Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-28 / 121. szám
r 1939 MÁJUS 28, VASÁRNAP TTLVIDEfcl Afcu&ARHIRIíAE 23 Székelyföld! fiatalok Szét vagyunk szóródva az ország minden tájára. A székely mindenhol ott van á városokban, ahol munkát és megélhetést lehet találni, cselédek, szolgák, napszámosok, kocsisok. A társadalom legalsó rétegébe szorulnak, mihelyt szülőföldjüket el kell hagyniok, de ez nem keseríti el őket, Vígak, tréfásak, szinte örömmel viselik ezt a sorsot. Sohasem tudtam ebben a tekintetben megérteni őket, akik egyébként annyira büszkék és önérzetesek. Csak a társadalmi érzék bizonyos fokú hiánya és a nagymérvű szegénység magyarázhatja ézt. Mert otthonról, a Székelyföldről szinte boldogság megszabadulni, mivel máshol mindenütt könnyebb az élet és többet lehet keresni. Ezeken gondolkozom, mig a társas gépkocsi indulására várok, de rövidesen arról kell meggyőződnöm, hogy hazafelé menni még nagyobb öröm, mint eljönni otthonról. Mert a székely leányok és legények, akik a kocsiba feltelepedtek nagy átalvetőikkel és kosaraikkal, csattannak szét a jókedvtől. Nem nyugtalanítja őket az, amiért az úrfélék hosszasan osztozkodnak egymással, hogy kinek hányas számú a helye, mert mindegyik előbbre akar ülni lehetőleg, mint ahogy a jegye szól, ők csak meghúzódnak leghátul, állnak, vagy egymás ölébe ülnek. Ez az utóbbi megoldás a legjobb, tudják ezt a székely legények és belekacsintgatnak a lányok szemébe. Éttől már kacagnak is, csak éppen azért szólítják meg a kalauzt, hogy megmutassák, nekik is lehetne valami igazuk, ha úgy kezdenék venni a dolgot, mint az urak. — Nézze meg, hányas ez a jegy? Ügy-e négyes, ott elől. Mi még a tegnap megváltottuk, mégis leghátul vagyunk. A kalauz látja, hogy négyes, de nem szól, nem vazarhatja fel a sok utast miattuk, ők pedig belenyugodnak abba, hogy az igazuk csak akkor számít, ha a más akaratával nem ellenkezik, rég hozzászoktak már ehhez. A jegyeket eldugják és már megfeledkeztek arról, hogy az urak ülnek az ő jó helyükön, pedig azok sem fizettek többet, mint ők a nehezen összeszolgált keresetükből. Az ablakon inte getnek ki, hogy nagy örömükben meg ne feledkezzenek azokról, akik kikísérték őket az induláshoz. Egész leánysereg sorakozik a járda szélén, meg félcipős, fe- keteSzoknyás asszonyok s ezek mind visszaintegetnek, kacagnak és üzeneteket küldenek, ha már ők nem mehetnek haza. Vasárnap lévén, van idejük ácsorogni s egy kicsit a szülőföldre gondolni a hazamenőkkel. — Szervusz Amáli, szerusztok, szeruszArany János összes költői müvei díszes vászonkötésben .....................................18.— Arany János összes prózai müvei díszes vászonkötésben ...........................22. Baktay E.: Hindusztán.................................7.— Baktay E.: Indiai éveim. 2 kötet kve 12.— Baktay E.: India ...... kve 12.— Benkő P.: Vadászat . . . . . kve 10.— Colerus E.: A ponttól a négy dimenzióig ..........................................kve 7.80 Cooper: A nyugati hadszíntér . 6.— kva 8.— „ TaUeyrand .... 6.—, kve 7.— Dawson C.: Európa születése . . kve 6.— Megrendeléseket utánvéttel, vagy az ösz- szeg előzetes beutalása ellenében forduló póS' tával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinand (Zeidler Testvérek) nemzeti könyvkereskedése Suilspest, IV., Kossuth Lajos-utca 5 Telefon: 18^7-30, 18-74,00. Irta: Btfsödí György (Erdély) tok! — kiabálnak ki az utitársak és verik az ablakot, amikor a kocsi nagy zökkenéssel végre megindul. A következő percben már a járda szélén maradiakat is elfelejtik, nem tudják, hova legyenek el a kicsi helyen a nagy őrömtől. Az egyik hirtelen kinéz az ablakon és megszólal: — Na, mindjárt meglátom az emeletemet. A többi ezen is felvidul és nem hagyja válasz nélkül. — Még most is azzal törődsz? Hagyd a fenébe azt az emeletet. Ahogy a sarkon befordul a gépkocsi, padok vannak az út mentén s az egyiken ott ül fehér harisnyában, fényes csizmában és szétterjesztett lábakkal magánosán egy legény. A hazamenő leányok neki is integetnek, nem minden huncutság nélkül: — Szervusz, tündér! — A másik nyomban megjegyzi: — Várja a tubicáját. Miután így ebben megállapodtak, már nem törődnek a legénnyel, aki úgy tett, hogy észre sem vette őket. Az emeletes most hirtelen felemelkedik egy nagy ház előtt és kifelé mutat, mintha a többi nem tudná: — Na, itt van az emeletem. Három esztendeig mászkáltam rajta. A nagy ház emeletestől eltűnik s aki az előbb a „tündér”-nek integetett, most megszólal, mert azok jutnak eszébe, akiket a járda szélén hagytak: — Láttad, milyen elegáns lett ez az Amáli? Köntöse van, félcipője... — De volna csak egy hétig otthon, akkor néznéd meg!. Rendőr szalutál az elrobogó kocsi mel lett s az emeletesnek erről is kellemetlen emlékek jutottak eszébe. Meg is mondja mindjárt, ahogy visszapillant: — Ez a rendőr annyit veszekedett ve lem, örökké meg akart fogni vasárnap. A város hátramarad a kellemetlen emlékű rendőrökkel és emeletekkel együtt helyettük zöld búzatáblák sorakoznak az út két oldalán... A fiatalok az ablakra tolulnak, ó, mindegyik látni akarja ezt Milyen nagy már a vetés, a rozs mindjárt kalászát hányja! A szemük felcsillan, arcuk szinte kipirul a gyönyörködésben pedig ez a sok szép tábla mind a másé nem az övék. Az egyik csendesen meg jegyzi: — Otthon észe még nincs ekkora. — Nincs biza. Hallgatnak, visszatelepednek, mintha azon bánkódnának, hogy otthon még föld is szegényebb, gyengébben működik mint máshol. Végre a zöldkalapos legény, mintegy vigasztalásul megszólal: — Három holdat vettem a keresetem bői. Eddig kifizette otthon Agnis néném Még februárban hazaküldtem a pénzt. — Nekem volt elég bajom — mondja mellette a leány, — nem hogy földet ve gyek. Amióta apám meghalt, reánk te kintett a jóisten á sók adóssággal. Már panaszosra fordulna a jókedv, mi helyt a szülőfalu élete közelebb sodródik ha az emeletes nem kezdene hirtelen ke resgélni a kezeügyébe eső kicsi táskában — Na ml az, mit vesztöttél el? — Ott felejtettem a nagyságánál kicsi ollót. — Ezért nézhetted úgy az emeletet — kacagnak a többiek. A leány, aki a zöld kalapos legény ölében ül, a fejét csóválja ő is bánkódik erősen a kicsi olló miatt, — Mind mondtam, te Juli, nézz széjjel nincs-e ott valami. De mind a nagyságé nak a kézit csókoltad, mintha olyan vén asszonyt nem láttál volna soha. — Hadd el, jó asszony volt. Tán elküldi valakitől. Amáliának megírom, menjen érte. Ebben megnyugszanak s kevés idő múlva már énekel az egész társaság, zsúfolt kocsiban el-elakadozik a kacska ringós nóták útja, amely az erdők és | mezők szabad vidékéhez van szokva. De a hazafelé menő cselédek annál inkább, annál lelkesebben fújják, mintha körülöttük nem volna senki idegen, vigságukban övék az egész világ. De a kislány azt feleli reája __ Inkább leszek a báró úr babája... Ezt ismételgetik sokszor egymásután, nem tudhatom megérteni, hogy miért szeretik annyira éppen ezt az éneket, amelyikben arról van szó, hogy a szegény falusi legényt szívesén cserben hagyja a babája az urakért, ök tudják bizonyára, gondolom és csak nézem őkét, ft városi élettől kissé megfónnyadt és elszintelene- dett arcukat. Sokáig azonban nem hagynak elmélkedni, mert a zöldkalapos legény odaszól az ölében ülő lánynak, akinek hangja mindegyre elkalandozik a helyes útról és azt mondja tréfásan. — Nem úgy van, te. — Hát hogy? — Jól. Ezen a rövid és igaz feleleten mindnyáan kacagnak, még a kocsi többi utasai is. A tetszésen felbátorodva, újabb é3 újabb nótákba fognak, míg egyszer a kalauz, aki csak akkor szólal meg magyarul, ha rendet kell csinálni, hátrafordul és azt mondja: — Legyen elég már. Az autóban nem szabad énekelni. Erre el is hallgatnak az énekesek és egymásra pillogtatnak, mintha előre tud ták volna, hogy ez lesz a vége. S hogy : szigorú tilalom ne vegye el egészen a kedvüket, amikor már hallgattak egy darabig, megszólal a leány a legény ölében. — Én úgy megkímélem anyósomat, amikor lesz, hogy még a legnagyobb hidegben sem eresztem a füttőhöz. Kitör a kacagás, mert úgy veszik, hogy ez egy kicsit válasz a kalauznak és te- kintgetnek is feléje, mint akik értik egymást. A kalauz azonban háttal ül s Juli. az emeletes, másfelé tereli az értelmet, hogy a legénnyel is tréfálhasson. — Na Mihály, ezért foghatod az ölödben! — Aztán a leány felé fordul. — Megmondom a Mihály anyjának, hogy bánnál vele, ha Ő lenne az anvósod. A leány rándít egyet a vállán s lehúzódik a Mihály melléhez. — Nem is kell eresszem, a vén úgyis odamegy. Ez is igaz s már otthon érzem magam, ha a kocsi nem közelednék is a végállomás felé. Az utasok a csomagjaik után kezdenek tekintgetni s a legény ölében ülő leány is elékapja az egyik táskát, mintha az jutott volna eszébe, hogy nem felejtett-e el ő is valamit Ahogy felnyitja a födelét, balkezébe két könyvet szorít, hogy a jobbikkal könnyebben keresgélhessen. Az egyik, a kisebbik a cselédkönyv s én a nagyobbikat, a mutatósabb formájút kezdem nézni, hogy milyen szellemi táplálék szállítódik most haza a faluba? „Túl a szerelmen” ez a címe a könyvnek s a nagysága bizonyosan megunta már, azért adta a cselédjének, aki most a babája ölében ülve, nagy gonddal viszi hazafelé. És mi van még a táskában? Hamarjában egy kék színű fürdőtrikót látok, melltűt, fogkefét és habverőt, ami egyszerre eltűnik a fedél csattanására. Mindnyájan leszállunk. Az emeletes Juli kétszer is megnézi a helyet, ahonnan felállott, hogy nem hagy-e ott valamit, mint a kicsi ollót a nagyságánál. Elindulnak a szekeret megkeresni, amely hazaviszi őket innen éppen már a falujukba. A legény, aki három hold földet vett a szolgálatából, elviszi a leány átelvetőjét és egymás mellett haladnak, a leány pedig a kicsi uras táskát cipeli fürgén, benne a „Túl a szerelmen”-t és a fürdőtrikót, pedig még úgy látom, hogy innen vannak a szerelmen. Amint távolodnak és eszembe jut, hogv talán sohasem találkozunk többé, azt szeretném tudni, vájjon egymásé lesznek-e? Leghátul baktat kedvetlenül az adósságai miatt bánkódó és az emeletes Juli, aki most, hogy már szinte itthon van, még jobban busul a kicsi olló miatt. Ahogy utánuk nézek, nem tudom, mit érzek, örömet-e, vagy szomorúságot. u— .. Vázlat Hasadó hajnal. Pdrázó földek. ó kis fiam mosolygó arca> Oly jó így ülni lombok közt, tönkön, s bámulni a távolba, 1939. SIMON ANDOR---------------------------Örvénylő szavak Most, ebben a boldo<j éjszakában mire' hasonlíthatna a forróságod Kedvesem t Örvénylő csodák raja vagy Kedvesem. Fény, amelyben minden szín találkozik, fémy, fény, fény a szemed. Szeretőm. Tündérem. Kedvesem. SIMON ANDOR Mécs László új váráéi köszöntik az olvasót a „Vigilia” májusi számában tiszta hanggal, csodálatos friss színekkel, „Motorhiba” és „Vándor, mondd, hol vän otthonod” című nagy költeményei a humánum felé tárulkozó poéta döbbenetes erejű vallomásához tartoznak. A „Vigilia” májusi Száma a Mécs Lészló-i nyitánnyal együtt a magyar katolicizmus egyetemes szellemiségének újabb fényes megnyilatkozása, amely szomjasan fordul egyformán Latin Európa és a dunai népek hazája felé. Zimándi Pius a tnsi magyarság elé példaként idézi, a tizenhatodik század magyar életének egyik legnagyobb alakját, a jobbágysorból származó Telegdi Miklóst, a szociális lelkületű főpapot, aki a szegények, izzadó dolgozók védelmére, fölsegítésére intette a gazdagokat és magát az Egyházat is. A Szegényen meghalt főpap végrendeletében különös, jelentőséggel hangzanak az ő bölcs intelmei: „... Különösen azért esedezem alázattal a püspökökhöz, hogy idegen, éretlen és érdemtelen egyéneket ne vegyenek be a káptalanba, hanem érdemes, megfontolt, józ&néletű magyarokat, akik itt, lakjanak.” — Lucián Blaga és Octavian Goga-versfordítások a térés dunai hazából és a G. Apollinaire, Paul Claudel, Paul Valéry, Juleg Romains, Tristan Dereme és Juleg Supervielle francia versei Nyugat- eu répából hozzák a Humánum nemes üzenetét. (ÁRIUNK SZÍNHÁZUK? ezzel is támogassuk a magyar művészetet és magyar művészeket ^Kedvezményes színházjegyek az összes színházakba a Budapest. Vili., Józseí-körúi 5. szám ♦ Telefonrendelés: 140-000
