Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
1939 JCNIUS 25, VASÁRNAP TEBVIDEK1 J'W&ARHIRME Ti3* Vidéki elszántság A Kazinczy Társaság a népi gondolat útján Irta: Váj lók Sándor r A Kazinczy Társaság neirírég tartotta rendes évi közgyűlését a Felvidék legnagyobb városában, Kassán. Ez a közgyűlés két szép évtized, eredményes korszak után tett határkövet, s a lezárt korszak szellemének, munkájának folytatásában jelölte meg az elkövetkező évek programját és az egyesület további küldetését. Ez a hagyomány, örökség méltó arra, hogy továbbfolytassák és lendítő éré je legyen a hazában, a hazatérés után végzendő munkának. Hisz. a három néhai kisebbségi kultúr- egyesület, városi értelmiségi csoport közül éppen a Kazinczy Társaság volt a legmozgékonyabb és mindig előljárt a kezdeményezésben s munkában, ötleteket adott, szervezett és nemcsak városa, hanem az egész nyelvterület magyarságának kérdései után érdeklődött. írókat szervezett, országos mozgalmakat indított és az utolsó években ő vetette fel az Irodalmi Szövetség tervét, amely a kisebbségi kultúréletnek utolsó és talán egyedüli komoly kultúrszerve volt. Dolgozott országos viszonylatban, de még inkább dolgozott székvárosában, Kassán. Munkája eredményes volt, bár a kultúr-absztlnens politikus vezérek kaján kárörömmel becsülték alá csendes erőkifejtését, sőt az egyik azt tanácsolta, hogy „azt csinálják, hogy ne csináljanak semmit.” Nem hősi pózban, csupán vidéki, helyi elszántságban, csendben dolgozott és erjesztett, mint a kovász a falusi asszony dagasz- tójában. Összehozta a munkára, az alkotásra érett fiatalságot és a még munkára hajlamos, s népiesen gondolkodó magasabb évjáratokat. A dolgozni akarás elszántsága vita-termekbe, eszmecserékkel egybekötött előadásokra vitte, kohójába a szellemi erjedésnek és a várva-várt középosztály kialakító erőinek. Kassa példát ad az egész magyarságnak A vidéki elszántság, amivel e közgyűlést megjelöltük — nem a múltra vonatkozik, hanem a jövőre. Nagy elszántságot, a mai magyar életben szokatlanadé nem hősies és hirtelen ki- és elrobbanó nekigyűrkőzést kell ugyanis abban látnunk, hogy a Kazinczy Társaság nem számolja fel szellemi lendítő erejét, a népi gondolkodást és a csendes, építő, aprómunkát, hanem át akarja menteni a nagy magyar úton végzendő munkájába is. A közgyűlésen megjelent, még teljes egészében „kisebbségi”, közép-, jobban mondva értelmiségi osztály, szellemi munkások, kereskedők, iparosok nem mondanak le a húsz év vívmányáról. Elhatározták, hogy nem hagyják abba a fanatikus szándék megvalósítását: a ki- finomült, szalonképes iparos és kereskedő rétegből, a faluból idevetődött népi gyökerű intelligenciából és a városi, nem egyszer színtelen polgárságból új középosztályt gyúrnak össze, amely képes lesz áldozatos szellemben „dolgozni a közért és elő tudja segíteni a magyar kultúra megújhodását Kassán, ahol még nem egészen száz évvel előtte vegyes kultúrájú polgárság, elegyes sárosi és szepességi keverék volt az irányító tényező. Ugyanakkor pedig ezzel a középosztályformáló ténykedéssel példát ad, most már nemcsak a felvidéki városoknak, hanem minden magyar városnak az új országhatárokon belül. Elszántság van abban a határozatban is, hogy nem akar lesüllyedni a lélektelen vidéki irodalmi egyletek közé, melyek csak papíron és díszes vezetőségben léteznek és munkájuk alig ér túl a szokványos közgyűléseken elzengett hazafias szólamokon. Nem akar lenni csak társadalmi egyesület sem, legalábbis nem a szokásos magyar értelmezés szerint, amely a „társasági” szellemet hangsúlyozza ki, magába gyűjti a nemzeti társadalom krémjét és roppantul elegáns és még roppantabbul szűkkörű teadélutánok és nyári- garden partyk pezsgőzésében hódol az osztatlan magyar kultúrának. Vígan illeg a választottak társaságában és nem törődik azzal, hogy az elegancia miatt kihagyta az alsóbb népet, minden rosszban osztálysorsosát és támaszát, mert hogyan is ülne le egy iparos mellé a méltóságos úr... Mindaz, aki figyelemmel kísérte a kulturális és társadalmi egyletek munkáját és értesült eredményeikről, szomorúan figyeli: nem a felvidékiességnek, aminek regionális jellegéhez senki sem ragaszkodik, hanem a népi szellemnek és az igényesebb magyar életmódnak a hanyatlását. Szomorú, mert észre kell vennie, hogy itt nem felvidéki érdek forog kockán, hanem fontos nemzeti folyamat: az osztályta- lanná váló társadalom és a népi gyökerű értelmiség fejlődése akad meg. Látnia kell, hogy ebben a folyamatban nemcsak nemzeti értékek sikkadnak el s nemcsak a jobb jövőbe vetett hite csappan meg, hanem emberi érzések is megfogják. A társasággá emelkedés ugyanis automatikusan néhol kizárja és eltávolítja az alkalmatlan elemeket. Kiesnek a nemzeti és vezető társadalom Soraiból a tisztes iparosok, a műveltségben és anyagiakban egyaránt emelkedő kereskedők s nem utolsósorban az apjukban, vagy öregapjukban még népi gyökerű értelmiségiek- Egy szóval: újból leesnek azok, akik a kisebbségi életben emberiességiük, munkateljesítményük és nemzeti áldozatosságuk miatt felemelkedtek és nemzeti vezetőréteggé lettek. Mert azelőtt ők voltak a jótékonysági bálok megrendezői, ők adakoztak a magyar iskolára, a magyar szegénységre, ők álltak ki a piacra a magyar érdekek mellett, ők szavaztak a magyar pártra. Nem alkudtak meg, nem voltak óvatosak, nem kacérkodtak hivatalos körökkel, konzerváltak és vezettek. Az az erő és állapot, amit kitermeltek, nagy nyeresége lehetne a magyar életnek. De csak ez, mert társaságból, úri emberekből már elege van az országnak. Gerinces középrétegben áldozatos magyarokban ellenben szűkölködik. Ahol 20 év előtt abbahagyták Nemzeti szempontból káros, emberi szempontból szomorú, hogy ez a réteg most leszorul a közélet porondjáról és a vezetőszerep kiesik kezéből. Vidéki városainkban, jól dolgozó egyesületeinkben most megjelen a „társaság”, A vármegye életre hívta őket mint a görög isten füve Odysseus elváltozott embereit. Ébredésük, re- naissancejük nyomán jön a magnum áldomás, s hogy törés ne legyen a magyar élet- bep, ott folytatják, ahol húsz évvel előtte abbahagyták. Fátylat vetnek a múltra, az esetleges agrárpárti tagságra, a parvenükkel történt dörgölődzésükre, adó és más ügyekben, húszéves múltjukra, de a kisebbségi élet komoly és magyar szempontból hasznos vívmányaira is. Egyetemi ismerőseink, szorgalmas, és jó előmenetelő barátainak írják: milyen sok vezető állás, jó stallum hullott az ölébe azoknak az „úri” fiúknak, akik évtizedig nyomták az egyetem padjait, a külföldiek előtt lépten- nyomon kompromittálták a magyarságot és legtöbbször elfelejtették azt, hogy ma(ÁRIUNK SKINHAXBAT g ezzel is támogassuk a magyar rhűvészetet 1 és magyar n\űvészeket \ Kedvezményes színházjegyek az áftszes színházakba a (Budapest. V1U.« Józsei-körút 5. szám ♦ Telefonrendelés: 140-000 gyarok. A mulató urak, a bárok és mulatók stammgastjai most hirtelen felvidéki szellem lettek, sőt nemzeti már tirak. A vidéken számtalan ilyen esetet mutat fel az »let. Az egyik nyugati városban pl. már humorral beszélnek egy hasonszőrű iparmártír esetéről és kétszeri büntetéséről. Az újdonsült mártír szenvedő gesztussal meséli, hogy a csehek kétszer is becsuk- Iák fegyvere miatt. Persze a jólnevelt £iú- hoz illően azt elhallgatja, hogy a büntetés.t' nem nemzeti hősködés miatt kapta, hanem , azért, hogy részegen a feleségét riasztgatta • fegyverével és a cipőjébe lövöldözött vele< Vágyódás az igazi hódító magyar életforma után Városainkból, ha ez a folyamat meg nem akad, lassan eltűnik a józan és csendesen dolgozó réteg, igazi alapja minden törekvésnek, Nem egy városban szüntelen magnum áldomás járja, megzenésíttetnek az éjszakai utcák, szóval visszatér a régi „szép élet”. Visszatér a „hódító” magyar életforma, amelynek minden szépsége és színpadképessége mellett megvan az a kis szépséghibája, hogy némileg köze van Trianonhoz. S a kultúra — úgy látszik — meghajlik e fenkölt életforma előtt, visszahúzódik, vagy a nemzetiségi városokban átvándorol az új kisebbségekhez. Hát nem elszántság ezek után, ha a Kazinczy Társaság az úri és pompakedvelő hangulat ellenére is a csendes és serény munka mellé köti le magát? Hát nem elszántság ennyire kiállani e gondolat mellé, s duzzadó polgárok, mulató lateinerek és aranyifjúság mellett űzni ezt a magyar álmot? De az. A munka igénylése ez, igénylése a társadalmilag egészséges é3 európai Magyarországnak. Valószínűleg* v megvan az oka ennek az elszántságnak,.} amikor minden oldalról szláv népi abroncs-! csal körülfogva a népiséget tartja az egye-» dűli járható útnak és fanatikusan hisz a magyar kultúra konzerváló és lámadó ere- jében. Ha a felvidéki szellemiségnek, amely külsőleg és belső lényeg szerint teljesen azonos a népi gondolattal és a most formálódó felvidéki közösségnek lesz valamelyes küldetése és eredménye a magyar1 életben, akkor azt ennek és a hasonló el- szénásoknak köszönhetjük. Annak a szándéknak, amely nem mond le a népi Magyarországról és ennek szolgálatáról, nem szakadozik szét úri és nem-úri nemzetre, s nem készíti báli meghívóit, egyesületi tisztikarát és egész életét a Gothai almanach szabályai szerint... ítélet Mester Iván és társai államíeliorgatási bűnügyében BABOM Á Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége szervezései a Felvidéken A. Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 20 éven keresztül Tormay Cecile alapító elnök irányítása szerint dolgozik a revízióért, vagyis elszakított magyar testvéreink fel- szabadulásáért. A felvidéki lezárt sorompók megnyitása után elsőnek sietett a magyar asszony kezet szorítani visszatért testvéreivel. Legelsőnek Komárom futott be, nagy lelkesedéssel megalakult az egész komáromi társadalom szlne-java, a főispán és polgár- mester jelenlétében. Majd Sátoraljaújhelyen léptük át a felszabadult határt, magyar asz- szony szőtte zászlókat víve a felszabadult falvakba. Utána Kirátyhelmec következett — Mécs László faluja —, hol az ö kijelentése szerint 10 esztendeje nem látta így együtt népét, mint a MANSz alakuló közgyűlésén, hová bezarándokoltak a környékbeli falvak is. Bereaszász alakuló közgyűlésén igen lelkes hangulat volt és meg lehetett érezni, hogy a felszabadult magyarság a 20 év alatt mily hűségesen kitartott és a magyar anyák mily missziót teljesítettek magyarságuk ébrentartására. Kiskoszmálv falu önként jelentkezett, hogy alakulni kíván és az is megtörtént. A falusi magyarság komoly megértéssel vonult zászlónk alá. A MANSz elnöksége teljes számban részt vett a kassai bevonuláson és Tormay Gé- záné társelnökünk már akkor átadta a MANSz zászlóját, a diszmagyarba öltözött kassai asszonyoknak. Június 6-án megalakult Kassa, mely felszabadulása után nagy ostromnak volt kitéve a különböző alakulatok részéröl. Mégis a kassaiak kijelentései alapján felszabadulásuk óta nem volt ily; nagyszámú közönség és ily óriási lelkesedés,! mint a MANSz alakuló közgyűlésén. Hol a társadalom színe-java föispánék és alispá- nékkal és Toszt Barna prelátus-kanonokkal az élén, ki megáldotta szövetségi munkánkat. — Eseménynek minősítették a Magyaí Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalakulását Kassán, mert azok az eszmék, melyeket néhai Tormay Cecile hirdetett, enyhülést, jóleső megértést és teljes együttérzést ébresztett 20 éven át sokat szenvedett lelkűkbe. Rozsnyóval zárul f. hó 29-én szervezésünk, hogy szeptemberben új erővel kezdjünk munkához. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének sikerült megtalálni aí utat a felszabadult magyar asszony! szívekhez, sikerült a 20 év távolságát áthidalni, a „felvidéki szellemet“ megérteni. -Ügy érezzük, hogy komoly szolgálatot /teljesítünk nemzetünknek, mikor a magyar fsszonyl lelkeket így összekapcsoljuk. / Csiksomlyói dr. CsiSy Jánosné MOST JELENT MEOE Kerecsenéi Antal-' (» vidéki „c A MBJfT, HEG A ÉÜS c. könyve Rendelje meg gzonnal.tiadóhlvotalunknól. ^Ara^diszkötés^ A büntetőtörvényszék ötöstanácsa mint különbíróság Szüts Jenő dr. tanácselnök vezetésével szombaton tartott folytatólagos főtárgyalást Mester Iván és huszonnégy társa bűnügyében, akiket a királyi ügyészség államfelforgatás bűntettével, illetve vétségével vádolt meg. Pénteken már a vádlottak szólaltak fel az utolsó szó jogán. Valamennyien ártatlanságukat hangoztatták és felmentésüket kérték. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Mester Ivánt és öt társát az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntettben- és ezért Mester Ivánt egyévi. Tertsch József kereskedőt másfélévi. Szabó Pál kereskedősegédet nyolchónapi, ITlésfalvi Péter lako- tossegédet és Sólya István soffőrt egyenként tizhónapi, Schleicher József lakatossegédet pedig nyolchónapi börtönre ítélte el. Valamennyiüknél ötévi hivatalvesztést és politikai jog-vesztést állapított meg a törvényszék. Bűnösnek mondotta ki továbbá az ötöstanács Medved Imre nyomdászt és 13 társát az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló vétségben és ezért Medved Imrét háromhónapi fogházra, Kormuth Péter magántisztviselőt, Máté József szövőmunkást és Paskü Lajos magántisztviselőt egyenként egyhónapi és tizennégy napi fogházra, Molnár József címfestőt és Szőke Ferenc kovácssegédet egyenként két hónapi fogházra, Pfaff Antal húsnagy- vágót háromhónapi fogházra, VíOh György sütősegédet, Kendra Mihály gyárimun-t kást, Pál József cipőtisztítót és Hödör Il-< lés cipészmestert egyenként egyhónapi fog-* házra, Ducsai János gépészt tizennégynapi fogházra, Sztrausz Károly jegyzőt, egyhó* napi és tizennégynapi fogházra, végül Hurt Ferenc magántisztviselőt egyheti fogházra ítélte el. Pethö András szövő* segédet, Gárdonyi István és. Mráz István gyárimunkásokat, válamiht TiMká Pár "be* gédmunkást a törvényszék az ellenük emelt vád alól felmentette. Az ítélet indokolása ezután részletesen foglalkozott a vádlottak szerepével, majd utalt arra, hogy a tettenérés megdönthe-* tetlen bizonyítékokat szolgáltatott a vád* lottak terhére. Az ítélet kihirdetése után vitéz Tamásit, László dr. ügyészségi alelnök az elítéltek terhére súlyosbításért semmiségi panaszt jelentett be, a felmentéseket tudomásul vette. A védők és az elítéltek felmentés céljából ugyancsak perorvoslattal éltek. K vádhatóság képviselőjének indítványára a törvényszék elrendelte Mester Iván, Tertsch József, Szabó Pált és ITlésfalvi Péter további fogvatartását.
