Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-18 / 137. szám

20 TEbVIBEKI -.Mxdim^lTXhÄll 1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP *)a-iss B M3 „Magyar Munka“ Uj folyóirat a Felvidéken A felvidéki értelmiség keleti csoportja Be­regszászból „Magyar Munka” névvel folyók iratot indított. Magasabb szellemi szempontok szerint, tudományos eszközökkel, a világné­zeti tisztánlátás fegyvereivel kívánják szer­kesztek és munkatársai megoldani azokat a kérdéseket, melyek a felszabadulás óta új feladatok elé állították a hazatért magyar­ságot. Ebben a munkában természetesen fel­használják kisebbségi tapasztalataikat, a húszesztendös küzdelem tanulságait is. Úgy érzik mindnyájan, hogy reálisabb gondolko­dásuk csak siettetheti az igazi magyar meg­újhodást a korszerű állami, társadalmi be­rendezkedés megszületését, — legalábbis ezt hangoztatja előszavában a folyóirat fele­lős szerkesztője és kiadója; Simon Menyhért dr. Mit adhat a Felvidék az anyaországnak? Hellyel László, a lap főszerkesztője kíván rá megfelelni. Elsősorban a magyar naciona­lizmus letisztult Ideológiáját, amely az egész népközösség érdekeit szolgálja. Azután a nemzeti idealizmust, és az igazságos társada­lom kívánását. Magunkkal hoztuk a kisebb­ségi életből a magyar népközösségi gondola­tot és a társadalmi szolidarizmus követelmé­nyét. A felvidéki magyarság ismertető je­gyeit Na ancsik Imre, a folyóirat fömunka- társa foglalja össze: ,,a felvidéki magyarság az anyaországhoz, való szoros tartozáson kí­vül európaiságot képvisel a fogalom tiszta tartalma szerint... A felvidéki magyar ez­zel nyer tárgyilagosságot és korszerűséget a közös jövő szempontjából. Egyúttal ebből érthető a népi erkölcs kötöerejének felisme­rése és követése, valamint az a fokozott mü- veltségvágy, amely nemzeti állásfoglalásunk­ból következik.” Az „Uj Szellem”-böi jólis- mert Nagy Vilmos „A felvidéki szeltem és a neobarokk társadalcmszemlélet” című tanul­mányában válaszol a felvidékieket ért vá­dakra é3 támadásokra. Egy másik írásában Szabó Dezső jelentőségét és mély, nemzet- nevelő hatását méltatja a felvidéki ifjúság szemszögéből. Azonkívül Sági Farkas István időszerű „felvidéki beszélgetése”, Onody Zol­tán erősen szubjektív írása és Szemle-rovat egészítik ki az első számot, amelynek foly­tatását a szép kezdet után nagyobb érdeklő­déssel várjuk. Dícséretreméltó az az áldozatkészség, hogy a „Magyar Munka” első számainak megjele­nését maguk a munkatársak biztosítják jővi delmükböl, anyagi képességük szerint. A fel­vidéki értelmiség egyik ankétja annakidején sürgette egy nívós felvidéki folyóirat megin­dulását. A „Magyar Munka” kezdetnek jó; vonják be a szerkesztőségbe és a munkatársi gárdába az egész felvidéki írógárdát, hogy a kívánt feladatokat eredményesebben tudja megoldani. „Kelet Népe" A népi írók magánosságáról ír Jankovich Ferenc, nincs hivatott kritikusuk, az egyet­len, Németh László, aki lehetett volna, le­mondott erről a nagy szerepről. A népi írók mozgalmának, „remekművek mutatják, van annyi, ha nem több köze a szellemhez, euró­pai értelemben akár mint bármelyik gyökereszakadt, fellegek közt járó szel­lemiségnek, aki Benda és eszmetársai nyomán Európát zokogja, holott Európa earokva és bölcsességköve, hazánk inog a talpai alatt“, — Szabó Zoltán Fark a Gyula könyvét bírálja és legfőbb hibájának azt rója fel, hogy a könyv, amely az asszi­milációs kor társadalomrajzát akarja meg­rajzolni, nem mert kiindulni mégsem a tár, sadalomból. — Bézier Qyuia a cukorgyári munkások szociális helyzetéről ad szakszerű képet. — Sonkoly István a magyar és a ro­kon népek zenéjét vizsgálja, az összehason­lító zenetudomány módszereivel. — Szabd Balázs, egy hetvenkilenc éves magyar föld­míves remek önéletírását közli a folyóirat. — Féja Géza és Veres Péter rendkívül bátor vallomásait lapunk más helyén ismertetjük, — Takáts Gyula és Boros Béla versei, Tér- sánszky J. Jenő novellája, könyvkritíkák. Arany és Petőfi a ponyván Régóta kívánt feladatot kezd teljesíteni a Franklin Társulat, amikor „Magyar köny­vek” címen egy népmüvelödésünkre, r. agy fan- tosságú filléres sorozatot indított. A falum nép számára teszi lehetővé a magyar klasz- szikusok olvasását s a legjobb régi és mai magyar írók müveivel szorítja ki a falu „könyvpiacáról” a hazug kalandorságot és álromantikát terjesztő betyár- és detektív- regényeket. E vállalkozást egyelőre csak ki- sérletnok tekinthetjük, e sorozat első kötetei Arany: „Jóka ördöge” és a „János vitéz”, Petőfi remeke előbb le kell hogy győzzék az eddig egyedül uralkodó s ragályszerüen ter­jedő, népköltészetünket és parasztságunk erkölcseit egyaránt veszélyeztető úgynevezett „ponyvairodalom“ termékeit. Tovább keil folytatni a „Magyar Könyvek“ sorozatát, minden tanyán ott legyen legalább Arany János és Petőfi Sándor, akár a francia fal­vakban minden paraszt házlkönyvt Arában Corneille, Racine és La Fontaine. Kemény Gábor- Verhovinfeltámad A magyar-ruszin testvériségnek áldoz a MEFHQSz KiadóváUalat, amikor egyszerre két könyvet ja megjelentet a ruszinság sor­sáról. Egyiket Ortutay Gyula írta; „Rá­kóczi két népe”, amelyet azóta ruszin nyelven is kiadtak, A másik terjedelmesebb munkát Kemény Gábor írta: „Verhovina feltámad” címmel; szerzője ismeri a ki­sebbségi sorsot, benne élt egyideig, termé­szetes tehát, hogy a ruszin testvér-nemzet küzdelmeiről, múltjáról tárgyilagos han­gon szól, hirdetve csalódásokon és véráldo­zatokon túl a dunamenti kis népek eljö­vendő szövetkezésének gondolatát. Helyesen indul ki Kemény Gábor abból a megállapításból, hogy a rutén kérdést nem lehet csupán a kárpátaljai fa és só s az alföldi búza és munkalehetőség kicse­rélődésében látni. Nemzetpolitikai szempon­tok itt az irányadók, amelyek az állandó külföldi izgatások hírhedt földjén végre a maga művelődési, népi életét élő rutén nemzet számára biztosítják a magyarság­gal való közös együttműködést. De előbb ismerni kell a ruténség faji, népi, vallási ©s kulturális történetét, az eddigi eredmé­nyeket, hiányokat, mulasztásokat, adottsá­gokat és lehetőségeket. A szerző mindezt részletesen felméri, kihangsúlyozva 3 val­lási szempont jelentőségét a rutén nép fejlődésében. A sok kútforrás között első­nek használja fel Sas Andornak Magyaror­— Jankovich Ferenc: Ady azt jósolta, hogy ötven évig utána nem jön számottevő költő. Líránk ereje mégis tovább csordult; a nagy nyomást Erdélyi József átütötte s nyomában egész poétasereg tódult ki a résen. Hogy mit jelentett ez a felszabadulás, csak akkor értjük meg, ha figyeljük az Erdélyi-iskola kiteljesedő sorsát. Különös csodája irodal­munknak: rövid pár évtized alatt kétszer vált Pegazust a magyar lira. Az Ady- vulkán kihunyta után Erdélyi úttörő len­dületét látjuk lobogni Illyés Gyula kezdő verseiben, mégis mennyire érettebb for­mába, nmeglepő epikai bőséggel. Pál év, s íme, újabb nemzedék arcéle tűnik fel emel­kedőben: József Attila gúnyos, torzító realizmusa a magyar proletárok szívére hoz kesernyés vigaszt. Sötét esztendők következnek, letargikus bágyadtsággal, az év lehajlóban, szerte az ország tájain vigasztalan képekre döbbentik az olvasót. A dal tiszta hangját, az idill játékos kedvét hozza a csökkent hitű korba egy fiatal költő, Jankovich Ferenc, — de ko­rántsem altatónak! Harmadik kötete most jelent meg inkább ébresztőjéül az elalvó erőknek: emberségnek és magyar­ságnak. Dunántúl fia, a sárréti táj kül­dötte, akinek eddigi pályája is ragyogó színekkel tükrözi a mai magyar iró útját. Sárpentelei favágó-apa gyermeke, Székes- fehérvár gimnáziumán virtusi kedvvel győzve Budapestre kerül, keleti magyarok Európa-szigetére: az Eötvös Collégiumba. Itt kezd meríteni a nyugati szérű kin­cseiből. Azután Párizs következik, 3 Sor­bonne s az Eoole Normale Supérieure. szagon alig ismert adatait (Szabadalmas Munkács város levéltára, Munkács 1927.) s Darás Gábor kitűnő könyve alapján ismer­teti a vallási pöröket, a naptárreviziót. Rendkívül érdekes portrét rajzol Egán Edéről, a ruszin nép nagy jótevőjéről, s háttérben megjeleníti a Ruténföld romlott szociális helyzetét és megjavítására a ma­gyar kormánytól megindított hegyvidéki akciót. Ismerteti az amerikai ruténség helyzetét, a filadelfiai egyezményt, Wil­son, Masaryk és Zsatkovics tárgyalásait, majd Benes szerepét. Összefoglaló történe­tet ad a párizsi békekonferencián megadott rutén autonómiáról, amelyet a csehek azután elsikkasztottak; végigkíséri a rutén autonómista törekvéseket, Kurtyák János és pártjának küzdelmét, majd az össze­omlást, végül az ukrán „Száznap” történe­tét és Volosin bukását, kitérve a „Harma­dik Ukrajnádért folytatott propaganda hátterére. A visszatéréssel új feladatok várnak megoldásra. A szerző Kárpátalja nyelvjogi kérdését a magyar és ruszin nyel­vek területi egyenjogúsításában látja. Ver­hovina csakis a magyar-ruszin életközös­ség rendezett viszonyai között támadhat fel. A tartalmas, összefoglaló könyv elé Bródy András írt bevezetőt, amelyben a volt ruszin miniszter örömmel üdvözli a magyar főiskolás ifjúság komoly érdeklő­dését a ruszin nép sorsa iránt. A viharhoz. Versek — gadja, — némuló falvak, jajongó zsellér­házak: máris üldöznék a zugó Bakonyba, ha nem tartaná vissza a mélyen megfo­gant fájdalom és ikertestvére: a magyar feleló'sség. . . Kép csüng egy házon: csüggeteg gólya viszi a gyermeket. Hová? el innét, e beteg világból. —- Ott lakik a bába , . . Hány gyermek lelke itt lebeg, ki soha nem jár iskolába. . . Megrázó erővel suhint homlokon egyik legszebb verse, az „Idegen város”, magyar sorsunk sebeit tapogatja benne és Kölcsey aggodalma borzong meg újra rettenetes jóslatú verssoraiban, amint a Dunapartog nézi a merülő várost. A Dunántúlról fel- ránduló Berzsenyi még sak dühöngött az éktelen zsivaja utcák miatt, a kései utód már szörnyű jóslatot mond: Körül mámorba menekült a gond... Ki kérdi még, sorsod mi lesz? —- Mint a kaptárban méhcsalád visong, úgy sir az akabai dzsessz __ Rekedt hajódba mit várhatsz, mi jót? Fejedre mily madár kereng? — Hallgat a Várhegy, nem, felel a gót szilánkokban szeiugró Parlament... Bealkonyult már ... Miért is írom vak szemmel, én is, sajgó versemet? Bealkonyult már .,. Asszír-babilon és Wotán-fejek súgják a rímet.., A bőnedvű, izmos nyelv másként is tud, hajlékony, Csokonaira emlékeztető idillek „Tanulni nem szégyen... Fleischmann Gyula : Csehszlovákia művelődéspolitikája és a magyar kisebbség Fleischmann Gyula, az Egyesült Párt, pozsonyi kultúrreferense értékes tanul« mányt írt Csehszlovákia müvelődéspoliti- kajáról és a magyar kisebbség iskolaviszo- nyairól a „Magyar Paedagogia” egyik szá­mába, amely most különlenyomatként is megjelent. Tárgyilagosan, őszintén és el­fogultság nélkül vizsgálja a szerző húsz esztendő magyar művelődéspolitikai küz­delmeit a kisebbségi sorsban, ismerteti a szlovákiai iskolaügy szervezetét, kezdve az s 1919-es népiskolai törvénytől, egészen a körzeti polgári iskolákról szóló törvény megalkotásáig, amelynek teljes végrehaj­tásába már beleszólt az őszi államfor­dulat. A csehszlovák állam művelődéspolitiká­ját határozott nagyvonalúság, alapos át- ’ gondoltság jellemezte, tökéletesnek ké­szült már csirájában is, k°gy minél na­gyobb eredménnyel hódítsa meg magának a nemzeti kisebbségeket. Oly pompásan működött ez a gépezet, hogy még kst- három nyugodt évtized, — amint azt Be­nes is bejósolta 1933-ban Kassán, — s a csehszlovákiai magyarság jelentéktelen néptöredékké zsugorodott volna össze. Hogy a magyarság eddig is ellen tudott állani és népállományát nagyrészben meg­tartotta, az főleg az Egyesült Magyar Pártnak különösen az utóbbi esztendők­ben rendszeresen folytatott iskolavédelmi munkájának (Sziklay Ferenc dr., Fleisch­mann Gyula), a gzMKE-nek, de nem utolsó sorban a kisebbségi magyar tanítói és tanári testületnek köszönhető: „ezért magyarországi nemzettestvérei és kartár- siti részéröl jogosan megilleti őket a hála és elismerés, — állapítja meg nagyon he­lyesen a szerző. — mert az elmúlt húsz év alatt ők voltak a csehszlovákiai magyar ifjúság gondozói, nevelői, tanítómesterei, s nélkülük ma nyelvben és szellemben ide­gen fiatalságot talált volna a visszacsatolt területen Magyarország népe”. (Ajánljuk ezeket az igazságos megállapításokat első­sorban a felvidéki iskolákhoz került, anya­országi tanfelügyelők és tankerületi fő­igazgatók szíves figyelmébe ...) És olvassa el minden magyaroraági ezt a kitűnő tanulmányt, mielőtt a Felvidékbe utazik vezetni, irányítani és ítélkezni. Jól­esik olvasni a szerző bátor kijelentéseit: a húsz év nagy életiskolát jelent számunkra, ez a két évtizedes önálló élet a vesztesé­gek ellenére is sok tekintetben előnyös volt: megismertük hibáinkat és erősödött nemzeti öntudatunk, kifejlődött bennünk a szociális gondolkozás, a közösségi szel­lem és az erkölcsi felelősségérzet. Mindez felbecsülhetetlen tanulságokat jelent szá­munkra: „Tanulni nem szégyen még az ellenféltől sem. — mondja a szerző, —- és mi őszintén bevalljuk, hagy az ott átélt húsz év alatt sokat tanultunk a többi nem­zettől. Kisebbségi helyzetünkben a műve­lődés terén nem maradtunk le a verseny­ben, s olyan módszereket sajátítottunk el iskolavédelmi és művelődési téren, amelye­Pentelétől Parisig és vissza A Rue d’Ulm-ból már csak hazafelé vi­het az út; gazdagító, új erőkre kaptató visszakozás ez egy fiatal magyar költő számára. A zsellér-ős, a favágó fia nap­nyugati kincsekkel tér haza Dunántúl hulló dombjai közé —• honfoglalóként: Elhagytunk egykor, hogy majdan legyünk honunkba megtörök, — honfoglalók. Sárpentele — Párizs, s vissza: az ötvö- :s mesterien sikerült. A tégely! a Mc- esi-úti Ecoje Normale patinája védi meg rozsdáacdástól. Mert ami itthon fo­számyain. Az egészséges költők tulajdon­sága ez, „vad jelek kelnek: foltok a Napon”, érzi idegeiben a vihar közeledtét, a Háború vijjogó rémét, — a csillagok örök derűje mégis oft vigyáz a Sárrét fölött. Két forrás tisita ere tört itt fel dús habzással: Csurgó és Kemenesalja?.. Népi líránk, amelyet loly sokan vádoltak lompogsággal, „művefetletfiséggel”, — Jan­kovich Ferenc költészetében immár a klasszicitás esúesairí. ért. V. L. IÁHIINK SXINHÁZBAT ezzel is táfaogassuk a rqagyar művészetet és ntagyar művészeket Kedvezményes színházjegyek a; összes színházukba a fÍRlHM'*«*»*®»*®« Budapest. VIII.« Jé-sei-körút 5. szám ♦ Teleionrendelés: 140-000 két itt saját hazánkban népünk művelő­dési színvonalának emelése érdekében sikerrel alkalmazhatunk. Itt is szükség van nagyvonalú művelődéspolitikára, hogy a magyar nép széles rétegeinek ellenálló­képessége fokozódjék. Mi is nagyrabecsül- jük a kiváló egyéni teljesítményeket a tu­dományok, a művészet, az irodalom terén. De a kisebbségi helyzet megtanított ben­nünket arra, ' hogy erős Magyarország csak úgy teremthető meg, ha népünk élet­színvonalát emeljük és műveltségét fokoz­zuk. A magyarság a Dunamedence népei között csak úgy tudja történelmi hivatá­sát betölteni, ha ennek a nemzetnek min­den tagja sorsközösséget érez egymással szemben”, Kívánjuk és sürgetjük újból, találjon megértő visszhangra ez a tanulmány, min- 'den magyarországi illetékes emberben é3 intézményben, hogy minél előbb, zölckenes nélkül Uleszkedhessék be a Felvidék gaz­dag tapasztalataival az ország egységes vérkeringésébe. És ajánljuk szíves figyel­mükbe ezt az írást azoknak a pedagógu­sodnak, akik a visszacsatolt Felvidékre kerülve, egész rövid idő alatt, szinte tűz- zel-vassal igyekeznek átformálni a cseh­szlovák nyelvű iskolákban nevelkedett ifjúságot. Évek hosszú és rendszeres mun­kája kell ehhez is. _ __;___, ^ , ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom