk elkallódni a magyar szabadság ürügye alatt. Értelmetlenül néztünk régi társaink szemébe, amikor a szabadság fénye az egymás iránti gyűlölet, lángjává változott: le- verten néztük az áskálódás, gyanusítga- tás, meghurcolás, vádaskodás hadjáratát, kétségbeestünk, amikor a jó és rossz magyarok fölötti önkényes nép- ítéletek szomorú áldozataival találkoztunk. Nem értettük, hogy a nemzeti szabadság miért önt olajat az alantas emberi tulajdonságokra, nem tudtuk megérteni, miért kellett a fölszabadulás örömét oly sokak számára szenvedéssé tenni az igaztalan és méltatlan támadásokkal. Remegve néztük, hogy a magyar értékmérés milyen torz és bűnös viszályt okozhat, ha sekélyes civakodók. féltékeny, hiú és megbántott lelkek garázdálkodásává válik. Sok szomorú esetet jegyeztünk föl, s minden jel arra figyelmeztetett, hogy bajban vagyunk, mert önkényes és hívatlan magyarázók akarják megállapítani, hogy ki a magyar és mit jelent magyarnak lenni. Tehetetlenül néztük, hogy a fölzaklatott társadalomban miként vonulnak be az önző érdekek szimatolói, figyeltük a fölkavart idegeket kiaknázó agitátorokat, akik abból szerettek volna tőkét kovácsolni, hogy ígéretekkel nyerjék meg az új helyzetben tájékozatlanul álló magyarokat. Láttuk az elmaradhatatlan politikai utazókat, akik pártjukat úgy tüntették föl, mint az egyetlen korszerű akolt, ahová a magyar nyájnak tartozni kell. S féltettük népünket, mert éreztük a- dilemmát, amibe a fölszabadult magyarság került, amikor helyét kereste a szabad hazában. A tapogatódzás, a tájékozatlanság nem ért véget. A fölszabadult tömegek még ma sem tisztázták a kérdést, hogy mit jelent az ország északi peremén magyarnak lenni. Sokat kívánnánk, ha éppen tőlük követelnénk még több fegyelmet és türelmet. Csodáljuk inkább, hogy ennyi megrázkódtatás, roham és hajsza után még mindig érezzük a higgadtság készségét, ami tüntetőleg vonul végig a háborgó felület alatt és sok kellemetlen jelenség ellenére biztatóan hirdeti, hogy ez a visszatért magyar társadalom kapható minden jóra, ami a magyarnak javát szolgálhatja, csak megfelelő formát érjen el, amiben megnyugodhat és elcsitíthatja az elvonuló vihar zaját. Egyetlen odavaló, átfogó szervezetünkre, politikai pártunkra, az Egyesült Pártra vár a feladat nagyrésze, hogy mindenüvé elérő szálaival szüntessen meg minden kalandorságot, minden bizonytalanságot és a tiszta magyar fogalmak erejével segítsen kiépíteni a fölszabadult magyar lélek alkatát. Nem hallgatjuk el, hogy az anyaországgal való érintkezés is politikai, társadalmi téren sok zökkenővel jár: bizalmatlanság, rosszindulat jelentkezik, ha az egymástól kényszerű különváltságban átélt húsz év nyomai összeütköznek. A magyarságot kétségbevonó támadó álláspont a leggyorsabb érv, ami egymás elintézésére indít és meggondolatlan ítéletek mérgesítik el a természetes különbségeket, ahelyett, hogy tárgyilagos vizsgálattal vetnénk ki egymásból a rosszat és párosítanánk a jót. A magyar értékmérés sorsdöntő pillanatait éljük, mesz- sze kiható hibákat követhetünk el, ha hirtelenségünkben tövissel szurkáljuk egymást. Közösen kell résztvennünk a magyar hibák és erények mérlegelésénél, együtt kell kialakítanunk az egységes véleményt arról, ami napjainkban nem-1 a leégéstől! Rendelkezzék velem és én olyan csodálatosan ^zép barnára varázsolom az ön bőrét, hogy fogja.' NI VE A-CpÉME SC f-töl 2.—P-l NIvirOLAJ 50 .. 2.80 , NIVEA-DIÓOLA) 1.- P zetünk létével függ össze, hogy megegyezzünk magyarságunk lényegében és mivoltában. A magyar .gondolkodók legjobbjai foglalkoznak nemzeti karakterünk, szövevényes alkatunk vizsgálatával, feladatok merednek elénk, problémák gyötörnek, megoldásokat keresünk, — ebben az erjedésben mi, visszatértek is résztve- szünk. mi is fejtegetjük fölszabadult magyarságunk értelmét és szociális tapasztalatainkkal, a nemzet életére vonatkozó megfigyeléseinkkel akarunk hozzájárulni a legnagyobb kérdés megoldásához. Politikai pártunk és mindennemű társadalmi szervezetünk csak egy feladatot ismerhet: hogy segítsük nemzetünket a magyar helyzet tisztázásában és szűkebb otthonunkban, mint széles e hazánkban, korszerű és igazságos fogalmazást adjunk örökérvényű, sajátos és független magyarságunknak. Húszpengős átlagos búzaárat biztosít a kormány a gazdáknak Lépcsőzetes árak •• Felár a jobb búzáért Budapest, június Zlf. Az idei búzatermés értékesítése érdekében lefolytatott külkereskedelmi tárgyalások során kiviteli fööslegünkből ezideig kb. 7.500.000 q búza értékesítését sikerült a m. kir. kormánynak biztosítani. Az említett külkereskedelmi megállapodásokban részünkre biztosított búzaárak, valamint a búza ártartására előirányzott anyagi támogatások segélyével a kormány a folyó gazdasági évben is biztosítani fogja, hogy a búzatermelő gazda az elmúlt évhez hasonlóan a kereskedelmi forgalomba kerülő búzájáért átlagban megkaphassa a múlt évi 20 pengős búza árát. A búza ártartásának gyakorlati biztosítása az elmúlt évben már életbe léptetett felvásárlási rendszer alapján fog az 1939— 40. gazdasági évben is megtörténni olyan formában, hogy a Futura és a gabonakereskedelem az egyes vasúti és hajóállomásokon az alább megállapítandó árakon minden búzamennyiséget korlátozás nélkül köteles felvenni. Az elmúlt év tapasztalatai alapján az egész évre egységesen megállapított búzaárak helyett a folyó termésévre továbbá a Szolnoktól délre fekvő tiszai hajórakodó-állomásokon, az exportra megfelelő minőségű 80 kg-os búzáért vagonba, vagy uszályba rakva.. Az egyéb helyeken átadásra kerülő búzáért a fuvarköltségekkel csökkentett ár kerül kifizetésre, mégis azzal a korlátozással, hogy az illető hónapra megállapított legkisebb áfát a gazda akkor is megkapja, hogy ha a fuvarköltségek ennél alacsonyabb árat eredményeznének. A minőségi búzatermelés értékesítése érdekében az a gazda, aki az átlagos exportminőségnél (80 kg hl súly) jobb minőségű búzát szállít, további q-kénti 25 filléres minőségi felárban részesül. Ennek a minőségi búzának minőségi feltételei a Futura rt. útján fognak a legrövidebb időn belül közöltetni. A búza árának ilymódon való biztositá- sán felül a m. kir. kormány súlyt helyez arra, hogy az egyéb szemestermények (a tengeri és rozs) ugyancsak megfelelő árakon értékesülhessenek a gazdasági év folyamán. A kormány foglalkozott végül a gabonafélék határidős forgalmának kérdésével is és olyképpen határozott, hogy a búza és a tengeri határidős forgalma az 1939/40. gazdasági évben nem léptethető életbe, lépcsőzetes árakat léptetett a kormány életbe azért, hogy a gazdasági év későbbi időszakában az értékesülésre kerülő búza után a tárolási, kamat és egyéb költségek is a gazdák javára térüljenek meg. Ezek az árak a következők: 1939 július—augusztusban 19—20.50 pengő, szeptemberben 19.20—20.70, októberben 19.40 —20.90, novemberben 19.55—21.05, decemberben 19.70—21.20, januárban (1940) 19.80—21.30, februárban 19.90—21.40, március, áprilisban, május és júniusban 20—21.50 pengő. , A feltüntetett árak az illető hónapbph érvényes legalacsonyabb és legmaga/abb búzaárakat jelentik. / A legmagasabb búzaár fizetendő a nyugati határállomásokon, valamint a dunai, / ellenben a rozs határidős forgalmát a jövő gazdasági évre is engedélyezte. ,4 kormány a búza világpiaci árát lénye- gesen meghaladó húsz pengős búzaár fenntartása érdekében — a kivitel útján értékesítendő búza mennyiségével arányosan — súlyos anyagi áldozatot hoz, A jövőben tehát a búza megfelelő áralakulása csak akkor lesz biztosítható, ha,,a vetésterület megfelelő csökkentésével p búza elhelyezésével kapcso'atos áldozatok is kiseb- bedni foafíaí. Ennek érdeké ban nyomatékosan ygeUJevja a kormány a gazdaközön- ség jXgyelÁét arra, Éogy az ártartás lehetővé tétem érdekében már az őszi vetésnél ff búzaterületek cpókkentéséré' törekedjék.
