Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
~....... ' 1 ii ii. ' ' ' A mi kertünk 1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP 1 írja: If> Jancsó Vilmos lg •FELVIDÉKI évkor hat tárgyból megbukott. Elveszítette a kedvezményeket s mert a teljes díjat nem bírta fizetni az anyja, el kellett hagynia a tanítóképzőt. Hazament a falujába, megpróbált visszatérni régi életéhez, amelyből szabadulni szeretett volna, — de nyilván nem találta meg a visszafelé vezető' utat, mert, mint később hallottam, öngyilkos lett. Fölakasztotta magát. A tanítói oklevél még nem elegendő Engem az anyagi bajok végig kísértek mind az öt esztendőn; szinte minden őszön úgy volt, hogy a következő tanévre nem tudok visszamenni, de valahogy azért mégis mindig ' sikerült. Mint jó tanuló, lassan-lassan tekintélyre vergődtem az iskolatársaim és tanáraim előtt egyaránt, a távolság azonban, ami már az első napokban közénk esett, soha nem szűnt meg egészen. Közöttük éltem, valójában azonban csak mellettük. S mert akkori értelmemmel mindennek még nem tudtam pontos magyarázatát adni, mindig mcgalázottnak, nyomorultnak, alacsonyrendűnek éreztem magam. Silányságom kínzó érzése a régi életem, az elhagyott osztályom iránt egészen romantikus nosztalgiát ébresztett bennem. A visszatéréshez azonban nem volt erőm és bátorságom, így mindez írói próbálkozások formájában vetítődött ki belőlem. Forradalmi, majdnem anarchikus verseket írtam s mikor néhányat közreadtam belőlük, ki akartak csapni az intézetből. Végül azonban mégis megelégedtek azzal, hogy fogadalmat tegyek, miszerint jövő életemben ilyen, a tanítói hivatással összeférhetetlen írásokat nem fogok írni, „sem kötött, sem kötetlen formában”, ahogyan az esküszöveg mondotta. Emlékszem: amint ott álltam az ünneplőbe öltözött tanárok széles karéja előtt s ismételtem az előolvasott fogadalmat, azok úgy, olyan szemmel néztek rám, mint valami idegen, az ő világuk számára teljesen érthetetlen teremtményre... Miután megszereztem a tanítói oklevelet, elérkezett annak az ideje, hogy most már csakugyan belépjek abba az osztályba, amely felé kilenc évvel előbb elindultam. Azonban még itt is, mikor felül éreztem már magam az áttörhe- tetlen közegen, még most is érezhem kellett az elhagyott élet lehúzó erőit. Otthon, a falumban pályáztam egy megüresedett tanítói állásra, az evangélikus egyháznál. A falu lakosságának nagy többsége ugyanis evangélikus s a népes egyház tizenöt iskolát tart fenn. A tanítói állásokat választás útján töltik be, még pedig úgy, hogy az egyházközség összessége szavaz. így egy-egy tanítóválasztás majdnem úgy fest, mint valami képviselőválasztás. \ A családom története: egy parasztcsaládé a sok százezer közül, amelyek mind így nőttek s terebélyesedtek el a sok vérrel és szenvedéssel itatott magyar talajon. Magasabbra kellett jutnom, ki kellett közülök emelkednem, hogy így tágabb szemhatárt hagyó pillantással egybe tudjam fogni az évszázados folytatódást, amely az ősöktől az engem dajkált szűkebb közösségig ér. Nem vagyok érzelgős. Paraszt vagyok, s a megcsalt, ridegen tartott nemzedékek kikovácsolódott keménysége bennem is töretlenül él. Néha mégis, ha visszatekintek az elhagyott tájra, az elhagyott emberekre, valami nagyon elszorítja a torkomat. Szeretem a családomat: az anyámat, testvéreimet s a szerte élő rokonokat mind — és tudom, hogy ők is szeretnek engem. Az életük nem titok előttem, aminthogy és is hagyom őket olvasni a magaméban. Tér és idő távolsága nem választ el bennünket: sokat vagyok közöttük s látszólag igen jól megértjük egymást. Sokszor mégis, egy-egy elmondott szó rezdülésén, elfogott tekintet villanásán keresztül élesen döbben belém a fájdalom, hogy mennyire idegenek lettünk egymás számára. Áltatom, vígasztalom magam s Ketten voltunk helybeli jelöltek. Nekem tiszta jeles volt az oklevelem, neki viszont kiterjedt paraszt-rokonsága volt. Már pedig ez volt a döntő. Nemcsak azért, mert ez nagy erkölcsi súlyt jelentett, hanem még inkább azért, mert a választáson csak az szavazhatott, akinek nem volt egyházadóhátraléka, a jómódúaknak pedig nem volt. Volt ellenben a szegényeknek, a földmunkásoknak, akik a gazdák jelöltjével szemben engem támogattak, így bizony az ő mellémállásuk valóban csak „erkölcsi támogatást” jelentett. A középosztály, amely születési hibám miatt nem érzett magához tartozónak, a „természetes szolidaritás” alapján a gazdasági hatalmat jelentő gazdákkal együtt szavazott és én így csúfosan megbuktam. Ez volt az első és utolsó próbálkozásom, hogy belépjek a hivatalos középosztályba. A szegények ugyan, volt osztálysor- sosaim, mintha csak jóvá akarták volna tenni az ő szegénységük miatt elszenvedett bukásomat, egyszer még megkísérelték, hogy tanítójuk lehessek. A választás után néhány héttel, egy nyári reggelen megjelent a házunknál három elnyűtt, öreg földmunkás, a falu melletti Rákóczi-telep nevezetű nyomortelepről. Előadták hozzájuk hasonlóan elnyűtt és öreg anyámnak, hogy ők a „tanító urat” keresik. A telepen megüresedett egy tanítói állás és ők írni akarnak a miniszternek, hogy engem helyezzenek oda, mert tudják, hogy én szeretem a szegény népet. Azért jöttek, hogy vállaljam az állást s egyben mindjárt szerkesszem meg a levelet is, majd ők mindenkivel aláíratják ... De én akkor már Pesten voltam és nem írhattam meg a levelet. Ők ugyan azzal távoztak, hogy akkor majd meghatják mással, de elküldik, mert ők engem akarnak! Szegények, azt hitték, hogy az ő akaratukon múlhatik az ilyesmi! Nem tudom, elküldték-e a levelet a „miniszternek”, de valahányszor tollat veszek a kezembe, rájuk is gondolok, a három elnyűtt, öreg parasztra és mindazokra, akiknek nevében hozzánk mentek azon a nyári reggelen. Mert ők tudják, hogy „szeretem a szegény népet” és nem akarom, hogy csalatkozzanak bennem! esetek, jelek seregét vonultatom fel, hogy bebizonyítsam magam előtt az ellenkezőjét, de ezekben a pillanatokban világosan, tisztán érzem, hogy én már soha többé nem tudok igazán hozzájuk, velük, legfeljebb csak róluk, érettük szólani. Megindító, nagy élmény ezt így beismerni! Minek tagadnám: jól esne néha egyet sírni rajta, hogy a nehezen induló férfikönnyek árja feloldja bennem a kínzó feszültséget. De én paraszt vagyok, magam előtt is szégyelném az érzékenykedést s erősnek akarom magam. Úgy teszek, mint anyám, mikor elkísért a tanítóképzőbe és otthagyott az idegen városban: bizonyára érezte, hogy ez az elválás több egyszerű elválásnál, mégsem sírt, hanem úgy győzte le magában a meghatódást, hogy aprókat ásítozott. Pedig délelőtt volt... Még meg sem csókoltuk egymást, mint azelőtt, azután sem soha, hanem csak kezet fogtunk, szótlanul, egyszerűen, ahogyan a parasztok szokták... Jó is, hogy így van ez, hogy nem tudom magam elereszteni az érettük való búsulásnak. Hadd gyűljék bennem irántuk minél több elmondatlan szeretet, hadd legyen elég erőm, akaratom kiáltani és kiáltani érettük! Vi rágnád (Canna indica) A Canna indica, illetve annak őse Európába a XVI. század elején került. Ez az érdekes és szépvirágú növény azonban nem mint díszítő, hanem mint gumós növény terjedt el először Európában, mert gumói táplálékot szolgáltattak és mint Canna edulís vlt ismeretes. A virágnád vagy Canna gumóját azonban a burgonya és a többi, Amerikából idekerült gumós növény legyőzte, elvesztette értékét, mint haszonnövény, de ugyanakkor, mint díszítő virág, nagy lendülettel indult fejlődésnek. Magyarországon először a Batthyányiak parkjában terjedt el, majd innen a többi uradalmi parkk, kertek és urasági kertészetek szereznek maguknak magvakat és gumókat, hogy tovább szaporítsák és vele az egész rszágot ellássák. Már a XVII. században Európában keletkezett új fajtákkal találkozunk, sőt a XVII. század végén Bécsben rendezett nagy kertészeti kiállításon Schulz sztfák orvs leírása szerint a császári kertészet európai hírű Canna-újdon- ságkat, mutatott be. Már-már úgy látszik, hogy a Canna is olyan pályafutás elé néz, mint a tulipán és annak virágtársai, de kifürkészhetetlen koknál fogva, a XVIII. szá- zádban a Canna-tényésztés megint visszaesik. A múlt századbeli leírások, kiállítás- ismertetések a Cannákról, mint virágról, alig, vagy semmit sem említenek. A kilencszázas évek elején azonban a németországi kertészek, illetve növénynemesítök, szaktudásuk teljes súlyával, újból elkezdik az új Canna-fajták előállítását. Egymásután tömegesen jelennek meg a kertekben a szebb- nél-szebb színű és virágú Canna-tövek. Végül Magyar-ország is csatlakozik ehhez a munkához és 1920-ban több magyar Canna- ujdonságot állít elő, mely újabb hírnevet szerez a magyar kertészetnek. A Canna indica és annak egymásközötti hvbridjei gumós növény, melynek levelei a dohány leveléhez hasonlítanak, virágja egv központi száron tölcsérformájú, a végén kiszélesedő sziromlevelekkel. Tenyésztése, illetve szaporítása kétféleképpen törtnik: vagy magvetés útján, vagy gumói útján. A magvetés útján való szaporításnak kevés gyakorlati célja van. Komoly számításba ott kerülhet, hol új fajták előállításával foglalkoznak, mert a magról történő szaporításnál a fájtaazb'nősság fenntartása a Canna nagy változékonysága miatt nincs biztosítva A tulajdonképpeni szaporítás a gumók szétválasztása útján történik. Tavasszal az áttelelt kifliszerü gumókat átvizsgáljuk és a bütyökszerü rüggyel bíró gumóréseket egymástól elválasztva, mint önálló töveket alkalmazzuk. A Cannák tenyésztése, mint a többi gumó3 növényé, igen egyszerű. Hogy minél hamarabb nyerjünk virágos növényeket. kora tavasszal cserépben elöhajtatn* ajánlatos. Az egészségesen áttelelt és eset leg szétszedett Canna-gumókat 10—12 cm átmérőjű cserepekben homokozott kerti tele- vénytalajba ültetjük olymódon, hogy a gumók fölé legalább 2 ujjnyi vastag földréteg kerüljön. Az elültetett gumókat azután meleg szobában vagy langyos ágyban elhelyezzük, óvatosan öntözzük, inkább csak perme- nezzük, illetve a talajt nedvesen tartjuk, nehogy a gumók elrothadhassanak. Meleg he lyen a növények a rövid idő alatt megindulnak, leveleket fejlesztenek és a cserépben jól begyökereznek. Lakásban, illetve védett helyen kezeljük őket a fagyok elmúltáig és május derekán, vagy végefelé a szabadban jól előkészített, tápdús, porhanyós virágágyakban 50—60 cm-es sor- és tötávolságra kiültetjük. Kiültetésnél ügyeljünk arra, hogy a Cannák a virágágyakban ugyanolyan mélyre kerüljenek, mint ahogy azok a cserépben voltak, továbbá ügyeljünk arra is, hogy a cserépből kikerülve, a fiatal hajtásgyökerek ne törjenek meg, mert az a nagy- lyevelü, sok vizet párologtató Canna-növé- nyek fonnyadását és fejlődésében való visszaesését jelentené. Kiültetésük után további kezelésük, mint a többi nyári növényeké, öntözésből és a talaj porhanyításából áll. Az öntözésnél csupán arra kell vigyázni, hogy Igen meleg, erős nptüzés mellett a Cannák virágait, esetleg fiatalabb leveleit közvetla- nül víz ne rje, mert az a leveleken és a virágokon csúnya, kellemetlen, maradandó "M. tokát okoz. Ha Cannáinkat napos helyen, bő öntözés mellett neveltük, akkor nagyon szén búján virágzó növényeket kapunk. Silány, tápanyagokban szegény talajokon a Cannák nem tudnka fejlődni, csak nagyon satnya és kevésbé mutatós virágokat fejlesztenek. A Canna további kezeléséhez tartozik még július és augusztusban, illetve a virágzás alatt az elnyilott világok kicsipése. Ne hagyju® a Cannákon az elnyilott virágokat, mert azok, ha magba mennek, Igen sok tápanyag got vonnak el a növénytől, mely tápanyag elvonása a többi virág rovására megy. Az, őszi fagyos idők beálltakor az első dér,, vagy fagy elsorvasztja szép leveleit és egy csapásra a mutatós virágágy ke'lemetl f képet nyújt. Ilyenkor óvatosan, villás ásóval a Canna-töveket felszedjük az ágyakból és száraz helyiségben, a földtől lerázva, né- hány napig fonnyasztjuk. A földfeletti részt (szárakat és leveleket) teljes leszáradás után a gumók fölött 5—6 cm-re levágjuk és száraz, fagymentes, lehetőség szerint világos helyen télire elraktározzuk. Kiszedésnél vagy egyéb oknál fogva megsérült gumókat jó durva faszénporral kell bedörzsölni, nehogy a seb felülete gombásodjék, vagy esetleg elrothadjon. Az ilyen óvóinté.:- kedés dacára szükséges a gumókat 8—10 naponként átvizsgálni, nem történt-e valamelyes rothadás és ha igen, akkor a töveket újból áttakarltjuk és a megtámadottakat eltávolítjuk. Tavasszal azután a már Ismertetett módon szétszedve, elöhajtatva vagy clöhajtatás nélkül felhasználjuk. Tenyészi lésre a sok-sok fajta közül néhány elsőn rendű változat a következő: Feuervogel, szép zöldlevelü, tűzpiros virágokkal, G. Berger, tiszta sárgavirágú, zöldlevelü, König Humbert, narancs-skarlát virággal és sötér- vörös levelei, Robert Bosch, zöldlevelü tűzpiros virágokkal, Walhalla, barna levéllel, narancssárga virágokkal, Wilhelm Boffúi- ger, nagy tűzpiros virágokkal és zöld levelid, Stoizenfels, barna levéllel és lazac- rózsaszínű virágokkal, .Wyoming, narancsszínű virágokkal, barna levéllel. ÜZENETEK Uj előfizető. Cserepeket házilag készíteni, tekintettel a cseréptömeggyártásra és olcsó árára, nem érdemes. Egy esetben indokolt csupán házi készítése, ha olyan dugványok részére, vagy pedig korai zöldségpalántáls nevelésére használjuk, ahol cserepestől kerül a növény kiültetésre. Ezeket a cserepeket ugyanis agyagból vagy vályogból, kevés marhatrágya hozzáadásával készítjük, magkereskedésben kapható cserép présekkel, mely préselt cserepeket azonban nem égetünk ki, hanem megszikkadás után használjuk őket. Földbe kerülve ezek a cserepek a talaj nedvességétől és a gyökerek feszítő erejétől idővel szétmállnak és teljesenn földszerüek lesznek. Egy ilyen prés beszerzési ára 8—12 pengő között, nagyságától függően váltakozik. Erica, Rozsnyó. A ml éghajlatunk alatt agyagos, szóval meszes talajon csakis egy Erlca-féle, az Erica carnea tenyészik. Ez az alacsony Erica-féleség zöld dugványozás útján nyert szaporítást. A dugványokat július végén, augusztus közepén 5—6 cm hosszúságba megvágjuk és 1 rész tőzeg, 1 rész homok és 1 rész kerti föld keveréhkébe hidegágyakba, vagy üveglappal letakart ládákba sűrűn egymás mellé dugványozzuk. A dugványok kellő öntözés és permetezés mellett 1 rövid idő alatt meggyökeresednek, de jobb így gyökeres állapotban a dugványozás! helyen hagyva a fiatal növényeket átteleltetni, vagy fagymentes takarás mellett és csak jövö év tavaszán kitelepíteni őket. A talajt, ahová ültetni kívánjuk, előzőleg jó mélyen ássuk fel és bőségesen tőzeggel keverjük. Kimondottan árnyékos helyen jól érzi magát. Napos, száraz helyen kisárgul, kiszárad. Az Erica carnea igen mutatós, finom lombozató, halvány rózsaszín virágú, - félcserje. Hazánk- an az idősebb példányok a telet takarás nélkül is kibírják. Növekedésben 30 cm-nél magasabbat nem érhet el, inkább elterülő nö- vésüek. Árnyékos fák alatt árnyékot szolgáltató falak mellett, ahol pázsit, fü nem fejlődik, igen jó pázsítpótlő növénny. Kis bolgár kertész, Kassa. A jeruzsálemi bab, mint futó karósbab, a balkánon ismeretes. Ott már több évtized óta tenyésztik és termesztik. Igen bö hozamú fajta, széles, húsos hüvelyei ízletesek és szálkamentesek. Jő termést, középkötött, múlt esztedőben trágyázott, mélyen megmunkált földben várhatunk tőle. Vetési Ideje április vége és egész május hónap, sőt ha őszre kívánunk biztosítani magunknak ebből a jóminőségü fajtából, akkor június hónapban Is vethetünk. Lehet sorokban és lehet fészekben is művelni, bö öntözést, talajporhanyítást és egyszeri töl- tögetést igényel. KEDVEZMÉNYES JEGYEK AZ ÖSSZES FÜRDŐKBE E6YIROPÁNKBAN BUDAPEST, Vili., 3ŐZSEF-KÖBUT 5 Kiáltani és kiáltani érettük
