Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-28 / 121. szám
TCHRDEQ J*bw5aRHIRKUB 8 1939 MÁJUS 28, VASÁRNAP Ünnepélyesen búcsúztatják a Spanyolországból hazatérő német önkénteseket Leonban BOLDOG EMBEREK AZ ALSÓPÉLI elhal a magyar szó! Tévedtek. Hiába operáltak a plébános előtt a hamis statisztikával. Neki a hívei és lelkiismerete szava volt a döntő. Csak minden harmadik vasárnap volt szlovák istentisztelet Alsópélen. Az első kettőn és az ünnepnapokon magyar, ima, magyar ének szállt az Ür zsámolya elé. BÚCSÚN Léva környékén az első búcsú Alsó- pélen van. Salátás • búcsúnak nevezik. Nincsen sem friss zöldség, sem baromfi, legfeljebb nyúlfülű saláta a kertek alján, fenén az elnevezés. Idén kettős nevezetessége volt az alsópéli búcsúnak. Nem esett az eső. Húsz esztendőn keresztül búcsú napján mindig szakadt a zápor. Úgy látszik, a jó Isten is örült, hogy végre magyar búcsú van Alsópélen. A másik nevezetesség, hogy nem jöttek a ringispílesek. Elmentek a csehek, nincsenek ringispílesek. Pedig valószínűleg megszaporodott a számuk, — mondta egy alsópéli gazda, — mert a legionista törzstisztek és radcák szorgalmasan visszaképezik magukat ringispílesekké ... Beszélnek a dűlőnevek A búcsú a legjobb alkalom megfigyelni a falu lelkületét. Közvetlenebbek az emberek, a lélek és szív egyaránt megnyílik a bortól. Érdekes benyomásokat tudtam így összeszedni Alsópélen, amelynek nemzetiségi összetétele teljesen megváltozott. A csehek 90 százalék szlovákot mutattak ki, ma 95 százalék magyarnak vallja magát. Hogy ennek okát megérthessük, vissza kell mennünk a múltba. Alsópél már a XIII. századbeli okiratokban ismert község volt a PeeZ-család tulajdonában. Több birtokos után Bercsényié lett az alsópéli határ, ő kastélyt építtetett. Helyén ma lóistállók vannak. A mai kastély újabb Az iskola és a ; A cseh megszállás előtt minden alsópéli jól beszélt magyarul, de az iskolások már alig tudtak szlovákul. A megszállás után megindult a szlovákosítás rohama. Az iskola és a templom körül zajlott le a nagy harc. A magyarság élén Csaposs Géza plébános állott, de végül távozni kényszerült a faluból. Alsópél iskolája ősrégi, még II. József alapította. Hat tanerős, de csak három tanterme van. Érdekes, hogy mindhárom egymás mellett, de külön épületben. A falu minden tiltakozása ellenére 1922-ben beszüntették a magyarnyelvű tanítást. Ez még nem volt elég. Kormányintést kormányintés után küldtek az iskolaszéknek, hogy az iskolaépület nem megfelelő. 1928-ban azután államosították az iskolát, mert így alkalmasabb lett a szlovákosításra. Csodák csodája, az államosítás után minden renoválás nélkül egyszerre megfelelő lett az iskola minden helyisége a tanításra. Ezután két szellem küzdött egymással szemben, Az iskola és a szülői ház. IRTA: FÉJA TIBOR eredetű. Bercsényi gyakran járt a kuruc harcok Idején megpihenni Alsópélre. Azután jött 1711. Bercsényi követte száműzetésbe a Nagyságos Fejedelmet. Az alsópéli uradalom a labanc Hunyadyé lett. A kuruepárti jobbágyok részint elbujdostak, részint vallásuk miatt elűzték őket. A Hunyadyaks zlovák juhászokat, valacho- kat hoztak be. Ma ezen névre hallgat Alsópélen a falu legnagyobb része. De a valachokkal jöttek a Sbicskók, Dvorá- kok és Gunyicsok. A Tóthok, Révayak, Péteryek, Mihályok, Sebestyének pedig pusztultak. Nevüket lassan csak a fejfák őrzik meg. A XIX. században azonban újra magyarosodni kezdett a község. Az 1867-es kataszteri térképeken a dűlőnevek magyarul szerepelnek. Taknyos, vizenyős réteket neveztek így el), Diószer, Harasztos stb. a dűlőnevek. Amellett azonban, hogy megtanultak magyarul, a szlovák nyelvet sem felejtették el. Sőt a század vége felé a dűlőnevek szlovák elnevezést is kaptak. A Taknyosból Lukácsrétje lett, de használják a Lukácsová lúka elnevezést is. A Diószer-Második állás, Druhé stavanie nevet kapta. Ilyen kettős nevek még: Hosszú: Dlhy, Rókalyuk: Liscsia diera, Erdő alatt: Pod hájom, Harmadik vető: Tretie pole stb. Egyedül Haraszt őrizte meg ősi elnevezését és szlovákul is így hívják. ízülői ház harca A szlovák tanító azt tanította, hogy Bercsényi Miklós oligarcha, karóba húzatta a szlovák jobbágyokat (holott akkor még nem is voltak szlovákok Pélen), ha szlovákul beszéltek. Otthon a szülő az igazi Bercsényiről beszélt, akinek zászlaja alatt magyar, szlovák, nemes és béres egyaránt küzdött a szabadságért. * Dicséret illeti meg az alsópélieket, mert a szülői ház hatóereje nagyobb volt. Egynéhány kivételével magyaroknak vallották magukat, hiába hamisították meg a népszámlálást. A titkos választás mindig magyar diadalt hozott. Midőn az egyik megtéveíyedett a képviselőtestület ülésén erősen követelte, hogy csak szlovákul tárgyaljanak, először szelíden figyelmeztették, de miután ez nem használt, a gyűlés után az „arggyumentum ad gerendám”-hoz folyamodtak. Jól elverték. Nemzetiségi harcukban nagv segítségükre volt a templom is. Adamcsik Lipót személyében szlovák lelkipásztort kaptak. A szlovák körök már örültek. Az iskola után a templomban is Felszabadulásunk után egyöntetű kívánságra teljesen magyarra fordult az iskola és a templom nyelve. A „Slovák” Adamcsik Lipótot nemzet- árulónak bélyegezte. Pedig ő szlovák volt akkor is, midőn Mach Sanyo még nem akart Csehszlovákiában érettségezni, hanem Esztergomba ment és utána a nagyszombati magyar-szlovák teológusok összetűzésében a magyarokkal tartott. Húsz év után a színpadon is megharsant a magyar szó Alsópélen. A közeljövőben megszervezendő SzMKE-re nagy feladatok várnak. Égető szükség lenne Alsópélen magyar óvodára. Cziky Vilmos teológiai tanár, a falu szülöttje, telket ajándékozott az óvoda céljaira. Minél előbb fel kellene építeni. Kik az igazi testvérek? Alsópélen teljesen nincstelen kevés van. Mégis a szegénység elég nagy. A gazdáknak ugyanis csak 10 százaléka rendelkezik 20 holdnál nagyobb birtokkal, a 30 százaléka 10 hóldas, a 60 százaléka törpe- birtokos. Mivel minden családban 4—5—6 gyermek van, ezért csak napszámmal tudják a mindennapit megkeresni. Weisz földbirtokos azonban a férfiaknak is mindösze 1.20 * pengő napszámot fizet. Holott a szomszédos Garamlökön 1.70 pengő a napszám. A cseh földbirtokreform 270 holdat juttatott az alsópélieknek. Viszont Bimbula-pusztát idegen telepeseknek adák. Az alsópélíek a szlovák testvérektől szép szavakat bőven kaptak, de a magyaroknak kellett bejönniük, hogy Bimbula-pusztán is megkapják megérdemelt jussukat. Midőn kiosztották közöttük a magyar hatóságok a földeket, egyenlőre bérlet formájában, — meghatottan mondották: Most tudtuk meg, hogy kik az Igazi testvérek. A falu erősen bízik, hogy a zsidótörvény értelmében felosztják a Weisz-birtokot is. Szükség is van különösen házhelyakcióra. öt-hat család is él egy udvarban. Annyi gyermek játszik némelyikben, hogy az ember iskolaudvarnak nézi. Mindössze két-három olyan udvar van egy utcában, ahol csak egy család él. Egy ember a történelem sedrában A kisszámú iparosnak nehéz helyzete van Alsópélen. Drenka nevű szabóval beszélgettem. Mint sorkatona szakaszvezető, ő fújta meg Komáromban 1914-ben a mozgósítási alarmot. Mindjárt kikerült az orosz frontra, öt kitüntetést kapott. 1918-ben Albániába vezényelték. A menetszázadokat hajó szállította. Május 13-án megtorpedózták a hajót. Pokoli robbanás, velőtráző sikoly, haláihörgés, a hajó dűlt jobbra, öt perc mindössze és többezer katona a tenger hullámaiban lelte sírját.* Tizenhat menekült meg mindössze, ő egy evezőlapát segítségével. Üjra a frontra került. Maláriát kapott, de kitartott, végiül eszméletlenül esett össze. A trencséni kórházba szállították. Jött a forradalom-, ki-ki hazasietett. A lévai állomásról a beteg Drenka nem ment haza, hanem jelentkezett a Pálmay-csoportba. Velük ment Balassagyarmatra. Az 1919-es harcok idejjén elsőnek vonult a felszabadult Alsópélre. A cseh csendőröknek volt rá gondjuk. Vigyáztak, hogy kevés munkát kapjon. A malária gyakran az ágyba dönti a varrógép mellől, de rokkantságát nem ismerték el. Előbb a Keresztény Szocialista, majd az Egyesült Magyar Pártnak volt lelkes harcosa. Bizony megérdemelné, hogy a végleges bimbulai földosztásnál rá is gondoljanak, ha a Slovenská Liga volt vezetőjének fia is kapott földet. Esteledett. A leventebálon ifjak, öregek egyaránt ropták a táncot. A szünetekben felhangzott a nóta, szállt az akácillatos levegőbe. Alsópél újra magyar lett. Magyarul beszél a falu apraja-nagyja. A faluvégi temetőben is újra magyar feliratokat kapnak a fejfák. Hisz egy kivételével azok voltak azelőtt is, egészen 1928-ig. De akkor is csak egy-kettő hódolt az új „módinak”, a szlovák feliratnak. Póruljárí a potyautas Rosenfeld Sándor 35 éves ügynök Váoott vásárolt egy műnk ási gazol vány-blankettát és arra olyan szöveget hamisított, amely igazolta, hogy ő egy gőzmosódában mint gyári munkás áll alkalmazásban. Ezzel a hamis igazolvánnyal az újpest—váci vasúti vonalra munkás hetijegyeket váltott, amelynek az ára a rendes menetdíjnál lényegesen olcsóbb. Ilyen hetijegyekkel utazott hosszabb időn át rendszeresen Újpest és Vác felé. Egy alkalommal Budapesten a Nyugatipályaudvarnál szállt fel, de jegyet nem váltott. Abban bízott, hogy Újpestig sikerül kikerülni a kalauzt és onnan már a hamis igazolvánnyal szerzett hetijeggyel akadálytalanul utazhat tovább. De rajtavesztett és ennek folytán kiderült régóta űzött jegymanipulációja is. A pestvidéki törvényszék okirathamisítás vétsége címén vonta felelősségre Rosenfeld Sándort s ezért egyhónapi fogházbüntetésre ítélte el. Fellebbezés folytán a királyi tábla Petneházy-tanácsa Parody László dr. kir. főügyészhelyettes felszólalása után a vádlott büntetését háromhónapi fogházra emelte fel. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség ét kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. Telefon szám: 144-400
