Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-24 / 117. szám
1939 MÁJUS 24, SZERDA TETOIDÉto .MaßfoiRHIMÄE 7 A szakszervezetek politizálására mutatnak a szociáldemokrata párt választási bélyegei A szociáldemokrata párt bélyeggel nyugtázza a befizetést — Magánosoktól is gyűjtenek a szocialisták választási pénzeket Teljes erővel folyik a vizsgálat a szakszervezetek politikai működésének, anyagi helyzetének és pénzkezelésének felderítésére Az 1919 május 2-iki ellenforradalmat szer* vező Horváth Viktor és Kálmán emléktábláját ünnepélyesen leleplezték a Józscf-utca 4. szám alatt. Az a széleskörű vizsgálat, amelyet a belügyminiszter három nappal ezelőtt ren. delt d a szakszervezeti tanács és 39 szak- szervezet ellen, ir.ár eddig is eredményes volt. Legalább is ezt ismerte be az egyik szakszervezeti v.eetöember, amikor kijelentette, hogy bizonyos „adminisztratív szabálytalanságokat” találtak a vizsgálat során. A vizsgálat most teljes erővel folyik és főleg azt kutatják, hogy a szakszervezetek a tagok által befizetett tagdíjakat milyen célokra fordították. Felmerült ugyanig az a gyanú, hogy ezek a tekintélyes összegek pártpolitikai célokat szolgáltak. A Felvidéki Magyar Hírlap legutóbb beszámolt arról, hogy a szociáldemokrata párt választási bélyegeket bocsátott ki, ezekkel nyugtatja a választási alapra történő befizetéseket. Természetesen a szakszervezeti munkásságról van szó, amély ilyképpen támogatja a párt politikai tevékeny: ,'gét. Ugyanis a kérdés ez: folyik-e politizálás szakszervezetekben, igen, vagy nem? Mert ha politizálnak a szakszervezetekben és a szakszervezet működése összefüggésbe hozható a szocáldemokrata párt politikai teévkerrységével, akkor a szakszervezet tilos úton jár. Ugyanis az 1111—1922. Bum. sz. rendelet a szakszervezeteket mint gazdasági egye. sületeket engedélyezte, kizáróan kulturális és a munkásság továbbképzését szolgáló célokra, de semmiképpen sem politikai célokra. A szakszervezeti munkásság és a választási bélyegek A választási bélyegeket, értesülésünk szerint, a szociáldemokrata párt abból a célból bocsátotta ki, hogy ezekkel a bélyegekkel nyugtassa a választási alapra történő befizetéseket. Természetesen ezeket a pénzeket a szak- szervezetekbe tömöfült munkásságtól szedik be. Módunkban áll ezeket a bélyegeket olvasóinknak itt bemutatni: A 20-as címletű zöld színű, az 50-es narancssárga, a 100-as világoskék. A keresztbefutó sötétebb színű szalagon ezek a betűk olvashatók: M. Sz. P., vagyis Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Tekintettel arra, hogy szervezett munkásság csak a szakszervezetekben foglal helyet, nem vitás, hogy a szakszervezeti tagok és e választási bélyegek, helyesebben a választási adományok e nyugtái erősen alátámasztják azt a gyanút, hogy a szakszervezetekben élénk politizálás folyik. Adományok gyűjtése magánosoknál A választási bélyegek elhelyezésén felül egyéb úton is gyűjtenek a szociáldemokraták a választási alapra. Az ügynökök egész serege járja a magánosokat, főleg a zsidók közül olyanokat, akikről tudják, hogy rokonérzéssel viseltetnek általában az ellenzéki és részben a szociál-marxista politika iránt. Ezek a magánosok nem tagjai a szakszervezeteknek, ezeknél csupán azért sikerül az adományok gyűjtése, mert szembenállnak politikailag a fennálló rendszerrel, a keresztény és fajvédő, nemzeti irányú kollektív politikai rendszerrel, mely ellentétben a szociáldemokráciával, nemzeti alapokra építi a szociális és munkás berendezkedéseit. Nem ritka, hogy egy-egy ügynök hetenként 100—150 pengőt is összegyűjt. Ezek végső összegezésben jelentős eredményt mutatnak. Feltehetően sokezer pengőről van itt szó, amit „adományként” gyűjtenek össze. Láttunk egy ilyen „Elismervény”-t, amely a következőket mondja: (Sorszám) « B ■ i I • • ELISMERVÉNY . . . P . . fill., azaz . , . . pengő . . fillér összegről, melyet N. N. választási célra adományként a városi pénztárba beszolgáltatott. Budapest, 1939 május 23. (Aláírás) Ehhez az elismervényhez csupán any- nyit fűzünk, hogy annak sorszáma öt számjegyű volt, tehát erősen megszervezett, nagy apparátussal dolgozó mozgalomról van szó, amely kifejezetten választási célokra gyűjti magánosoktól as adományokat. És itt meg kell kérdeznünk az M. kir. Belügyminiszter urat, vájjon adott-e engedélyt akár a főváros területére, akár az ország egész területére szólóan engedélyt adományok gyűjtésére a szociáldemokrata pártnak és amennyiben adott, „választási célra” szól-e ez az adománygyűjtési engedély. Mert ha nem adott és nem ilyen célra adott, akkor itt törvénybeütköző cselekményről van szó. Előfordul az is, hogy nem választási célra történik az adakozás, hanem „ház- bér-hozzájárulás” címén, vagy bármilyen más címet ki-eresnek, amelynek céljaira az adakozás történik. A végső cél úgyis egy és ugyanaz: a pártpolitikai cél, amely jelen esetben a választással függ össze. Értesülésünk szerint egyes tehetősebb zsidók 10—15 pengőt adományoznak a szocialista párt választási céljaira. A belügyminiszteri vizsgálat fő!eg a könyveléseket kutatja A Szakszervezeti Tanács és a harminckilenc szakszervezet ellen elrendelt belügyminiszteri vizsgálat, melyet nyolc miniszteri biztog végez, váratlanul érte a tanácsnak és a szakszervezeteknek vezetőségét. Hogy ez a vizsgálat máris eredményre vezetett, az kitűnik azokból a vezetőségi tagok részéről elhangzott nyilatkozatokból, melyek az elmúlt napokban jelentek meg a fővárosi lapokiban. Ezek a nyilatkozatok beismerik, hogy „kisebb adminisztrációs szabálytalanságokat” már eddig is találtak a miniszteri biztosok. Minthogy a vagyonkezelés és pénzkezelés könyvelése a legvilágosabban tükrözi vissza valamely intézménynek az anyagi helyzetét, nemkülönben a befolyt összegeknek felhasználását, feltehető, hogy a most folyó vizsgálat elsősorban a szakszervezeti tanácshoz tartozó és az egyes szakszervezetek gazdasági és jóléti intézményeinek könyvelését ezen keresztül pénztárkezelését és anyagi helyzetét vizsgálja. Olyan hírek vannak forgalomban, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek többféle könyvelést vezettek. A vagyonkezeléssel foglalkozó intézmények ugyanis állítólag az egyik könyvelést úgy vezették, hogy abba a nagy nyilvánosság, a hatóságok is betekintést nyerhetnek, anélkül, hogy abból akár politikai, akár egyéb célú juttatások kiderülnének. A másik fajta könyvelés állítólag a párttagok számára készült, amibe a mun. kásság megbízottai, a benfentesek nyernek betekintést és végül, hír szerint, a harmadik egy teljesen zárt kör számára készült és pedig a vezetőség számára. Hogy mennyi igaz ezekből a mende. mondákból, azt a vizsgálat fogja eldönteni, mír amennyire módjában áll a vagyonkezelés összes részleteit felderíteni. Mindenesetre megkönnyíti a vizsgálatot, ha a vidéki és helyi csoportoktól beszerzik a vizsgáló biztosok a könyvelést, ezeknek adatait összehasonlítják a központi vagyonkezelés tételeivel. Figyelmet érdemel az ilyen vizsgálatnál az ingatlanokról készített értékbevallás is, nemkülönben annak ellenőrzése, hogy a tagjárulékokat miként könyvelik el és hogy csak egy példát mondjunk, milyen összegeket fordítanak e tagjárulékokból a szaklapok fenntartására. Ugyaniä e szaklapok közül az utóbbi időkben több nem jelent meg, tehát ennél az egy tételnél is mód nyílik annak megállapítására, vájjon a meg nem jelenő szaklapok tételei most hol szerepelnek. A pécsi bányászsztrájk és a bányászszövetségnek adott kölcsön Legutóbbi cikkünkben utaltunk arra is, hogy jelentős összegeket tartalékolnak úgynevezett sztrájkalapra, utalunk a külföldi szakszervezételckel való ilyenirányú kapcsolatokra is. Még mindenkinek emlékezetében él az úgynevezett pécsvidéki bányászsztrájk, amely csak hosszas tárgyalások után szűnt meg. Annakidején a Szakszervezeti Tanács gyűjtést rendezett, hogy a nélkülöző bányászokat és hozzátartozóikat megsegíthessék. Vannak olyan híreink is, hogy a külföldi szakszervezetek támogatását is igénybevették e gyűjtésnél. A Szakszervezeti Tanács az így összegyűjtött pénzt, amely mintegy 8—10.000 pengő lehetett, nem osztotta ki a bányászoknak, hanem kölcsönadta a bányászszakszerveaet- nek, amelynek tagjai részére a gyűjtés történt. Felmerült az a kérdés, — amennyiben a kölcsönügylet valóban létrejött, a könyvekből kimutatható és ellenőrizhető, —< hogy hová fordították e kölcsön kamatait. Miért nem juttatták közvetlenül a munkásság kezeihez az adományokat. Van-e a munkásságnak arról tudomása, hogy az adományokból az ő szociális céljait 'Szolgáló jelentős összeget a Szakszervezeti Tanács spekulatív módon használta fel, ha az végső útján eljutott is a munkássághoz. * Egyelőre ennyit ezekben az órákban, amikor még javában folyik a vizsgálat a szakszervezetek ellen. Nem vitás, hogy a magyar munkásság tömegeit egyfelől olyan politikai célokra használják fel, amelyek szemfcenállanak az általános nemzeti törekvésekkel, attól a nemzeti keresztény és fajvédő iránytól, amely minden, magyar munkás számára egyformán létesíti szociális intézményeit s ennek ellenében méltán elvárhatja, hogv ezek a tömegek, amelyek az állami gondoskodásnak kisebb, vagy nagyobb mértékét élvezik, ne forduljanak szembe a nemzeti irányú törekvésekkel. Nem vitás, hogy a szakszervezetekben politizálás folyik. Az agitációnak, a munkásnevelésnek, a tagdijaknak, a választási adományoknak szövevényei világosan egyirányban haladnak, bármennyire rejtegetik is ezt az irányt: a politikai, a pártpolitikai közreműködés és együttműködés irányába. A szakszervezeteket e szövevények hálója egybeforrasztotta a szociáldemokrata párttal és annak politikai működésével. Azokat a szakszervezeteket, amelyeknek számára tilos a politizálás s amelyekben a munkástömgeket valójában pártpolitikára nevelik és pártpolitikai célokra használják fel.
