Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-13 / 109. szám
áJ®£ Ma; Rádiómelléklet Ara: 10 fillér II. évfolyam 109. szám. Budapest, 1939 május 13. Szombat ®vf°'üam 109- szám. Budapest, 1939 május 13. Szombat ^\íokRHIRMD Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szám Telefon: 144-400 e Telefon: 144-400 A PÉNZÜGYMINISZTER bejelentene a kormány új pénzügypolitikái rendszerét Mindent a termelés szolgálatába keit állítani A cél: a termelőmunka tokozása, a bankjegyforgalom emelése a termelőmunka arányában Nincs szó intlációról — Világos és egyszerű adórendszer készül kormánypolitika egyik sarkalatos pontja Mesterséges ellentétele Irta: Hellyel László A minap többen összeverődtünk olyanok, akik a cseh megszállás ideje alatt is itt éltünk ezen a vidéken. Azelőtt ilyen bizalmas társaságokban legtöbbnyire a cse- hekről, Csehszlovákia közeli pusztulásából beszéltek az emberek. Ma is van bőven miről beszélni: fel kell dolgozni és meg kell emészteni a felszabadulás utáni élményeket. És az iyen beszélgetések gócpontja nem lehet más, mint a felvidéki és az anya. országbeli magyarok viszonya. Mi, akik itt élünk állandóan a felszabadított magyarság között, ismerjük már jó- előre az általános panaszokat, melyek a felszabadulás utáni mámoros lelkesedés után felütik fejeiket. Szinte mindenkiről előre tudjuk már, hogy mit fog mondani; A minap azonban a felvidéki kultúrembe- rek egy ilyen kisebb összejövetelén nagyon otthonosan érezte magát egy anyaországból jött magyar testvérünk és visszafelé fordította a kifogásokat: hogy az egész Magyarország mennyi mindent várt a felvidéki szellemiül, különösen a háború után felnőtt nemzedék, melynek szemei előtt talán a mostoha viszonyok elleni fanatikus tiltakozásként egy egészen új keresztény népi Magyarország mintaképe lebeg. És hogy ez a várakozó , névtelen magyarság még mindig a bizodalmas várakozás álláspontján van, várja, hogy a felvidéki magyarság új szellemet, friss pezsgést hozzon a magyar közéletbe, a keserű kisebbségi életben kitermelt értékeket az egész nemzet javára. Akkor beszélgetésünk kapcsán, úgy éreztük, de általában egyre inkább úgy érezzük, hogy valami különös megbabonázott- ság vett erőt a felvidéki magyarság kérdéseinek minden megnyilvánulásán. Kifogásokat hallunk mindkét érdekelt fél részéről és mintiha valahol a háttérben az a törekvés lappangana, hogy két különböző államhatalomban élt magyarság összeolvadásának fenségesen egyszerű folyamatát minden áron megnehezítsék, agyongyömöszöljék illetlen és méltatlan mellékjelenségek- kel. Pedig a magyar királyi miniszterelnök a felszabadulás előtti napokban nagyon világosan megfogalmazta, hogy mit vár az anyaország a felszabaduló magyarságtól, megedzett, a mostoha eors által kitermelt értékeket hoznak a magyar közéletbe. Sőt emlékszünk azokra a megnyilatkozásokra, melyek a múltban az anyaországi vezetők részéről hozzánk kisebbségi sorsunkba eljutottak. Ha valaki azelőtt Budapesten járt, tudhatja, hányszor mondták, mennyire várják, hogy az egészséges gondolkodású értékes felvidéki magyarság visz- szakerüljön és új magyar levegőt, a nemzetre nehezedő nehéz kérdések új megoldási lehetőségeit hozza magával. És ezért volt olyan őszinte, szinte az egekig lángoló az öröm, a lelkesedés, a testvéri összeölel- kezés a bécsi döntés utáni napokban. A felszabadított és a felszabaduló magyarság megtalálta egymást, egyetlen egységben, az Örömtélen múltban régóta örömre éhezett önfeled tséggel. Vannak azonban a magyar életnek haszonélvezői, akik csak akkor érzik biztonságban magukat, ha ellentétek bénítják meg a magyar népi egységet, ha az önmagával meghasonlott nemzet hátán nyugodtan folytathatják a maguk kisded játékait. Ezek szokták kiélezni a foglalkozásbeli ir.egosztódást osztálygyűlöletté, vagy a keresztény felekezetek természetes tagozódását felekezeti villongásokká. t Nyilvánvaló, hogy ilyen mesterséges ellentetet akarnak létrehozni a felvidéki és az anyaországbeli magyarság között is. Először csak a bizalmatlanságot akarják felkelteni, jól tudják, hogy ez olyan természetű, mint a gleccseA iöldretorm a JteméxtiyüSchn^Uer Lajos dr. pénzügyminiszter — mint már jelentetük — csütörtökön este mondta el Baján nagy érdeklődéssel várt programbeszédét, amelyben ismertette a kormány gazdasági és pénzügyi programját. Beszédében a többi között ezeket mondta: — A területek visszacsatolása a problémák egész sorozatát vetette fel, amelyek megoldásra várnak. rek galacsinja: ki tudja, hol áll meg, ki I tudja, mi lesz belőle. Lehet, hogy aki Pes- | ten él, jobban megérti, de mi, akik itt a Felvidéken élünk, úgy éreztük, mintha éles kést döftek volna szívünkbe, mikor megtudtuk, hogy a mi képviselőinket benesi szellemmel vádolták meg egyes urak a magyar parlamentben. Ezek a megjegyzések indították el a hólabdát, aztán mindig újabb támadásokkal zavarták és nyugtalanították a magyar közvélemény egy bizonyos részét, sajtóban, kávéházban és mindenütt az emberek fülébe súgták a varázsszót. És ezek a mesterséges ellentétet szító megjegyzések annyira megingattak sok jóhiszemű anyaországit, hogy egészen téves fogalmakat alkottak maguknak a felvidéki szellemről. Mintha nem vették volna észre, hogy a magysiországi baloldali in- ternacioná]ó titko* és njilt ügynökeinek szájíze szerint beszélnek, ugyanazoknak az ügynököknek, akik ma hasravágódva rémmesékkel fogadják az ide jövő felszabadító magyarokat, de akik kevéssel ezelőtt ugyanilyen tervszerűséggel a szovjetbarát baloldali Csehszlovákiában útón-útfélen a fasizmus vádjával akarták lehetetlenné tenni ugyanazokat, akiket ma nyíltan és tiokban a benesi szellemmel akarnak beszennyezni. Sokan ma már megijednek a felvidéki jelzőtől. Talán azért, mert a baloldali földalatti propagandának sikerült azt bizonyos helyeken előnytelen megvilágításba beállítani. Sokan azt mondják, ne akarjunk különbséget tenni magyar és magyar között. Mindkét álláspont a lehető leghelytelenebb: a felvidéki jelzőt nem mi termeltük ki, ae természetszerűen jött használatba elsősor-1 ban az anyaországban, mert hisz nálunk tilos volt még ki is mondani ezt a szót a cseh megszállás idejében. Tagadhatatlan, hogy vannak bizonyos különbségek a felszabadító és a felszabadult magyarság kö— Az új területekkel visszakerültek hozzánk nem magyarajku testvéreink is, akik nyugodtan élhetik a maguk népi életét, beszélhetik nyelvüket, művelhetik kultúrájukat, csak azt kívánjuk meg tőlük, hogy a magyar állameszméhez és a magyar hagyományokhoz hívek legyenek. Ez kölcsönös érdekünk és e tekintetben csak egyetlen elv lehet: az őszinteségnek és a zött és állítjuk, hogy ezeket a különbségeket nem azok élezik ki, akik magukénak vallják a felvidéki szellemet, hanem azok, akik ezt a szellemet minden áron diszkre- ditálni akarják. Mert ha létezik ilyen szellem, nagyon jól tudjuk, hogy annak éppen demokratikus, népi keresztény jellege a leglényegesebb. Akik szabadulni akarnak tőle, nem tudnak mást csinálni, mint Be- nest emlegetik, ha demokráciát hallanak. Legkisebb gondjuk ie nagyobb annál, minthogy figyelembe vegyék, hogy a felvidéki népi gondolát szervesen nőtt ki a felvidéki szellemi mozgalmakból, melyek mindenkor a magyar történelem és a magyar múlt korszerű ujjáértékelésének az alapján állottak, tehát nem volt szükség semilyen idegen minták után indulni. De ezek az urak azt is elfelejtik, hogy a demokráciát nem, sajátíthatja ki magának senki sem és hogy éppen Mussolini mondta berlini beszédében, hogy Európáiban ma két igazán demokrata állam van: Olaszország és Németország. Kérdés már most, ha mindenáron idegen példával akarjuk a felvidéki szellemet jellemezni, vájjon Benes úr hazug áldemokráciájához, vagy pedig a Mussolini által megfogalmazót népi demokráciához áll-e közelebb? Egészen biztos, hogy a felszabadult magyarság hozott olyan értékeket magával, melyek nagyban elősegíthetik az annyira szükséges magyar népi egység kialakítását és a népi politika győzelmét. Senki sem kívánhatja az olyan fájdalmasan széttagolt magyarságot még újabb elhatárolásokkal megosztani. Legkevésbé azok, akik éveken át fanatikus kitartással hittek az ellenséges határokon keresztül is a magyar nemzet törhetetlen egységében. Lehet* nek azonban olyanok is, akik megijedtek attól a keresztény népi gondolattól, mely az idegen uralom alatt természetes önvédelemből termelődött ki és ezek aztán azt a tervet eszelték ki, hogy mesterséges 1 megértésnek elv0. Ebből a szempontból 4 legjobb utón haladunk. Az első törvény: a tö ti ret or m lesz A pénzügyminiszter ezután a földreform kérdésével foglalkozott. — Kijelenthetem, hogy a kormány a I ellentéteket és bizalmatlanságot szítanak a felvidéki és az anyaországbeli magyarság között és addig hangoztatják ezt a hihetetlennek látszó varázsszót, míg végül is sikerül majd elsikkasztani azokat az értékeket, melyeket az új népi Magyar- ország kiépítéséhez az egyetemes magyarság kér és vár tőlünk. Talán fölösleges is kérdezni, hogy ki szolgálja jobban a magyar egység ügyét, vájjon az-e, aki új út- 'Utatásokat hoz az egységes népi Magyar- ország kiépítéséhez, vagy pedig az, aki a felvidéki szellemtől való félelmében a régi bevált recept szerint a magyar testvért ismrt a magyar testvér ellen uszítja? Szükséges, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, mert a felszínen ágáló propagandától függetlenül az ország túlnyomó többsége még ma is sok mindent vár a felszabadult magyarságtól. Nem szaba<J megengedni, hogy a magyar feltámadás ellenségei ördögi gúnykacajjal ünnepeljék majd győzelmüket: a mi elnémításunkat. Ezért jött össze a felvidéki értelmiség április elején Budapesten, ezért alakul meg az Egyesült Párt kulturális szakosztálya és indul meg a közel jövőben a felvidéki értelmiség folyóirata. Hallatni kell hangunkat, meg kell fogalmazni világosan, mit akarunk és mik vagyunk. Mert a másik oldalon is megvan a jóakarat. Tudjuk, hogy különösen a kormány nemes elgondolásai csaknem teljes egés»ében összevágnak a mi céljainkkal. Feladatunk csak az lehet, hogy munkájában, a megalkuvás nélküli keresztény népi Mgyarország kiépítésében támogassuk. Mesterséges ellentétek pedig csak addig lehetnek felszabadult és felszabadító magyarság között, amíg az azonos gondolkodású magyarok megtalálják egymást és közös erővel fordulnak azok ellen, akik a magyar feltámadást ideig-óráig el szeret« *nék gáncsolj
