Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
KÖNYV-KULTÚRA „A nemzeti közösség kialakításában a színház döntő szerepet játszik“ Patkós György a színház magyar hivatásáról TEEPIDEta JfacfejRHIRIflg Könyvek a rutén néptől Húszéves távoliét után a kárpátijai rutén nép is visszatért a magyar hazáoz, hogy keserű tapasztalatok birtokába sok-sok szédítés (nagy-orosz álom, cseh estvériség, Nagy-Ukrajna) után végre folytssa életét újból az ezeréves közös hazában, ;zan, reális keretek között, a kárpáti tájból táplálkozó nemzeti érzése és népi hagyoninyai útját követve magasabb műveltségi folg. Húsz év alatt a magyarság is sokat tanít, a nehéz esztendők megpróbáltatásai hoziszoktatták öt is a nemzetiségi kérdés korszett szemléletéhez, levetve szeméről a liberalimus túlzottan optimista hályogát: világosa lát a jövőbe, jőzanabbul kezdi látni egüttélö és a többi, ugyancsak hozzákészülö Emzetiségek megoldásra váró problémáit. Ezalkalommal bemutatjuk a rutén nép sorsán vonatkozó szakmunkák jegyzékét, amely táékoztató kíván lenni mindazok számára, aik ismerni szeretnék a kárpátaljai föld és lépe időszerű kérdéseit. Szabó Oreszt: A magyar oroszokról Budapest, Nemzetiségi Ismerted Könyvtár. 1913. Az első komolyabb, részletes munka a rutén népről még 1913-ban jeleit meg, szerzője, dr. Szabó Oreszt, eredeti kútfők alapján Ismerteti a rutén nép történelmét, beszárma- zását mai lakóhelyére, vallási és egyházi viszonyait. Nagyon értékes adatokat nyújt a rutén nép közgazdasági viszonyairól, a havasi állattenyésztésről, és színes példákkal mutatja be ennek a földnek sajátos néprajzi arculatát (lakóház, ruházat, ünnepi szokások, babonák, népköltészet). Tárgyilagos képet ad az akkori időszerű rutén kérdésekről, föltárja a naptáregyesítés és- a schizmatiíkus mozgalmak hátterét, a rutén nép amerikai kivándorlását, kemény szavakkal illeti a szegény rutén népet sanyargató zsidók, kazárok lelketlen üzérkedését és lelkes szavakkal méltatja a magyar kormány által megindított hegyvidéki gazdasági akció eredményeit. Huszonhat évvel a könyv megjelenése után, ma is időszerűen hatnak Szabó Oreszt intelmei: Csak a magyar-orosz (rutén) nép eddigi története, élete s magatartása lehet az az alap, amelyen az átalakulásnak meg kell történnie; ennek az átalakulásnak gyökérszálai csak ide és a haza földjébe vezethetnek! Meg kell tehát előbb ezeket mindnyájunknak ismernünk. Szabó Oreszt terjedelmes munkáját, mint a Nemzetiségi Ismertető Könyvtár első kiadványát, gróf Tisza Istvánnak ajánlotta, egy évvel a világháború kitörése előtt... Barás Gábor: A Ruténfölá elszakításának előzményei Vörösmarty Irodalmi Társaság Kiadása. 1936. A rutén nép történetének harminc legérdekesebb esztendejét ismerteti ez a kitűnő könyv, amelyet a szerző is rutén breviáriumnak szán olyanok részére, akik az Erdős Kárpátok népe iránt érdeklődnek. Sötét árnyak gyülekeztek a századforduló táján kelet felől, Oroszország cári ügynökei megejtöen ügyes propagandával búj toga tták — a pravoszláv vallások köpenye alatt — a rutén népet a magyar állam ellen. Darás Gábor kimerítően ismerteti az orosz pravoszláv mozgalom történetét a világháborúig, a szkijma rúgói után kutatva vallási és gazdasági természetű okokra mutat rá, háttérben a félelmetesen növekvő orosz propagandával. Felvonulnak előttünk újra az izai és a mára- marosi pör fantasztikus szereplői. Kabalyuk, a „lelkek orvosa”, a Bobrinszkijok és Gerov- szkijak. Ismerteti a szerző a nagy-orosz befolyás kiküszöbölésére kidolgozott reformterveket. Nagyon értékes adatokkal világítja meg a rutén nép erőszakos elszakítását a magyar hazától, a cseh propaganda hamis érveléseit, a különböző memorandumokat, amelyeknek árnyékában ma különös profilt kapnak a Volosinok és Zsatkovicsok .. . Valóban, rutén-breviárium ez a könyv, sok-sok tanulmányát a máramarosi szkizma-perről tásaink iránt és értékes útmutatással a magyar-rutén jövő felé. * Bonkáló Sándor kis könyvét a rutén irodalomról (A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés, 1935. Felvidéki Tudományos Társaság kiadványa.) már korábban ismertettük. A magyarnyelvű szakirodalom terén megemlítjük még Hodinka Antal és Számán István történeti munkáit, Miskolczy Ágost tanulmányát a máramarosi skizma-perről (Magyar Szemle, 1928.), valamint Oláh György „Jajkiáltás a Ruténföldröl” (Budapest, 1928) című figyelemreméltó könyvét. (▼. 1<) r 1989 ÁPRILIS 2. VASARNA Szokatlan jelenség ismétlődik estéről- estére már hetek óta egy fővárosi színházban a kozmopolita Belváros gyökértelen környékén: zúgó tapsokkal tüntet a közönség egy színdarab mellett, amelyből megejtő bőséggel árad a magyar lét any- nyi fájdalmas kérdése. Szokatlan ez egy olyan színházban, amely hosszú éveken át felszínes, merőben kozmopolita, émelyítően alantas portékával igyekezett kiszolgálni a közönség ízlését.- Igaz ugyan, a változás csak úgy következhetett be, hogy a színház időközben gazdát cserélt, új igazgató vette át a művészi irányítást, aki programjába nemzetnevelő, erkölcsi célokat tűzött és a helyes darabválasztással új közönséget toborzott. A megújhodott Belvárosi Színház nagysikerű bemutatkozásáról annakidején beszámoltunk, azóta Kodolányi János „Földindulás” című tragédiája lassan a századik előadáshoz közeledik. E napokban újra végignéztük: ugyanaz a hév, ugyanaz a művészi hit hajtja a szereplők játékát, amit a bemutató forró óráiban tapasztaltunk. Estéről- estére megtelik a nézőtér; csodálkozunk, honnan jő ez a lelkes magyar tömeg ebben az idegennek, nemzeti szempontból sokszor közömbösnek hitt fővárosban, amelyet már-már elveszettnek hittünk. Mégis lehet tehát közönséget szerezni a komolyabb nemzeti szellemű színháznak, ha az ugyanakkor művészi igénnyel szólaltat meg magasztos értelemben vett politikai témát. Vidékről jönnek fel emberek, hogy megnézzék a „Földindulást”, és csak nemrég olvastuk az egyik érsekújvári lapban, hogy milyen üdítő élményt jelent a Budapestre ránduló főividéki magyar ember számára a Belvárosi Színházban egy este... A színház kiváló fiatal igazgatójával, PWkós Györggyel beszélgetünk erről az örvendetes változásról. Mikor átvette a színházat, programjáról szűkszavúan nyilatkozott. — Mindent elmondanak helyettem majd a szerző és a szereplők ... Most lassan már századszor mondják az új magyar színház programját, amely ezután kibővülhet, nyugodtan hozhat újabb terveket is, mert komoly magyar közönségre támaszkodik. Az idealista színigazgató megnyerte a csatát, és a következőkben foglalja össze felfogását a mai színház hivatásáról és jelentőségéről: — Válságos, kialakulatlan és forrongó korban a színház kor- és eszmeformáló, A magyar főiskolás ifjúság nemrég könyvkiadóvállalatot alapított olyan művek csorbíttatlan megjelentetésére, amelyek minden üzleti és politikai érdektől mentesen, kizárólag a nemzet örök érdekeit követve nyíltan és őszintén tárják fel a magyar életsors teljes problématikáját. A magyar életsors teljes problématikáját. A ma- MEFHOSz Könyvkiadó első kiadványa Kerék Mihály: „A magyar földkérdés” című könyve volt, a magyar élet nagy feladatának eleddig legteljesebb összefoglalása. A második kiadvány, Szabó Pál „Szakadék” című regénye is hűen követi a merész vállalkozás szellemi programját:^ éles világításban, egész pőréin hozza elénk a magyar falu életképét, mélyen átérezve a paraszti világ változó és örök kérdéseit. Mikor Szabó Pál, ez a parasztságból feltört legkiválóbb regényíró először jelentkezett (például a Nyugatban) ^írásaival, epikai készségéből főleg a sajátos lírai hang csordult ki feltűnő művészettel Uj regénye, amely mintegy harminc évnyi magyar történelmet fog össze hatalmas freskóban, ezt a lírai csordulást mutatja most már érett teljében. Egy paraszt társadalom- és világszemléletet alakító jelentősége megsokszorozódik. A kor szeny- nyes hullámaiban sodródó ember fuldokolva kapaszkodik lélekmentő szalmaszál után s az élet minden megnyilvánulásában, leginkább pedig a művészetben keresi a választ tisztázatlan sorskérdéseinek megvilágítására. A puszta szórakozás már nem elégíti ki, legkevésbé a színházban, ahol a mások életének katasztrófáiban és megoldásaiban a maga gyötrelmes és tisztázatlan életének bevallott vagy titkolt sebeire keres orvosságot. — Az európai ember, de különösen a magyar ember hitét a háború megrendítette az igazságban, erkölcsben, magában az erkölcsi világrendben. Az igazságtalanság győzött, az erkölcstelenség aratta napról-napra diadalát. A vezető magyar társadalom éppen erkölcsi alapjaiban rendült meg. A könnyű élet divatja, az erkölcstelenség betört a színpadra is, mert az üzletszínház készségesen hódolt frisspénzű közönségének s a kasszáért szívesen bizonyította a színpad erkölcsrendjével is, hogy a siker, a kokott, a naplopó nem alja, nem szennye a társadalomnak, hanem „okos, modern, követnivaló hős”. . . így nevetségessé tették a tisztességet, piedesz- tálra emelték a züllött anyát, sárba taszították az anyát, a feleséget, az egész krisztusi erkölcsiséget, hogy annál fényesebben ragyogjon az ő romlott „modernségük”. — A magyarság önvédelmi ösztöneinek köszönhetjük, hogy aránylag rövid idő alatt kiábrándult ebből a nemzetrontó világszemléletből. Felnőtt az új nemzedék, s apái, azok kortársai sorsán keresztül meglátta a romboló erkölcstelenség bomlasztó folyamatát, a nemzeti erők szétzül- lését, fajtája kizsákmányolását, zilált és szerencsétlen jövendőjének fenyegető árnyékát. Űj erkölcsiség, új idealizmus igénye jelentkezik egyre erősebben a fiatalságban, amely ezt az új erkölcsiséget várja a színháztól is. Érzi, tudja, hogy a kor új formálásában, a nemzeti közösség kialakításában a színház döntő szerepet játszik. Az új eszme, az új ideál / a színpad valóságábrázolásán keresztül válik hitelessé a tömeg szemében. A színházi élmény mélységes hatása alól —- ha igazán művészi eszközökkel dolgozik a színház, — senki se tudja kivonni magát. Ügy érezzük, a Belvárosi Színház, Kodolányi János „Földinduilás”-ával utat tört ennek az új, vágyott és követelt erkölcsi forradalom missziójának. Ezen az úton kívánunk továbbra is haladni... Vass László. nő itt fel a szemünk láttára végtelen repceföldek körén belül, a faluban, titkom és babonák, vizek és fák, állatok és emberek között. A kis legény előtt a nyéstai erdő csak jobban összekuszálja a titkokat, társainál neki még azért is elviselhetetlenebb a falu szorító világa, mert érzi magában az alkotás, a művészi teremtés lázát. Mit tehet? Legendás hősöket gyúr a sárból, citerát csinál, fát farag. Tovább nem mehet, mert ott tátong a szakadék. Egyidőre a háborús és forradalmi évek mintha összébbhúzták volna ezt az osztályokat elválasztó szakadékot; a „nemzet” mégse tanult, a közvetlen vihar elmúltával a partok szélesebbre futnak a paraszt és az úr között. Hódi Pista is belekóstolt az úri világba, nem megy, ez az alkonyodó életforma nem neki való. Az előbbi nemzedékek kihaltával lezárul a régi, mozdulatlan paraszti világ, a fiatalok már saját osztályukból építik ki az emberségesebb életformát, másokra úgysem számíthatnak. Szabó Pál erőteljes művészettel érezteti meg az öntudatos, új népi világ szándékait. (—ss) 19 Ady Endrének készül szobrot állítani a főváros egyik legszebb terén a magyar főiskolás ifjúság. Hetekkel ezelőtt indult meg az országos mozgalom a Turul Diákszövetség kezdeményezésére és bevezetőként április 15-én Ady-emlékünne\vélyt rendez. Az akció nemcsak irodalmi, kulturális és társadalmi körökben talált visszhangra, de a politikai élet képviselőit is élénken foglalkoztatja. A megmozdulás élén Tasnádi Nagy András és Hóman Bálint miniszterek álalnak, mint fővédnökök. Rajtuk kívül másokat is, államtitkárokat, püspököket, egyetemi tanárokat és főispánokat látunk az est védnökeinek sorában. Az estet, amelyen többek közt fellépnek Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc és Gulyás Pál, a rádió ic közvetíti. Nem káprásXk a szemünk, az Ady-szobor mozgalmat valóban a legfőbb hivatalos Diákszövetség indította meg és a védnökök között valóban a közélet hivatalos nagyságai szerepelnek. Változik az idő, helyesebben: fejlődik, tisztul és súlyosodik nemzeti lényegében az emberi magatartás. Volt idő, — mi, felvidékiek jól tudbuk — mi-' kor nem is olyan régen Ady Endre még a hivatalos nemzet tiltó indexén szerepelt és maga a Turul-Diákszövetség ishangos pereÓ- tot kiálotott azokra az ifjúsági egyesületekre, amelyek (Bethlen Gábor-kör, Eötvös-Collé- gium, Soli Dev Glória, Bartha Miklós Társaság, Szegedi Ifjak Seetlement-mozgdlma, Sarló) tizenkét évvel ezelőtt elsőknek mertek Ady-ünnepélyt rendezni Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán, Szabó Dezső és az azóta elhunyt Juhász Gyula közreműködésével. Most nem vádolunk senkit, örülünk, hogy ennek az indexnek vége. Mi megértjük, hogy a hivatom los Diákszövetségek akkoriban miért nem tudtak velünk együtt ünnepelni és manifesztálni a költő halhatatlan magyar és emberi müve mellett. Idegen külsőségekben, burschen- schaftos szellemben merült ki az ő mozgalmuk tekintélyes része, ami sehogysem volt méltó Ady magasztos magyar hitéhez. Itthon még azon vitatkoztak a hivatalos körök, vaj ön magyarnak mondható-e Ady Endre, mikor a trianoni határokon túl, Erdélyben és a Felvidéken a költő már nemzetniegtartó parancsként szólt a fiatalsághoz. így van ez jól. Most végre az anyaország is meghódoí a költő előtt. Mert nem Ady Endre változott meg, hanem az ifjúság lett magyarabb, levetve magáról az idegen külsőségeket. Most már csak nöjjön az Ady-magvak vetése és készül őn fel a boldog aratásra az egész magyar élet... Szabó Dezső hatvan éves és húsz évvel ezelőtt jelent meg az ,JSlsodort falu”, az egyik legnagyobb hatáls magyar regény, amely a világháborútól és belső válságoktól agyongyötört magyarság vívódásairól ad megdöbbentően hű képet és mutat új utat a felemelkedéshez, a regény megjelenése — a kommün idején! — bátor tiltakozás volt a magyar fajtól merőben idegen érdekek „forradalma” ellen! A nagy író kerek hatvan éve és e sorsregény huszadik évfordulója, kell, hogy föleszméltesse azokat is, akik talán nem mindenben hívői Szabó Dezsőnek. Mert vélekedhetnek a roppant tehetségű iró munkáiról , bármily vegyes érzésekkel, abban a kételkedők is megegyezhetnek, hogy Szabó Dezső minden könyvével valójában a magyarság megjhodásáért harcolt és küzd ma is heroikus hittel, ezekben a viharos napokban. Mi, felvidéki fiatalság még emlékezünk az üzenetre, amit nekünk küldött az író. — Magyar lányok és magyar fiúk, csak az egyéni: élet határait túlhaladó nagy célokkal, csak egy nagy közösség hősi és alkotó szeretetével érdemes élni... Az j magyarság katonái ezt az igazi életet élik ... Szabó Pál: Szakadék
