Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP teivideTki Ludas Mátyás jubilál A debreceni füvész-poéta talpas suhanca íháromszor verte vissza Döbrögi gazduramon a kapott Iitlegeket, Szabó Dezső Matyija már az ötvenediknél tart, s még mindig teljes erejében van, sőt, olykor, mintha frissebben járna kezében a náspágoló bot. Igaz ugyan, hogy a füzetek, elindulásakor maga a szerző sietett kijelenteni, hogy a Ludas Mátyás név nem a háromszoros visszaütést jelenti: „Ho• • KÖNYV —KULTÚRA Magyarok könyvtára „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat“ rizontunkban, bármilyen végtelen, senki sem látszik, aki annyi legény volna, hogy holmi visszaütésekre ámbicionálna bennünket. Ludas Mátyás, mint a francia Figaro, a letörhetet- len életakarat, a mindig éber életösztön, a folytonos életderű szombóluma“. öt év munkáját koronázza most be az ötvenedik szám, hogy újabb koronázások felé haladjon. 1934 őszén jelent meg az első Szabó Dezső-füzet, egy különös, szép Írással: „A kötél legendája“. Attól kezdve havonként, negyedévenként jelentek meg, egyre nagyobb érdeklődést és visszhangot keltve az egész magyar közéletben. Alapvető nemzetpolitikai és művelődéspolitikai tanulmányokat hozott a „Ludas Mátyási-könyvsorozat, élesen mérlegelte a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányck politikáját, nyílt levelet írt Hóman Bálinthoz, Imrédy. hez, érdekes portrékat rajzolt Gömbös Gyuláról, Szekfü Gyuláról, Achim Andrásról, Mussoliniról és a legutóbbi füzetben — saját magáról, Szabó Dezsőről. Nem lehet elfelejteni az Anschluss-ról írott elöre-jósló politikai cikkét és a „Végzet ellen’' című tanulmányát, amelyben a hungarizmus mozgalmát analizálta. Sürgette több füzetben az igazi népképviseletet, a vér és faj szerinti magyarság új honfoglalását, meghatározta a nemzeti egység fogalmát, határait és feltételeit, okos tanácsokat adott a magyar középosztály megteremtésére, megvilágította a magyar paraszt és a magyar kultúra viszonyát, Zrínyi hangját hallatta e»yik nagyszabású írásában: „A magyar néphadseregről!" Nemrég kezdte meg részletekbe hatoló tanulmányát: „A magyar jövő alap- problémáiról’', amelyet minden igaz magyarnak ismernie kellene, örökszép írásai, mint: Vidéki barátaim mondják, hogy az ő városukban ezidén szokatlan dolog történt a Könyvnapon: a tanyai parasztok és a városi proletárok is vásároltak könyveket. Nem mintha több pénzük volna, mint máskor, de egyes könyvek lettek olcsóbbak. És ezek az olcsó könyvek hozzájuk is szóltak a közülük kinó'tt, vagy sorsukért aggódó magyar írók érthető nyelvén. A főiskolások ifjú kiadóvállalata, a MEFHOSz végre áttörte az áthatolhatatlannak vélt közeget, ami a nemzet népi tömegei és vezető osztályai között terjed, s olcsó kiadványaival hozzásegíti a szegény lakosságot is a művelődés és a mélyebb, magyarabb öntudat kialakításához. A kiválasztott öt könyv, amely a Magyarok Könyvtárának első sorozatát alkotja, nemzeti létünk vagy nem-létünk időszerű kérdéseit tárgyalja. Szólanak ezek a könyvek az egész nemzethez, hogy erősítsék a magyart a magyarban és megakadályozzák középosztályunk további szétmállását, amelyet kívülről és belülről ható idegen nacionalizmusok marósava inditott meg a csonka Hazában. A nyelv, a vér és a lélek bizonyságát hívják hitvallásra, hogy ki a magyar. Milyen legyen a magyar magatartás? Kik a mai magyar-magyarok igazi ősei? És miként lehet egy országot megtartani s a húsz éve tékozolt örökséget is hogyan kell visszaszerezni ? A kérdezők, a vallatok ezúttal mind igazi, színmagyar írók: Illyés Gyula, Szabó Zoltán, Féja Géza, Ortutay Gyula és Erdei Ferenc, vérben és lélekben magyarok, ezért is nagyobb a bizalmunk, több elhitető erőt is érzünk bennük, mint más jött-magyarok- ban. Illyés Gyula: Ki a magyar „A húsz évesekhez”, Búcsú Budagyöngyétöl, Anyám, Ének Budapesthez, Senki sem múlhatja ezt a vermet, Patkó István halála, Juhász Gyula, Este Avignonban stb, stb. — a Ludas Mátyás-füzetek ragyogó gyöngyszemei. Az ötven szám: ma már egyik leghatásosabb kovásza a magyar életnek. Jói van Ludas Mátyás! Derék munkát végeztél, ne hagyd abba, amíg bírod ... Június" II Egy iró, aki nem függ szerkesztőtől és lektortól, sem az olvasótól, tehát megszabadulva minden köteléktől és féktől, mit tehet nagy örömében? Különvéleményt mond és — ír. Szabó Dezső után szabadon most Nagy Lajos, a „Kiskunhalom'' és más kitűnő könyvek szer. zó'je kezd füzetes vállalkozásba, „Június" címmel. Gyorsan fussuk át, mig tart ebből a kiválasztott hónapból. Akinek különvéleménye van, annak bizonyára sok az ellensége és váltakozó a híveinek száma. Nagy Lajos jobbra- balra csapkod, az igazságkeresők régi szokásához híven, máris folyik ellene az összeesküvés mindkét oldalról. Nagy riadalmat kelt a hírhedt párizsi „magyar" üzengetők között is, akik belekerülvo a künn élők eszmekörébe, neheztelnek mindenkire, hazudnak mindenkiről, aki itthon él, aki nem szökött meg a nehezebb feladatok vállalása elől... Jó tanácsot ad Nagy Lajos: ne törődjünk velük, a párizsi számonkérők igazán nem érdemlik meg, hogy még csak válaszoljunk is „üzeneteikre”. Az itthoni „számonkérők" viszont már azt ter- jesztgetik, hogy Nagy Lajos is szélsőjobboldali lett, mert beszélgetni látták az utcán — Erdélyi Józseffel, sőt: ezt a beszélgetést meg is merészelte írni. Lássuk csak, mit mondott neki a „bélpoklos" költő! Haragszik a kiadókra és ezért Tücsök névvel irodalmi szövetkezést szervez könyvek kiadására és terjesztésére, mert nem igazságtalan dolog-e az, ha a költő könyve után, amely mondjuk öt pengő, csak húsz fillért kap, aki meg árulja, az két pengőt, a többi pedig a kiadóé? Nagy Lajos, változatosságból Balassi Menyhérttel lesipus- kázik (Kuruclesről) egy-két íróra, Móricz Zsigmondra például azért, mert a Sárarany, a Szegény emberek írója el merészelt menni a magyar főiskolások Ady-ünnepségére és együtt örvendezett az ifjú szívekkel. Különvélemény.4 Június . . . Csakhogy már nem a huszas évelt júniusát írja az idő, amikor még valóban kevés ifjú szivekben élt a nagy költő. Hál'isteh- nek, futnak a csúf évek és új, igazabb fiatalok jönnek, olyanok, akikben Móricz Zsigr^ond is boldogan találja meg a saját ifjúságát. (V-J&) imwnroaMn—«aaaammm^ímmm FELVIDÉK! „ iüGYÍR HiSLUP rjsf--'tfíBéir kiadóhivatal, Bp, VIII, J$zM»f-krt 5. Telefon szám: Először a. nyelv ad rá választ. Az égisz finn-ugor család, amelynek rokonságát mi is vállaljuk, húszmillió lelket számlál, ebből majd tizenhárommillió a magyar. Mikor évekkel ezelőtt Illyés Gyula Moszkvában járt, a zürjénektől, osztjákoktól s útközben a finnektől érdeklődött a nagy Család szétszórt tagjainak sorsa felől. A mordvínokkal beszélgetve a költő, a még hasonló ős-szavak ízét kóstolgatja, s egy finn tanártól, aki megtanult magyarul, illetve palócul, — a nyelv idegrendszerét, csontvázát, egész titkos anatómiáját ismeri meg. Mit mond a vér? Keletről jöttünk nyugatra, sok ősi jelleget megőrizve, sok újat is kaptunk. A mai Haza területén egy faj se volt képes ily hosszú ideig tanyát verni, mint. a magyar. Mert erősnek bizonyultunk, más népek is vonzódtak felénk, keveredtünk. Ha szét lehetne osztani a keveredett magyarságot, találnánk benne turánias jelleget, finn-ugoros, dinári vonásokat, még másokat is, a legkevesebbet a németes jellegből... De nem lehet szétosztani, mert egy nemzet egvségét egészben véve úgysem az ilyen külsőség teszi, hanem a közös mult, a hasonló gond, s a lélek azonossága. Mit mond a lélek? A magyarság lelki tulajdonságainak alapvető jellege: a szabadság. Legnagyobb kincse a függetlenség. Más népnek nem az? De nekünk azért annyira becses, mert oly keveset kaptunk belőle s annyi veszély fenyegeti ma újra. Ki tehát a magyar? A magyar az, aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani, aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. „Magyar előttem az, — mondja Illyés, — aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban”. És így tovább lehetne felelni a kínzó kérdésre. Vég- eges, pontos válasz azonban nem fogalmazható: a századok folyamán viselt magatartás alakítja ki. Lássuk, mit mond a többi vallató. Szabó Zoltán: Két pogány közt Mit tanulhat Zrínyitől a mai magyar? „Majdnem mindent, — feleli Szabó Zoltán, — amit fontos az embernek tudnia, ha magyar”. Tán egy történelmi nagyságunk se tanított oly példákkal, mint éppen Zrínyi, akit a „kard és lant” hősépek neveztek. Ha a kard el is pihent gazdájával együtt, a lant most újra ismerős hangokat hallat mai magyarok előtt. Írásai, haáitudományt gazdagító elmélkedései • ma is okos tanácsok a fenyegetett nemzet r-'ámára. Két pogány között kellett harcolnunk mindig, változhatott az ellenség i' evében, de a határon belül és kívül minin A m nftft dig ott ólálkodott új arcával. Magunk fo- g44-4UU gyatkozásait, belső civódásokat látott maga körül Zrínyi Miklós a Halál partján járó országban, mindezt kortársai közül mások is látják, ám nem elegendő a sopánkodás. Cselekedni kell. ő volt a legcselekvőbb magyar, akinek vakmerő tettei, írásai ma is cselekvésre késztetik a meg-megrokkanó nemzetet. Utána három évszázadon át minden jó magyar író őt követte a nemzet-ébresztésben. ő az időtlen magyarság egyik legtisztább kifejezője, mikor azt hirdette tollával és kardjával, hogy törhet ránk a két pogány ellen is, nincs még veszve semmi, ha saját erőnkben bizakodunk és cselekszünk. Iskolába járhatna hozzá magyarságot tanulni minden magyar, s ez iskolának egyik legokosabb segédkönyve Szabó Zoltán kis kalauza. Féja Géza: Kurucok A kurucság magyar történelmi folytonosság, — állapítja meg Féja Géza, s ezt a folytonosságot a magyar irodalomban kezdettől fogva jelentkező kuruc versekkel példázza. A szűkebb értelemben vett kurucság bölcsőjét Zrínyi szelleme ringatta. Szabaddá, függetlenné tenni a magyart, ezt hirdette Zrínyi, ezért fogott kardot Rákóczi, ezért vállaltak oly sokan gályarabságot, ez a magatartás jelentkezik Thaly Kálmán után a kurucság új énekesében, Ady Endrében is („Bujdosó kuruc rigmusa”), önvédelmi ösztönünk figyel fel ma újra a kuruc versek hívására, régi vitézek elszánt énekei sorakoztatják megint egységbe a nemzetet az országszerzés és országmentés nagy munkája előtt. Nemzeti létünk egyik legdúsabb forrásvidékéhez vezeti az olvasót ez a kis anthológia, amelynek összeállítója, mintegy saját családi örökségének (Kuruc Feja Dávid) egy részét adja át jó időben szorongó magyaroknak. Ortutay Gyula: Rákóczi két népe Régi hagyományt újít meg Ortutay kis könyve is. A magyar és ruszin nép között ma Í3 ott él Rákóczi Ferenc emléke. A szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelem szorosan egybekapcsolta a két népet. Népdalok, mesék, néprajzi adatok^ balladák, tehát egy nép ösztönös megnyilatkozásai vallanak arról, mily ragaszkodó erővel élt a ruszinságban a magyar nép szabadságharcainak emléke. A haza szabadságáért és függetlenségéért fölkelő Rákóczi Ferenc hadaiban nagy számmal ott harcoltak a ruszinok is, szegény jobbágyok, erdődöntögetők: „Az elkeseredett nép könnyeket hullatott és ruszin szokás szerint jajgatással töltő el a hegyeket- völgyeket... Kik e sorokat olvasandják, — írja emlékirataiban Rákóczi Ferenc, — aüg fogják hihetni a nép ekkora fájdalmát és hozzárnvaló ragaszkodásának nagyságát. Haliám jajgatásaikat, midőn a hegytetőn vonuló kanyargós utakon haladónk”. Ezeken a kanyargós utakon azóta rengeteg vér folyt el, rengeteg ruszin vér is a közös magyar hazáért. A szabadság és szociális igazság szelleme járja be a véráztatta utakat, hogy a ruszinság újra boldogan mondhassa magát Rákóczi fejedelem hűséges népiének. Erdei Ferenc: Kossuth Lajos azt üzente Kossuth Lajos is azt üzente, mint elődjei: Zrínyi, Rákóczi. A magyar magatartás benne is ugyanaz volt, mint a kurucság töbi más vezérében. Példát és iskolát jelent ő is. haladásunkban és a magyar erők kifejtésében üzenete ma is érvényes testámentum: a szabadság és a teljes emberség lehetőségét ígéri. Erdei Ferenc, a „futóhomok” 'világának ez a kiváló íróembere, tanulságos formában közvetíti Kossuth üzeneteit; néha szemünket dörzsöljük. vájjon nem ma írták-e ezeket a sorokat? Kossuthnak minden oka megvolt, hogv a tennivalók közt mindenekfölött elsőnek a nép szabadságát sürgesse, mert nincsen szabad haza. ha a nép nem szabad a hazában. Elsősorban saját erőinkben keressük a veszély elhárítására: „Élni csak azon nemzet fog, melyben magában van életerő, kit nem saját életereje, hanem csak mákoknak gyámolítása tartogat, nrnak nincs jövője”. Na",''-n ismerősen ’nngzik ez a kossut*1' —t Már Zrínyitől hullottuk s a m-i nap ~k i? ezt parn.n- ’solják a nemzetnek. Vess László Tisztulási folyamot Egyre fokozódó érdeklődéssel figyeljük magyar íróink izgalmas vallomásait, naplóit, őr járó megjegyzéseit, amelyek _ az értelmiség világnézeti küzdelmére derítenek világosságot. Érthető részünkről ez az érdeklődés, hiszen a felvidéki kisebbségi ifjúság életében ugyancsak volt egy ilyen vajúdó időszak, mikor szembe találta magát a „baloldal“ merev, ortodox bürokráciájával és egy sajátosan önző faji. de nemzetközi pajzs mögé bujtatott ideo.ó- giával. Illyés Gyulának visszaemlékezései (Levelek a vidékre) a forradalmi mozgalmakban tapasztalt élményeire: _ sokban megerősítik a felvidéki értelmiséget tisztuló hitében, eddig talán még be nem vallott csalódásában minden iránt, ami az ö számára csehszlovákiai baloldalt jelentett. A „Kelet Népe” legújabb számában Féja Géza, mint kívül álló, vizsgálja a magyar- országi szociáldemokrácia súlyos mulasztásait, az ortodox marxisták kártevéseit a magyar szellemiség területén. Az ortodox marxisták csoportjának vezetője „semmi közösséget nem tartott a magyar fajtával, nemzettel, a magyar kultúrgondolattal. Serdülő gyermekkorában vándorolt be az országba s nem közönséges szivósággal gyakorolta a központi diktatúrát, — jellemzi Féja Géza az ismert szoedem vezért. — Segédje pedig hol mint meggyőződéses marxista, höl mint a nagytőke emlőjén csüngő haladó liberális, hol pedig mint kereszténységgel kacérkodó neo-„felvilágosodott” szerepéig etett. Midőn arra került a szó, hogy a magyarságnak s a szocializmusnak Veres Péter értelmében össze krU forrnia, ez a csoport minden elképzelhető eszközt megragadott, hogy öt és társait a munkásság színe előtt megrágalmazza_ és bemocskolia. A pártbürokrácia segítségével kiszorították és elnémították mindazokat, akik a szocializmusból korszerű tényezőt, magyar élnivalót próbáltak teremteni. óriási felelősséget vettek ezzel magukra s ezt a felelősséget válalniok keli:’ Ez az ortodox marxizmus hallani sem akart a népi-nemzeti gondolatról és éles faji antiszelekciót indított meg azok ellen, akik a dolgozó magyar népközösségből, a magyar nép törzséiből, a parasztságból törekednek fölfelé. Szinte már halljuk a dühös háUalit ortodoxék felől: „Féja Géza is ott van már!”... És igyekeznek majd bemocskolni a nevét, kétségbevonni tehetségét (igy történt Erdélyi esetében is!), csak azért, mert fölfedte az eddigi csalás titkát és merte vállalni az igazabb szocializmust a nemzeti lét önvédelmi törvényeivel együtt, és szemben a divatos áramlatokkal: az emberi igazságon felépülő együttműködés európai, magyar szocializmusát vallja. A tiszta, becsületes emberek ne féljenek a rágalmaktól! Veres Péter is... Elébb Féja Gézát idéztük, nyomban jelentkezik Veres Péter is, a „paraszt-író”, aki már a „hévül álló” szavával mond súlyos véleményt a szociáldemokrácia csődjéről és a baloldal beteqes faji féltékenységéről. Mikor Veres Péter a mozgalmon belül a szocializmusnak a magyarság, a nép felé való elmélyülés szükségét merte hangoztatni, az ortodox baloldaliak nekitámadtak, megtagadva tőle minden szociális érzést és európaiságot. „Hogy a magyar dolgozók sorsáról, a magyarság jövőjéről és így a szocializmus magyar földön való megvalósításáról saját gondolataim is lehetnek, ez számukra, akik a megbukott német szociáldemokrácián nevelkedtek, teljesen képtelenség ... Ezeknek a baloldaliaknak én csak addig kellettem, — írja többek közt Veres Péter a Kelet Népé-ben — amíg azt remélték, hegy én majd „szállítom" a magyar szegény parasztságot. Én azonban nem igy képzelem el a szocializmust. Hanem úgy, hogy minden nép a saját gazdasági alapjára és a saját szellemi-lelki tulajdonságára építi az új társadalmi rendet. Ez más Oroszországban. más Franciaországban s más Magyar- országon is. De ez az igazi demokratizmus is, mert csak igy lehet legkevesebb erőszakkal és a legnagyobb sikerrel keresztülvinni a szükséges változtatásokat. S mégis erről az oldalról kapok leckéket a demokráciáról és a humanizmusról, míg ellenben a népi demokrata írókkal minden elvi különbségek ellenére megértjük egymást, mert sem én, sem ők nem akarnak a nép ellen változtatni. Hogy kinek lesz igaza, hogy a nép többsége kinek az irányát fogadja el, azt majd a történelmi heiyzet és maga a nép dönti el.” A továbbiakban azt fejtegeti Veres Péter, mily nehézségekkel kell megküzdenie a jobboldalon induló parasztíróknak is: „Aki megpróbálja, belebetegszik s azután már nem a parasztok képvselője, hanem csak az urak szolgája lesz.” Melyik utat kövessék hát a parasztírók? Ma és egyéni úton nem lehet segíteni. Csak a parasztság, a néposztály tel- ies felszabadulása hozhat megoldást a belőle kinőtt íróknak is.
