Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-28 / 121. szám

jrrqs^r r r MÁJUS 28, VASÁRNAP tehhbíö jMJWfciRHIBIiSfi 11 A MEDVEI DUNAHID IRTA: DR. VÉCSEY ZOLTÁN Három Dunahíd egy évtizedben! Száz Esztendővel azután, hogy valósággá vál- jtOzott a nagy álom és Széchenyi izgatásai, emberfölötti munkája eredményeképpen megépült a Pestet és Budát egybekap­csoló technikai csoda, a Lánchíd. Az első állandó átjáró a hatalmas folyamon, amely csupán ekkor kezdette betölteni tulajdon­képpeni földrajzi hivatását és választó- vonal helyett egybekapcsoló lett külön- foöaő. felépítésű gazdasági területek kö­zött. A száz esztendő, ami a Lánchíd ava­tása és a medvei híd munkálatainak meg­indulása között eltelt, Magyarország tör­ténelmének legváltozatosabb és legdrá­maibb korszaka. Ennek a száz esztendő­nek két első évtizedében, úgyszintén a századot bezáró két utolsó évedzedben a S zét valóban a lét és nemlét apokalip- s problémáival birkózott. A szabad­ságharc vérbefojtása, a nemzet legjobb­jainak kiirtása, szárnkivetése és elhallgat­tatása, a nemzet szabadságjogainak gúzs­bakötése az egyik póluson, Trianon min­den átka, nemzetgyilkoló szörnyű csapása a másikon és a századot bevezető, meg a századot befejező események végén két büszke alkotás, mint a nemzet tetterejé­nek, alkotó vágyának, murakaikészségénekt századokra szóló bizonysága. Horthy Mik­lós kormányzóságának második évtizedé­ben, egy harmademberöltő alatt három olyan nagy nemzeti alkotás jut kivitelre, mint aminőt nyugodt és boldog korsza­kok fél évszázada nem szokott kitermelni. A nemzet munkaereje és alkotókészsége olyan elevenen buzog, mintha évek hosszú pora óta nem egy gazdasági világválság, szellemet és lelket bénító háborús pszi­chózis sorvasztó légkörében élnénk, ha­nem a prosperity hét bő esztendejében, jében. <- A laikus csodálatával és hódoló elisme­résével állok meg mindig a magyar tech­nika remekmívű alkotásai előtt. Úgyszól­ván napról-napra órákon át figyeltem, hogyan halad előre a Horthy Miklós-híd építése, amely három év alatt Európa Jemodernebb folyami hídját teremtette lebeg azon & ponton, ahol a nagy árvizek napjaiban a jég megtorlódott. Lelkesülten nézem a lágymányosi összekötő híd fölött átsuhanó sínautóbuszt és büszke öröm tölt el, amikor arról olvasok, hogy ezek a sín- autóbuszok az Andesek rettenetes szikla­kapaszkodóin jobban beválnak, mint a né­met mammutgyáripar kocsijai, és hogy az egyiptomi király számára is Magyar- országon rendeltek sínautóbuszt. Az afri­kai puszta homokjában és a délamerikai Sziklahegység gránitjain a magyar mér­nöki munka nagyszerű alkotásai falják a mérföldeket. És nemcsak ma van ez így, így volt a közelmúltban és a régibb múlt­ban is. Minden külföldi megbámulja a re­mek Erzsébet-hídat, amely egyetlen ívvel hidalja át a Dunát egy csaknem ötödfél- pzáz méter szélességű helyen, Európában sehol sincs ennek párja! Vásárhelyi Pál­nak, Széchenyi mérnökének méltó utódai .vannak. Nincs érdekesebb olvasmány, mint az a tetemes kötet, amelyben a ma­gyar mérnöki kar az országrendezés nagy problémáit tárja fel mérnöki megvilágí­tásban. Ebben az 1933-ban megjelent, nemzedékek számára útmutatóul szolgáló műben a magyar mérnökök legkiválóbbjai fejtik ki eszméiket, elgondolásaikat, ami­ket a Gömbös Gyula felvetette nemzeti terv keretében végrehajtandónak vélnek. Ha a 227 lapoldalon közölt nagyszerű munkaprogramot végigtanulmányozzuk, hinni kezdünk abban, hogy Széchenyi ma­gyar parlagja nem sokáig marad parlag. Munka, munka és munka —hirdette Te­leki Pál gróf minleszterelnök kedd este mon­dott budai beszédében. Munkaprogramjá­ban pedig olyan nagyszabású technikai eszméket vetett föl, minő a Duna—Tlsza- csatorna kérdése, amelyet 1816-ban pendí­tett meg először egy merészálmú magyar közgazda, jellemző módon éppen úgy a ru­tén-földnek az ország központjával való összekapcsolására mutatva, mint a minisz­fii r h Elmérni terelnök tette. Bennünket, visszatérteket különös örömmel tölt el, hogy ennek az országépítő munkának legközelebbi válla­lása a felszabadult területre vonatkozik. A miniszterelnök két csallóközi híd eszmé­jét vetette fel, az egyik, a medvei, már a megvalósulás stádiumába lépett, de tud­juk, hogy a másikból is hamarosan való­ság lesz. Amint az elmúlt napokban szá­mot adtunk róla, már júniusban megkez­dik a medvei Duna-híd építési munkála­tait.. A pocsogók világa „Kiüti egy hétre van Somorjától.” Nem tudom, ismerik-e és használják-e csalló­közi emberek ma is ezt a szállóigét, amely többszázéves, hiszen a nagy Bél Mátyás kétszáz évvel ezelőtt megjelent munkájá­ban, mint régi és széliében ismert szólást- mondást idézi. Meg is magyarázza a mon­dás értelmét. Kiüti a szigetköz északi csücskén fekszik, szemben vele az öreg Duna túlsó, csallóközi partján Szent Mária városa, Somorja. Légvonalban nyolc kilométernyi távolság van a két helység között, ha a Duna nem volna kö­zöttük, jó gyalogos ember másfél óra alatt megjárná. Mégis egy hétre van a két helység egymástól, mert különösen akkor, ha hosszú esőzések állottak be, ha a Duna vize megdagadt, ha a p'ocsogók megteltek vízzel, ember lett légyen, aki egy hét alatt átvergődött Kilitiből Somorjára. Az áradások számtalan tavacskát, mocsárt, morotvát, fertőt, semlyéket, kopolyát, pandult, halványt, tócskát, tólocsogót te­remtettek (ennyi szava van a csallóközi­nek a holt medrek és elrekesztett tavak megjelölésére!). Mikor a Duna „gerébre” szállott, ezek többnyire kiszáradtak, ami­kor azonban a Duna kiöntötte a vízét — és a folyamszabályozás előtt hányszor öntött ki! —, teremtett lélek nem igen vállakozott arra, hogy Szigetközből át­szállton Csallóközbe. A meg nem zabolá­zott öreg Duna szeszélyesen váltogatta medrét, szigeteket épített fel és tüntetett el. Múlt századeleji mappákon látjuk, hogy Rajkától Vénekig 295 szigetet szám­lált az öreg Duna és a mosoni Dunaág 44 szigettel volt gazdag. És hány száz zá­tony és kisebb sziget akadt, amelyeknek élete csak egy-két évig tartott? A Duna törte, zúzta, rombolta csallóközi partját, és nem legenda, hanem történeti följegy­zések számolnak be arról, hogy templo­mokat, fél falvakat nyelt el. Hullámai alatt mennyi régen épített település pi­hen, mint megannyi csallóközi Vineta és emlékük szintén csak legendás elképzelés­ben él. Játékszer volt az ember alkotása mindaddig, míg gátakkal, védőművekkel erőt nem vett, meg nem zabolázta az öreg folyamot. Megalakulnak az árvízmentesítő társulatok és a múlt század utolsó har­madában megépül a védgátak összefüggő vonulata. Száz meg száz régi tocsogó, holt ág vízfolyását vágták el így a Dunától, a laposok kiszáradtak, a partjukon növő Tü­zeket is kiirtották, a vízi madarak pompás tanyáit kipusztították és ahol azelőtt ha­laknak, vadkacsáknak volt a tanyájuk, ott most búzát renget a szél. Ha már közelebb is került ilyen módon Kiüti Somorjához, de mégsem eléggé kö­zel, mert kompon és csónakon is szórvá­nyos volt a közlekedés. Csak az járt oda­át, akinek sürgős dolga akadt. Csallóköz — csalóköz szertJÄClyi im&s refor- kate'.RttsJg nélkül és 5 éplteldö'rektorlakásra. nyomtatvány, feltéte- ivatalában\ltt, betekinthe- június 7^Szakmunkákra ajánlatokat akceptálunk. IIALKUS az egyház gondnoka. így „csalt” a Duna századokon át Kiüti és Somorja, Halászi és Felbár, Ásvány és Bős között. „Csalt, vetett.” mert ha Kili­tiből átkelt az ember, mikor már néhány Dunaágon túl jutott, úgy hitte, hogy több nem kerül az útjába. De az új áradás új tocsogót okozott, ami tavaly még nem volt, és az emberek megcsaltnak érezték magukat a gyakori áradás, meg a bő ter­mésben való reménykedésükben. A népies etimológia így származtatta le a Csalló­köz nevét sokáig és tudákosok a múlt szá­zad elején azt indítványozták, hogy a jö­vőben így kell írni a sziget nevét: Csaló­köz. Am voltak más tudákosok is, akik úgy etimologizáltak, hogy a szó a sarló­ból ered. A komoly Icészültségű Etrekar- chai Georch István vette észre először 1816-ban, hogy bár a Duna „csalt is vet”, a sziget neve mégsem innen való. Figyel- mezni kell ül. András királyunk 1291. évi oklevelére, amely Pozsonynak szabadal­mat ad révjogra a Challa folyón. ... Portum et capite fluvii Challa te­nendum ... Amint a Rába folyóról Rába­köz lett a sziget neve, úgy szállt át a Challa neve is az Öreg-Dunával bezárt szigetére. Később Kis-Dunának vagy Ér- sekujvári Dunának nevezték el Challát s a név már csak a sziget nevében tartotta fenn magát. Ahogy történelmi okmányaink Csalló­közről szólanak, valami vonatkozásban mindig ott találjuk Pozsony nevét is, mert Csallóköz nyugati felére mindig Po­zsony gyakorolt kulturális vonzást. A po­zsonyi várispánság jobbágyai, „a szent király első jobbágyai” laktak itt a csalló­közi földeken, amely királyi várbirtok, a pozsonyi vár tartozéka volt mindaddig, amíg a 13. század nagy társadalmi forra­dalmában a várjobbágyok osztálya ki nem csikarta országos nemességét és nemesi birtokká át nem alakította a király föld­jeit. Egyetlen más vidéke nincs Magyar- országnak, ahol az ősi lakosság olyan tö­megben kapott volna nemesítést, mint Csallóközben. A csallóközi kukkó pedig minden ügyes-bajos dolgában Pozsonyba járt be, osztályos ügyekben a híres és na­gyon régi pozsonyi káptalan ítélete alá tartozott, Pozsony piacára hordta be ter­mékeit, ott vásárolta be szükségleteit. A nyugatcsallóközi nemesi szállások alko­nyaira hajló óráiban idáig hangzottak a pozsonyi káptalani templom öreg harang­jai. Vagy később a pozsonyi vár ormáról eldördült az ágyú és akkor mindenki riadtan mentette magasabb, szárazabb helyre menthető portékáját, mert az ágyúlövés azt jelentette, hogy jön az ár­víz. „Csak a gyermekeket hordjátok fel a padlásra, azt is csak a javát” — kiáltot­ták a derék vőkiek. A halformájú sziget felső végében Po­zsony, alsó végében Komárom volt a lories: Kétfelé fordult a Csallóköz arca, mint valami Janus-fejé. A nyugati rész Pozsonyhoz tartozott, a keleti Komárom­hoz. Elkülönült megyei közigazgatásuk, politikai, társadalmi életük, még mai na­pig is érezhető ez a külön élet például a felekezeti megoszlás kialakulásában. Po­zsony a katolicizmus erős bástyája volt, a katolikus visszahatás egyik fő erődít­ménye, vissza is szerezte protestánssá vált kukkóit, ellenben Komáromban a refor­máció erős gyökeret tudott verni és a ko­máromi Csallóközben mindig erős maradt a kálvinizmus. Komoly tudósok azt erősítgetik, hogy pozsonyi és komáromi Csallóközünk még földrajzi felépítésében is különbözik. Más a pozsonyinak, más a komárominak a ta­lajföldrajza, másfajta minőségű kavics­görgetegek építik fel egyikét és másikát. Ha ezt így rendelte a természet, mennyi­vel inkább elkülönült az ember, aki Ko­máromban zsinatra és Pozsonyban kápta­lan elébe járult. Új kapcsolatok felé Elkövetkezett a belvederei döntés napja és a Csallóköznek fejét levágták. Nyugati községeit is elcsatolták a szigetnek és a csallóközi gazda egyszerre csak arra vir­radt, hogy a politikai viszonyok megvál­tozása miatt az ő egész életberendezése megváltozik. Százados rend borult fel. De rék Istvánffy uram írta meg históriájá­ban már a 16. században, hogy a nagy­szerű csallóközi gyümölcsnek piaca Po zsony és Bécs. Ma már nincs olyan híres gyümölcse a szigetnek, mint Mátyás idejé­ben volt, aki a legmagaabb adót éppen ezért a csallóközi gyümölcsfára vetette, ám a csalóközi gazda a múlt év végéig mégis csak a pozsonyi piacra hordta be az eladni valót és mint egykor, a kápta­lant kereste fel ügyes-bajos dolgaiban, most meg a pozsonyi magyar pártirodában, rosszabb esetben a pozsonyi fiskálisnál jelentkezett. Ez egyszeriben megszűnt, a Csallóköz visszatért Magyarországhoz, de ottmaradt a nyugati rész feje. A csallóközi gazda most is hallja a pozsonyi harangszót, ha közelebb kerül a belvederei határhoz, a vár kontúrjait is látja rózsaszínbe hajló májusi alkonyaikor, de a szekere nem me­het át a határokon. Hlinka-gárdisták álla­nak az útban. A nyugati Csallóköznek új kapcsolatokra van szüksége. Űj város felé kell fordulnia. Moson és Győr, a Duna jobbparti területe az a vidék, amelyet az új gazdasági hely­zetben feltétlenül egybe kell kapcsolni visszacsatolt Csallóköz és Mátyusföld vidé­kével. A Győr—Galánta közötti útvonal fe­jezi ki ezt az új gazdasági relációt. A med­vei Duna-híd lesz a közvetítője. Győr és Galánta nem egy hétre, hanem néhány órára lesznek egymástól. Szigetország sorsa Ezek a kapcsolatok bizonyos értelemben a múltban is megvoltak, bár természetesen a Duna miatt nem fejlődhettek ki minden­naposakká. A történelmi okiratok elmond­ják, hogy csallóköziek nemcsak a pozsonyi káptalan, hanem a győri káptalan előtt is megjelentek hivatalos ügyekben. Volt eset rá, hogy Győr és Pozsony vármegye rendei együttes ülést is tartottak és hol a csalló­köziek keltek át ilyenkor a Dunán, hol a túladunaiak vonultak fel Pozsonyba. A Duna mindenesetre elszigetelte a Csal­lóköz életét a jobbparti vidéktől. Túl- adunától, de sokkal kisebb folyó, maga a Challa, vagy Kisduna is ilyen elszigetelő volt a Mátyusföld felé. Szigetországi élete volt Csallóköznek és ez történetén is végig­vonul. Az avarok it tartották fenn magu­kat kipusztításuk után még másfélszázadig, úgy, hogy a honfoglaló magyar törzsek itt nemcsak avar gyűrűket, hanem törzsi ma­radványokat is találtak. Szláv nép ellenben sohasem ülte meg, ezt Smilauer is elismeri a komoly tudós dicséretreméltó tárgyilagos­ságával a régi Szlovákiáról írott vízrajzá­ban. Csallóközben sohasem volt Szlovákia — sem azon az alapon, mintha földrajzilag tartozott volna oda, vagy mintha lakossága valamikor is szláv, vagy szláviával kevere­dett nép lett volna. Csupán a 16. század­tól tarkázták nyugati szegélyét német tele­pítések. Későbbi történelmi sorsa is az elszige­teltség jegyében alakul. A múlt század legnagyobb csallóközi férfia, a nagy tu­dós Bartal György mutatta ki meggyő­zően, hogy a legendák ellenére nem járta, dúlta a török. Legalább is egyetlen okle­vél sem emlékezik meg erről. Fölötte, a Mátyusföldön száguldott végig a pusztító horda. A töröik ellen is megvédelmezta Komárom vára. Szigetjellege, ősi lakossá­gának kiváltságai hozták magukkal bizo­nyos még máig sem földerített közjogi különállását Pozsony vármegye keretében. Comitatus Posoniensis Minornak, kis Po­zsony vármegyének nevezték századokon át. De nem volt külön alispánja, külön szolgabírái, vagyis nem volt megye. Talán csak azt fejezte ki ez az elnevezés, hogy a történelmi kialakulás folyamán ez volt Pozsony megye magva, vagy talán csupán az elszigetelődés kifejezése volt ez. Az elszigetelődést, az ebből származó különülési érzést, amely diplomatikai ki­fejeződéshez is jutott, Chaloupetzky Václáy volt pozsonyi egyetemi tanár hírhedt el­mélete úgy magyarázta, mintha a Csalló- köz-Szlovákia, a mindig elkülönült é3 szinte független életet élt. Szlovákia védő­területe lett volna c’iI felé, amolyan marchia, mint aminők Magyarországot nyugat felé védelmezték. Ez az őrültség a tudományos világban eltűnt, nyoma- veszett Benes rendszerének pusztulásá­val. Mint tudományos csodabogáron fog­nak mulatni rajta későbbi szorgalmas ku­tatók, akik könyvtári böngészgetés közben gombostűre tűzik. * Ebbe a távlatba állítva a medvei Duna- híd jelentősége túlemelkedik egy egyszerű technikai alkotáson, nagyobb dolog, mint két terület gazdasági egyfcefűzése. A híd itt lelkek közelebbi összehozását, külön­böző típusú kitltúrformák harmonikusabb egységbe fonódását, egy új történelmi, szellemi, lelki folyamatot is jelent. A Má­tyusföld és Csallóköz kulturális síkjának egybeolvadását Túladunáéval. Megkezdődött a Felvidéken a családi segélyek folyósítása Érsekújvár, május 27, A visszacsatolt Felvidéken megkezdték a ki r.em fizetett családi segélyek folyósítását a had­seregben szolgálatot teljesítek hozzá­tartozóinak. A községekjífgyrésze zmár megkapja a kiutalt sjyfliyösszegeke|f ískedpff figyelem!! klosflatás, kiárusíts vagjOTikvidálás esetén pH^afíí^árut egészébei^^jpiftleg berendezéssel, aaspsabb napi árbannhegveszem. Jr ZSADANYI árumentesítő, Budapest, VIII., Losonczy-utca 21«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom