Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-28 / 121. szám
TEMiwftu •J^GfcÄRHIRMß 1939 MÁJUS 28, VASARNAP délszláv rokonai (1912), Zrínyi Miklós és a Szigeti Veszedelem a horvát költészetben .(1915), A Szilágyi és Hajmáői monda délszláv rokonai (1915) és A Toldy-trilógia szenb fordítása (1917) c. tanulmányai a magyar tudomány régi mulasztásait pótolták. Az első magyarnyelvű szlovák irodalomtörténet Meg kell emlékeznünk azokról a kultúr- mun kasokról is, akik az egyetemen 'kívül dolgoztak a szláv népek és irodalmak miegked- veltetéséért — elsősorban a szerencscétlen sorsú Gáspár Imrét kell itt említenünk, aki Hazánk tót népe című könyvében 1879-ben talán elsőnek ismerteti magyar nyelven részletesebben a szlovák irodalmat — a Vasárnapi Újságban évtizedeken keresztül jelennek meg cikkei szláv írókról, könyvekről. Említsük meg Szeberényi Lajos, Riedl Szende, Csalomjai nevét, akik csehből és szlovákból fordítanak, nagyrészt a múlt század második felének folyóirataiban. 1919—1924. az egyetem harmadik szláv tanszékét Bon-káló Sándor tölti be. Az utolsó húsz évben az általános szláv filológiai tanszéket Melich János, a délszláv tanszéket Bajza József tölti be. Melich, As- ibóth kutatásait gyakran ellentmondva fejlesztve megalapozza a magyar szlavisztika ikutatóterületét. A honfoglaláskori Magyar- ország című hatalmas munkája éppen olyan döntően hozzájárult magyarság-képünk kialakulásához, mint Hóman Bálint, Szekfü Gyula. Horváth János munkássága. Bajza József Szegedy kutatásait folytatja. Igazi jelentősége azonban nem irodalomtörténeti tanulmányaiban van. Különösen fontos A magyar-horvát unió felbomlása című, 1925- ben megjelent munkája. Mint Szekfü Gyula mondja. Bajza munkássága ablak, melyen keresztül ellenfeleink táborába láthatunk. Bajzának a kisebbségi kérdésben és a ma- gyar-szláv kapcsolatok kérdésében vallott felfogása nagy hatással volt az ifjúságra. Lehetetlen itt — ebben a vázlatos összefoglalásban — meg nem emlékeznünk Bonkáló Sándor (A kárpátaljai ruszin irodalom és művelődés), Hódinak Antal (II. Rákóczi Ferenc és a gens fidelissima), Steier Lajos. (A tnót kérdés), Miskolczy Gyula (A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában), Ernyey József (Morvaország magyar urai) munkásságáról. Nagyrészük igaz, történeti munka, de tagadhatatlan hatásuk egy újabb nemzedékre. * Az utolsó húsz évben a tudományból is Á szlavisztika < Ezek után nem csudálatos, hogy az a keret, melyet az egyetemek a szlavisztikának nyújtanak, kezd szűk lenni. A budapesti egyetemen csupán az általános szlavisztika tanszékét töltik be — néhai Bajza professzor katedrája üres — Melich mellett Kniezsa István adja elő a szláv filológiát, mint nyilvános rendkívüli tanár. Nagyjelentőségű a szlavisztika szempontjából a keleteurópai történelmi tanszék, melyet Lukinich Imre tölt be. Ma már van egyetemi szláv intézet, ahol a ha’Pgatók megtalálhatják a legfontosabb szláv tudományos folyóiratokat — a nagy budapesti könyvtárak ma már nem zárkóznak el sem.1 a szláv folyóiratok, sem a fontosabb tudományos munkák beszerzése elöl, mert tudatában vannak annak, hogy milyen fontos, hogy a segédeszközök rendelkezésünkre álljanak ahhoz a nemzeti harchoz, melyet a magyar szlavisztika nagy lövegei folytatnak a magyar tudomány igazáért. Nagy, értékes könyvtárak állanak rendekezésére a szakembereknek — így Tomcsányi János lengyel vonatkozású könyvei az Egyetemi Könyvtárban A Kormányzó Úr Ófőméltósága mélynyomást! arcképe 63^95 cm. méretben P 1.40 + pertóköltségórt, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztSiRh Oam! vezérünk Íz a ml kazink feliratú fenti nagyságú, de háromsrin nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők STADlUil SÍUTÓVAlLfiLAT RT-ndi Budapest, ¥1., Rózsa-utca 111. ss. fegyver lett, különösen a szlavisztikából. Azóta nemzeti szükséglet a szlavisztika — fontossága legalább is egyenlő a messze- hordó és légelhárító lövegekével. Az új magyar kultúrpolitika lehetővé tette, hogy fiatal szlavistáink külföldi egyetemeken tanuljanak — a lengyel csere-ösztöndíj lehetővé tette, hogy közelebbi érintkezésbe kerüljenek a szláv világgal — mindennek köszönhetjük, hogy ma egy fiatal, képzett tudósgeneráció jelentkezik és feszegeti a szükremért kereteket. Ez a tudós csoport már nem halad Szegedyek és Asbóthok kipróbált útján, új problémákat vet föl, új távolabbi világok felé is tájékozódik. Ma már egyre nő a fiatal tudósok közül minden szakon azok száma, akik egy-két szláv nyelven is olvasnak, — bizonyság erre tudományos folyóirataink szemle-rovata. Egyre több szláv történeti, irodalomtörténeti, jogtörténeti munka ismertetését olvashatjuk itt Külön ki kell emelnünk Kniezsa Istvánt, aki ma a legképzettebb magyar szlavista — munkásságát a pozsonyi egyetem folyóirata, a Bratislava is elismeréssel méltatta. A fiatalabb nemzedék köréből említsük meg Sziklay Lászlót, Szabó Zoltánt, — akik különösen a szlovák irodalommal, Hadrovitz Lászlót, aki a délszláv filológiával, Muránk Antalt, aki középeurópai jogtörténettel, Komoróczy Györgyöt, Szabó Dénest, Bottló Béla, akik különösen lengyel-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak. Mellettük számosán kutatják a magyar irodalomban fetalálható szláv vonatkozásokat. Elég ezúttal Waldapfel József, Csapiáros István lengyeltárgyú tanulmányaira hivatkoznunk. Ez a kis felsorolás nem törekszik teljességre — egyedüli célunk megmutatni, hogy milyen sokoldalú és nagyszámú tudósgeneráció került ki az utóbbi években az egyetemről. Nehéz ma még felmérni annak a közvetítő munkának a jelentőségét, melyet ezek a fiatal tudósok a szláv nyelvű tudományos irolalom ismertetésével és eredményeik felhasználásával végeznek. z egyetemeken és Bajza József könyvtára az egyetemi szláv intézetben. A szlavisztika több folyóiratban talál sajtóra, elsősorban a Magyar Nyelv és az Archívum Philologicum jelentőségére kell felhívnunk a figyelmet. A fiatalok egy része az Apollo körül csoportosul, itt jelentek meg Sziklay László pályakezdő tanulmányai és még nagyon sok olyan írás, mely az újabb magyar szlavisztikában irányjelző fontosságú. Elsősorban az idegennyelvű közönséghez szól az Archívum Európáé Centro-Orien- talis, mely német, francia, angol nyelvű tanulmányaival eljut a Nyugat minden tudományos intézetébe. Újabb fejlődés előtt A szlavisztika iránt fokozódó érdeklődés annak a jele, hogy a magyarság kezd kilépni elzárkózottságából, megteszi az első, bátortalanul tapogatózó lépéseket a szláv népek felé. Ezeknek a kezdeményezéseknek jelentőségét túlbecsülnünk nem szabad. Feltétlenül szükség van azonban egy olyan szervre, mely e széthulló, széttartó erőket összefogja. Nyilvánvaló, hogy ennek az összetartó erőnek a Szláv Intézetben kell lennie — hiszen itt találják meg a fiatal tudósok a kapcsolatot a nagy szláv tudományos világgal. Több gondot kell fordítani az egye. temi Szlavisztikai képzésre. A közeljövőben fokozottabban lesz szükség a szlávnyelvű tanárképzésre, hiszen a szlovák és ruszin tanítási nyelvű gimnáziumok számára utánpótlásról kell gondoskodni. Végül el kell jutnunk annak a felismeréséhez, hogy sem történetünket, sem néprajzunkat, sem nyelvünket nem ismerhetjük meg bizonyos szlavisztikai tudás nélkül. Éppen ezért el fog jönni majd az idő, mikor a bölcsészettanhallgatók számára kötelező lesz bizonyos szakokon szlavisztikai bevezető előadások hallgatása. El fog jönni az idő, mikor bizonyos tudományszakokon a nyugati nyelvek ismerete mellett egy-egy szláv nyelv ismeretét is meg fogják kívánni. A dunai béke érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy olyan magyar vezetőosztály nevelkedjék fel, mely levet- kezte a szlávok iránti hagyományos magyar előítéleteket és a tudás fegyverével szállhat síkra nemcsak a magyar tudományért, hanem a dunai megértésért is. SÁRKÁNY OSZKÁR A POLGÁRI ISKOLA PROBLÉMÁJA Irta: Molnár János A magyar kormány őszintén és tétovázás nélküli határozottsággal folytatja Magyarország társadalmi, gazdasági, katonai, kulturális megszervezését. Ennek a nagy munkának az eredménye lesz, hogy mind az egyes emberek, mind az intézmények nemzetünk és államunk fejlődésének és védelmének a szolgálatában fognak állni. Azért szükséges minden intézmény számára kijelölni azt a feladatot, amelyet a nemzet újjászületésében teljesítenie kell. 1. A poigári iskola értelme és feladata régebben sem volt, ma sem világos a nagyközönség előtt. Sokan csak annyit látnak benne, hogy több az elemi iskolánál, de kesevebb a gimnáziumnál. Ezzel azonban a polgári iskola értelme és feladata nemcsak magyarázatot nem nyer, hanem úgy tetszik, mintha ezzel a magyarázattal le is mondtak volna arról, hogy a polgári iskolának önálló értelmet és feladatot tulajdonítsanak. Régebben valahogyan aiz úri középosztály kisegítő iskolájának tartották, a mai gyakorlati feladatú értelme pedig még nem kristályosodott ki. 2. A polgári iskolának a magyar társadalomban, a magyar nemzetnevelésben pozitív értelme és célja van. Meg kell1 szűnnie annak a negatív értelmezésnek, hogy a polgári iskolát azok számára tartják fenn, akik nem akarnak gimnáziumot végezni, vagy akik onnan lecsúsznak. Mert ha így lenne, akkor a polgári iskola a magyar nemzetnevelésben felesleges intézmény volna és mint ilyennek a a legrövidebb idő alatt meg kellene szűnnie. Ki kell kristályosítani a köztudatban is azt a pozitív feladatot, amelyet csak ez az iskola teljesíthet. Törvényes intézkedések biztosítsák, hogy a polgári iskola a maga útján maradjon és nagy feladatát teljesíthesse is. Az 1927. évi XII. t.-c. világosan kijelölte a polgári iskola célját: „A polgári iskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben a gyakorlati irányú általános műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre, vagy pedig középfokú szakiskolákra előkészítse. A polgári leányiskola feladata ezenfelül művelt, magyar polgári háziasszony nevelése”. A feladatot a törvény nagyon helyesen jelölte meg, következik az elvnek teljes mértékben való konkretizálása. Talán vannak, akik e szavalt mögött bizonyos lecsúszást sejtenek, pedig a feladatnak teljes megvalósítása az eddiginél sokkal magasabbra emeli a polgári iskola értékét, mert ezzel önálló, pozitív feladatot kapott és a nemzetnevelésben a népi alapra helyezkedett, vagyis az iskolát a levegőben-lógásból a talpára állította. 3. Az elmúlt századakban az állami élet kifejlődése, az iparosodás megindulása kitermelte a mai értelemben vett polgári középosztályt. Sajnos, a magyar középosztály, kisközéposztály jelentékeny százaléka annak idején idegenekből rekrutáló- dott. Az ipari felvirágzás idején erre nem figyeltek, de később megbosszulta magát. Bizonyára a háború utáni állapotok is más alakot vettek volna, ha van egy erős, magyar gyökerű középosztályunk. A magyar úri osztály idegenkedett a szabad, vállalkozó pályáktól, a népnek pedig sem bátorsága, sem anyagi ereje nem volt hozzá. Az olasz és német példa megmutatta, mire képes egy nemzet, ha a népi alapra épít, ha az úgynevezett népet is belevonja a nemzet testébe, ha nem engedi őket oda idegenek bűnös játékszeréül. A kisgazda, a kisiparos, a kiskereskedő, az ipari munkások millióit fel kell színi a nemzet testébe, hogy haladéktalanul a magyar nemzetnek érezzék és tudják magukat. Ebbe a bátortalan társadalmi rétegbe bátorságot kell önteni, közömbösségükből felrázni, a vállalkozástól rettegő emberbe vállalkozási kedvet kell nevelni, az individuális félreállókban kollektív nemzeti szellemet kell ébreszteni, nemzeti felelősségre szoktatni őket, rá kell vezetni arra is, hogy a gyakorlati munka államot, nemzetet épít, boldogabb világot teremt számunkra. De hol van ennek a kisközéposztálynak az iskolája? Itt nyer pozitív értelmet a polgári Iskola. Ennek az iskolának a feladata, hogy a kisgazdát, iparost, kereskedőt, vezető munkásságot egységes, felelős, öntudatos magyar nemzetté, bátorrá, vállalkozó szelleművé nevelje. Ezt a harcot meg kell indítani és ha a csatát megnyertük, — céltudatos munkával a győzelem biztos — a magyar társadalom számára vasbetónalapot építettünk, melyen „még a pokol kapui sem vesznek diadalmat”. 4. Ezt az alapépítő munkát azzal kell kezdeni, hogy a polgári iskolát a kisgazda, kisiparos és kereskedő és munkásság sza- mára hozzáférhetővé teszik. A magas tandíj, az ok nélkül felvert tankönyvárak nagyon hatásos eszköz az említett társadalmi rétegek visszariasztására. De ha nemzetet akarunk belőlük nevelni, akkori nem az elriasztás eszközeit istápoljuk, hanem az elriasztó eszközök eltüntetésivel vonzóvá tesszük számukra a polgári iskolát. A magyar nemzet népi, vagyis igazi megerősödésének elgáncsolója az, aki a polgári iskolát a kisemberek gyermekeinek a megrohanásától félti. Ma magas helyekről hangzik el, hogy az ifjúságot válialkozószellemre kell nevelni. Bizonyára közelebb visz egy lépéssel a célhoz, ha a polgári iskola hozzáférhető lesz a Kisembereknek is. 5. A régi magyar polgári iskolának nem. volt önálló célja, legalább is a nyilvánosság előtt, a gimnáziumot utánozta. A mai magyar polgárinak — mint már említettem — nagyon helyesen megválasztott önálló célja van, csak a megvalósítás nagy munkáján kell dolgozni, hogy valóban gyakorlati irányú, a népet nemzetté formáld iskola legyen. A cseh megszállás alól visz- szatért polgári iskolák a népnevelés^ szolgálatában állottak, de a folytonos kísérletezések miatt nem tudott ez az iskolatípus formailag kikristályosodni. Másrészt pedig a magyar társadalom mesterséges el- szegény} tése és a politikai, gazdasági irányításból való kiszorítása miatt a tömegek számára nem jelentett az iskola olyan értéket, mint egy feltörekvő és feltörekvésében államilag támogatott nép szemében. A magyar rendszerű polgári iskola értékes volta és a visszacsatolt területről ismert polgári iskola szociális és népi szempontjai egyesíthetők és egy egészséges szintézis csak növelné az iskola értékét. 6. Nemzetünk kulturális fejlődésének érdeke, hogy a Felvidékkel visszakerült polgári iskolákat megtartsák. Az iskolának visszakerült tanszemélyzetét a magyar kormány annak ideién biztosította, hogy a csehszlovák jogszabályok szerint szerzett képesítést a magyarországival egyenértékűnek ismerik el. Természetesen az egyenértékűségnek a státuson belül is érvényesülnie kell. Kissé furcsán hangzik egyik gyűlésen elhangzott javaslat, mely szerint a polgáriiskolai tanári státusban lennének teljes és nem teljes jogú tanárok, vagyis a státus jogait élvezők és az ugyanazon munkát végző, de a jogokból kizárt, megtűrt páriák. Ez utóbbiak lennének azok, akik a húsz éven. át megtartották a polgári iskolák magyar jellegét. 7. A felvidéki iskolák átszervezésével együtt megvalósíthatók az anyaországi polgáriiskolai tanárság átszervezést célzó törekvései is. 1. A polgári iskolának valódi . gyakorlati iskolává tétele, melyben benne- foglaltatik a gyakorlati életre való előkészítés és a középfokú szakiskolákra való előkészítés. 2. A kollektív nemzeti egység kiépítése érdekében a kisközéposztály számára hozzáférhető iskola. 3. Ugyancsak az előbbi érdekből a magán polgári iskolák állami vagy községi jellegűvé tétele, amennyiben szükség van rájuk. 4. A polgári iskolák hálózatának a kiépítése. A nemzet szociális, gazdasági, katonai megerősödésének elengedhetetlen feltétele a kulturális fejlettség. A polgári iskola ezeknek a nagy céloknak a szolgálatában államunknak egyik legértékesebb iskolája lesz. Kinek van tény kép felvétele a Szent Jobb országjárásáról? Az elmúlt évben, amikor megkezdődött a Szent Jobb országjárása. Mészáros János dr. budapesti érseki ált. helytartó, a Szent Jobb őre elhatározta, hogy a szent ereklye országjárását fényképfelvételekkel illusztrált albumában fogja megörökíteni. Ezért most a Szent Jobb legutóbbi országjárásával (Veszprém, Zirc, Pannonhalma, Komárom, Érsekújvár, Léva, továbbá a II. felvidéki és kárpátaljai) kapcsolatosan kéri mindazokat az amatőröket, akik sikerült fényképfelvételek birtokában vannak, szíveskedjenek képeikből egyet-egyet a M. Kir. Udvari és Várplébánia (Budapest, I., Királyi palota) címére megküldeni, hogy a megfelelőket a készülő albumban felhasználhassák.
