Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-11 / 131. szám
1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP "FELVIDÉKI •_MafifoiRHIRE\E »Egységes nép áll Horthy kormányzó mögött« A Daily Mail érdekes cikke Budapest szépségéről, a magyar lovagiasságról, szomszédaihoz való viszonyáról, az erdélyi magyarokról — és az angoloknak Magyarországgal szemben elkövetett hibáiról London, június 10. A Daily Mail kiküldőit levelezője hosszabb cikkben ismerteti budapesti benyomásait. A cikk bevezetésében, amely lelkesen magasztalja Budapest festői szépségét, kiemeli, hogy a magyar parlament csak néhány évvel fiatalabb az angolnál. Hosszasan fejtegeti ezután, hogy a magyarok a világháború után hosszú időn keresztül igyekeztek megnyerni az antant-hatalmak jóindulatát. Az eredmény az volt, hogy az antant feldarabolta Magyarországot, területének kétharmadát, népességének millióit idegen uralom igájába hajtotta. Minden magyar ember — akár nő, akár férfi, akár gyerek — tudja, hogy es a legsúlyosabb igazságtalanság, amelyet valaha is legyőzött nép ellen elkövettek. A tudósító megemlíti, hogy még a háború alatt is helyén hagyták a Magyar Lovaregyletben VII. Edvard angol király képét, az angol versenyló-trénerek háborítatlanul folytathatták munkájukat, az angol hadifoglyok szabadon sétálhattak az utcán. Anglia mégis súlyosabban büntette ezt a népet, mint ellenségeit és semmit sem tett a magyarokat ért igazságtalanságok orvoslására. Bántja például a magyarokat az is, hogy az angol-román egyezmény nem említi az erdélyi magyarokat. E kérdés puszta felemií- tése azt a megnyugvást szerezte volna a magyaroknak, hogy Anglia gondol a magyarság jogaira és Magyarország remélheti, hogy idővel igazságot fognak neki szolgáltatni. Az angol-román egyezmény következményeként a román sajtó kihívó és sértő hangot használ erdélyi ügyében Magyar- országgal szemben, abban a feltevésben, hogy Angliára támaszkodhatik. A cikk ismerteti ezután Magyarország kereskedelmi és földrajzi helyzetét és rámutat arra, hogy Magyarországot természetszerűleg szoros kereskedelmi kapcsolatok fűzik a szomszéd államokhoz, elsősorban Németországhoz. A magyar külpolitikának — folytatja a cikk — főcélja az, hogy biztosítsa Magyar- ország szabadságát és függetlenségét. Csáky István gróf külügyminiszter nyilt és egyenes jellemű ember és ügyes hivatásos diplomata. Hogy milyen fáradhatatlan munkás, bizonyítja az a tény, hogy amikor külügyi sajtófőnök volt, az éjszakáit is a külügyminisztérium épületében töltötte, ahol hálóhelyet rendezett be magának. Teleki Pál gróf minszterlenök ősrégi főnemesi család sarja. Az egyetemen a földrajz tanára volt. A cikk kitér a magyar-lengyel kapcsolatokra is és megállapítja, hogy Magyarországot hagyományos kötelékek fűzik a lengyelekhez. Magyarországon mindenkinek mély meggyőződése, hogy most, amklor a két ország közös határhoz jut, ezek a kötelékek elszakíthatatlanná váltak. Befejeésül a cikk a választások eredményét taglalja. világmárka kék-narancs csikkal. z az eredeti beÍQjgőcellophan. €sak va, á t s Sótjd’Tbeosztható, szSradás után légmentesen zár AiDy és somom Budapest, VII, Sip-u. 3 Tel.: 138-088 A ..Cellophan** szó törvényesen védett. A választások — írja — fokozták a Hubay- féle nemzeti szocialista párt jelentőségét. Hubay azonban alkotmányos módszerek követését Ígérte. Csak később fog kitűnni, milyen hatást gyakorolhat győzelme a bel- és külpolitikára. Semmiféle választási eredmény sem változtathatja meg azonban a felelős tényezőknek azt az elhatározását, hogy nem tűr kívülről jövő beavatkozást a bel- ügyekbe. Ebben a tekintetben egységes nép áll Horthy kormányzó mögött, aki most is — hetvenegyéves korában is — még elég erős ahhoz, hogy a legálhatatosab- ban kövesse ezt a politikát. Maxim Molotov, a szovjetküipolitika új irányítója A népbiztos rejtélyes élete — Sztálin árnyéka — ‘Ónálló út, vagy a régi hibák követése? A minapi Molotov-beszéd még mindig izgalomban tartja a demokráciákat. Már nem annyira tartalma miatt, — ezt a keserű labdacsot már lenyelték: hanem amiatt a rejtély és titokzatosság miatt, amelybe ez a beszéd az új külügyi népbiztos, Litvinov utódának személyét és jövendő politikai magatartását még jobban beburkolta. Molotov, az utód eddig fehér lap volt, élete ha ismeretlen is, de meglepetéseknélküli: most egyszerre gyanakvással méregetik nyugatról szürke és fanyar alakját. Hogyan? ez az ember, alig száradt meg kinevezési okmányán a tinta, már ilyen egyéni, brutális hangokat használ? Még meg sem melegedett a helyén, már bírálni meri Chamberlaint, Da- ladiert? És nincs elragadtatva a felkínált angol és francia parolától? Vájjon Sztálin áll-e mögötte, vagy ő magától használ ilyen egyéni, stílust? Fenyeget és hozzá a németekkel fenyegeti a nyugati demokráciákat. Érthető, ha ez a hang meglente és teljességgel megzavarta a francia és az angol közvéleményt. S most riadtan kutatják, mit takar a molotovi álarc, egyénisége van-e mögötte vagy csak Sztálin hű szócsöve. A kérdést nem is olyan könnyű eldönteni. Molotov idestova húsz éve tölt be vezető állást a szovjetunióban s legalább tíz éve Sztálin jobbkezeként dolgozik. Ezalatt az idő alatt a külföld, egyetlen kimagasló cselekményéről sem értesült s a szovjet politikai körökben sem adott alkalmat különösebben szóbeszédre. Visszahúzódó, inkább alig ismert, mint titokzatos ember volt, Sztálin vakon megbízott benne és bizalmasává fogadta, már pedig közismert, hogy a vörös diktátor a „nagy” egyéniségeket sohasem szívelte s nem sokáig tűrte meg őket környezetében. Sztálin kedvence a pártbürokrácia élén Az új külügyi népbiztos ma negyvenkilenc éves. Tizennégy évvel fiatalabb, mint előde. Az igazi neve — szovjetorosz recept szerint — neki sem Molotov, hanem Maxim Skrjabin. Felvett neve kalapácsot jelent, bár ehhez a névhez élete nem igyekezett igazodni. A bolsevisták ú. n. régi gárdájához tartozik, már kezdettől résztvett Sztálinnál az orosz kommunista párt földalatti forradalmi tevékenységében. Mint szentpétervári gimnazista, munkáskörökben lá- zító beszédeket tart. Tizenkilencéves egyetemi hallgató, amikor először tartóztatják le s több hónapot tölt börtönben. Amikor kiszabadul, ismét megkezdi bomlasztó munkáját, a rendőrség újra lefüleli. Még a háború előtt összehozzák barátai Sztálinnal s ettől kezdve bolygójává, benső barátjává és hű követőjévé válik az „acélembernek.” A háború első éveiben bekerül a Pravda szerkesztőségébe s itt ír színtelen, szürke cikkeket. Beszélni mindig jobban tudott, mint írni, bár nyelvhibája a folyékony beszédben kissé akadályozta. Ezért látványos, a nagy nyilvánosság előtti szereplést később se bíznak rá. Mindig inkább a háttérben dolgozik. Hosszú politikai pályáján csak szelíd emelkedések, de sohase feltűnő ugrások vannak, lassan emelkedik, de mindig tartós és biztos a helyzete. Kitűnő politikai szimattal már eleve kedvező irányban tájékozódott, Sztálin híve maradt s kitartóan követte minden lépésében, A huszas évek elején a párt központi bizottságába kerül, ott dolgozik több éven keresztül. Mikor Trockij ellen Sztalinék palotaforradalmat robbantanak ki, ő az utóbbiakkal tart. Sztálin ezt azzal hálálja meg, hogy maga mellé veszi s mint a párt másodtitkára teljesít szolgálatot. Trockij csak leplezetlen gyűlölettel tudott ránézni s mindig véres iróniával emlékezett meg róla és képességeiről. Azt mondják, Leninnek is eléggé lesújtó véleménye volt szellemi képességeiről és tudásáról, de bolsevista meggyőződését mindig példaképnek állította oda az ifjú bolsevisták elé. Amikor Sztálinnak végre sikerült TrOckijt félretolnia és száműzetnie, Molotov csillaga ismét emelkedett: Trockij helyett ő lett negyedik vezető tagja a hírhedt Politbürónak. A harmincas évek közepén megindult nagy- takarítás alkalmával Bucharint, a szovjet fő teoretikusát és a Komintern főtitkárát is letartóztatták: helyébe Molotov került. Ettől kezdve — egészen Dimitrov előtérbe- rüléséig — ő irányította a szovjet külföldi propagandamunkáját, a különböző államok forradalmosítását. Nem túlságosan nagy ötletességgel és lendülettel, de szívósan és kitartóan. Az ötletesség különben sem tartozott soha erényei közé. Munkabírását azonban Sztálin mindig dicsérte s úgy látszik, ez kedvesebb is volt neki, mint a túlságosan sok leleményesség és önállóság. Közben lázasan folyt a tisztogatási akció és a szovjetrendszer kiemelkedő nagy- jai eltűntek a süllyesztőben. Zinovjev, Kamenev s a népbiztosok egész sora ekkor már rég halott volt, a második tömegper elítéltjeit kivégezték. Most állították hadbíróság elé Tuchacsevszkijt, a neves szov- jetmarsallt és kilenc tábornok társát. A szovjetbirodalmon a vakrémület és a rettegés hulláma futott végig, letartóztatások és kivégzések sorozata folyt le nap nap után. Ekkor börtönzik be Rikovot is, a népbiztosok tanácsának elnökét, akinek helyére Sztálin rövidesen Molotovot, hű barátját és cinkosát állítja. Molotov most névlegesen a kormány feje, még Sztálin is neki van alárendelve, mint a párt főtitkára és a Politbüro vezetője: de hát ez persze csak elméletben van így, a kormányfő, azaz a népbiztosi tanács elnöke éppen olyan vakon engedelmeskedni tartozik a pártfőtitkárnak, mint más „szovjetnagyságok.” A világfi Litvinov és a szürke Molotov Molotov már tanácselnöki minőségében több alkalommal kifejezést adott a Litvi- nov-féle külpolitikai irányzat feletti elégedetlenségének. Legutoljára akkor történt ez, amikor Litvinov, nem tanulva a múltból semmit, a nyugati hatalmak első szemvillantására hajlandónak mutatkozott az újabb szövetségkötésre. Sztálin, akit a világsajtó szerint igen kellemetlenül érintett az, hogy Litvinov, az ő beleegyezése nélkül már elhatározta genfi utazását is a nagy demokráciákkal való tárgyalások befejezésére, végleg döntött s Litvinov régi ellenfelét s a mrga régi barátját ültette a külügyi népb ■ tosságra. Molotov természetesen minden akadály nélkül megtartotta előbbi állását és tisztségeit, de addigi szokásait és módszereit is. Alatta a külügyi népbiztosság megint azzá vált, aminek már előbb is lennie kellett volna: standardizá't, szürke és dolgozó szovjethivatallá, ahol nem érdem, ha valaki a kiválasztott fajhoz tartozik, ha sok nyelvet tud és szellemesen társalog. Ezeket a burzsoa-sajátosságokat Molotov „uralma” alatt valószínűleg levetkőzi a moszkvai népbiztosság. Kétségkívül ez Molotov álláspontja is, hiszen ő sem tud nyelveket, ő sem szellemes és okos vivőr, mint Litvinov volt, ő is egyszerű bolseviki, tehetség dolgában őt se kényeztették el az istenek, csak dolgozni tud, mint egy vérbeli szovjet-tisztviselő, s hű bolseviki szíve csak az eszméért és Sztálinért dobog. Valóban: miért került hát akkor a szovjet-diplomácia élére? Hiszem sohasem dolgozott a külügyi népbiztosságon. Moszkvában azt mondják erre, hogy ez nem is fontos, hiszen eleget dolgozott a Komintern főtitkárságán, ismeri tehát jól az európai ügyeket. Az oroszon kívül egyetlen más nyelvet nem beszél. De miért is beszélne? — kérdezik Moszkvában. — Lám Litvinov egész sereg művelt nyelven csevegett, otthonosan mozgott a legelőkelőbb külföldi szalonokban, a népszövetség elegáns palotájában, s mégis megbukott. Litvinov mindig szeretett utazgatni, megvolt az a „buta bur- zsuj szokása”, hogy jobban érezte magát Párizsban, mint Moszkvában s a Riviérán szabadabban mozgott, mint a Kremlben. Molotov viszont soha nem volt túl Szov- jetoroszország határán s most ő Sztálin kedvenc külpolitikusa! Ebben a szovjet okoskodásban van is valami. Molotov azért jó külügyi népbiztos lehet, ha ezek a diplomata tulajdonságok és vivőri képességek nincsenek is meg benne Molotov zsarol-e vagy új külpolitikát hoz? Molotov a munka és a hűség szovjettípusa, ezért jutott odáig, ahol most van. Ragyogó szellemi képeségekkel soha sem rendelkezett. Állítólag Trockij jegyezte meg róla azt, hogy Molotov középszerűsége egyenesen az idegeire megy. Nincs benne semmi becsvágy, legfőbb jellemzője a nagy munkabírás és a törhetetlen munkaerő. Noha valódi orosz, ebben nem követi fajtája Oblomov-természetét. Képes napokat eltölteni íróasztalánál s Szta-
