Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
24 TEMHDEta -MaKSfesRHIBItSfi 1939 JŰNIUS 18, VASÁRNAP MAGYAR RITKASÁGOK ................................................................................................................... nini mi iiin ■■■iwíhtiiuti'i A PESTI ARSZLÁNOK. A következő képeinkben a biedermeier kor társadalmi szokásai közé vezetjük az olvasót. Száz esztendőt ugrunlk képzeletünkben vissza és apró, színes mozaikdarabokból rakjuk össze a kort, amelyről már bőséges emlékezéseink vannak folyóiratokból, lapokból, könyvekből, almaaachokból és nagyszüleink visszaemlékezéseiből. Egyik érdekes alakja a kornak a pesti arszlán, a könnyű, vidám, semmirevaló életet folytató előkelő ifjú. A név és fogalom a harmincas években bukkant fel nálunk és egy párizsi fogalomnak, a Honnak magyarra átültetéséből származik. Lion oroszlánt jelent és így nevezték a Párizs-utcáin feltűnő férfi divat- jelenséget, az előkelő uracsot, aki kürtőkalapot viselt, amely alól göndörített illatos hajfürtök omlottak a vállra. A lion balkezében vékony sétabotot tartott, amely többnyire aranyozott gombban végződött, jobbjában pedig illatos havanna szivar füstölgött, amelyet nyegle mozdulattal emelt időről időre a szájához. Ha ismerős delnővel találkozott, mélyen megemelte kürtőkalapját és kíséretébe szegődött. El- társalkodott vele a szalonok eseményeiről, a lóversenyről, a társadalmi élet pletykáiról. Szakasztott ilyen volt a pesti arszlán, aki egyszerűen lemásolta párizsi kollégáját. Magas kürtőkalapban, vállra omló hajjal, kifent bajusszal, szűk pantallóban, csípőben teljesen a teshez simuló, aztán kiszélesedő és a térdig omló kétszárnyú kabátban jelent meg a korzón, nem érdekelte más közügy, csak a society ügye, nem várhatott tőle a nemzeti ügy, irodalom, művészet, társadalmi reform semmit, mert csupán a divat kérdései érdekelték. Sivár élet az arszláné, ahogy a Honderű leírásából elénk tárul. Az arszlán pontosan délig alszik, akkor ébreszti fel komornyikja. Választékos reggeli pongyolába bújik és látogatókat fogad, hasonszőrű társait, akikkel teázás, vagy jófajta likőrök elfogyasztása 5í|gj>en a politikáról cseveg. Látogatóinak távozása után következik a második öltö- zés, amikor már a bemutatott jelmezbe búvik és aztán kimegy a déli korzóra. Járdataposás következik a Váci-, Kigyó- és Uri-utcán, vagy magánosán, vagy pedig valamelyik arszlán társával karonfogva. Legdivatosabb, ha egy bécsi arszlán bukkan fel a pesti utcán és arszlánunk ezzel sétálhat, leszólva mindent, ami hazai és égig magasztalva Bécset, az idegen kultúrát és művészetet. A korzózás után rövid, de fesztelen, sőt bizalmas látogatások következnek a dámák, leginkább arsz'án- nök öltözőszobáiban, majd lovaglás angol telivéren, avagy kocsizás mesés gyorsaságú sovány gereblyékkel, aminek gyakori következméne egy kis összekoccanás, felbontás a Király-utcában. Ezután a Szarkautcai gőzfürdőbe megy az arszlán, amit abban az időben „orosz feredőnek” neveztek, ott jól kigőzölteti a tagjait, majd bérkocsiba veti magát — akkor is, ha saját fogata van — és haza bérkocsizik. A harmadik öltözködés következik most. vadász, komornyik és huszár sürög-forog körülötte, borbély borotválja, fodrász hozza rendbe sörényét, Gunikel, Ebenstem vagy Eisele művészi ollója. Ebédre négynél hamarabb nem keiül a sor, minél később, animál inkább „fashionable.” Ebéd után leöblít egy euracaot, egy csésze méregerős feketét, néhány billiárdpárti következik magas tétbe, vagy pedig écarté szintén jelentékeny differenciával és igv következik el az este. Ekkor a páholylátogatás kezdődik meg, de világért sem a Nemzeti Színházban, ahová legfeljebb egvszer-kétszer látogat el havonként az arszlán. ö csak a német szírházban érzi magát jól és csak azt tar ti a kultúrának, ami német nyelven szól ho-zá. Színház után a nyitott szalonok, maid éjfél után a kaszinó, ahol nagv étvággyal vacsorázik: osztriga, kaviár, fácán és strachino. Virradatisr játék következik, az akkori idők bridge-.iátéka: a whist, vagv ped'g tarokk. oWkor-oWkor a nani események és a politika fö'ött vitatkozik az arszlán. Mikor már a kakas szól. elhagyja a kaszinót és bérkocsiján hazatér, hogy másnap újból miniden élőiről kezdődjek. * A DIVATOS KOCSI. Az arszlán életében jelentékeny szerepet játszik a déli kocsikázás a Kiráiy-utcán. A jó társaságbeliek erre a kocsikorzóra vonulnak ki és versenyre kelnek a kocsik kiállításában és a lovak minőségében. A negyvenes években külföldi mintára divatos kocsivá válik a Közli: Dt. lécsey Zc't 'r Király-utcán a cabriolet. Minálunk báró Brüdern Albert vezette be ezt a külföldön annyira divatos födeles könnyű kocsit, ami akkor társadalmi esemény számba ment és az arszlánok egyszeriben felikapták. Látogatásaikat is ezen tették és amikor „úrias talyigáikban” a hölgy lakása elé értek, a kocsin hátul ülő két lovászgyerekmek, a „tigriseknek” dobták oda a gyeplőt és azok kézben tartották mindaddig, míg uruk a látogatást elvégezve, újból a magas ülésre szállt. * A TÉLI IDÉNYBEN a társadalmi estélyek egymásután következtek. Legkiemelkedőbbek voltak az arisztokrácia estélyei, amelyek fényben, pompában mindent felvonultattak. amit a legtehetősebb társadalmi osztály a világ szeme elé tudott vinni. A köznép százai tolongtak a fényesen kivilágított főúri paloták körül és lesték a fogaton érkezőket, hogy megbámulhassák a kilépők pazar öltözetét. Pestnek és Pozsonynak ezek az estélyek voltak a legjelentősebb társadalmi eseményei és az akkori irodalmi, társadalmi folyóiratok beszámolóinak nagy részét az estélyeknek részletes leírása tölti ki. Az estélyek jellege egyáltalán nem volt magyaros. A divatban Párizs irányított, a társalgás nyelve a legtöbb estélyen német, francia és angol volt. Brunswick grófnő estélyein pél- dáu a fogadóterem közepén egy asztalon angol és francia albumok, múzeumok, keep- sake-ok voltak közszemlére téve és_ a ragyogó öltözetű dámák nagy érdeklődéssel nézték az idegen képeslapokat, de magyar folyóirat egy sem volt közöttük. Az estélyeken művészi számokat mutattak be, a legdivatosabb volt Thalberg alvajáró ábrándjának és Chopin műveinek eljátszása. * A KARÁCSONY a biedermeier-korszak-* ban vezette be külföldi mintára a kará- sonyfát. A barokk karácsonya sokkal egyszerűbb volt. A fiúk kitették az ajtóba sárga csizmájukat, a leánykák piros ci- pőcskéiket és ezekbe hordozgatták a jótékony angyalok a pirosszalagú báránykákat és az aranyfüstös szilvakéményseprőket. Ez utóbbinak hóna alatt tanulásra és engedelmességre buzdító felszólítás volt, másik hóna alatt pedig vörös szalaggal csokro- zott nyírvessző. A biedermeier korban vonult be a családi otthonba a díszes karácsonyfa, már nem annyira a gyermeknek, mint inkább a felnőttnek örömére, ahogy a Honderű megjegyzi. Arany és ezüst ékszereik, szebbnél szebb selyemkelmék, bársonyok, albumok, keepsake-ok, kínai edények, méregdrága csészék csillognak le a karácsonyfa aranyos ágairól. A FARSANG annyira a mulatság ideje volt, hogy nem múlt el nap valamilyen fényes estély, táncmulatság, társadalmi ösz- szejövetel nélkül. A főúri paloták ilyenkor megnyitották kapuikat és ragyogó táncestélyeket rendeztek, amelyekről aztán napokig beszéltek a társaságban. Az idegen táncok mellett a magyar főúri családok körében a negyvenes években kezdett lábrakapni a magyaros körtánc, amely mind több hívőt szerzett. És mivel a művelődés elemei mindig a magasabb körökből szállanak alá az alacsonyabb műveltségű rétegekbe, a körtánc nagy hódítást tett a polgárok mulatságain és a németajkú pesti polgárok táncmulatságainak központjába is a magyaros körtánc került. A főúri családok estélyein és a kaszinó báljain Morei'y zenekara volt a divatos, amelynek bécsi keringői messze földön híresek voltak. Magyaros jellegű mulatságokon és kevertebb bálokon a negyvenes évek legdivatosabb cigánya, Veszter Sándor játszott. A kaszinó bál közeledtével a bálrendező bizottság évről évre megválasztotta a vezértáncost, aki abban az időben igazi társadalmi tekintély számba ment. Zichy Jenő gróf, Andrássy Manó gróf és az arisztokráciának legjelesebb tagjai váltogatták egymást a vezértár) cosi szerepkörben. A nagyobb mulatságokat a redoutban tartották. Míg a legnépesebb főúri táncestélyeken sem haladta meg a résztvevők száma a kétszázat, a redout-estélyeken már.hét- száz-nyolcszáz mulatozó is megjelent és minthogy ezeket az estélyeket többnyire a jótékonyság szolgálatába állították, az arisztokrácián kívül az előkelőbb és vagyonosabb polgárság is megjelent rajtuk. Nagyon népszerűek voltak az álarcos tánc- mu’atságok, amelyeken olykor-olykor jelmezes felvonulásokat is tartottak és ilyenkor valami történelmi jelenetet mutattak be, például Mátyás királynak visszatérését Prágából Buda várába. A polgári mulatságokat többnyire a Tigris fogadó szá- lájában tartották és ezek sokkal fesztelenebb jellegűek voltak. Érdekes volt farsang idején a Tigrisnek szerda esti bálja, amely kimondott zsidóbál volt és oda csak éppen a kuriózum kedvéért látogatott el egy-egy arszlán. A Honderű egy ilyen szerda esti Tigris-bál leírását így kezdi: „A keleti faj mindenben megtartja saját típusát. Olly sokat mondó arvonásokat, annyi lélekdús barna szemet, olly libanoni cédrusnövéseket csak kelet népe mutatAZ AGÁRVERSENY. Télidő múltával, tavasz közeledtével kedvenc szórakozása volt a főúri köröknek az agárverseny, amelyet idomított agaraikkal évről-évre Pest közelében, a vecsési határban tartottak meg. Az agárversenyt is szép díjakért futtatták és jelentékeny fogadásokat is kötöttek rajtuk. Az egyik legkitűnőbb versenyagár a negyvenes években Ráday Gedeon grófé, a Nemzeti Színház egyik igazgatójáé volt. Ez a Gyöngyi nevű agár éveken át első díjat nyert, sok serleget szerzett gazdájának és vagy 750 pengőforintot nyert rajta tulajdonosa. A gyönyörű fekete agarat ritkás fehér foltok tarkázták. Nagyszerű versenyagár volt báró Podma- niczky Andor Finnyás nevű agara is. Felelős szerkesztő: LÜKÖ GÉZA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ SZÁNTOD PARTJAINÁL Ki gyermekkézzel szórtam gondtalan ifjúságomnak harminc aranyát — megállók most és vallatom magam: láttam Párizst, — nem láttam Baranyát; láttam Monte Carlot és Avignont — s mint a játékos, kinek pénze fogy, riadva kérdem: mit nyertél, bolond, elmúlt Avignon, — itt maradt Somogy. Midőn Csokonai Vitéz Mihály megírta itt dorgáló énekét; midőn lejut ült Szántód partjainál, Tihany felé elmerengetve két mandulaszemét, már többet tudott — nem látta Watteau-t, nem látta Boucher-t, de éppoly szépet, szebbet álmodott — s lába előtt bölcsőben sírt a Lét... Lábam előtt a bölcső most üres. De ébredsz már, s tán megvajudsz, Világ-... Visszajöttem, szép Újszülött, heves könnyek között lelkem takarni rád: ki már közelgesz csúf anyajelek között, téged hív s téged fél bután a kín — s a dölyf; a dac s a rémület. — Holnapra talán megszületsz, Hazám! II. ölelj magadhoz, százmeTlű anya, dombos vidék, ki búsan szenderegsz. Tán rólam álmodsz lázvert éjszaka, utánam nyúlsz karoddal s megremegsz; és holdtakarta álmod éjfelén rólam beszél a rezzentajkú lomb, barangoló fiadról, — óh, felém, felém sóhajtasz én Dunántúlom. I Szeress! szeretlek! és hallgass reám, jönnek a napnyugati vándorok. Földed, füved, vized a lakomám megfogyott már, de jut még egy marok nekünk is, kik veretni fegyverünk messzire voltunk, — adsz-e foglalót? Elhagytunk egykor, hogy majdan legyünk honunkba megtörök, — honfoglalók! Én is, ki künn tanultam küzdeni, nagy mesterek fogását bámuló apród soron, — most fogom kezdeni: ifjú elmével toliam forgató; toliam kivonva fényesröptű kard, — bár ajkamon nem harsan induló: mégis e jelben fogok győzni majd, — repíts Pegazus, bontott szárnyú ló ... III. Gyöngypergéseddel ne ragyogj reám Párizs fölgyujtott ege már te sem! Isten hozzád párizsi Notre-Dame, ki bámultad karomban kedvesem; s ti eldobált, ti karcsú látcsövek, akikkel kémleltem az Életet — bujócskás szemű csillagok, tüzek, régenvolt tüzek, Isten veletek! Víg életem elillant hölgyei: Isten hozzád Croisset, Lisieux ... Engemet már a Bakony völgye hí és számadásra serkent az Idő, — melynek aranyszemű hálója már körülfogott, s úgy őrzi majdani dicső orcám, — sem élet, sem halál nem fogja róla leszakítani. (Balatonszántód.) JANKOVICH FERENC STADIUM SAJTÓVÁLLALAT RT., BUDAPEST. VTII.. RÖKK SZILÁRD-UTCA i. — FELELÖSi GYŐRT ALADÁR IGAZGATÓ
