Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP •FELVIDÉKI •-MmíVarhiriíAE 9 Ezeréves emlékek közt végig a Dunai ú t i n a p I ó Irta: Sárkány Oszkár Nem is csodálkozom, hogy itt, a pesti ■Dunán, szemben Magyarország szent hegyével, a német dunagőzhajózási társaság alkalmazottja németül szélit meg. S azon sem csodálkozom — amint egy kicsit rendeztem első benyomásaimat —, hogy magam is németül válaszolok az udvarias kérdésre, hogy meddig utazom. Hogy nem válaszolok magyarul: nem értek németül. Hogy nem kérem ki magamnak a német megszólítást. Csodálatos előzékenységgel fordítják a beszédet németre a magyar középosztály tagjai, ha idegennel kerülnek össze. Hiszen a német beszéd Magyar- országon nem pusztán nyelvtudást jelent: egy bizonyos osztályhoz való tartozásra mutat, különösen akkor ha beszélője nem viseli magán a sémi faj'vonásait. A német tudás sok mindent árul el: jó gyermekszobát, német kisasszonyt, gráci nyaralást, egyszóval jó polgári származást. Ma németül beszélni egy német hajón nem jelent különösebb szolgalelkűséget, — ellenkezőleg: egyenlő a szerény, feltűnést kerülő viselkedéssel. Az ember nem akarja megcáfolni, hogy az, akinek látszik, az ember nem akarja magát megkülönböztetni egy kaszttól, mely még a magyar főpincérnek is németül diktálja be a reggelit, ha a hajó, vagy a vonat elhagyta a Lajtát. Persze nem minden nyelvvel szemben viselkedik ilyen megadással a magyar. j A szláv nyelvekkel szemben álláspontja mereven elutasító. A szláv nyelvek hangzása is csúnya, azután „fejletlenek”, „nincs irodalmuk”, „nem úri nyelvek”. Tudásuk nemcsak nemzeti, hanem társadalmi szempontból isi megbélyegző, különösen, ha szlávos hangzású név is járul hozzá. Eötvös Károly beszéli valahol, hogy Hornyik János, Kecskemét főjegyzője, hozzávágta az ötfontos ólomkalamárist ahhoz, aki kisütötte, hogy szlovákul tud. Ezeknek a nyelveknek a tudása lealacsonyít, legalább ez volt a közfelfogás a legújabb időkig és magamnak is sokszor szememre hányták, hogy miért tanultam szláv nyelveket. Bizony, sokan eltitkolják szláv nyelvtudásukat, nehogy Isten tudja milyen gyanúba jöjjenek. Van a nyelveknek valami hierarchiája. Barátságtalan partok között Nagytétény és Ráckeve között járhatunk, velünk szemközt az a sötét és félelmes út, melyet Dunának, Donaumk, Dunainak, Dumreanak neveznek a partja mellett lakó népek. Átmegyek az első osztályról a másodikra, a hajó orrába s lassan elhalkul körülöttem a magyar beszéd. Itt, elől idegenek vesznek körül, idegen, gyűlölettől izzó szemek merednek rám a sötétben, rám a betolakodóra; a hajó sötét, barátságtalan parttalan partok között halad. A jobbpart valaha a Tétény-törzs, a balparti Csepel-sziget pedig az Árpád-törzs birtoka volt. Mégis, ezen a különös hajón, mely müncheni, bécsi, prágai külvárosok álmait hordja magával, idegennek kell lennem, idegennek és magánosnak, rokontalannak és mégis otthonosnak. Ezek a parti árnyak jobbra és balra csak nekem intenek s csak nekem tárul fel a nyári ég szikrázó csillagsátra. De itt, a hajó orrában minden idegen. Idegenek a feliratok, idegenek a hangok, melyeket a nyugtalan alvók mintha szívükből préselnének ki. Egészen külön világ ez a hajó, egész külön kis Középeurópa. Ha az ismert rendszer szerint megrajzolnák a néprajzi térképét, a piros magyar jelzés az étterem és az I. osztály táján lenne túlnyomó. Elől, ott, ahol most még a mi háromszínű zászlónkat lobogtatja az a kis légáramlás, amit a hajó futása vált ki, magam vagyok magyar a szláv és német tengerben, magam őrzöm a zászlót, — a parton most már német, szlovák, szerb falvak tűnnek el az éjszakában és a zászlórúd kprül, összecsukható kis székeken idegenek alszanak. A német szín éppen úgy behálózná a hajót, mint Közép-Euró- pát — mindenüvé jutna belőle —, mindem fedélzeten, a gépházakban, a parancsnoki hídon. A magyar és német között kis szigetet alkotnának a zölddel jelölt csehek. Az elülső fedélzeten együtt élnek a németekkel, épúgy viselkednek, épúgy öltözködnek, mint ők, ugyanolyan a modoruk, a szokásaik hasonlóak, csak éppen nem keverednek egymással, nem beszélgetnek egymással. Velem együtt szálltak föl a szerbek, ők is az első fedélzetre, az éjszakában sokáig hallgatom izmos beszédüket. Szerényebbek a németeknél, cseheknél, mintha idegenebb lenne nekik a folyó, mint nyelvtestvéreiknek, a praktikusabb cseheknek. Dévénytől a Vaskapuig — magyar emlékek Hallgatom a szerbeket és hallgatom a Dunát, a csapodár dunai sellőre gondolok, mely olyan hamar elpártol kedvesétől. Először a rácokat szerette. Mohács után ők lettek a magyar Duna hajósai, ők voltak a híres naszádosok. Várostrom nem lehetett nélkülük Győr, Komárom, Esztergom, Buda táján. Ha szűnt a harc, kereskedtek. Házaik beolvadtak ma már a dunai tájképbe, elszállt a szláv lélek belőlük, elhallgatott a szerb beszéd és lassan kialszik az örökmécs a dunaparti városok ikonosztázos templomaiban. Bécsben, fenn a Maria am Gestade templomban, évekkel ezelőtt hallottam még egy gyönyörű ószláv vecsemyét. Valaha a Dunaparton állt ez a templom? tornyát már messziről meglátták a Passau felől jövő hajósok. A Duna népének temploma volt, ők adták nemzedékről nemzedékre, míg végre a szerbekhez került. Győrben, Komáromban, Vácott ma már elhallgatott a Goszpodi pomiluj s üresen állnak Szentendre, a püspöki város templomai is. Budán és Pesten eltűnt a Rácváros, egy-egy utca hirdeti még emléküket és csak a templom áll még memen- tóként, majdnem szemben a hajóállomással, ahol a sellő új szeretőjének vörös zászlója lobog. A szerb kultúra kihalt a Duna felső partjairól, eltűntek a szerb hajók, melyekről — Arany szerint — „muzsikaszó, guzlicaszó, csimpolyaszó hdlla- tik”, a Duna habjai sem kólóra járnak, de nem is csárdásra, hanem valcerre. i Hiába próbálom kihallani a hajókerekek csobogásából egy hatvanéves Arany-vers I pezsdítő szláv, ütemét: ,JDuna vizén lefelé úsz a ladik... A ladik ...” Ezek a rácok itt csöndesen hagymát majszolnak, halkan beszélgetnek, hogy ne zavarják az alvókat s érzem, hogy hangjukból az eldobott szerető keserve árad. Azután jött a magyar. A rácok selyemmel, gyönggyel hódítottak, a magyar vassal és kővel akarta ráncbaszedni a sellőt. A mi sikerünk sem volt tartósabb. Mi vezettük be a gőzhajókat, mi szorítottuk korlátok közé, kőfalakat, gátakat mi építettünk, sziklákat mi robbantottunk, hidakat mi emeltünk és mégis, a Duna kijátszott bennünket is. Kikötőket építettünk és felcsalogattuk a tengerek méiyjárású gályáit, — nem használt. A költészet, a zene, a művészetek udvarolták körül, sorsfolyónk lett, csodálatos nyugati-keleti kapcsolataink szimbolikus közvetítője. Nem tudtuk megtartani tűnő, röpke, ritka szerelmét. „Korcs nemzetecskék” voltunk számára s a vén Duna nemzetközi lett: hollandok, franciák, angolok s más messzi népek futó udvarlását fogadta és idegenekre pazarolta kegyeit. A habjait szelő gályák zászlói egyre tarkábbak és cifrábbak lettek — és tőlünk egyre idegenebbek. S ekkor, mint az ifjú, akit kerülni kezd a szépasszony, egyre bolondabbul kerestük kegyeit. Uj kikötőket, új hidakat, új ékszereket adtunk rá, teljesítettük minden szeszélyét, minden hóbortját. Mind1 hiába. A mi szerelmünk kitörülhetetlenül bevéste nyomát a Duna egész folyásába, Dévénytől a Vaskapuig kőben és vasban Kabát gyepi ú-Georgőtte legújabb fazonokban, fekete, sötétkék és minden diwitizíiK#.... p '0onmfo\a tnojMelain, kqjtammtáj jómmőségúj villámzárt-«: kiróndulíjlíra, Fabár »jft»ci|oh«- saEveitkalapok i Salag- vagy virá« téssel, 55—58 f«b Hajszálvékony mindenki szép ekar lenni... Természetesen előbb körűi kell nézni o Corvinban. Ott Igazán megtalálja az ízlésének megfelelőt Ruha iá műselyem marocaín- imprimé, divatos fazó- ttokban, nagy szín- és mintaválaszték ....... P »nemes T, jó mosóiéi, kötényválaszték P Nyersszínű rizsszalma! Ízléses disz« 55-53 fej# 6.80. 30 NŐ! fehér nubukcipő különféle, csinos, divatos formökbon P 15.80, Színes velcur-szandalette kombinált parafatalppal, a nyári divaf- úidonság ....... P 14.80. Műselyem női harisnya középszálú, tartós, hibátlan, jó minőség, “.t# divatszínekben, párja P muselyemharisnya hibátlan jó minőség,leg- O újabb színekben, párja Am Dlvatkendő tisztaselyem muszlinból, pettyes, virágos, vonalas mintákkal, kézzel szegve, kb.70 *70 cm P Férfi rővidujjas Ing áttört anyagból, célszerű nyári viselet... P Férfi rövidujjas ing áttört, erősszálú anyagbél. divatos színekben P Férfi rővidujjas ing müselyem trikóanyagból. sima és csíkozott divatszínekben ....... P Férfiköntös frottierszerű anyagból, elegáns, csíkozott mintákban, jó kidől zásban . Fiú tropikál nagyon jó a nadrág vi szürke vág ben ........ számonk. P 1 Loányruha jóminőségű viskó-anyagból. külön gwnadin blúzzal, kézihin^gssel, nagyon ízléses a legszebb színeké 45-ös számonk. 60 fill, emelk. Női táska fehér bőrvászonból, moiret-béléssel, jól mosható. elegáns divat- formákban ..... P 5.90, Városi-táska villámzárral, bőrből, elől zsebbel, fekete, barna, drapp és piros színben...........P 14.80. Női és férfi duplex-kesztyűk ízléses kivitelben, krém- vogy divotszínekben P Női és férfi tavaszi« nyári kesztyűk _ _ fekete, fehér, krém és TISJ divatszínekben ....... P ”■ l ü Divatfodor écrü csipkéből, 1 m 2.20. transzparentbő! 1 ncopviN A JO MINŐSEGEK ÁRUHÁTA szívós emléket emeltünk magunknak és „aere perennius” — ércnél tartósabb emlék az a koszorú, melyet Eötvös, Petőfi, Arany, Jókai, Ady, József Attila fűztek homlokára. Hiába! Míg a szerb hajók a Fekete-tenger partjairól Budáig, Komáromig, Bécsig hordták Kelet minden gazdagságát, addig észrevétlenül, csendben Nyugatról idegen hajók ereszkedtek le s termékeny, de puszta partokon kirakták emberrakományukat. Míg a magyar épített és dolgozott, újra csak hajók jelentek meg és újra embereket szállítottak, Titokzatos szók Ellenben másnap reggel a szőke fiatalemberekkel próbálok inkább beszélgetni. Zárkózottak és bizalmatlanok. Kik ezek? Nem tudom. A legtöbb Várnába megy, mert az olcsó hely, igen sokan Konstantinápolyban jelölik meg a célt — a legtöbbnek már nem ez az első dunai útja — és végtelen unatkozó fölénnyel szemlélik a parti tájakat. Van köztük, aki Bagdadig akar lejutni, mások Teheránt emlegetik. Pénzük nincs, de remek fényképezőgép fityeg az oldalukon. Mások zord arccal faggatják a hajóst, aki fel-fel néz a fedélmellyel a Duna meg-megrokkant embergátját erősítgették. Ez a szalag, mely körülveszi a Dunát, ma erősebb , mint a mi gyarló kövünk és vasunk, erősebb, mint az a lánc, melyet költőink fűztek. Ez a lánc, a nép, a faj s melyik lehet az a nép, az a nyelv, mely ilyen erős és szakadatlan fonállal kötözi össze ezt a vén folyót? Sorsfolyó — gondolom, ha a néprajzi térképre nézek —, sorsfolyó, hiszen te hoztad hátadon számunkra a sorsot, a végzetet. Lenézek most sötéten kavargó, átokszín habjaira, melyek mindig hallgatnak a lényegről és inkább nem kérdezek semmit. e fiatalemberek zetre és ha hídhoz érünk, lehajtja a zászlórudat. Céljaik és feladataik számomra éppen olyan érthetetlenek, mint hátizsákjaik és agytekervényeik berendezése. Igazolványokat mutatnak egymásnak és olyan rövidítéseket használnak, melyek értelmét nem tudom felfogni. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy kimaradtam: elfeledkeztek rólam. Idegenek vagyunk. De ez csak nekem fáj. Két nép néz itt egymással farkasrTzemet. Éjjel olyan egyformák voltak.
