Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
•mmm IfaétmHimofi „Politikai stílusunkat meghatározza az egybe- forrottság a kisemberrel és a néppel“ „Szemünk előtt egy jól megszervezett népmozgalom lebeg“ Beszélgetés Révay István gróffal, az Egyesült Párt ügyvezető elnökével a pártszervezés új feladatairól és a fiatal értelmiség bekapcsolásáról Unnepekalaít sein rontlfk menetele, ha Bosch> villamos hütős?ekrényben hűl 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP Budapest, április 8. A közeledő húsvét alkalmából felkerestük Révay István grófét, az Egyesült Párt ügyvezető elnökét, hogy mondjon néhány szót a párt működéséről, melyet oly figyelemmel kísérnek ma mindenfelől a Felvidéken és az anyaországban. Bizonyos lelkiismeretfur- dalással veszi igénybe az ügyvezető elnök idejét az interjúvoló újságíró, mert Révay István gróf egyike ma Magyarország legel foglaltabb embereinek. Pesten nem is lehet máskép találkozni vele, mint hogy egyik iigy elintézése után a másik elintézésére megy. Mégis sikerült egy negyedórát szakítani, mielőtt elindulna igazán megérdemelt pihenésére. Legelső kérdésre, hogy miben látja a pártmunka feladatát, a következőkben felel: — A párt programját megvalósítani. A párt programja ismeretes. Annak idején a komáromi kongresszusunkon leszögeztük, hogy milyen elvek alapján képzeljük el az egészséges magyar életet. 'A program átöleli a magyar élet minden vonatkozását. Tehát teljes programmal indultunk, a magyar élet teljes képét "vázoltuk fel magunk és híveink előtt. Természetes, hogy egy ilyen átfogó, minden szempontot figyelembe vevő elgondolást csak hosszú és szívós munkával lehet megvalósítani. Amíg a politikai vezetés közvetlen munkájában nem vettem részt és magam is kívülről szemléltem a politikai munkát, hibáztattam a politikusok lassúságát. Most, hogy belülről szemlélem, sok mindent megértek. LépésrőHépésre lehet csak a politikai munka lényegében előre haladni, és nagy küzdelmet kell folytatni, hogy a politikai eszközök megszerzése, az erők megszervezése közben is ne tévessze szem elől a politikai vezető a munka célját és lényegét. Feltétlen helyes elvnek tartom tehát, hogy „lassan járj, tovább érsz”. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a problémákat el kell odázni. Pusztán azt, hogy csak alapos szervezettség ad erőt egy politikai pártnak arra, hogy a maga felfogásának érvényt tudjon szerezni. Ez az elv a mai szociális körülmények között és felvidéki tömegeink hangulatát figyelembe véve, különösen hangzik, de a körülményeket és az itteni politikai struktúrát figyelembe véve, mégis ai lassan járj tovább érsz elvének kell igazat adni, mert ha nem lépésről-lépésre építjük ki politikai kereteinket, akkor nem jutunk politikai erők birtokába. Miben állt a pártszervezés eddigi munkája? — tesszük fel a következő kérdést. — Éppen ezt akartam most említeni, hogy illusztráljam fenti állításaimat. Nagy utat kellett megtennünk a felszabadulás óta. Emlékezetes, hogy az első időkben pártembereink és hivatalaink a magyar közigazgatás segítségére kellett, hogy siessenek. Embereink napi tizenkét órát dolgoztak, hogy megkönnyítsék a magyar hatóságok munkáját. Ez a nagy munka megakasztott a párt szervezkedését épp azokban az időkben, mikor a tömegek hangulata olyan volt, hogy könnyű szerrel hívek légióit állíthattuk volna a párt mögé. Tudtuk és láttuk azonban már akkor is, hogy az egészséges út az, hogy egy egységes kipróbált gárdát kell teremteni és nem felfújt hangulatra épült csak tömegszervezetet. Először: a párt belső szervezetét, a központot, a titkári kart kellett megorganizálni, mert enélkül a tömeghangulat ideig-óráig tartó szimpátia, mely eltűnik, ha nines egy gárda, amely minden körülmények között meg tudja tartani a kapcsolatot és az együttmunkálkodást a választó hívek és a vezetők között. A titkárok és a központ megszervezése megtörtént. Nem kenyerem az Ígérgetés és az előre jövendölés, de az eredmények igazolnak majd, hogy mennyire sikerült munkáink eme része. — Igen, — válaszolja Révay István gróf, — ezért tartjuk mi fontosnak a párt nevelő és kultúrába munkáját, amelybe be akarjuk kapcsolni a felvidék fiatal kultúrmunkásait. — Mi a® álláspontja a pártmunka szempontjából a fiatalsággal kapcsolatban? — kapunk az alkalmon. — Ez a kérdés ma minden felvidéki fiatalt érdekel. De előbb egy közbevetett kérdést szeretnénk tenni arról, mi az álláspontja a pártmunka szempontjából az anyaország felé? — Az anyaországgal szemben itt sem helyezkedünk a „corpus separatum” elve alapjára. A mi politikai stílusunkat meghatározza ugyan eddigi politikai fejlődésünk, különösen az a tény, hogy választóink politikai műveltsége, nemzei- és társadalomszemlélete fejlett. Erről az útról, melyen e tények nyomán elindult a párt, visszalépnünk egyszerűen lehetetlen. Természetes az a törekvésünk is, hogy ami nálunk jói, azt átvegye az anyaország ás. Azonban nem ragaszkodunk oktalanul a magunk sajátosságaihoz. Ha valami idegenszerűt fedeznek fel bennünk, komoly anyaországi körökkel mindenkor hajlandók vagyunk a diszkusszióra és szívesen levetjük magunkról azt, ami esetleg idegenszerű tényleg é3 nem a fejlődés folyamán kialakult sajártos magyar tulajdonság. Ez önkritikái beállítottságunkból adódik. Különösen szeretnénk, ha megvalósulna az anyaországban is az az egységgondolat, mely diadalra jutott nálunk például a fiatalságnál, mely egcsz ellenkező irányokból indulva, végül közös munkába tud állani anélkül, hogy feladná a maga elveit. — Mi a véleménye elnök úrnak a fiatalság és a pártmunka viszonyáról? — Legközelebb a pártközpont ankétra hívja össze a kultúrmunkásokat és az ifjúsági irányok képviselőit, vezetőit, hogy velük megtárgyalja, milyen módon és milyen formában kapcsolódnának be a párt munkájába, vagy a vele párhuzamosan induló kultúrmunkába. Ez az összejövetel kiváló alkalmat szolgáltat arra is, hogy a párt ideológiai alapjait is megvitassuk és minden irányból megtárgyaljuk. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy munkánkat nem képzelem el úgy, mint egyszerű pártbürok^áciát és adminisztrálást. Szemünk előtt egy jól megalapozott és megszervezett népmozgalom lebeg, melynek megvannak a lelki alapjai, hiszen mindúntalan kiütköznek sajtóban a nép és fiatal intelligenciák hangulatában. Ettől a megbeszéléstől is sokat várok. A mi munkánkban magasabbrendű analízisekre van szükség, amelyben nagy segítségünkre lesz fiatalságunk szociológiai képzettsége. — Mi a véleménye elnök úrnak a fiatalság és az idősebb nemzedékek együttmun- kálkodásáról a pártban? — Feltétlen hiszem, hogy a fiatalság elméleti tudása párosulva az idősebb nemzedékek politikai mezején megedződött képviselőink gyakorlati tudásával, megindíthatja az említett nagy mozgalmat. A magam részéről kötelességemnek és feladatomnak tartom, hogy összehozzam a két nemzedéket. A fiatalokban túlteng az elmélet, az Idősebbekben a gyakorlat. Magam a két nemzedék között állok és mint említettem, a két tábort össze akarom hozni. Egyformán becsülöm mind a két nemzedéket. Képviselőink eddigi parlamenti felszólalásai lg bizonyítják, hogy felkészült emberek, akik nem személyeskedésekben és nagyszerűen felépített beszedekben élik ki magukat és nem ebben látják a parlamenti munkát, hanem az egyes kérdéseket szakszerű felkészültséggel és a szociális vonatkozások szemszögéből nézik. — Látjuk, hogy elnök úr fontosnak tartja a kulturális munkát a pártban. Legyen szabad utolsó kérdésnek feltenni a kérdést, miben látja a SzEMKE jövőjét és viszonyát a párthoz? — A SzEMKE — válaszolja — párhuzamosan működik tovább a párttal, ahogy eddig annak idején kisebbségi életünkben is bevált. A SzEMKE munkája szükségé volt akkor és szükséges mast is, mert a kulturális felvilágosodottság a politikai iskolázottságot eredményezi. Ez pedig feltétlen szükséges, mert ha politikailag iskolázatlan tömegek állanak a párt mögött, nem lehet megvalósítani nagy célunkat, az előbb említett átfogó, új magyar életet teremtő mozgalmat. (S. F.) Magyarország nagyobbodása az európai béke ügyét szolgálja Londonból jelentik: Dr. Buday Kálmán, az ismert magyar közgazdasági szakértő a londoni Közeli és Középső Kelet Társaság (Near and Middle East Association) üléáítn tartott angolnyelvű felolvasásában ismertette Magyarország jelenlegi helyzetét, gazdasági és belpolitikai viszonyait és törekvéseit. Az előadó a meggyőző érvek sokaságával mutatta ki, hogy a magyar békemódosítási törekvéseket nemcsak a méltányosság és pártatlan igazság követelményei, hanem az általános európai béike érdekei is támogatják és hogy a Felvidék eddig felszabadított részének visszatérése az anyaországhoz jelentékenyen szilárdította Magyarország politikai, gazdasági és katonai helyzetét, de egyszersmind jelentékenyein előbbre vitte az európai szilárdulás, lecsillapulás és béke ügyét. „Munkánk lényege: a népiség“ — Miben látja elnök úr az Egyesült Párt újszerűségét magyar viszonylatban? — Politikai stílusunkat meghatározza az az egyfoeforrottság a kisemberrel és a néppel, amely kialakult az elmúlt húsz esztendőben. Nem akarom azt az elkoptatott szót használni, hogy munkánk lényege a népi- eég. Közös munkába állítani mindenkit, minden osztályt és réteget, ez politikai munkánk egyik alapelve. Ezt a stílust nem a csehektől tanultuk, hanem a húsz éves fokozott munka hozta magával.-— Nem óhajtom követni azt a politikai stílust, mely megelégszik a választás előtti ígéretekkel, A választások közötti munka épp oly fontos egy pártban, mint a választás előtti. Nem csak a képviselők parlamenti munkájára gondolok, hanem a párttagokéra is. Nem elég, hogy híveink legyenek. Legyenek dolgozó tagjaink is. Ezért a pártvezetőség, a képviselők és a titkárok munkája mellett bele kell állni a párt munkájába a kisembernek Is. Rá akarjuk nevelni népünket, hogy nem elegendő, ha szavazatát leadja és utána eredményeket vár. Egész sor szervezetet kell kiépíteni a párt körül, mely végig sürgeti a tagok érdekelnek védelmét, Ez lebeg szemeim előtt, mikor arra a bizonyos alapos és lassúbb tempójú mucikéra gondolok, mely lényegében flem is lassúbb tempót és kevesebb munkát jelent, hanem azt, hegy nagyobb eredményekért többet kell dolgozni. Az érdekvédelem kiépítését minden vonalon megkezdjük. Husvét után hívunk össze széleskörű megbeszélést a szakszervezeti munka ügyében, ahol tisztázzuk majd, mik e munka lehetőségei, miképp lehetne tágítani lehetőségeit. Nagy reményeket fűzök e munkához. Az ankét, melyen egész sor szakember sercéli ki tapasztalatait, sok megvalósítható ideát hoz majd. „Bekapcsoljuk a fiatal értelmiséget iV‘ — Nemcsak a munkásság problémáival akarunk gyakorlati módon foglolkozni, hanem az iparosságéval is. Feltétlen fontosnak tartom, hogy módot és eszközöket találjunk arra, hogy a gazdák és a mező- gazdasági munkások viszonyát megoldjuk, egészséges alapokra helyezzük. Gazdáink most érzik már egyes viszonylatokban a párt segítő kezét. Mindehhez persze szükséges, hogy ebben a munkában részt- vegyen minden tagunk, segítsen és dolgozzon, mert az ilyen stílusú pártmunku Igazán nem szolgálhat más érdeket, minit az övéket. — Ez a munka tényleg alapos előkészítést kíván, és nagy megértést a felvidéki széles rétegek részéről vetjük ml közbe. A „halál-légió“ meg ah art zsarolni egy munkácsi gyárost Munkács, április 8. Kallus Henrik téglagyáros még március közepén „Halál-légió” aláírású levelet kapott, amelyben 150 pengőt követeltek tőle. Megfenyegették, hogy elpusztítják, ha meghatározott időben és helyen nem fogják megtalálni a pénzt. Kallus Henrik átadta a rendőrségnek a fenyegető levelet. Két hét múlva újabb fenyegető levelet kapott, amelyben azt írják, hogy kézigránáttal fogják meggyilkolni. A munkácsi rendőrség két nap alatt kinyomozta a tetteseket. Kettőt közülük. már letartóztatott, de a nyomozás érdekében nevüket még nem közli a 'Nyilvánossággal. ff©8 sssab. legmoflerneb' tonhivásra íljtala: T-A.TOS. JCltf&r-tí
