Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-11 / 131. szám
24 TEOTlDEfcl 'J^öfeSRHIRIíi® 1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP MAGYAR RITKASÁGOK ' KÜLÖNÖS KÖNYÖRGÉS KAZINCZY FELGYÓGYULÁSÁÉRT. Kazinczy kassai inspektorságának idején 1789 júniusában súlyos betegségbe esett. A Pályám emlékezetében olvassuk, hogy Eperjesről, ahol hivatalos ügyben látogatóban volt forró hidegleléssel tért vissza. Házi orvosa és belső barátja, a nagyhírű kassai városi fizikus: Viczay József doktor nagy lelkiismeretességgel ápolta, de a betegség any- nyira elhatalmasodott, hogy az orvos sem hitte, hogy Kazinczy felgyógyuljon. A népszerű ember betegségének híre hamarosan elterjedt a városban és barátai nagyon aggódtak érte. Baróti Szabó Dávid, ,,a kassai főiskolában a szelídebb tudományoknak első királyi tanítója” mise közben, az élőkről való megemlékezésben imájába foglalta a protestáns Kazinczy nevét. De Kazinczy hitfelekezetének papja, Kovács István, a református lelkész is nyilvános imában emlékezett meg róla. Ez a megemlékezés azonban nagyon különösen hangzott. Egybegyült a Szepsi-úton, a város falain kívül épült fatemplomban a buzgó hívősereg és áhitatos lélekkel hallgatta Kovács uram prédikációját. A prédikáció végén közima következett és ebbe a lelkész a beteg Kazinczyt is befoglalta ezekkel a szavakkal: „Vagyon Uram e gyülekezetünkben egy űri renden lévő betegünk. Ez Uram egészséges korában haszontalan gondolatok szélvészeitől hányattatva. Téged megismerni nem akart, adjad, hogy most ismerjen meg.” Kazinczy felgyógyult betegségéből. Június 19-én éjszaka volt a krízis. Amikor este Viczay elhagyta betegét, az olyan nyomorúságos állapotban volt, hogy az orvos „inkább kötelességből, mint meggyőződésből” írta elő az éjjel beadandó orvosszert. Amikor reggeli „keringése” közben betegéhez ment föl, azzal nyitott be az előszobába, hogy a halálhírt hallja. Ehelyett az inas nagy örömmel újságolta, hogy a beteg jobban van. Kazinczy így emlékezik meg csodálatos meggyógyulásáról: (ifjúságom és a kassai prédikátor könyörgése megtartott”. Ezt azonban inkább tréfásan mondja, mert leveleiben tréfálkozva emlékezik meg Kovács István uram különös imádságáról, amely nem is maradt következmények nélkül. A szuperintendens megrótta a túlbuzgó lelkészt furcsa könyörgése miatt. * EGY ÉRDEKES TITKOS NŐI TÁRSULAT. A 18. század végén nagy divatja volt a titkos társaságoknak. A szabadkőművesség intézménye is akkoriban terjedt el Magyarországon és egy női titkos társulat is meggyökeresedett a Felvidék néhány városában. Kazinczy kassai tartózkodásának idejére, a 18. század nyolcvanas éveire esett az úgynevezett Rózsarendnek keletkezése is. Ezt a rendet a német Grossing Ferenc alapította, aki korának egyik legérdekesebb kalandora és szélhámosa volt A rend nők számára alakult, kivételesen azonban férfiak is tagjai lehettek. Célját tekintve olyan jótékonykodással ízesített önképzőkör-féle volt, melynek némi érdekességet kölcsönzött a felvétel titokzatossága és még egy pár furcsaság, amelyek segítségével a rendnek és a szédelgéseknek nagymestere jóhiszeműségét alaposan kiaknázhatta. A tagok neve virág volt, az üléseket sétáknak nevezték, főolvasmányaikat pedig az alapítótól írt flóra című kötet nyújtotta. Magyarországon talán Párniczky Mihály tette ismertté, aki egyideig Gömörmegye főjegyzője, majd kamarai titkár volt. Besztercebányán laktában megnyerte tagokul báró Prónay Ágnest, Radvánszky Lajosné született Okolicsányi Jankát, báró Kalisch Károlyné született Prónay Johannát, Radvánszky Polyxenát, majd báró Podmaniczky Lászlóné született Radvánszky Karolinát. Tizenkét nő képezte a besztercebányai helyi rózsát, melynek ülésein a főalapító műveiből a szerénységről, munkásságról, nevelésről, szívjóságról, házasságról, jótékonyságról és érintkezésről szóló fejezeteket olvasgatták. A társulat működését Kassára is kiterjesztette, de hogy Kassán mikor és milyen körülmények között alakult meg és hogyan fejlődött, arról tudósítás nem maradt. Mindössze az 1788 áprilisától június végéig terjedő negyedévre vonatkozó jegyzőkönyv kivonatát bírjuk, amely időben a a Rózsarend átalakult Harmóniává. A jegyzőkönyv Kazinczytól való s tanúsága Közli: Dr. Lécsey Zoltán szerint tagja volt a körnek gróf Török Lajos főigazgató és neje is. Kazinczy ideális barátnőjét, Szerenczy Józsefné Radvánszky Terézt 1787 decemberében vették fel a Rózsarénd első fokozatába és 1788 januárjában a másodikba. A társulatban mindenki más nevet kapott, így Szerencsyné neve Altersburg Angelika volt. Annyit tudunk még, hogy a Rózsarend lelkes hölgyei egy amolyan háztartási iskolát tartottak fenn, egy idáig Szerencsyné vezetése alatt, amelyben szegény környékbeli tót leányokat nevelgettek, írás-olvasásra és háztartási teendőkre tanították őket és egyikét-másikát ki is házasították. Miután a nagymester szédelgései hamarosan a hatóság tudomására jutottak, a Rózsa-rendet feloszlatták és így felvidéki városainkban hamarosan megszűnt a női titkos társaságok munkája. * EGY NAGY KASSAI MAGYAR PRÉDIKÁTOR. Talán az emlékezete sem maradt volna fenn, ha Kazinczy, aki levelei-1 nem is ismert volna rá az egykori elmaralegnagyobb magyar egyházi szónokot, mint tudós és lelkes embert emlegeti. * JÓZSEF CSÁSZÁR HALÁLHÍRE KASSÁN. Kazinczy írásaiból értesülünk róla, hogyan tudták meg Kassán József császár váratlan elhalálozásának a hírét. Abauj megye rendjei éppen gyűlést tartottak és Fáy Ágoston alispán terjesztette elő jelentését, amikor Kazinczy kezébe került az ujságlevél és abban észrevette a császár haláláról szóló jelentést. Felugrott és félbeszakította az alispánt: „A császár meghalt” — kiáltotta. Zúgás, hosszú zajgás s nagy zavar követte a híradást. A gyűlést abbaszakadt. * A KASSAI LUTERÁNUS PAP. Kazinczy megemlékezik írásaiban a kassai lu- teránus papról, Szontagh Sámuelről is. Amikor patvarista korában Milec Sámuel tornamegyei ügyész mellett gya- komoskodott, sok hivatalos elfoglaltsága nem akadt. Pöriratokat kellett másolgatnia, de az esti órákban elég ideje maradt arra, hogy önképzéssel foglalkozzék. Olvasgatott, festegetett, fordítani kezdett. Kávéházba nem járt, amint maga mondja „olvasgattam, verselgettem, fordít- gattam, de nem kártyáztam s nem jártam a korcsmát, a kávéházat értem, ami szintúgy korcsma, mint a falusi népé, szintúgy veszedelmes és gyalázatos”. Kassa abban az időben — az 1779 év volt ez — szellemi tekintetben még meglehetősen elmaradott város volt, aki tíz év múlva járta végig, Mint aki.. Mint aki faluról subásan, sá rosan jött, úgy érkezem és úgy járkálok közietek, ha kenyér-gond beűz, vagy támadó vihar-szél s ruhát szárítani födél alá megyek; vagy mint pásztor, kinek fo gytán a sója, lisztje s napos tájak közül városba kényszerül s hogyha meg van minden, mi fontos életéhez, hiába marasztják jó szóval, le nem ül, « meg se pihen, fordul az útra, melyen eljött, úgy érzem én magam benne d, te Város, úgy mint aki más földről való, átutazó csak és nem talál soha magának egy kaput, se szobát, se széket, hői otthon lenne, félszeg lépése és szava, nem is lesz biztosabb, bátoríthatják őt, testvérének nem érzi tömb-épületeket és karcsú tornyokat, melyek paláikkal fenyegetőznek égre, csak akkor nyitja tán merészebbre szavát, ha egy pillanatra nehéz, fénylő hajából horkanva megérzi a hegyek illatát. Holló Ernő ben, életleírásában és mindenfajta műveiben a 18. század végének és a 19. század elejének fölbecsülhetetlen értékű forrásanyagát hagyta reánk, meg nem emlékezik róla. Kazinczy finom ízlésű ember és biztos ítéletű kritikus volt s ha ő állítja, valóban úgy kellett lennie, hogy Lovassy Benedek ferencrendi atya, aki Kazinczy kassai tartózkodásának idején a ferences templom hitszónoka volt, az akkori Magyarország legjelesebb egyházi szónoka lehetett. Kazinczy úgy fedezte fel ezt a kiváló embert, hogy egy alkalommal a franciskánusolc temploma előtt elsétálván, vádiá magát, hogy annyi esztendőt töltvén már Kassán, még egyetlen egyszer sem lépett be a franciskánusok templomába. Bement tehát, hogy megismerje a templom építészeti sajátságait és képeit. Éppen akkor a szószéken egy franciskánus barát szónokolt magyar nyelven. Kis számban hallgatták a prédikációt, pedig az megérdemelte volna, hogy óriási közönsége legyen, annyira a szívhez és az értelemhez szóló volt. Kazinczy szinte megigézetten hallgatta és amikor az istentiszteletnek vége volt, fölkereste a barátot a cellájában, hogy személyesen is megismerkedjék vele. Megtudta, hogy Lovassy Benedeknek hívják, Biharmegyében született református szülőktől (tehát abból a családból, amelynek egyik szerencsétlen sarja, Lovassy László, a reformifjúság egyik vezére, szörnyű mártirságot szenvedett egy félévszázad múlva!), az apja Diószegen volt református prédikátor, maga is debreceni tógátus volt. A református Kazinczy a hitehagyott tógátust „cellájában még inkább megszereté, mint a catedrán”. Később is, amikor Lovassyról mint rozsnyói prédikátorról emlékezik meg, mindig a legnagyobb tisztelet hangján szól róla, mint a dott Kassára. Kazinczy még csak könyvesboltot sem talált, ahol könyvéhségét kielégíthette volna. A puszta véletlen segítette hozzá, hogy kezébe kerüljön egy az ő életére, irodalmi munkássága nagy jelentőségű könyv: Gesner idilljeit. Séta közben egy könyvkötő műhelyébe tévedt és ott órska vacakok közül kaparta elő Gesslert és Gleim meg Jacobi német költők levelezését. Nyomban hozzákezdett az idillek fordításához, de szerette volna munkáját valakivel ellenőriztetni. így támadt benne a gondolat, hogy fölkeresi Szontagh Sámuel urat, a tudós hírben álló luteránus lelkészt, akiről tudta, hogy báró Podmaniczky József társaságában Gö ti ingát is megjárta és ismeri a német irodalmat. A lelkész szobájának a falán ott látta Beuse-nak a német tudósokról metszett képeit és ezt biztató jelnek vette. De bizony megütödéssel hallotta, hogy Szontagh Les- singet a kereszténység nagy ellenségének tartja. A tudós pap viszont készséggel magyarázta meg a nehezebben érthető részeket, bonyolultabb szerkezeteket Gessler idilljeiben és uasznos útmutatásaival n-igy irodalmi érdeme u sze.zett, mert elsiLegí- tette azt a műfordítást, amely az irodalmi Ízlés fejlesztésére fölbecsülhetetlen nagy Itatással volt. A régi íróknak és nagy alkotásoknak is vannak ám műhelytitkai! A KASSAI „KIRÁLY KÉPE”. Simplicissi- mus leírásában jelentős szerepet játszik a kassai generális, Kassa városának főkapitánya. A tizenhatodik századtól kezdve egészen a tizenhetedik század végéig nevezetes szerepet töltöttek be Kassának és Fel- sőmagyarországnak életében a kassai főkapitányok. A város fontos stratégiai szerepét már az első Habsburg uralkodó fßl* ismerte és ezért úgy rendelkezett, hogy Kassán tartsa székhelyét a felvidéki, vagyis felsőmagyarországi főkapitány, aki a 16. és 17. században a török hódoltság alá nem került királyi területnek volt a legfőbb katonai parancsnoka. Egykorú magyar történelmi források úgy emlékeznek meg a kassai generálisról, hogy 5 volt a király képe, vagyis a legkiemelkedőbb katonai parancsnok, a legfőbb hadúr helyettese. Hivatalos épülete a 17. század közepéig a generalatus, a mostani prémontrei rendház a város központjában. 1655-ben III. Ferdinánd ezt az épületet a jezsuita rendnek adományozta s a főkapitányság a főutca napkeleti oldaláról átköltözött a napnyugati oldalra a most Fő-utca 94. szám alatt lévő épületbe, amely a világháború előtti honvédtiszti étkezőül szolgált. Lipót korának hírhedt generálisai Spankau, Strassaldo, Kolb már ebben az épületben parancsnokoltak. Az utolsó főkapitány Esterházy Dániel volt. # „DIE HOLLAENDEK HAREN GESCHOSSEN”. Az 1783-as császári útnak emlékét sok anekdota örökíti meg. Amit alább közlünk, egyes források szintén Kassához fűzik, hogy a császár Kassán való tartózkodást idején kapta volna kézhez Kaunitz államkancellár híres értesítését, Kazinczynak öccséhez írt leveléből azonban megtudjuk, hogy az eset Hatvanban történt, amikor a császár Kassáról a szokásos lengyelországi postiaúton visszatérőben volt székvárosába és a hatvani fogadóban megpihent. A kedves anekdotát Kazinczy így adja elő: Minister Herceg Kaunitz ellenezte, hogy a császár hajói a Scheldén kihajózzanak, amit a császár azért parancsolt meg, hogy háborúba kezdhessen a Hollandussal. József azonban nem akart elállani erőszakos lépésétől. Kaunitz azzal az előadással tartóztatta tervében, hogy a hollandok nem fogják csendesen nézni a traktátusok megtörését és rá fognak lőni a kievező hajókra. József azt felelte a miniszter aggodalmaira, hogy a hollandok nem mernek majd lőni. A hosszas ellenkezés sem használt semmit s Kaunitz végül is csupán annyit kért, hogy ha aggodalma valóra válik, legyen szabad neki őfelségét erre a legalázatosabban emlékeztetni és megállapítani, hógy jóslata beteljesedett. A császár ezt megengedte. A császár lengyel- országi útjából Kassán, Egeren át visszatérőben Hatvanba ért és ott megpihent a fogadóban, mikor jelentkezett nála a gyorsfutár és átadta Kaunitz levelét, amely ezen kevésből állott: „Ew. Majestät! Die Hollaender haben geschossen! „Ew. Majestät allerunterth. Kaunitz.” —I ni ■ Kassai főhadnagy vitézi télié 1916, június 11. Bátorító személyes vitézlésével tüntette ki magát ezen a napon Cservenyák Antal volt kassai 9. honvéd gyalogezredbeli hadnagy, aki a felvidéki 39. honvéd hadosztály Kelet-Galiciában vívott védelmi harcai közben látva, hogy szakaszának emberei a rendkívül erős orosz tüzérségi tűz pusztító hatása folytán már-már elcsüggedtek, az orosz roham megindulásakor azzal lelkesí- tete honvédéit, hogy bátran kiugrott a fedezékéből, a rohamozó oroszok elé rohant és azok sűrűbb része közé kiváló pontossággal kézigránátot dobott. Több oroszt megölt, sokakat pedig megsebesített. A hatás láttára a szakasz legénysége pillanatok alatt nekibátorodott és parancsokának kimagasló példáját látva az oroszokra vetette magát, akiket aztán lendületes szuronyharcban nemcsak hogy visszavert, hanem számos foglyot ejtve, az orosz védelmi vonal közeiéig üldözött. Cservenyák hadnagy lelkesítő vitéz példája tehát jelentős harcászati részletsikert eredményezett, miért is kiváló magatartása elismeréseképpen legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. Felelős szerkesztő: LUKÓ GÉZA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT.. BUDAPEST. VIII. RöKK SZILÁRD-UTCA 4 — FELELŐS? GYŐRT ALADÁR IGAZGATÓ
