Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-16 / 86. szám
IO TEBWDEta -jMa<ste\RHiraaE 1939 ÁPRILIS 16. VASÁRNAP ószövetségi kívánságuk nem megy teljesedésbe. A már kisorsolt felvidéki Kupáért" sem játszik egyik egyesület sem, valamint az eddig már felvételre jelentkezett 12 egyesület azonnali hatállyal visszavonja a jelentkezést. Reméljük, hogy az MLSz uraiban győz a jobb belátás és a szakításra nem fog sor kerülni. Czopf Ferenc dr. elnök ezen bejelentési tudomásul vette és kinyilatkoztatta, hogy a komáromi értekezlet egyhangú határozatát a legsürgősebben jelenti az MLSz elnökségének. A komáromi értekezlet egyhangú állás- foglalása is fényesen bizonyítja a visszacsatolt felvidékiek fegyelmezett és összetartó erejét, mely alaposan megedződött abban a 20 éves küzdelemben, amikor jóban és rosszban is egymás mellett kitartottak. mm Katonai személyek részére is adományozza a kormányzó a titkos tanácsosi méltóságot Magyarország Főméltóságú Kormányzója a következő legfelsőbb kéziratot mél- tóztatott kibocsátani: Kedves gróf Teleki! A magyar királyi titkos tanácsosi méltóság rendszeresítése tárgyában 1935. évi december hó 19-én kelt kéziratom kiegészítéseképpen elrendelem, hogy abba az első bekezdés után a következő szövegű új bekezdés vétessék fel: „A magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot tényleges és nyugállományú katonai személyek részére katonai érdemeik elismeréséül hadúri jogomnál fogva a magyar királyi honvédelmi miniszter közvetlen előterjesztésére adományozom. A megtörtént adományozásról a honvédelmi miniszter a magyar királyi miniszterelnököt haladéktalanul értesítse.” Kelt Budapesten, 1939. évi március hó 16. napján. Horthy s. k. gróf Teleki Pál s. k. " ____// // Anyák Napja Az év egyik legszebb és legmagasztoeabb ünnepe az Anyák Napja, melyet az egész nyugat május második vasárnapján — ez évben május 14-én, — ünnepel. Ez a gyönyörű gondolat, bár évről-évre nagyobb méreteket ölt, nálunk még mindig nem az a bensőséges szép ünnep, mint külföldön» ahol az Anyák Napja az év egyik legnagyobb és legszebb ünnepe. Némely helyen a család Anyák Napján nem is ebédel otthon, hogy az Anyát, aki az egész évet családjáért dolgozva tölti el, egy évben egyszer meleg szeretettel, tisztelettel és ajándékkal övezze körül. Soha nem időszerűbb az Anyák Napja, mint napjainkban, amikor a 20 évig idegenben élő, esetleg gyermekeitől elszakított. Magyar Anyákat ünnepelhetjük. Nincs szebb gondolat, mint az önfeláldozó jó Anyát, aki egész évben gyermekeit szolgálja egyszer egy évben kiszolgálni. Nem lehet nagyobb öröm, mint az ajándékozás öröme, mikor az Édesanyát ajándékozhatjuk meg, az Anyák Ünnepén: Anyák Napján. Az önfeláldozó Anyának nem szerezhetünk nagyobb örömet, mint azb ha a gyermek ezeretete jeléül, legyen az bármily csekélység, ajándékkal lepi meg. Sági Farkas István: aranyszívű püspök A történelem rohanó perceiben olyan kedves, olyan megnyugtató régi felvidéki emlékeket hallgatni, amelyekből az örök ifjúság és a szelíd magyar tavasz vetíti előre derűjét, sugarát. Kedves, öreg papismerősöm, dr. Horváth Zsigmond, a fehérhajú nyugalmazott plébános üldögélt nálam, meghitt, magyaros beszélgetésre, s mivel az anyagiakra soha életében nem adott semmit, természetes, hogy régi főnökeinek hozzáférhető jószívéről mesélt. Közel ötven esztendeje Komáromban káplánkodott gróf Mailáth Gusztáv Károly akkori komáromi plébános, volt er' délyi püspök oldalán. A plébános-gróf arról volt nevezetes, hogy a legutolsó cigány kérése elől sem tudott kitérni, s ha valamilyen egyházi feladatra egyik káplánja sem vállalkozott, az aranyszívű püspök maga ment a legveszedelmesebb helyekre és angyali szelídségével a legalázatosabb szolgája volt Komárom katolikus népnek. Egy alkalommal, kora februári délután, a Pihegő-utcába hívták egy haldokló cigányhoz. Volt a plébániának három káplánja is, de a cigány kötötte magát a mél- tóságos plébános úrhoz, akinek a zsebe állandóan tele volt minden elképzelhető földi jóval, s egyetlen beteghez sem ment anélkül, hogy reverendája zsebét meg me töltötte volna datolyával, naranccsal, cukorral, egy-egy üveg konyakkal, s minden halandó legjobb barátjával: pénzzel. A plébános úr szívesen társalgóit káplánjaival, s Zsiga öcsénket is elhívta magával, mondván: — Jöjön velem, Zsiga öcsém, az úton majd elbeszélgetünk. Nem leszek sokáig, s együtt megyünk haza. El is beszélgettek az úton, s mire a Pihegő-utcába értek, jól ki is- pihegték magukat. Gróf Mailáth bement fz öreg cigányhoz. Teltek a percek, a negyedórák, már árnyat vetett az alkonyat, szürkült, feketedett az égbolt, a derék gróf még mindig bent ült az öreg cigánynál. Zsiga öcsém elunta az ácsorgást, nagyokat járkált föl s alá, míg egész öreg este egyszerre csak megjelent a derék plébános alakja a cigány kapujában. Miért volt szükség zsiüéEörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Bartha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzetpolitikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltüntették a piacról, a szerzőt pedig támadták, csúfolták ... Megállapításai nemcsak ma is igazak, hanem ma is égetően időszerűek, s a „Kazár- iöldőní( súlyos problémái ma is problémák! Minden müveit embernek olvasnia kell BARTHA MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő politikára! Kapható a Felvidéki Magyar Hírlap kiadó- hivatalában (VIII., József-krt. 5), a Stádium könyvkiadó osztályán (VI.,Rózsa-u. Ill),Pfeiffer Ferdinand könyvkereskedésében (Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyvesboltban. Ára kötve: 2«50 P. — Hol volt olyan sokáig, méltóságos uram? — kérdezte a káplán. — Talán bizony valami baja történt? — Nem történt nekem semmi bajom, édes fiam — felelte a jóságos ember, — Csak hát ez a szegény cigány nem ismerte a saját hitét és meg kellett tanítanom. a katekizmus legfőbb pontjaira. Reverendájának zsebe persze üres volt» de jóságos mosollyal az arcán sétált hazafelé a komor, lucskos februári estében. Zsiga öcsém egyszerre csak hallja, hogy a méltóságos úr szőrcsizmájában, halkan cuppog a beleereszkedett latyak, s meg nem állhatja, hogy csodálkozva meg ne kérdezze: — Mi történt a szőrcsizmával, méltóságos uram? — Jaj, meg ne mondja az édesanyámnak — ijedt meg a gróf — amíg a cigányt tanítgattam, az ágy alatt két kismalac kirágta a csizmámat. De nem szólhattam nekik, mert a haldoklót zavartam volna... Más alkalommal a második káplán, a soron levő dr. Kun Istvánt hívták a Fazekas-utcába egy arcrákos haldoklóhoz, bizonyos Vázsonyinéhoz. Kun István tisztelendő úr azonmód útnak is indult, de 3 szoba küszöbén olyan orrvacsaró bűz fóv gadta, hogy elájult és úgy kellett őt hazakísérni. Nosza, megjelent az újabb követ Zsiga öcsém szobájában, mondván: — Vázsonyiné az Istenre kéri a tisztelendő urat, hogy menjen hozzá, mert halálát érzi, és nem akar a halottak szentsége nélkül kimúlni ebből a gyászos világból. Éppen akkor nyitott be a szobába gróf Mailáth, s csak természetes, hogy ő maga ment el a szegény asszonyhoz, hogy meggyóntassa. És elment hozzá azontúl is mindennap, amíg Vázsonyiné meg nem halt, nem bántotta arrát a bűz, nem bántotta a rettenetesre torzult arc, úgy beszélgetett a szegény haldoklóval, mint a grófi ifjú beszélt volna a grófkisasszonnyal. Ez a Mailáth Gusztáv Károly lett a későbbi gyulafehérvári püspök, akit későbbi életében annyi csapás, annyi sorsüldözés ért, s aki szívét-lelkét egészen, de egészen odaajáindékozta népének. Az Isten mindig a legalázatosabb, legr jobb szolgáját látogatja meg csapásaival. Most, hogy apró csokrot kötöttünk fenn- költ személyéről, úgy érzem, hogy az áprilisi napfény balzsamos cirógatását küldi az aranyszívű püspök üzenetével: — Történjen bármi is a világgal, én mindig a szenvedőkké vagyok, mert a legnagyobb szenvedő, az örök Ember és Isten, Jézus Krisztus tanított meg a csapások elviselésére ... Zsiga öcsém hetvenkét éves, egyenes járású, nyugdíjából élő öregember. Egy utazó csak nemrégen harminc pengőért tukmált rá egy ötpengős szemüveget, de ma már mosolyogva mondja: — Azelőtt, míg nagyobb volt a jövedelmem, sohasem volt pénzem. Ki kívánhatja hát, hogy most, amikor százötvenhat pengő havi nyugdíjat kapok, pénzem is legyen? Nem, igazán nincs szüksége a pénzre. Régi komáromi főnökének, gróf Mailáth Gusztávnak szelleme mondatja vele. Itt van helyette az élet, az új tavasz, a dicső- segés magyar feltámadás. Halállal végssöáöít a Kocsmai vita Pestszentimre, április 15. Guth Béla pestszentirr.rei fiatalember pénteken este társaságával az egyik helybeli kocsmában szórakozott. Közben összeszólalkozott a másik asztalnál ülő Rozsnyai Ferenccel és Király Lászlóval. Néhány perccel később Rozsnyai és Király eltávozott a kocsmából, majd rövid idő múlva Guth is hazament. Alig ért haza, Rozsnyai és Király töltött revolverrel jelent meg a lakás előtt s azt kiáltották be Guth Bélának, hogy jöjjön ki, ha van bátorsága. Guth Béla helyett 22 éves Ferenc nevű öccse ment ki, hogy lecsendesitse az izgága embereket. Alig szólt néhány szót, Rozsnyai Guth Ferencre lőtt. A golyó a fiatalember homlokába fúródott, agyvelejét szétroncsolta és azonnal halálát okozta. Rozsnyai és Király ezután elmenekült, de még az éjszaka folyamán a csendőrök elfogták őket és megkezdték kihallgatásukat.