Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-28 / 121. szám
1939 MÁJUS 28, VASÁRNAP TEHHDfKl Jfaöfc&HIRIfAB 9 Vendég a házunkban — és mi is/ mint vendégek Irta: Szombafhy Viktor Szlovákiai vendég E vendégforgalomban nemcsak mi közlekedünkhanem hozzánk is jönnek. Hébe- hóba messze idegenből; olyan, aki nem üdvözölni, ünnepelni érkezik, hanem aki fáradt s kissé lopva, mint a hívatlan idegen, élvezni akarja az új magyar világot. A bátrat, a szabadot. Szlovákiából érkezik vendég. Körülfogjuk, ünnepeljük, nagyon szeretjük, régi, kedves tanárunk. — Hát mi újság Szlovákiában? Üldözheti, üldöznek ? S e pillanatban, amikor ezt kérdezzük, kísérteties emlékként szakad fel: tavaly bennünket is így faggattak még s felőlünk is éppily keveset tudtak az anyaországbeliek, mint ahogy mi most szintén alig tudunk valamit a trencséni, zsolnai, alsó- kubini dolgokról. Megdöbbentő, milyen keveset, s máris milyen messze szakadtunk egymástól. ö nem felel, a vendág. óvatosan körülnéz. Mosolyog, ismét körülpillant, vonakodik. Mi bíztatjuk, bátran, harsányan, nagy melldöngetésekkél, itthon vagyunk, szabad beszélnünk sok tiltott dologról, szabad nyilatkozni, s nem értjük, hogy szlovákiai magyar testvérünk miért nem szólal meg már. Diplomatikusan nyilatkozik. A társaság, amelynek közepébe belekerült, egy közgyűlésnek leszakadt része. Vagyunk körülötte harmincán s faggatjuk. A vendég alig ismeri a társaság felét. Bizalmatlan. Nem tuctja, kiben mi lakik. — Hát beszélj, szólj bátran, nem mersz beszélni ? Az itthoniság örömében milyen gyorsan áthasonultunk mi is! Rendkívül csodálkozunk, hogy óvatosan felel, — hiszen holnap vissza akar utazni hegyes hazájába. — Miért e hagy óvatosság, kérdjük türelmetlenül, beszélj sebeitekről, szenvedésetekről, mondj valami rémeset, regényeset... Mosolyog. Kezet nyújt s óvatosan megy tovább. Mint mikor mi voltunk még szlovákiaiak s hasonló bátor társaságban forogtunk tavaly az anyaországban. De ezt mi már elfelejtettük a magunk részéről. S csodálkozunk, hogy az, aki odaát maradt, még úgy viselkedik, mint mi, tavaly ilyenkor. Milyen hamar s könnyen felejt az ember. Betéti társaság Dunántúl jár az autó: gyönyörűség nézni, hogy ezek a dunántúli városok néhány esztendő alatt mennyire kiemelkedtek a porból, milyen szépen felvirágozták utcáikat, ügyesen berendezkedtek az idegenforgalomra. Part-fürdőik, múzeumaik, szobraik, stílusos építkezéseik mind példaképül szolgálnak: nekünk is így kell most felszerelni városainkat épületekkel, virággal, így kell tisztálkodni, vonzó műsorokat rendezni, idegent csábítani, mint ezek a dunántúli városok csinálják. Csakhogy a sok napsütésnek van árnyéka is. Az idegenforgalom, a sebesjárású vendég jelenléte új iparágakat termel ki. Nemcsak kellemeseket azonban. Megállunk az egyik szépen felszerelt, napos uszoda mellett, a hársfák árnyékában. „Kipányvázzuk” az autót, becsukjuk gondosan ajtaját s ott hagyjuk a többi Ha kéznél van a Keresztrejtvény Lexikon, nem probléma a keresztrejtvény megfejtése. 2 kötet ára fűzve P 2.—, bekötve P 2.40 Megrendeléseket forduló postával utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében intézünk el. Ha ajánlott kiidést kíván, 50 fii- lér beutalását is kérjük. Pfeifer Ferdinand (Zeidler Testvérek) nemzeti könyvkereskedése Badapesl, IV., Kossuiti Lajos-atca 5 Telefon: 18-57-30, 18-74-00, kocsi mellett, pihenni. Az autó is elfárad néha. Oyanusképű legényke somfordái köze- lébb. — Én majd őrzöm, — mondja. — Nem kell őrizned, elállnak ezek az autók itt csöndesen maguk is, úgy látom. — De én majd őrizem, — folytatja konokul. — Hát őrizd. Ott marad, másodmagával. Leül a gyepre, fűszálat rág s várja a többi autót. Mi elindulunk sétálni s mint ilyenkor szokás, séta közben elfárad az ember, pihen, beszélget, politizál, földet oszt. Ä közeli hitbizomány földjét rendre szétosztottuk, tele lévén emberi jósággal s önzetlenséggel a más rovására. Mire visszaérünk, alkonyodul kezd. A gyanusképű fickó az autó mellett áll s nézi a hátsó jobb gumikereket. A gumikerék időközben nesztelenül kipukkadt s most, az autósok nagyobb örömére, félrebillenve búslakodik a kocsi. — Leszállt a kerék, — állapítja meg a legény. — Látod, kölyök, még sem jól őrizted. Valaki szöget nyomott belé. — Senki nem járt erre. őriztem. Mit tesz ilyenkor az autós: izzadva s dühöngve nekivetkezik s átcseréli a kereket. — Te most segíténi fogsz — parancsoljuk a legénynek. , — Tudok egy jó műhelyt, ahol hamar megjavítják. —• Nem kell. Magam is megcsinálom. — De ott kényelmesebb. — Mondom, nem kell. Ha pénzt akarsz keresni $ ha nem te nyomtad bele a ^szöget a gumiba, segíts. Kénytelen-kelletlen nekiüli. Izzad és prüszköl. Kölyöktársa közben megjelenik s ártatlan arccal kérdezi: — Nincs valami baj? Tudok egy jó műhelyt! Mi csak d Igozunk tovább. A gumiköpenytől hegye: szög kerül elő, szép, fényes, port és országutat nem látott szög. Nincs kétség, ez a banda nyomta bele. Ügyvéd baráto’m, aki az árok partján ül és egy pohár sör után epedezik, gyorsan végigfut emlékezetében a paragrafusokon. — Nem lehet bizonyítani, — mondja — hogy ez a kölyök szúrta fel a gumit. A kölyök ' 'jonbari izzad. Letörli verítékét s fújtatja a kereket. Nem így gondolta az eredményt: az üzletnek ez a része kegyetlenül nem sikerült. Kezében ügyetlenül áll a fújtató, a csavar húzót is el kell szedni tőle, látszik, hogy ritkán volt autóval közelebbről dolga. Csak az a feladata, hogy szerencsétlenül járt utast szállítson a legközelebbi műhelynek. — Most fújd fel a másik gumit is. Elkeseredve néz ránk, aztán engedelmesén fuvat tovább. — Nesze a pengő s máskor jobban vigyázz a kocsira, mert rendőrért küldünk. Nem felel semmit. Félreül az ár ók partjára s onnan nézi az indulást. Mi nem megyünk egyelőre sokat: a legközelebbi nyári vendéglő udvaráig ballag un!:, mert nagy a meleg. A fickó ide is utánunk jön. Megáll a kocsi mellett s nézi. — Te, eredj innen, már nem kell őrizned a kocsit. — Már nem őrzöm. így indulunk később laza. Kellemes a májusi est, ragyognak a csillagok. Az egyik vasúti sorompónál sokáig kell várni. Valami gyanu fészkel belénk, leSzáüunk s megnézzük a pótgumit. Puha, mint a vaj. S oldalából hosszú, finom szög áll ki. Ugyanaz, amelyet ott, kerékcserélés közben már egyszer eldobtam. Nagyon ügyes munka volt. Bácsi a sörrel Ez Szentendrén történik. A szűk, ódon hangulatú terecskén áll a városi fővendéglő, ahonnan illik elnézni ezt a soktor- nyú várost — s ezek azok a helyek, ahol a gyorsan forgó vendég egy-egy félórára közelebb kerül a benszüköttekhez. öszhajú, komoly bácsi ül az egyik asztalhoz. Benszülött bácsi, fekete ruhája gondosan kefélt, nyakkendője kínos gonddal megkötött, hallgatag nyugdíjas, bizonnyal napok óta készül mindig arra a jóságos pillanatra, amikor vasárnap hozzáülhet a korsó sörhöz s elnézegetheti a fiatal világot. A sört a pincér leteszi, az öreg a korsót felemeli, a nap felé tartja, áhitatosan, mint a római főpapok az áldozati edényt. Hunyorít kettőt s megrezegteti a poharat. óvatosát, lassút kortyint először, krákog, aztán hosszabb korty következik s a pohár az asztalra kerül. Most a habot nézi: a fehér hab leszáll. Sörmelegítőt kér, hozzák is, belehelyezi a szerkezetet s vár húsz másodperág. A másodperceket óráján ellenőrzi. Újabb kortyanat. Autó robog el, gyenge, ködszerű port kavar. Az öregúr felveszi az asztalról a legtisztább kerek tányért, amelyen a poharak szoktak állani, ráhelyezi a pohárra s kezét is felteszi nyomatékül. A por elszáll, a pohár felszabadul. Az öreg belenéz a pohárba. S most maga elé húzza a kenyereskosarat, reszkető, gondos tapogatással szikkadt kény ér szeletet emel ki, a kenyeret óvatosan, egyenlő darabokban aprítani kezdi a sörbe. Szívja a kenyér a sört, dagad a pohár. Aprítgatja, elnézegeti, simogatja, kever- geti, portól óvja, babusgatja, melengeti, Kelebia, május 27. A magyar ée jugoszláv kormány között már huzamosabb idő óta tárgyalások folytak fogolycsere létesítése iránt. Bakach-Bessenyey György belgrádi magyar követ május hó elején megállapodást létesített a jugoszláv kormánnyal aziránt, hogy a politikai foglyok egy részét hütögeti, ha iszik, kalapját leveszi, ha szellő jön, kalapját felteszi, a pohár szélét zsebkendővel törli, egy-egy sörtől nedves kenyérdarabot be-bekap, maga elé néz, tűnődik, újból betakarja, ismét kitakarja, csaknem gügyög hozzá. Mint a bába a gyerekkel. szabadon bocsátjuk. A megállapodás értelmében május hó 26-án délután a magyar hatóságok Kelebián négy, nálunk büntetésüket töltő jugoszláv állampolgárt átadtak a jugoszláv bizottságnak, akiknek ellenében a jugoszláv bizottság öt magyar politikai foglyot adott át a Steidl Gyula dr. külügyminiszteri osztálytanácsos vezetése alatt álló magyar 'bizottságnak. Növekvő érdeklődés a szlavisztika iránt a fiatal magyar tudósnemzedékben A magyar szlavisztika története — A legrégibb tudósok — A háború utáni kutatások Ma, mikor a magyar-szláv nép- és kul- túrhatár istr.é* országunkon belül van, ma, mikor szláv nyelveket értő és a szláv nyelvek iránt már előítéletet nem érző tömegek kerültek vissza az anyaországhoz, ismét időszerűvé válik a magyar szlavisztika problémája. Az utóbbi években nagyon sdk történt a magyar-szláv kapcsolatok kutatásáért. Néhány esztendővel ezelőtt Kniezsa István a Jancsó Emlékkönyvben „A szláv tudományos élet és a magyarság” cunű tanulmányában foglalkozott a mag. arországi szlavisztika helyzetével. Ma panaszai kezdik időszerűségüket elveszíteni. Kniezsa rámutatott akkor A magyar szlavisztika kezdetei A magyar szlavisztikának a'.ig vannak hagyományai. A szláv nyelvek első tanítója a budapesti egyetemen Ferenc József, a miniszterelnökségi fordítóiroda „derék és zseniális főnöke” — ez Halász Imre kifejezése. 1849—66. helyettes, 1878-ig, haláláig mint nyilvános rendkívüli tanár működött. Tudományos munkássága egyáltalában nincs. Utódokat nem nevelt, nem is nevelhetett. Halála után évekig be sem töltik a tanszéket, mert a hat pályázó közül egynek sincs tudományos munkássága. 1882-ben nevezik ki helyettessé Asbóth Oszkárt. 1885-ben nyilvános rendkívüli, J92-ben rendes tanár. Az indogermán nyelvészetről nyergei át szlavistának, — kétszer járt Oroszországban. ő volt az első képzett magyar szlavista — neki jutott a feladat, hogy a magyar filológia legégetőbb szláv vonatkozású kérdéseihez a szaktudás szempontjából hozzászóljon. Két jelentős munkáját — Szlávság a keresztyén terminológiában, Szláv szók a magyar nyelvben — azóta túlhaladta a tudomány — de kezdeményezésének jelentőségét nem lehet elvitatni. a szláv nyelvek ismeretének fontosságára, hangsúlyozta, hogy nemcsak a honfoglaláskori magyar törte. ' m és nyelvtörténét kutatása teszi szükségessé a szomszédos szláv népek filológiájával való foglalat 'sát, hanem olya' szakemberekre is szükségünk van, akik a szláv történettudomány, archeológia, antropológia, etnográfia, ogtörténet, irodalomtörténet eredményeit közvetítenék. Közelebb kell hozni a szláv tudományosságot a magyarhoz, elérhetőbbé és tekintélyesebbé ke1’ tenni, ki kell iitani azt az előítéletekből fakadó téves felfogást, hogy „slavica non leguntur”. Nem volt azonban a nagy összefüggésnek embere, olyan tudós volt — Melich János szavai szerint — ,.aki a részleteknek éles megfigyelője s akinek mások dolgozataival szemben erős kritikája van”. 1895-ben szervezik a budapesti egyetemen a második szláv tanszéket, melynek feladata a délszláv népek nyelvének és irodalmának tanulmányozása. A szervezés dátuma is el árulja, hogy itt Magyarország balkáni poli tikájával együtthaladó nagyszabású kultúr politika egy láncszemével állunk szemben 1895—1915-ig Marga'its Ede. tölti be, aki nek különösen Horvát Történeti repertó riuma tartja fenn a nevét. Utóda, Szegedy Dezső, a magyar irodalomtörténeti ezakról kerül a szlavisztikára. A pozitivizmus módszerével kutatja fel a délszláv irodalomnak magyar vonatkozásait. A „Vitéz Legmagas és lim-lomjaíj utca 12. Te: tj/sf BudapeV. VIII.. Kun- , 974. Megbízottamat azonnal e1r?a-n. VPIIb-lm .TS-A-f Kicserélték a magyar és jugoszláv politikai foglyok Kelebián folyt le az átadás
