Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-07 / 104. szám
4 TEKHDEto G^ARHIRME 1939 MÁJUS 7, VASÁRNAT csen akadálya annak, hogy az Egyesült Magyar Párt ne támogassa a kormánypártot, hiszen a két párt azonos célokért és elvekért küzd. A jelöltek támogatásában Jaross Andor miniszter is résztvesz és értesülésünk szerint vasárnap a deve- cseri választókerületbe utazik, ahol részt ■vesz a vértanuk ünnepén, majd pedig János Áron hivatalos jelölt választási gyűlésén vesz részt és hír szerint a miniszter fel is szólal. A következő, hétfői napon, Jaross Andor a sopronmegyei kapuvári kerületbe utazik, ott Oláh György támogatására mond beszédet. Jaross Andor beszédeit, melyekben mindig a valódi fajvédőiéin, a nacionalizmus és a nemzeti összefogás elveit hirdette, mind a két kerületben nagy érdeklődéssel várják, t A Magyar Elet Pártjának jelölései Három napja már, hogy a képviselőházat feloszlatták és a pártok megkezdhették a választási szervezkedést. Uj választás elé indul az ország nemcsupón az elmúlt és lezárt ciklus tekintetében, hanem azért is, mert új választójoggal és új választási Rendszerrel történik a választás. Titkosság az egész vonalon, egyéni és lajstrorwös rendszer a kerületekben, s ami a legfontosabb, az elismert országos pártok előnyösebb helyzetben veszik fel a küzdelmet. A jelölések még most sem, záródtak le. A Magyar Élet Pártjából néhány vármegye hiteles és végleges jelölési adata nyilvánosságra került, míg a kisgazdapárt csak a következő héten hoeza nyilvánosságra jelöléseit. A MÉP érdekesebb, 'jelölései: Bács-Bodrog várhegye és Baja város lajstromát ReméÁy]i-Schneller Lajos pénzügyminiszter v eseti, a biharmegyei lajstromot Vay László báró, a borsodmegyeit Lukács Bé^a földmívelésügyi államtitkár, Pest vármegyében Hóman Bálint, Marton Béla, Teleki Mihály gróf és Tusnádi Nagy Andris a listavezetők a megye négy lajstro- mos 'kerületében. Antal István államtitkár a 'eeglédi kerületben lép fel, Teleki Mihály "gróf Kiskunhalason, tehát egyéni kerületben is indul a lajstromos kerületen kívül. Jmrédy Béla a pécsi listát vezeti, Bonczos Miklós államtitkár pedig a hódmezővásárhelyi lista vezetője. Említettük már, hogy a Sztranyavszky- Jéle disszidens csoport a választástól visszalépett, csupán Budapesten kísérletezik Zsit- vay Tibor vezetésével egy listával. Igen sokan kimaradnak a régi képviselők közül a parlamentből, elsősorban e csoport tagjai s kívülük azok, akik önként vonultak vissza a politikától. Ezek közé tartozik Rátz Jenő, Petrovácz Gyula, Toperczer Ákosné, Mec^ér András, Moesáry Dániel és még többen a kormánypárt eddigi tagjai közül, akik átadták helyüket a fiatal, tetterős új politikai generációnak. Itt említjük meg, hogy a budapesti ítélőtábla szombaton délelőtt Láng-Miticzky Ernő elnöklésével teljes ülést tartott, amelyen kijelölték a képviselőválasztások választási biztosait. Újabb ítéletek a zsidótörvény kijátszása miatt Az Értelmiségi Munkanélküliség kormánybiztosának feljelentésére az 1938. évi KV. t.-c. végrehajtása során .megállapított Szabálytalanságokért 1. a budapesti székesfővárosi VI. kér. rendőrkapitányság Láng Béla dr. budapesti ügyvédet, mert a törvény életbelépte után zsidót értelmiségi munkakörben alkalmazott, 1000- pengő pénzbüntetésre ítélte, 2. A budapesti székesfővárosi V. kér. rendőrkapitányság Pártos Józsefet, a Pauker Mór cég cégvezetőjét 300 pengő pénzbírságra ítélte, mert saját illetményét a valóságnál kevesebbnek jelentette be, az üzletben dolgozó családtagokat a bejelentésből kihagyta, s egy négy polgárit végzett tanulót a bejelentésben nem különített el az értelmiségi alkalmazottaktól. 3. Szilárd Miklós kender-, len- és juta- kereskedőt 190 pengőre ítélte, mert egy ügynököt’ a bejelentésből kihagyott és egyik alkalmazottjának illetményét a valóságnál kevesebbnek tüntette fel. 4. A Büchler Zsigmond és Társa cég alkalmazottait: Weidihger Andort 500 pengőre. Zobor Endrét 200 pengőre ítélte, mert az alkalmazottak illetményét a valóságnál évi 20.400 pengőt meghaladó ősz- szeggel alacsonyabbnak tüntették fel, továbbá mert egy üzletszerzőt és egy ügynököt a bejelentésből kihagytak. Rémuralmat teremtett a Hlinka-gárda a gömöri hegyek tövén Siralamvölgyben tengődnek a piacuktól elszakított falvak Csetnek és Szlabos népe szörnyű mártiriumot szenved Pelsöc, május 6. Megdöbbentő dolgokat hall az ember, ha a határvidéket járja. A Bécsben megvont északi határon túl, Szlovákiában borzalmas állapotok uralkodnak. A Hlinka-gárda valóságos önkényuralmat és rémuralmat rendezett be, a nép éhezik, nincs keresete, Különösen azok a községek érzik a teljes gazdasági összeomlást, amelyeket vízválasztó hegyek zárnak el Szlovákia belső vidékétől, amelyeknek nincs vasúti összeköttetésük s a legelső mezővároska, ahonnan szükségleteiket beszerezhetik, 30—35 kilométernyire van tőlük s az is rendszerint nehéz hegyi utakon közelíthető meg. Az áldatlan földrajzi helyzet miatt ezek a völgyek kiszakadtak a termelésből., mert termelésükhöz nyersanyagutánpótlást *nem kaphatnak, s készárujukat nehezen tudják elszállítani a piacra. Itt megállt az ipar, nincs munkaalkalom, elfogyott a kenyér. Az emberek lehangoltan és elkeseredetten lézengenek, várják az új termést, várják a csodát, amely ebből a reménytelen siralomházi állapotból kiszabadítaná őket. Mert a szabadulás lehetősége közel van számukra. A közeli Magyarország jelenti nekik a gazdasági piacot, a munkalehetőséget, a kenyeret. Ezek a községek mind Magyar- országhoz vágyódnak. Lakosaik, nemcsak a magyarok, de a szlovákok is nyíltan hangoztatják, hogy tisztelet a nemzetiségi elvnek, de arra nincsen senkinek joga, hogy őket és hozzátartozóikat éhhalálra kárhoztassa. Már pedig az az állapot, amelybe őket taszították, a lassú éhhalált jelenti. Észak felé a hegyek zárják el őket a világtól, dél felé, az új belvedere-i határon a Hlinka-gárda szuronyai. Börtönben érzik magukat s szeretnék áttörni a börtön falát. Különösen a nógrádi Vepor-hegység és a gömöri—szepesi érchegység déli völgyeiben élő lakosság jutott így a hegyek és határok fogságába. Csak szörnyen hosszú kerülőkkel, úttalan utakon kerülhetnek országuk belsejébe. Az utak télen járhatatlanok. Az északgömöri szlovák falvak Murányiéi egészen Dobsináig, sőt ezen túl egészen Mecenzéfig vasúti összeköttetés nélkül állanak. Helyesebben vasútjaik mind Magyarországra vezetnek. A murányi, a csetneki és a dobsinai völgy vasútvonalai nem a szlovák vasúthálózatba torkollanak be, hanem a magyar Pelsöcön futnak ösz- sze. Murány légvonalban legföljebb 22—25 kilométernyire esik Dobsinától, a legközelebbi szlovákiai várostól, de vasúton több mint hetven kilométer az út és ennek is nagyobb fele magyar területen fut végig. Nagyszlabos légi távolsága nem több, mint tizenkét kilométer Dobsinától, de vasúton megközelíti a hatvan kilométert. S így a szlovák Felső-Gömör vasúti góca ma is Pelsó'c. Itt járnak át a magyaroktól engedélyezett közvetlen szlovák vonatok s ide futnak össze a hegyek és az új országhatár börtönébe zárt szegény szlovákiai lakosok panaszai is. Megszűnt a nagyszlabos! gyár üzeme Alkalmam volt nagyszlabosiakkal és csetnekiekkel beszélni. Minden szavuk szí- vetrázó jajs2ó. Gazdaságilag halálra van ítélve az egész völgy. A múlt szombaton állították le a völgy legnagyobb gyár- üzemét, a lakosság legfőbb éltetőjét, a nagyszlabosi híres papírgyárat. — Nem tudjuk, mi lesz ezután velünk, de hogy jó nem lesz, az bizonyos — mondja egy törődött, öreg ember. — Az lesz, ami két hónnapal ezelőtt volt — jegyzi meg tompán egy fiatalabbik. A szlabosi és csetneki zendülés Érdeklődöm, mire céloz. Az történt, hogy a szlabosiak és csetnekiek a szó legszorosabb értelmében zendülést rögtönöztek az akkori cseh csendőrök ellen s áttörték a határzárat. A gyárakban megfújták a szirénákat, félreverték a harangot s a riadójelre több mint kétszáz tetterős férfi gyűlt össze, követelték a völgynek Magyarországhoz való csatolását, a cseh csendőröket puszta kézzel és dorongokkal meghátrálásra kényszerítették és egész Kúntapoleáig mentek le. Itt a magyar lakosság és a magyar katonaság testvéri szeretettel fogadta őket, de meg kellet tudniok, hogy Csetnek és Szlabos nem fog Magyarországhoz tartozni s így vissza kell térniök övéikhez. Ekkorára azonban már gépfegyverekkel várták őket a csehek a határon. Egy rozsnyói magyar ezredes közbenjárására volt szükség, hogy a cseh-szlovák határzár sértetlenül átengedje őket. Fersze, csak pillanatnyi jóindulat volt ez. Mert mihelyt hazaértek, rögtön megkezdődött az üldözés, a bosszú műve. A csendőrségre idéztek minden gyanús férfit. Hogy ott mi történt, arról csak az orvosi látleletek tudnának beszélni. Orvoshoz azonban senki sem mert menni. Ez a bánásmód azonban csöppet sem fojtotta el a csetnekiek vágyát, hogy Magyarországhoz csatolják őket. Sőt. A mozgalom tovább él a lelkekben és élni fog. Ennek a mozgalomnak a sok kis mártír mellett, aki elszenvedte a csendőrség brutalitásait, van egy olyan vértanúja is, aki életével fizetett magyarságáért. A csetneki vértanú Mikor elterjedt a híre, hogy Csetnek, amelynek lakossága legalább felerészben magyar anyanyelvű, de legalább kilencven százalékig magyar érzelmű, Magyarországhoz kerül, Klirnó Andor, egy 25—26 éves fiatalember négy társával, fölment az evangélikus templom tornyába és kitűzte a magyar lobogót. Utána nyomban csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely a határzárat áttörte és Kúntapoleáig vonult. Klímó megtudta, hogy a szlovák csendőrök körözik s ezért mindaddig Magyarországon maradt, amíg az új szlovák állam meg nem alakult s hírét nem vette, hogy a Tiso-kormány amnesztiát hirdetett a politikai bűncselekményekre. Amikor visszament falujába, a csendőrök a közkegyelem ellenére, letartóztatták és a Kakashegyen át Dobsinára, majd Lőcsére az ottani kerületi bíróság fogházába kísérték. Hogy útközben mi történt vele, az, úgylátszik, örökre titok marad, annyi azonban tény, hogy szülei harmadnapra hivatalos táviratot kaptak a hatóságoktól s ebben a táviratban azt közölték velük, hogy fiúk megfázott és ennek következtében meghalt... Klimó Andorról most az egész csetneki völgy úgy beszél, mint a völgy első szabadsághőséről és a magyar ügy vértanújáról. „Negyedfokú" vallatási módszer Most még nagyobb a rémuralom, mint a márciusi napokban volt. A Hlinka-gárda és a csendőrság tudja, hogy az egész völgy lakosai nemzetiségi különbség nélkül Magyarországhoz húznak és úgy is viselkedik a szegény lakossággal szemben, mintha ellenséges területen volna. A csendőrök soha nem mutatkoznak kettesben, hanem ötös-hatos csoportban. A legcsekélyebb megmozdulásra vagy panaszszóra a bíró házához, vagy a csend- őrlaktanyára viszik az embereket „kihallegy hámosfalvi gazdának a vallatás során szálanként kitépték a bajuszát és úgy elverték, hogy három hét óta be-« tegen nyögi a kihallgatás következményeit. Ugyanakkor két társát is úgy elverték, hogy ágynak dőltek. Nincs hét, hogy Csetnekről és Hámosfalvárói, Dob- sinára ne kísérnének vasbavert öreg és beteg embereket. Hámosfalva keserű ébredése Csetnek mellett Hámosfalva is erősen begyében van a Hlinka-gárdának. A há- mosfalvaiak ugyanis szintén azt hitték, hogy visszakerülnek Magyarországhoz. Az volt ugyanis a hír, hogy a bécsi döntés térképe szerint beleesnek a Magyarországnak átadandó területbe s lázasan készültek a magyar fölszabadító csapatok fogadására. Megerősítette hitüket az is, hogy a cseh katonaság nem tartózkodott a faluban. A leányok piros-fehér-zöld színű ruhát varrtak tnaguknak. Minden házban ott volt az elrejtett magyar zászló. De legjobban fölvillanyozta a falu lakosságát az az esemény, hogy a „Magyar a magyarért” mozgalom harminc szeretetcsomagot küldött a községnek. Annál nagyonbb volt a szomorúságuk, amikor a határmegállapítás során kitűnt, hogy reményeik nem válhatnak valóra. Azóta a Hlinka-gkrda. és a szlovák csendőrök úgy bánnak a falu és az egész környék lakosságával, mint rebellisekkel. Ha egy csetnekvölgyi ember az éhinség szélén állva panasszal, vagy kérelemmel fordul a csendőrökhöz, vagy pedig a dobsinai hatóságokhoz, azt a sztereotip választ kapja, hogy ha a helyzettel nincsen megelégedve, menjen ki oda, ahová annyira vágyódik, menjen ki Magyarországra. A völgy gazdasági helyzete pedig egyre romlik. Élelmiszert Dobsimról hoznak a Pelsöcön átengedett vonatokon. Dobsinán a sovén túlzók kárörömmel mondogatják, hogy csak éhezzenek a csetnekiek és szlabosiak, nem érdemelnek mást, mert mind magyarónok. És nem küldenek élelmet. Most pedig már egy hét óta áll az utolsó nagyüzem is, amely ed-, I, dig kenyeret adott a szlabosiaknak. í A helyzet kirobbanással fenyeget. Egy szép napon az egész völgyön megmozdulhatnak a tömegek. És ha megindulnak, akkor ütjük iránya csak egy lehet: Ki a hegyek és a határok börtönéből, a kenyér felé, a szabad élet felé. Magyar- ország felé. A jiémet hadsereg akciója az alkohol és a nikotin ellen Rerlin, május 6. A német haderő fő- parancsnoka felhívást bocsátott ki, amelyben arra inti a német haderő valamennyi tagját, hogy óvakodjanak az alkohol és nikotin túlságos élvezetétől. A felhívás rámutat arra, hogy minden katonának kötelessége egészségét megőrizni és mindenki ismeri az élvezeti cikkekben rejlő mérgek káros hatását, amely minden embernek, de különösen a katonának frisseségét és teljesítőképességét károsan befolyásolja. Nemrég Göring vezértábornagy» hasonló felhívást intézett a német légihaderő tagjaihoz. Mindenütt feltűnést keltenek a MÉP. választási plakátjai
