Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-21 / 115. szám

1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP TEIsSIDÉKl •-MafifoiRHIRIlAB Csendőrkézre adtak négy mecenzéti magyar kislányt, mert nem akartak a HUnka-gárda jelszavával köszönni Gőlnicbányára kisérték a „vádlottakat“ és a járásbíróság ítélkezik lelőttük Kassa, május 20. Mecenzéfről érke­zett jelentés szerint Alsómecenzéfen má­jus 17-én Pollner Andor, a gazdasági is­kola igazgatója a növendékeknek előadást tartott Hlinka Andrásról és a többi szlo­vák politikusról. Előadását ezzel a köszön­téssel végezte: Na straz. (A Hlinka. gárda jelszava, magyarul: őrségre!) Az igazgató felszólította a gyermekeket, hogy ismételjék meg a köszöntést. i intézte el, hanem a csendőrségnek tett Négy mecenzéfi kislány, Reviczky Ilona jelentést az ügyről. A mecenzéfi csend­és még másik három társa nem volt haj­landó megismételni a szlovák köszöntést, hanem ezt kiáltották az igazgató felé: — Éljen Horthy Miklós! Éljen Magyarország! Pollner igazgató a gyermekek „fegyel- metlenségét” nem az iskola keretein belül őrség a négy 10—14 éves leányt őrizetbe vette és Gőlnicbányára kísérte. Az ottani szlovák járásbíróság mára tűzte ki az ügyben a főtárgyalást, amelyen a szlovák állam terhére elkövetett nemzetgyalázás miatt vonják felelősségre a fiatal leányo­kat. Amikor a térképláz tönkretett egy országot Emlékezés a csehszlovákiai „térképharcokra“ — Május végén kezdődött... — Az első riasztó térképek — A „tátottszájú farkasa „repulögéptérkép“, a másszínnel festett nemzeti­ségek, a „zónák“ és a végső összeroppanás Május végén lesz egy éve annak, hogy a volt Cseh-Szlovákiában kitört a térkép­láz. A prágai Ve<ncel-téren, a brünni Nem- zeti-köröndön és a pozsonyi Duna-utcán sűrű tömegek szorongtak, tolongtak és vitatkoztak a nagy könyvkereskedések, kiadóvállalatok kirakatai előtt, s bámul­ták a térképeket. A hirtelen divatba jött térképek, amelyek az utcára kerültek, lázba, heves izgalomba hozták a lelkeket, disszonáns hangjukat, hatásukat a legala­csonyabb néprétegben is elhintették. A legmagasabb rétegtől a legálacsonyabbig különös szenvedély lett a térképnézés, ese­ményeket olvastak ki belőle. Semmiféle újság, rádió, könyv, vagy más propa­gandaeszköz nem kötötte le így a figyel­met és nem bűvölte el ennyire az embere­ket, miint ezek a frissen ejtett vonások az európai arcon. Emberek álltak, méláztak, veszekedtek, vagy örültek előtte nap-nap után. Itt minden járókelő megállt és leg­alább futólag tekintette át a változást, s 'átengedte lelkén az események-verte hul­lámzást. A térképpel a legújabb propaganda­eszköz jelent meg a középeurópai nemzeti­ségi területen és mindennél hatékonyabb szernek bizonyult. A különféle rejtett, nem egy esetben fantasztikus és soha nem látott térképek, amelyekről lépten-nyomon suttogtak, s Európa új arcát terjesztették vele — mágikussá, misztikussá tették és nagy tiszteletet vontak köréje. Amikor megjelent a köznapi életben, mint köznapi eszköz, akárcsak az újság, már meg is hódított mindent és mindenkit. Megjele­nése különben is szerencsés csillagzat alatt esett, mert abban a zavaros és változásra hajló időben az emberek inkább hittek a szemüknek, mint a beszédnek és nem volt türelmük a hosszán futó betűk iránt. Az új propaganda teljesen lekötötte őket. így lett a térkép a legfontosabb köz­véleményalakító szerv. Informált és lelke­ket formált, hangulatot vert fel, közben dokumentum lett, hű képe egy állam sor­sának, egyéves fejlődésének. Cseh-Szlo- vákia sorsa, végzete a térképnézésstel kez­dődött és vele teljesedett is be. A térképek kezdték ki fizikailag, lelkileg egyaránt és a térképek tüntették el az európai arcról. „Utazzunk a vidám Németországba !t€ A térképnézést Középeurópa első nagy Változása, az ausztriai Umbruch hozta di­vatba és tett életszükségletté. A cseh és cseh-szlovák ember feszélyezve, fonákul érezte magát; nyaka körül egy láthatat­lan kéz fojtogatását sejtette, de a kézről sem beszélni, sem hallani nem akart. Csak a belsőben forrongott, kavargott va­lamilyen ismeretlen, meghatározhatatlan sejtés, izgalom; veszélyesen, kitörésre ké­szen. A nagy változást és a köztársasáig állampolitikai határainak bekerítését egy belföldi ember sem láthatta, sőt sok nem is akarta látni. Ezt a láthatatlan belső vajúdást, tar­tózkodást az első Umbruch-térkép hozta nyilvánosságra, amelyik véletlenül csú­szott be külföldről. Az egyik nagy német utazási iroda idegenforgalmi reklámja volt ez: a megnagyobbodott birodalomba, Gross- deutschlandba hívta húsvétra a kül­földieket. A reklámon az új birodalom roppantul kinyitott szájhoz hasonlí­tott; fekete, alapon vészesen tömörült a középeurópai terület felé. S a nyitott szájba félig a fehér és tehetet­lenek látszó Cseh-Szlovákia nyúlott be. Felírása: Húsvétra utazzunk a vidám Né­metországba! Az elvétve beengedett német lapokkal betévedt reklám kedveskedő és vendég- szerető hangja ellenére is megrémítette a cseh és cseh-szlovák lakosságot és kár- örvendést lopott a magyar és német szi­vekbe. A képet kevesen látták, mégis fo­galom lett és rémisztett. Beszéltek róla és folytonosan növelték bűvkörét. Német­ország „körülölelését” sokan farkasszáj­nak látták, amelyben már benn van a fa­lat, csak éppen össze kell Toppantani... A rossz és vészesen jósló reklámtérkép­ütötte sebeket a belföldi propaganda ehhez hasonlóan térkép-élménnyel vélte a legjob­ban meggyógyítani. Megkezdődött a térképek harca. Az ingató és „felfaló” térkép élményéi nyugodt és csillapító térképpel próbálták ellensúlyozni. A cseh kirakatokban megjelentek az új térképek, e^ész Ei.rópát ábrázolták és szin- telem volt a változás ténye, mértéke. A szürke „mappa” árasztotta a nyugalmat, a német harapó szájat elernyesztette, szét­húzta Csehország körül. A német biroda­lom nagyságát, erejét eltüntették az álta­lános nagy arányok; elsősorban a hatal­masan szétterpeszkedő szovjet hatott fé­kezőleg, azután a „közeli” barát, Francia- ország és a szoros kis-antantgyűrű Ma­gyarország körül. A szürke térkép nem tudta teljesíteni a rábízott feladatot. A hangulatot ugyan lehűtötte kissé, de a magasfeszültségű iz­galmat nem tudta levezetni A reális ér­zékű cseh polgár a szürke elnagyolásból és az elernyedő vonalakból is észrevette a valóságot és őszinte óráiban valahányszor erre gondolt, tapogatni kezdte a nyakát. A szorítási érzetet és a reklám-térkép élmé­nyét semmiféle propagandisztikus mester­kedés nem tudta kiölni leikéből. Ha fel­éledt az élmény, védelemre, katonai, hadi szövetségre gondolt, mert az volt az ér­zése, hogy „az idyllnek vége”. A farkas becsukja a száját. A baráti fegyverek térképe A propaganda ekkor ezen a területem, hadi képekkel, látványossággal akarta le­csapolni az idegességet. Meg akarta fogni és gyúrni a közvéleményt, hogy legalább belföldön nyugodjék biztos alapokon az állam. Megindult a szellemi mozgósítás, hogy a lakosság lelke erős legyen és ne vessze el idegei miatt a csatát; legyen fel­készült és biztos. Minden az idegek dolga volt; elkezdték tehát az idegdömpinget, a térkép-brómok szétszórását. Hatalmas plakát-térképek készültek és bemutatták az európai erők egyensúlyát. Két táborra szakadt Európa, ellenséges világnézeti és hadászati frontra. A meg­dönthetetlen demokrata vonal sötétvörös színei húzódott végig a kontinens képén és majdnem háromnegyed részét lefog­lalta. A gazdag Uralvidéktől a ködös an­gol partokig vonult ez a szemnek nagyon imponáló vonal, bő ember- és nyersanyag­gal, s élesre fent karddal. Vele szemben hangyává jelentéktelenült a tengelyhatal­mak kis területe, kevés embere és nyers­anyaghiánya miatt. Még személytelenebbek voltak a mögöttük ballagó semleges kö­zépeurópai államok: a „tehetetlen”, de lo­vaglás Magyarország és a belső feszültség­gel telített Lengyelország. Magyarország­nak még mozgási szabadsága sem volt, a „kisantanti fegyverzajban”, Lengyelország pedig két „pogány” között mit sem tehe­tett a demokrácia ellen. Az ideg- és tér­képharcban ez a térkép Cseh-Szlovákia és a harcias demokrácia számára nyerte mag a csatát. A cseh kispolgárok és elvakult cseh­szlovákok csodájára jártak, erőt merí­tettek belőle Idegeik megfékezésére, s gőggel, fölényeskedéssel mutogatták a színek és országok néma harcát. Megfellebezhetetlen biztonságérzettel feszí­tették neki mellüket a harcnak és kikezd- hetetlennek tetsző nyugalommal tértek vissza munkahelyeikre. Nyugalmukat be­tetézte a május 25-iki mozgósítás, amikor igazolást nyert a baráti fegyverek tér­képe: a sötétvörös szín előtt „meghátrált” a félelmetes ellen. Ez a térkép sokáig élt, a közvélemény babusgatta, idézgette és ha tehette, hivat­kozott rá. Egy véletlen eset azonban né­mileg az ő hatását is vitássá tette, Párizs—Prága—Moszkva A kételkedő cseh és szlovák körök a külföldi események és a nemzetiségek belső „destruktív” kritikája miatt kétel­kedni kezdtek a demokrata vonal elvitat­hatatlan felsőbbségében. Némelyik egészen kishitű lett, amikor hallotta a „bom­lasztó” propagandát, amely nevetségesnek mondta a térképet, mert a barátok messze vannak és talán nem is annyira felkészül­tek. Hisz a nágus is ezek barátja volt és ime... és itt van a spanyol eset. Külön­ben is mire ideérnének, addigra Prágában nem maradna kő kövön... A magas ké­telkedés lassan szivárogni kezdett lefelé is, ahol hasonlóan sok kishitűre talált. A nagy élmény megrenlült. Megjött azonban hamarosan az ellen­szer, a csodálatos ír, amely eltünteti a távolságok miatti aggódást és a nyomá­ban keletkezett izgalmakat. Az új tér­képnek csak a távolság rémét kellett le­győznie, mert a szövetség erejében és segítési készségében, egy pillanatig 3em kételkedett senki. Apró kis térképek kezd­ték meg az újabb harcot és elárasztották a köztársaságot; ellepték az utcákat, vo­natkupékat, városi illemhelyeket. Bár­merre megy, vagy néz a polgár, mindenütt a szövetség gyorsaságát szuggerálják beléje. A kékszínű térképek a demokrata ten­gely tökéletes légi összeköttetését pro­pagáltak. A kék alapon Parist, Prágát és Moszkvát összekötő fehér vonal fe­lett szovjetrepülő búgott Linkszből, a leghírhedtebb szovjet légi parkból Prága felé. Ez a „repülő” térkép büszkén hirdette, hogy nem egész négy óra alatt Prága fe­lett teremnek a szovjet gépmadarak, ha netán szükség lene rájuk. Csak négy órát kell várni, négy óráig kell tartanai a ha­tárokat, arra pedig képes a nagyszerű ar- máda. A , fi agy Sztálin megsegít” — még pedig gyorsan — hirdették a kommu­nista plakátok a júniusi választásokon, ahol választási kortes lett a térkép. A négyórás légi vonal és búgó repülő meg­törte a kétkedést. IVemzetiségi térképek: lehulló testrészek Az ellenpropaganda térképei ekkor más irányban kezdték ki a közvéleményt. A hadi egyensúly belföldi tisztázása után az iregeket más tájak felé kellett vezetni, ahol új és erősebb izgalmakat kapnak. Ezt az izgatószert a nemzetiségi térké­pek hozták meg, ezeknek az érdeme az, hogy a szellemi mogósitás teljes cseh­szlovák csőddel végződött. Május végéig — Szlovákiában még ké­sőbb is — mindenki az egész köztársaság eltűnésére számított. Senki se, vagy pedig csak nagyon kevés óvatoskodó gondolta, hogy lehetséges egy közbeeső megoldás is, kisebb-nagyobb határkiigazítással. Nem sokan tudtak elképzelni olyan megoldást, amelyel csak a kisebbségi területek kerül­nek vissza a történelmi testhez. A szudétanémet propaganda most ezt a megoldást „suttogtatta” széjjel; a csehek és a németek rji nnlrrulív m úl beszélt és kikezdte a*r"afiam egysekét. A csehek, akik „a^gy talpa’atnyi/földet min! az alkafpé­képviseleie KBapka-tér 2. Műszaki száfcgflet. Telefon: 235. Előnyös fizetési feltételek. oiorkeré, szes zek Komáro

Next

/
Oldalképek
Tartalom