Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
8 1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP Á legnépszerűbb kassai polgár: a nyugalomba vonuló polgármester (Tost László, az ember) se adunk” jelszó bűvkörében éltek, természetesen hallani sem.' akartak az állam megcsonkításáról. Ezért módfelett felháborodtak, amikor a Szudétanémet Párt nemzetiségi térképet csinált az 1930-as népszámlálás adatai» alapján és propagandát csinált vele. A térkép öt színnel készült (minden nemzetiségnek más volt a színe), a színek mindenütt az államhatár karéján élesen elütöttek a beljebb levő államnemzettől és — anyaországuk népessége felé vonzódtak. Nem is annyira a nemzetiségi arányt, mint inkább az egyes nemzeti csoportok hovatartozandóságát mutatta ki és természetes összefüggésüket anyanépükkel. A térkép megtette munkáját. Hiába Volt az általános felhördülés, tiltakozás, sok térképhamisítvány, mindenki érezte: az államban öt idegen össze nem tartozó testrész él. Mindegyiknek más a célja, jellege, nyelve, nemzeti akarata, mindegyik megmozdult és e mozdulatok határozzák meg a fejlődést és így az állam sorsát is. A lelkekben az öt nemzetiség vidék széthasadt, akárcsak az öt színű térképen és megérezték, hogy csak e szakadékokon keresztül érintkeznek és vitáznak egymással. A mélyben már megtalálták kapcsolatukat anyaföldjükkel, természetesen hazájukkal és már a titkos forrásokból táplálkoznak. Egy svájci képeslap, a Schweizer Illustrierte Zeitung megerősítette a közvélemény „titkos” meglátását és világosan megfogalmazta ezt. Szintén térképpel. A múlt évi 21. számában (június) bemutatja az öt testet és az öt nemzet vezérét: Eenest, Henleint, Hlinkát, Jarosst és Pastor Jozef Bergert (lengyel), — még pedig egy sorban. Mind az öt vezér a népi elvet képviseli. A lap, mikor felteszi a kérdést: „Vájjon megtalálják-e egymást?”, rögtön megjegyzi: „A magyar kisebbségek hangsúlyozzák, hogy a ma- gyár terület természetszerűleg és geo- *,politikailag is Magyarországhoz tartozik.” Térképe elmossa a politikai határt, Középeurópában csak népcsoportok vannak, politika feletti népi területek. 'A lelkek követték. Ezt az átformálást csak a térkép tehette meg velük. A szó és az adat gyönge lett volna rá. A nemzetiségi térképektől a zónákig A térképnézést és mítoszt igazolták az események. A kételkedőket igazolta a búgó szovjetrepülők elmaradása, a nemzetiségi vidékek hasadás-élménye pedig a zónákban, kerületekben öltött testet. A nemzetiségi- térképek jól elkészítették a talajt a zónák alá, a közvéleményben régi képeket elvenítettek fel. A „zónás” térkép magjelenésekor már jócskán fáradtak voltak a lelkek és a térképláz talán el is marad, ha nem az 1910-es adatok szerint készültek volna az új térképek. A láz így újabb izgatást kapott. A negyedik, illetve az ötödik zónát is A Kormányzó Űr Ófőméltósága mélynyomásii arcképe 63x95 cm. méretben P 1.40 + portóköltségért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a Meresztünk fi a mi vezérünk Ez a ml haz&nli feliratú fenti nagyságú, de háromszín nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: ST&DIU11 SfliTSDÄUfilüT RT-nái Budapest, Vln Rózsa-utca 111. az. A cseh polgár az állam sorsát sejtette meg ezekben a nemzetiségi vonalakban és önkéntelenül is azok lehullása jutott eszébe. Az adatok a hivatalos cseh-szlovák statisztikából kerültek ki és nem a háború előtti, vagy a tényleges helyzetet tüntette fel. A sajtó és az utca mégis nagy felzúdulással fogadta az ötszínű térképet és az önálló életre kelt nemzetiségi területeket. Pozsonyban tüntetést rendeztek ellene és egy hétig nap-nap után szervezett köpkö- dési hadjárat alá vették. A térkép rémkép és hatalom lett. ábrázoló térképekhez megint búcsújárás indult. Emberek vitatkoztak és dühöngtek, vagy kárörvendeztek a kirakatok előtt. Nem egy tartott a kezében mappát és ceruzát és rajzolta az új vonalakat. Nem egy házban életszükségleti cikk lett a térkép, akárcsak az újság, rádió, vagy a fogkefe. Lépten-nyomon föléje hajoltak és kerestek. Ki szülőföldjét, ki rokonai faluját, városát nézte a határokon innen, vagy túl. A térkép üzlet lett. A „megcsonkított” Csehország a vegyesbizottsági határozat után két nappal már a piacon volt és — egy darabig elkelt. Hatalmas példányszámban jöttek ki, mégis kevés volt a piac számára. Vonatban, kávéházban, utcán térképpel vitatkoztak az emberek és térképpel olvasták az újságok híreit. A szem mindent látni kívánt... A szlovákiai térképáradat . . . A térképláz a cseh zónák kijelölése és október hatodika (zsolnai döntés) után fogta el Szlovákiát, a magyar sajtó térképei mindenüvé eljutottak és aki tehette, kivágta őket és e szerint gondolkodott. Vitatkozott és rajzolt rajta. Két vélemény és térkép-minta keringett mindenfelé: az 1910-es és 1930-as, A magyarság az elsőhöz húzott, a szlovákok pedig a másikhoz ragaszkodtak. Kávéházi asztalokon sűrűn megjelentek ezek a képek, mint heves viták látható lecsapódásai. Az Egyesült Párt is térképpel agitált; ikadt aaz 1910-es adatokat és ráírta: „Ezt kapjuk vissza!” A térképek hatása alatt forrongott a magyar és a szlovák közvélemény és — földrajzot tanult. A térkép és földrajzi ismeretek ritkán értek el ilyen magas fogra és ritkán jutnak ilyen hangulatformáló szerephez. Térképek szerint ítélt és érvelt mindenki. Jelentéktelen falucskák nevét és helyzetét ismerték, s földrajzilag is el tudták helyezni. A magyar vidéken talán sohase lesz anyi térkép, mint amennyi ebben az időben volt. Rádickallgatás térképpel A térképláz a becsi döntés estéjén futott fel a legmagasabb fokra. A hongszó- rók mellett térképpel és ceruzával álltak az emberek, vagy anélkül, mert a hosszas térképnézésben annyira ismerték a szóban forgó területeket, hogy térkép sem kellett. Emlékképükön élt az egész vonal. Ott volt Cseh-Szlovákia képe és napilapok terveztetése. Rajzoltak, vártak, tervezgettek. A térkép kötötte meg agyukban a hangszóró szavait, az élmény így képződött ki benük. A hangulat kirobbanása is a térképen keresztül történt. A nemzetiségi térképet megrajzolták, Cseh-Szlová- 'kiát pedig széttépték. Ez a rombolás nem „barbárság” volt, vagy fölényeskedés, hanem a láz kivirágzása.. A térképláz dolgozott a bécsi döntés után is, amikor szétkapkodták az új határokat feltüntető térképeket. Mintha nem hittek volna eléggé a betűben és a röppenő szóban, hanem vonalakban, képekben akartak volna megbizonyosodni. Egy éve indult el hódító útjára térképekkel a propaganda. Életstílust, életszükségleti cikket csinált belőle: a térképnézést, az élmények szemléltető erejének a kihasználását. A múlt év igazolta szándékait. Nem egy ember térképben gondolkodik még most é3 mágikus térképek rémisztő bűvöletében él. A kisebbségi magyarnak különös élménye marad a térképnézés és különös betegsége a térképláz. Cseh-Szlovákia sorsát látja benne, egy államét, amelyet a térkép szült, a térkép fejezett be. Kitörölhetetlen érzése marad: nemcsak a könyveknek. hanem a térképeknek is megvan a végzetük... VÁJLOK SÁNDOR Kassa. (Szerkesztőségünktől.) Nehezünkre esnék, de nem is akarunk búcsút venni Tost Lászlótól, amiért távozik eddigi állásából. A népszérű kassai polgármester — ezt a szólamot hamar megtanulták a budapesti újságok is — belefáradt a hivataloskodásba, nyugdíjaztatását kérte a belügyminisztertől és erre minden jó oka megvolt. Elvégre idestova közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz, amely korban békés hivataloskodás után is kijár a nyugalom, hát még ha a két utolsó évtized hallatlanul nehéz idegmegfeszítő harcban telt el, amely mindennek nevezhető, csak nem békés hivataloskodásnak. De bármennyire rászolgált a nyugalomra a legnépszerűbb magyar polgármester, mi kassaiak nem vesszük tudomásul és nem hiszünk abban, hogy Tost László valóban visszavonul a közéletből. Biztosra vesszük, hogy a kassai és felvidéki élet áramlásában ott fog kiemelkedni e magas, gerinces jelenség, ott fog működni és irányítani, ahol leginkább lesz rá szükség. Távol áll tehát tőlünk, hogy életrajzi adatainak és érdemeinek felsorolásával átadjuk e személyiséget a nyugdíjas fél- multnak, — csupán azt kíséreljük meg, hogy néhány vonással arcképvázlatot adjunk róla a szerepváltozás napi aktualitásában. Semmi okunk az érzelgésre, a hangrezegtetésre, arra törekszünk, hogy minél közvetlenebb emberi rajzot adjunk a legközvetlenebb emberről, minden kassai polgár ‘„Laci bácsi”-járól. A kisebbségi harcos Nyílt, egyenes, szókimondó természet: e tulajdonságai és megnemalkuvó határozottsága az első vonalba vetették a kisebbségi harcban, abba a pozicióba, ahonnan minden irányban meg kellett mutatni a törhetetlen magyar akarást, az ősi jogokhoz való bátor ragaszkodást. És közben mindig pontosan számot tudott vetni a valóságos élettel: nem kis meglepetést keltett ellenfelei sorában gyakorlati akcióképessége, amely az első pillanattól fogva megmutatkozott, mikor pártja az alpolgármesteri székbe delegálta. Becsületessége, nyíltsága és rokonszenves egyénisége egyengették az utat az őslakos magyarság javára tervezett közintézményeknek, ötletes diplomáciájával sok mindent el tudott érni úgy a cseh, mint a nemzetközi ellenpártoknál és ha minden kötél szakadt, még a kompromisszum tudományát, e legfőbb cseh demokrata bölcsességet is megtanulta, csakhogy a magyarság számára valamit kivívjon. Aszfaltozás, ravatalozó, üdülőtelep, turistaszálló, strandfürdő: gyors egymásutánban valósított meg olyan közintézményeket, amelyekre a város őslakosságának volt múlhatatlanul szüksége. A gyönyörű strandfürdőt, e legszebb alkotását például úgyszólván csak magyarok látogatták. „Nem, nem, soha!" Kötekedő, aranyos humorába burkolta és így fogadtatta el minden őszinte véleményét és csak a hipokrita törtetők kötöttek bele olyankor is, ha egészen nyílt kifejezést adott érzelmeinek. így egyszer nyílt közgyűlésen beleharsogta a vitába, hogy „nem, nem, soha!” és csak szerencsés körülményeknek — nem utolsó sorban a mögötte álló párt tekintélyének és súlyának — volt köszönhető, hogy pénz- büntetéssel úszta meg a bírósági eljárást. A társadalmi vezető Mikor a magyarság elszegényedése következtében elsorvadtak a magyar középiskolák és már-már az a veszély fenyegetett, hogy a kassai felsőipariskola magyar tagozata — annyira fogytán voltak a tanítványok — meg fog szűnni, megint csak az ő ötletessége mentette meg a helyzetet. „Négy-öt magyar összehajolt”, menzaegyesületet terveztek a nincstelen magyar középiskolások táplálására. De hogyan teremtsék elő a teméntelen pénzt? Tost László ötlete volt, hogy fényes magyar bált kell rendezni, mert a magyar csak úgy adakozik szívesen, ha mulat is mellette. Nagy föléledés — mutatta az ellenfelek felhördülése és riadója — és gyönyörű társadalmi esemény volt az első magyar bál Kassán, főleg pedig gyönyörű volt az anyagi eredmény. A rendezés aztán igazán eleme „Laci bácsi”-nak és nem volt meglepő, hogy a második remek Magyar Bál után már formálisan is megalakulhatott a kassai magyar menzaegyesület. A sikerült szociális akció már addig is hatalmasan felnövelte a magyar felső ipariskola tanulóinak létszámát. És volt még egy eredménye a Magyar Bálnak. A társadalmi élet eme demonstrációja oly magas stílust és előkelő formát mutatott kifelé, hogy megint nem volt többé kétséges az egész lakosság előtt, hogy melyik ittélő nemzetből kerül ki a vezető réteg társadalmi élet formájában is. E kétségkívül hasznos és fontos megnyilatkozásban főszerepe volt Tost Lászlónak, aki nem egyszer egyénileg is leckét adott a cseheknek az úri viselkedésből. Egyszer például egy szabadban meg-* tartott cseh nemzeti ünnepségen kellett megjelenni hivatalból a magyar alpolgármesternek. Már jelen voltak a legmagasabb cseh és szlovák hivatali „méltóságok”, mikor végül megérkezett a cseh parancsnokló tábornok orosz származású feleségével. A tábornok a katonai jelentést fogadta, közben felesége tanácstalanul. magányosan állt a tribün előtt, —- senkise törődött vele. Ekkor Tost László előrelépett a hátsó sorból, karját nyújtotta a szép tábornoknénak és felvezette helyére a díszpáholyba. Az orosz asszony később kijelentette, hogy egyetlen úriember volt az „előkelő” társaságban: a magyar alpolgármester. A népszerűség titka Komoly időkben mutatkozik meg az igaz emberi érték, — ezt az axiómát teljes mértékben igazolja Tost László személyisége. Ahogy komolyodtak az idők, úgy növekedett a megbecsülés, tisztelet és szeretet, amely mindig körülvette párthívei részéről, de a felszabadulás előtti és utáni időben egyformán megnyilatkozott személye iránt a város lakosságának minden rétegében. Ez nem a régi politikai ellenfelek meghunyászkodó okossága volt, hanem a megbolygatott tömeglélek bizalma és vonzódása ahhoz az emberhez, aki vezetőhelyen meg tudja őrizni fejét és szívét és példát tud mutatni igazi emberségre a kavargó időkben. Azokban a napokban, amikor ezren és ezren nem elégedtek meg az örömmel, hanem a második lélekzetvételre már az egyéni bosszúállásra gondoltak, Tost László volt az, aki személyes példaadásával megvédte és megmutatta a felszabadulás igazi jelentőségét: a lélek neme3 szabadságát, ő volt az, aki példát adott, hogy az örömben, az ünnepben szeretettel, ha csak lehet, megbocsátással, de mindenképpen emberi megértéssel kell ünnepelni. És példaadása megteremtette Kassán azt a légkört, amely az országnak is a leghasznosabb volt. Nem csoda, hogy e napokban egyik legádázabb politikai ellenfeléből — hozzá intézett levele szerint — „legnagyobb tisztelője” vált. Tost László elmúlt hatvan éves, maga kérte nyugdíjaztatását és a törvény szerint e kérést nem lehetett visszautasítani. De a kassaiak nem búcsúznak az egész város szeretett „Laci bácsi”-jától. Mi sem búcsúzunk, csak ennyivel: A viszontlátásra, — ha nem is többé a bar- rikádokon, de a Kassa város jólétéért folyó belső törekvések valamelyik első frontján! (s. i.) Vasárnap találkozik Cincár-Markovics és Gafenai Belgrad, május S0. Cincár-Markovics jugoszláv külügyminiszter és Gafencu román külügyminiszter vasárnap, május 21-én találkozik a Dunán egy hajó fedélzetén. Belgrádi diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a találkozón megvitatják azt az új helyzetet, amely a török-angol katonai egyezmény következtében a Balkán-szövetség államai szempontj álból előállott Az indiszkrét svájci lap: „Vájjon megtalálják-e egymást?“