Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-18 / 113. szám
Áras 10 fillér . évfolyam 113. szám. Budapest, 1939 május 18. Csütörtök Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szám Telefon: 144*400 © Telefon: 144-400 Választási bélyegek kibocsátása, tagdíjak szabálytalan kezelése és tilos politizálás 1 té miatt folyik a vizsgálat a szakszervezetek ellen Nagyösszegű kölcsönöket adtak a mimkásjóléti alapokból — A szakszervezetekkel fizettették meg a vezetők biztosítási járulékait — A külföldi szak- szervezetekkel fenntartott kapcsolatokat is vizsgálják szabálytalanságra akadlak a vizsgálóbiztosok Külpolitikai tudat i (sp) A választási küzdelemnek kétségtelenül legkiemelkedőbb pillanatai voltak, amikor a felelős magyar kormány miniszterei a kínálkozó alkalmat megragadva, a szokottnál szélesebb mederben és részletesebben, de mégis teljes alapossággal és távol minden olcsó demagógiától ismertették az ország helyzetét és az új magyar politika alapelveit. Szinte azt mondhatjuk, e néhány komoly és felvilágosítóan megnyugtató beszédért érdemes volt végigélni a választási zűrt és átfutni engedni a magyar életen a politikai exaltáeió magaráját. A kormány tagjai fegyelmezetten .és a nehéz hivatás tudatában tartózkodtak a szokásos lélek begyutjó demagógiától s programbeszédeik inkább hasonlítottak az alapos, megfontolt és tárgyilagos értekezletekhez, mint a kortesbeszédekhez. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar közvélemény megértette e szolid és okos hangot s a sajtó egyöntetű elismeréssel emelte ki a miniszterek .megnyilatkozásait a sokezer más beszédből. Olyan fix pontoknak tartván őkét, amikre építeni lehet. Akár a miniszterelnök fogalmazta meg jóakaratú optimizmussal telt intelmeit, ak.'r a pénzügyminiszter vá- teolta fel az új magyar gazdasági realizmus útját, akár az igazságügyminisztér leesetelte a magyar jogfejlődés problémáit, (minden esetben európai színvonalú értei. <m>es tételeket kaptunk, józan realizmust, kivitelezhető programot. Jobban és alaposabban tárult fel előttünk a magyar helyzet. Az lett az érzésünk, hogy a nagyképűségtől és a zavarosan fülledt exaltá- cióktól távolálló higgadt, alkotó emberek állnak a kormányrúdnál. Különleges megnyugtatást jelentettek számunkra Csáky István gróf külügyminiszter beszédei is. Már az elmúlt havi külügyi expozé rávilágított az új magyar külpolitika módszereire és eredményeire s a két soproni programbeszéd most megfelelően kiegészítette az akkor kapott képet. Csáky szavai nyomán egyre világosabban bontakozik ki az egészséges és természetes új magyar külpolitika aszpek- tuma. Valljuk be, hogy a magyar közvéleményben eddig eléggé hiányzott a külpolitikai tudat, s a mostani választási agitáció talán az első, ahol a nagy világtávlat, a nemzet szempontjából döntő jelentőségű külpolitikai problematika végre kiszorítja az apró közjogi és személyi torzsalkodások eltulzottan az előtérbe állított hecceit és fel tudja kelteni a választók érdeklődését a komoly sorskérdések iránt. Ez elsősorban a külügyminiszter és több kitűnő munkatársának érdeme, akik sikereikkel, intenzív és céltudatos tevékenységükkel, okos és a figyelmet lekötő megnyilatkozásaikkal ráirányították a magyar választó figyelmét olyanokra, amik eddig nem érdekelték, bármily fontosak voltak is. Tény, hogy a helyzet elősegíti ezt az érdeklődési átcsoportosítást, de ha rátermett férfiak nem tudják kihasználni ezt a helyzetet és munkájukkal nem tudják igazolni, hogy a csip-csup belső magyar választási problémák helyett ma sokkal jelentősebb európai távlatú szempontoknak kell döntő szerepet játszaniok a magyar választók politikai állásfoglalásánál, akkor a részleges megkomolyodás és üdvös érdeklődésváltozás nem következhetett .volna be. Bevalljuk ^szintén, régóta fájlaltuk, hogy a magyar tömegekből hiányzott a kifejlett külpolitikai tudat. Mi, felvidékiek, olyan helyről jöttünk, ahol a nép és az illetékesek kínos aggodalommal figyelték Európát és kezdettől fogva érezték, hogy sorsuk, a kis nemzet sorsa, az európai konstellációk ügvee vagy ügyetlen kihasználásától függ. A ki' éebbség az áldatlan belpolitikai helyzetben ugyancsak feszülten és éberen követte a Már eddig is számtalan Tegnap jelent meg a belügyminiszternek az a rendelete, amely miniszteri biztosokat küldött ki és számvevőségi szakértőket bízott meg a szociáldemokrata szakszervezeti tanács és 39 szakszervezet ügyeinek kivizsgálására. Régi panaszok, kivizsgált és ki nem vizsgált súlyos vádak tömege húzódik meg e kérdés-komplexum mögött. A most elrendelt vizsgálat Is tulajdonképpen a múltban elhangzott kifogásokat összegezi csupán, amikor ebben jelöli meg a vizsgálat célját: igaz-e, hogy a szakszervezetek pártpolitikai célokra fordították a munkások filléreiből ösz. szegyűlt tagdíjakat? Valósággal anakronizmusnak tűnik fel a nemzeti és népi fejlődés útján a szociáldemokráciának minden különállása és a nemzeti társadalom egy részét kitevő világesemények fejlődését, tájékozott volt s tudta, mi fontos számára az európai történésekből, mi hasznos, mi kártékony és hogyan kell viselkednie, ha élni akar és úszni a világáramlatok tetején. Józan megítélés, s biztos külpolitikai érzés alakult ki közöttünk. A többségi magyarokban aránylag -gyengébb volt a külpolitikai tudat. Több nemtörődömség, illúzió, hiszékenység, tájékozatlanság uralkodott. A közvélemény felelőtlenül ítélt, s nem mindig mérte föl józanul és logikusan az európai erőviszonyokat. A politikai figyelem túlzottan a belpolitikára összpontosult,. annak is személyi, kevésbé fontos részére, a vásári-ízű produkciókra, bizonyos tettek és megnyilatkozások snájdig, vagy „ziccereket föladó” részére, mulatságos apróságokra, vitézkedésekre, komikumokra. Néhány fakó elv csak a háttérben húzódott meg, mint stafázs a daliás politikusok számára, s a használt jelszavakról a legkevesebben tudták a szórakozó politikai nézők közül, hogy tulajdonképpen mit jelentenek. Némi politikai pikantéria többet ért, mint a világnézet, ami hagyján, de többet ért, mint a nemzet szükségleteit reálisan fölbecsülő alkotó, csendes józanság is. munkásság különválása, úgyszólván kívülállása a nemzeti, társadalmi élet keretein. Csak, csodálkozni lehet, hogy amikor a népi politikát hirdető kormányok munkásjóléti és szociális intézkedéseknek egész sor’át hozzák, akkor a magyar munkásság egy része még mindig szociáldemokrata, marxista ideológián nevelkedő szakszervezetekbe tömörül. Amikor ezek a kormányok magyar egységet, nemzeti szellemet, magyar , fajvédelmet akként hirdetnek, hogy munkabér és munkásjóléti, népegészségügyi intézkedéseket tömegével produkálnak, akkor még mindig nemzetközi szociáldemokrácia irányítja és befolyásolja a magyar munkásság igen jelentős tömegeit. Le kell szögeznünk, hogy a belügyminiszteri intézkedés a leghelyesebb indokból rendelte el a vizsgálatot. I Nos, éppen a miniszterek programbeszédei nyomán megállapíthatjuk, hogy a helyzet javulóban van, Csáky István gróf tevékenysége alapján pedig leszögezhetjük, hogy megszületett a komoly magyar külpolitikai tudat is. Bizonyos fokig érthető, hogy eddig hiányzott, elvégre a háború előtti magyarságot Bécs mesterségesen távoltartotta a külpolitikától és a Ball- haus-tér örült, ha a magyarok közjogi bé’ka-egérharcokban élték ki politikai ambícióikat. E mesterséges visszaszorítás azt eredményezte, hogy a magyarság a háború után is csak lassan kezdett mozogni tudni a külpolitikai parketten. Jóformán húsz évig tartott, amíg a tényleg önálló és a nemzetet a szokásos frázisokon és illúziókon túlmenően is érdeklő magyar külpolitika megszületett. De ma itt van, elhozták a hirtelen belén-kmarkoló, nevelőerejű világesemények és elhozta a húszéves tanulásban kiforrott első igazán magyar külpolitikai garnitúra. Csáky István gróf legújabb nyilatkozataiban már nemcsak bizonyos magyar külpolitikai alaphelyzetekre és alapmódszerekre mutathatott rá, hanem a részletekre is lS főleg az ösztönös erővel megindult munka eredményeire. A magyair közvéleGazdasági célú egyesületnek politizálni nem szabad. Az egyesületek pénzét politikai célokra, pártpolitikai célokra felhasználni tilos. Miért van tehát mégis a magyar munkásság életében az elmúlt tizenöt esztendő alatt számos olyan intő példa a szakszervezetek életében, melyek a politizálás mellett erkölcsi és anyagi bukások sorozatát is felmutatják. Meggyőződésünk szerint azért, mert súlyos hibák és botlások következtek el nemcsupán az anyagi kérdésben, hanem e pártpolitikai tevékenység mellékutakra és egyéni célok útjaira vitte egyfelől a munkásság pénzét, másfelől a munkásság tömegeit. így nem csoda, ha erkölcsi, anyagi és politikai összeütközések nyomán meny érzi, hogy ma van már megfontolt és szilárd önálló magyar külpolitika s folyik a munka, amely ismét a dunai medence első hatalmasságává építi Magyar- országot. A külügyminiszter szaval meggyőző erővel mutattak rá a magyar birodalmi gondolatra is és világossá tették a nemzet előtt, hogy mik a belső feladataink a külső biztonság és érvényesülés előmozdítására. Uj, egyre erősödő hadsereg húzza alá az önálló európai tényezővé vált Magyarország érvényét s valahogy érezzük, hogy pompásan megvetettük lábunkat Közép-Európában s ismét a központba kerültünk, amely felé jelentős cen- tripetállis erő sodorja a somszédokat. Egyre kiegyensúlyozottabb lesz viszonyunk a szomszédokkal, egyre józanabb és biztosabb európai fellépésünk. A magyar külpolitikai tudat rohamlépésekkel halad és kristályosodik, s a külügyminiszter legújabb beszámolóit már a külpolitika jelentőségét átérző, s a magyar diplomácia munkáját egyre megértőbben támogató nemzet hallgatta végig. S hogy így történhetett, elsősorban azoknak az ( eredményeknek köszönhetjük, amelyekre a magyar külpolitikai kormányzat méltán hit vatkozhatott. bukások, összeomlások sorozata disz-