Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-21 / 115. szám

6 TEIOTDE'KI *J39 MÁJUS 21, VASÁRNAP Egy készülő emlékirat elé Irta : Janson Jenő Az érsekűjvári Pázmány Péter-reálgim- Jiázium leánynövendékeinek szülei értekez­letet tartottak, melyen a vallás- és köz­oktatásügyi minisztérium a felvidéki terü­leték oktatásügyének az anyaországi is­kolarendszerre való áttérése tárgyában ki- dott rendeletét, illetve annak a koeduká­cióra vonatkozó részét tárgyalták meg. Ismeretes, hogy a rendelet elvben meg­szünteti a koedukációt, azonban a szerzett jog alapján lehetőséget nyújt a leány­ifjúságnak a már megkezdett tanulmány folytatására, illetve befejezésére. Ez az engedmény azonban súlyosan érinti anya­gilag a visszakerült területek érdekelt szü­leit és olyan terheket ró rájuk, hogy vég­eredményben elvágja a legtöbb leánygyer­mek tanulmányainak folytatását. Nem akarunk elébe vágni a készülő memoran­dumnak, azonban szükségesnek véljük ki­fejteni ebben a kérdésben álláspontunkat- amely alkalmas arra, hogy az érdekelt szülőket egy táborba hozza Szénétől Akna- szlatináig. A felvidéki magyarság hú„z évig lan­kadatlan erővel küzdött politikai és társa­dalmi vonalon jogaiért. Minden sérelmes rendelkezés a politikai vezetők és a társa­dalmi alakulatok törvényes és nép-nemzeti alapon álló ellenakcióját váltotta ki. Az ösztönös vagy tudatos magyar élniakarás, a népi gondolkozás olyan hatalmas erőket mozgatott meg, hogy azok minden nyílt vagy ravasz fondorlaté elnyomásnak ellen .tudtak állani. így volt ez a csehszlovák is­kolapolitikával szemben is. Ismeretes, hogy a magyarság minden becsületes eszközzel küzdött a magyar iskoláikért, azokba: „Ma. gyár .gyerek magyar iskolába való” jelszó­val toborozta az ifjúságot. De nemcsak ez a nyílt harc folyt le a magyar ifjúságért és a magyar iskolákért, hanem a titkos toborzás is. Amikor egy-e|gy iskolánál — bármely fokú volt is az — a halálraítélt osztályok megmentéséről volt szó, szer­vezett, központilag irányított magyar szü­lök járták be a városokat, keresték fel ismerőseiket, felvilágosítva őket, hogy gyermekeiket, nemre való tekintet nélkül, a magyar iskola pusztulásra ítélt osztá­lyába írassák. Ezek az erőfeszítések a rna- .gyar élet, a magyar jövő kettős célját . szolgálták. Egyrészt, hogy megmentsék a magyar iskolát, másrészt, hogy kenyeret adjanak magyar tanítóknak, tanároknak. A magyar iskoláknak, s itt most főként a középiskolákra gondolunk, más jelentő­ségük is volt. Tudjuk jól, hogy a magyar középosztály nagyrészt kipusztult és az utánpótlást csakis az egészséges népi erőknek, népi egyedeknek felemelkedésével lehetett megoldani. Nem volt elég magyar ügyvéd, orvos, tanár, mérnök, a hivatalok­ban nem tudtunk arányszámunknak meg­felelő számú tanult, előírt felkészültségű magyar tisztviselőt ajdni. Ezt az után­pótlást csakis a magyar tanulók létszá­mának minden erővel való emelésével igyekezett a magyarság megoldani. Az országépítés munkája nagy magyar vi­szonylatban csendesen megindult, a nagy készülődés minden előfeltétele megvolt Arra nem számított, hogy a felsza­badulás húsz év után bekövetkezik. A megszállt terület magyarsága hosszabb le­járatú időszakra rendezkedett már be azon a vonalon, amelyen az anyaország­tól leszakítva is az egyetemes magyarság népnemzeti gondolatát szolgálja. Hogy a felszabadulás előbb következett be, az nem lehet senkinek hátrányára, senki jö- vőjénok elgáncsolására. A felvidéki magyarság iskola és után­pótlási politikáját lehetővé tették anya­gilag a csehszlovák iskolarendszer ked­vező tandíjfizetési feltételek, illetve a tandíjfizetés elengedése, valamint az egyes iskolák mellett működő szociális intézmé­nyek. A felvidéki magyarság önerejéből teremtette meg azokat az ifjúsági jóléti intézményeket, amelyek tankönyvvel lát­ták el az ifjúságot és a legtöbb esetben az ellátás megoldásában is segítségül szolgáltak. Ilyen előzmények és aránylag kedvező' előfeltételek mellett természetesen a fel­vidéki magyar középiskolákat nagyszám­iban látogatták a legszegényebb szülők gyermekei is, nemre való tekintet nélkül. Elismerjük, hogy minőségi szempontból az iskolák ifjúsági anyaga nem kifogásta­lan, azonban állítjuk, hogy ennek oka nem is annyira a tanulóifjúságban, mint in­kább a csehszlovák iskolapolitikában ke­resendő, amely a tanítóképzést és tanár­képzést lesüllyesztette. A szelekció meg- olddását nem azzal véljük megoldhatónak, hogv magas tandíj, a koedukáció mezsdin- tetssa és az anyaországi minor'°i foko­zat bevezetésével sújtjuk a felvidéki ma­gyar középiskolát. Van más mód és fő­ként idő is arra, hogy hosszabb lejáratú átmenettel biztosítsuk a két iskola és ok­tatási rendszer közötti különbség kiegyen­lítését. A koedukáció elvbeni megszüntetése és a szerzett jogok elismerése körül van a rendelet sérelmes és a szülőket anyagilag érzékenyen érintő része. A szerzett jog alapján természetes lenne, hogy mindazon leánytanuló, aki tanulmányait valamely középiskolában megkezdte, minden további nehézség nélkül azt be is fejezze. Ez a szerzett jog. A rendelet azonban a szer­zett jogot semmissé teszi a koedukáció elvbeni megszüntetésével és csak lehető­séget ad arra, hogy a növendékek mint bejáró magántanulók fejezhessék be tanul­mányaikat. Lényegében tehát nincs kü­lönbség, mert a koedukáció ténylegesen megvan. Azonban ez a megoldás anyagi­lag nagy megterhelést jelent a szülőknek, mert gyermekeik, mint bejáró magánta­nulók tandíjkedvezményben nem részesül­hetnek, ellenben a magántanulókra köte­lező magasabb tandíjat fizetik, ezenkívül külön a magánvizsga díját is. így tehát azon szegény szülők gyermekei, akik szor­galmas tanulással jó előmenetelt elérve, tandíjmentességben részesültek, tanulmá­nyaikat e súlyos anyagi feltétel mellett befejezni, illetve folytatni nem tudják. Nem hisszük, hogy az volna a szándéli felelős tényezők részéről, hogy az édes­anya nyújtotta kenyér keserűbb szájízű legyen, mint a gonosz mostoháé volt. Nem akarjuk hinni azért sem, mert amikor országépítésröl beszélünk, mindig a népi Az angol királyi párt a quebecld parlamentben Mac Kenzie miniszterelnök üdvözli erőknek a felemelésére és azoknak tevé­keny munkábaállítá-sára gondolunk. Ez az agszséges folyamat a Felvidéken már ré­gebben kisarjadt. És ne féljem senki attól, hogy a középiskolát végzett mindkét nem­beli ifjúság a diplomás pályák felé ve­zető utat fogja elözönlőm. Itt következzék be az egészséges szelekció! Az ország ke­reskedelmi, ipari átépítéséről van szó. Ad­juk meg a lehetőséget arra, hagy kimű­velt emberfők álljanak az ország rendel­kezésére. Adjuk meg a lehetőséget arra, hogy olyan erők bontakozzanak ki a kö­zépiskolai képesítést feltételező, életre nevelő szakiskolákban és tanfolyamokban, amelyek az országépítss nagy munkáját gyakorlatilag el fogják tudni végezni. É3 ebben a fiukra és leányokra, felkészült férfiakra és nőkre egyaránt szüksége van az országnak. Hétszázezer pengő értékű valutát és aranyat foglaltak le egy belga csempész budapesti lakásán Újabb 11 letartóztatás a nagy valutabűnügyben — Két nő a letar­tóztatottak között Baróthy Pál királyi főügyész, a buda­pesti királyi ügyészség elnöke a következő két hivatalos közlést bocsátotta a sajtó részére: — A budapesti kir. ügyészség'valuta­osztálya, a melléje beosztott detektívcso- port útján történt hosszabb megfigyelések és a lefolytatott nyomozás adatai alapján 1. Vágó Lajos 55 éves, izr., a Magyar Szlovák Bank és Kereskedelmi R. T. ügy­vezető igazgatója és értékpapirkereskedő, 2. Baron Jenő 52 éves, pápai születésű, ág. ev. (azelőtt izr.) műszaki képviselő, 3. Brunner János besenyszögi születésű, róm. kát. (1938 óta. azelőtt izr.) a Magyar Le­számítoló és Pénzváltó bank tisztviselője, 4. Rácz Simon paksi szül. 50 éves, izr. tőzsdeügynök, 5. Vágó (Weisz) Béla mis­kolci születésű, 64 éves izr. gabona- és tőzsdeügynök, 6. Weisz Henrik budapesti születésű, 46 éves, izr., a Magyar Szlovák Bank és Kereskedelmi R. T. köny­velője, budapesti lakosok ellen pengőki­ajánlás büntette miatt az előztes letar­tóztatást a Bp. 141. szakasz 2. pontjában írt okból elrendelte, mert alapos a gyanú, hogy a Párizsiban lakó Schwartz Jenöve! előzetesen egyetértve, 1939 március havá­tól május haváig körülbelül 450—500.000 pengő kiajánlásában vettek részt. Nevezettek az előzetes letartóztatás ellen felfolyamodást jelentettek be. Ezen »agy­összegű pengőkiajánlási ügyben a nyo­mozás tovább folyamatban van. Autós csempész Ugyanezzel az üggyel kapcsolatos a ki- rá'yi ügyészség másik, ma kiadott hivata­los közleménye, amely így hangzik: — Fizetési eszközökkel elkövetett visz- szaélés büntette miatt Vágó Lajos és tár­sai elleni bűnügyben folytatott nyomozás rendjén a MagyLr-Szlovák Bank helyiségé­ben tartott házkutatás alkalmával megje-' lent id. Van den Berghe René belga ál­lampolgár, aki május 13-án ifj. Van den Berghe René, Van den Berghe Mariette és Bruyn Lili társaságában Antwerpen, böl gépkocsin jött a külföldön tartózkodó Van der Keilen Eugene és illetve a Ma- gyár ország ró', külföldre szökött Heves Elemér párizsi lakos megbízásából azért, hogy Budapestről nagyobb érté­keket és pengőösszegeket gépkocsijá­ban elrejtve külföldre, Antwerpenbe kicsempésszen. — Alapom a gyanú és megállapítást nyert, hogy' körülbelül 700.000 pengő ki­ajánlásában vettek részt 1. id. Van den Berghe René, 2. ifj. Van den Berghe René, 3. Van den Berghe Mariette és 4. Bruyn Lili antwerpeni, továbbá Szekere Miksa, Kolben Artúr, Dévény Ármin, Fried József, Somló Dezső, Hesser Andor dr„ Lakatos József, Szécsi Ernő és Tem- mer Sándor budapesti lakosok. 11 letartóztatás A hétszázezer pengő értéket id. Fan den Berghe René antwerpeni lakos gyűj­tötte össze a már előre tudott és megje­lölt helyekről és egyénektől május 14-én és 15-én részint színaranyban, aranyérmekben, részint legkülönbözőbb valutákban, rcrzlrjfc effektiv magyar pengőben, mely érték az összegyűjtés után a szállo­dában lévő lakásán megtaiáltatott és bűnjelül lefoglaltatott. A budapesti kir. ügyészség ezen adatok alapján fizetési eszközökkel üzletszerűen és a közgazdaság érdekeit sértő fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés bűn­tette miatt id. Van den Berghe René, ifj. Van den Berghe René, Van den Berghe Mariette, Bruyn Lili antwerpeni, továbbá Szemere Miksa, Kolben Artur, Dévény Ármin, Fried József, Somló Dezső, Lakatos Jó­zsef és Szécsi Ernő budapesti lakosok el­len az előzetes letartóztatást a főtárgya­láson hozandó érdemleges határozathoza­talig elrendelte. A nyomozás tovább fo­lyamatban van. Gajda fasisztái kilépnek a cseh egységes partból Prága, május 20. A volt cseh fasiszta párt végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen egyhangúlag elhatároz­ták, hogy a volt fasiszta párt tagjai tes­tületileg kilépnek a cseh egységes párt­ból, a nemzeti népközösségből. A kilépés oka az, -hogy a népközösségi bizottság lét­számának 50-ről 70-re való felemelése al­kalmával az új bizottsági tagok közé nem vettek fel volt fasisztákat. A fasiszták megbízták volt vezérüket, Gajda tábornokot, hogy kilépésüket kö­zölje Hácha államelnökkel. A cseh fasiszták akiknek létszámát ma körülbelül kétmillióra becsülik, hír szerint újból meg akarják alakítani független pártjukat. A kritikus máius 21 évfordulója Prága, május 20. A cseh-morva protek­torátus hatóságai május 21-ére minden nyilvános gyűlést és felvonulást betiltot­tak. Május 21-ike volt a cseh-Szlovák köztársaság felbomlásá­nak kritikus napja, mert ezen a napon rendelte el a múlt év­ben Benes slz első mozgósítást Német­ország ellen, ami azután lehetetlenné tette a békés kiegyezést Prága és Berlin között. Különböző szélsőséges szervezetek ezt a napot az idén részben nacionalista, rész­ben pedig marxista tüntetésekre akarták kihasználni, a hatóságok azonban minden megmozdulást betiltottak. A cseh-morva protektorátus hivatalos pártja, a cseh nemzeti népközösség ezt a napot az álta­lános. kibékülés és nemzeti egyetértés jegyében üli meg s felszólította tagjait, hogy szüntessenek meg minden pöröskö- dést egymás között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom