Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-11 / 131. szám

1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP TEHimna J'fafifeüR-HTEMfi 3 sssa NÁPROL-NÁPRA 4© tmetikai Urna leírhatatlan fénnyel és pom­pával fogadja hatodik György angol királyt, amin elvégre csodálkozni sem kell, hiszen most történik először, hogy angol uralkodó hivatalos minőségben a szabad Amerika földjére lép. Másfél év­század történelme futott le, amíg a két angolszász nemzet végleg egymásra ta­lált s a király látogatása szimbolikusan is megpecsételte a harminc év óta immár zavartalan barátságot. A fogadtatás fényénél és pompájánál talán nagyobb az a különös és ilyen alkalmakkor eset­lenül ható kíváncsiság, amivel az ameri­kai nép és hű kiszolgálója az amerikai sajtó az előkelő vendéget fogadja. Igazi amerikai-ízű szenzációt farag belőle, a Lindbergh-fogadtatásra emlékeztető nép­ünnepélyt, s a legszívesebben korriandóli- és szerpentin-esőbe mártaná hatodik György Newyorkba bevonuló kocsi­ját — mint az amerikai nemzeti hősök üdvözlésénél mindég teszi. Mennyire elüt az európaitól ez az amerikai szívélyes­ség! A sajtó följegyzi a vendégek vala­mennyi szavát, s valóságos hadsereget szervezett még a leg képtelenebb eszközök­kel fölszerelve, hogy „magas feladatát” teljesítse. Az egyik lapban például azt olvassuk, hogy György washingtoni tartózkodása alatt összesen kétezerhét- száztizenöt szót szólt, a másik lap vitába száll az elsővel és kiszámítja, hogy az elhangzott szavak végösszege kétezer- nyolcszázharminchét volt. Egy lap ösz- szeszámolja, hányszor emelte a király a kezét a kalapjához, hányszor integetett, a királyné hányszor nyitotta ki a nap­ernyőjét a rettenetes melegben és hogyan nyitotta ki, hányszor mosolygott az uralkodópár, — csupa ilyen és hasonló világrengető eseményt jegyez föl a sajtó a látogatásról. Ha pedig az újság az uralkodó nyilatkozatait közli, korántsem a komoly s esetleg a világfejlődést elő­mozdító szavakat állítja előtérbe, az ilyesmi nem érdekli az amerikai közvéle­ményt. Minél egyszerűbb és minél kö­zönségesebb a szó, annál nagyobb az öröm és a szenzáció, s a lapok valósá­gos önkívületi állapotban írják le pél­dául, hogy György a kocsiból kiszállva, megtörölte homlokát és kijelentette: „izé — hű, de meleg ez az Amerika“. Az ame­rikai ember szereti meglizsében látni ideáljait, rokonszenvezve az áldozat iráni, Június 10. ha leszaggathatja magához. Ez a külö­nös szellemi perverzitás, az „intimitá­sok” iránti csillapíthatatlan szomj merő­ben elüt az angol felfogás nemes tái- gyüagosságától, az emberi magánélet szentségének tiszteletétől és tabu-vol­tától, — vagy pedig tálán éppen az an­gol élet szigorúságának ellenhatásaként született meg, sokszorosan és gátlás nélkül az előtérbe állítva a kíváncsisá­got, ami ellen az angol szabály oly heroikusán küzdeni kívánt. Az angol azt mondja: elnézni, igyekszik hideg, ér- zéktelen arcot ölteni, nehogy úgy lássék, mintha magánéletekben kutatna, az ame­rikai azt mondja: oda nézni, s tele arn- cal, előre hajló nyo.kkal vájkál a köz­szemlére kiállított magánéletek leleple­zett titkaiban. Most mohón odanéz az angol királyra is, igyekszik minél több és minél részletesebb magánügyét meg­tudni, szokásait, gesztusait, kis hibáit kedvteléseit. Nem rosszákarattál, vagy kajánul teszi, hanem naiv örömmel, mint a gyerek, s annál jobban megszereti a királyt, minél közvetlenebbül hajlandó az uralkodó magát megmutatni. Azt hi­szem, leírhatatlanná válna az amerikai boldogság, ha tegyük föl, hatodik György egyszer valahol pizsamában mutatkozna meg és oldalba boxolná Rooseveltet. Az angol uralkodói pár — az első és azon­nal rossz vért szülő tévedések után — máris tágított az udvari ceremómia szi­gorán s igyekszik ugyanolyan „hajdu- judu” stílusban beszélni az amerikaik­kal, mint Roosevelt teszi, szélesen paro- lázni mindenkivel, barátságosan meg- boxolni az alávalókat, ingujjban, „me­leg kutyát” enni a népünnepélyen, tálán egy emelkedett pillanatban jóízűen szer- csenteni is, hogy végleg magához lán­colja az amerikai népet. Nyílt kérdés, szívesen teszi-e s megfelel-e az angol ízlésnek. De a politikáért és a nem­zetéért az angol király akár levágja a kézbefogott csirkecombot, a húst és a csontot maga mögé dobja a csillogó padlóra, mint hetedik Edvárd tette a perzsa sah lakomáján, s ha az ameri­kaiaknak ez kell, az angol uralkodó ez­zel is szolgál. De az angol és az ameri­kai népszokások különbségeiből mégis azt olvassuk ki, hogy az egynyelv, a közös politikai vonal, az egységes érdek és a közös származás ellenére hatalmas kü­lönbségek vannak a tartózkodást tisztelő angol és túlzott közvetlenséget mohón habzsoló amerikai között. A birodalmi védnök egyelőre eltekint a kladnói gyilkosság miatt kilátásba helyezett további intézkedésektől Katonai pompával tartották meg Kniest rendőr- főtörzsőrmester gyászszertartását Prága, junius 10. Kladnóban szombaton délelőtt katonai pompával rendezték meg Kniest meggyilkolt rendőrfőtörzsőrmester gyászszertartását. A birodalmi lobogóval letakart kocsi után a rendőrség és tüzér­ség egy díszszázada menetelt. A szertartás rendben és nyugalomban folyt le. Csupán egy cseh gépkocsi vezetője akarta hangos tülkölés közben áttörni a gyász­menetet. A gépkocsi vezetőjét letartóztat­ták és rögtönítélet alapján 500 cseh ko­rona pénzbüntetésre ítélték. Egy francia hírszolgálati iroda által terjesztett hír, amely szerint a gépkocsi vezetőjét súlyosan bántalmazták, majd gyüjtőtáborba zárták, nem felel meg a valóságnak. A gyászbeszédet a cseh-morva protek­torátus német rendőrségének parancsnoka, Kampts altábornagy mondotta. Beszédét azzal fejezte be, hogy Kniest rendőrfö- törzsőrmestert gyilkos kezek orvul terítették le. Kniest a hazáért halt meg s példaképe lesz a jövő nemzedéknek a kötelességteljesítés­ben. A koporsót ezután a pályaudvarra vitték, ahonnan Lipcsébe szállították. Az utcákon a kladnói német lakosság állott sorfalat. A koporsó előtt Hitler kancellár koszorúját vitték. Elias miniszterelnök pénteken látogatást tett Frank államtitkárnál. A cseh kormány elnöke a kladnói gyáva gyilkosság felett ér­zett mély sajnálkozásának adott ki­fejezést és biztosította, hogy mindent megtesz a tettesek kiderítésére és megbüntetésére. A vizsgálat eddigi eredménye, a cseh lakosság magatartása és a védnökségi kormány eddigi intézkedései lehetővé te­szik a birodalmi védnöknek, hogy egy­előre eltekintsen a kladnói gyilkossági esetben az 1939 június 10-i határidő el­múltával kilátásba helyezett további intéz­kedésektől. gyermekbarát vagyok..* Én is | . és i gyermek I p az erős I NIVEA f I teszi az érzékeny ^ elősegíti a gyors le- ^ bámulást még borús I időben is. — NTVEA I bőrtápláló Euceritei H tartalmaz. Bombamerényietek sorozata M M rendőrség szerint a ir köztár­sasági hadsereg követte el a me­rényleteket — rostaszekrényben robbantak a bombák, amelyek hat postást megsebesítettek London, június 10. London, Man­chester, Birmingham és Lincoln városok­ban péntek estétől szombat reggelig a robbantási merényletek egész sorát haj­tották végre. Valamennyi merényletet pos­tai levélyszekrények ellen intézték. Sok esetben a levélszekrényekben el­helyezett pokolgép, vagy egyéb rob­bantó eszköz felrobbant és meglehe­tősen súlyos károkat okozott. A nagyerejű robbanások a lakosság köré­ben pánikot keltettek. A robbanások nyo­mán tűz támadt. A vizsgálat természetesen minden esetben azonnal nagy eréllyel meg­indult. Londonban egymagában 250 rendőrautó indult el a nyomozás lefolyta­tására. Manchesterben hat postai alkalmazott megsebesült, egyikük súlyosan. Londonban a pénteki nap folyamán ösz­szesen 17 bombamerényletet hiúsítottak meg. Ezek közül hatot Lincolnban, négy Birminghamban, egyet pedig Manchester­ben akartak elkövetni. Mindegyik eset­ben levélszekrény-robbantásról volt szó. AI rendőrségnek az a véleménye, hogy az úgynevezett ir köztársasági had­sereg merényletsorozatáról van szó. 250 rendőrségi gépkocsi kutatja át Lón* dönt és környékét, a gyanúsítottakat azon. ban mindezideig nem sikerült kézre- keríteni. Szombaton déltájban ismét bombák robbantak két londoni postahivatalban, amit szintén az ir köztársasági hadsereg terrorcselek­ményeinek tulajdonítanak. Az egész lon­doni rendőrség és titkosrendőrség hétvégi pihenőjét megvonták. «0 Elutazott Budapestről Frick német belügyminiszter • • Ünnepélyes búcsúztatás a pályaudvaron Frick Wilhelm dr. németbirodalmi bel­ügyminiszter és felesége magyarországi látogatásiak utolsó napján, szombaton a székesfőváros nevezetességeit tekintette meg. Délben háromnegyed egy órakor a né­met belügyminiszter és felesége a jános­hegyi vendéglőben búcsúebédet adott, ame­lyen résztvettek vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és felesége, Csáky István gróf külügyminiszter, Erdmanns- dorff budapesti német követ és más ma­gyar és német előkelőségek. A német vendégek két órakor szállá­sukra mentek, majd délután 4 óra 10 perckor a menet­rendszerű bécsi gyorsvonattal elhagy­ták a fővárost. A németbirodalmi belügyminisztert és feleségét elutazásukkor lelkes ünneplésben részesítették. A Keleti pályaudvarhoz ve­zető útvonalon összegyűlt közönség min­denütt melegen ünnepelte a német vendé­geket. A pályaudvar előtti téren Frick német belügyminisztert és feleségét vitéz Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és felesége fogadta. Frick belügyminiszter ellépdelt a rend­őrszázad előtt. A német belügyminiszter búcsúztatásán megjelent a budapesti né­met követség egész tisztikara, Vinci gróf budapesti olasz követ, Sztójay berlini magyar követ, bárcziházi Bárczy István és Pataky Tibor államtitkárok és sok más notabilitás. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter a búcsúvételkor gyönyörű vö­rös rózsacsokrot nyújtott át a német bel­ügyminiszter feleségének. Frick belügy­miniszter a pályaudvar tornácán búcsút vett a magyarországi Hitler-Jugend, Hit­ler-Jungen és a Bund deutscher Mädchen alakulatok küldöttségeitől s ezután a német vendégek felszálltak a menetrendszerű bécsi gyorsvonat­hoz csatolt szalonkocsikba. A gyorsvonat 4 óra 10 perckor a német Himnusz hangjai mellett gördült ki a pá­lyaudvarról. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom