Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
8 TEHTOttn AcfoiRfiMf» 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP A gárda megmozdult Irta: Kovács Endre r A gárda megtorpant! — hangzott fel Pz aggodalmas kiáltás e lap hasábjain ezelőtt egy héttel. A Felvidék pompás felkészültségű elitje, a kultúra és szellem kipróbált harcosai mintha megtorpantak volna a reájuk várakozó feladatok tömkelegé előtt. Valami riadt várakozás volt nyomta bennünk a cselekvés utáni vágyat, nyomta bennünk a cselekvésutáni vágyat, a magyar közélet sok új benyomása meg- emésztetlen életként súlyosodott az agyakra és a viharosan száguldj események áradata a politikumot tolta az érdeklődés fókuszába. A gárda megtorpant! Minden eddigi el képzetesünk, nemzetpolitikai koncepciónk lényegesen módosult az új viszonyok közepette. Valljuk meg őszintén, ■ keveset tudtunk a magyar élet strukturális összeté teléről, nyílt vagy tikos mozgató rugóiról, szellemi és kulturális képletéről. A magyar kultúrát a mi számunkra azok a rendkívüli európai rangú teljesítmények közvetítették, melyek egy-egy alkotó műhelyébe vezettek el bennünket, ahol megpillantottuk és élveztük a gondolatok és eszmék pazar színpompáját, tanúi lehettünk a szellem hatalmas életútjának és titkolatlan büszkeséggel vallottuk magunkat e nagy szellemek társának éh követőjének. A magyar kultúra fellobbanó őrtüzeinél nagv magánosok, felette komor és átszellemült arcok néztek farkasszemet az örök magyar kérdésekkel s mi felmagasztosult lelki izzással vallottuk magunkat az örök, elmúlhatatlan értékű kultúra harcosainak. Ma már tudjuk, hogy magyarságtudatunkban több volt a mitikus rajongás, mint a kritika, több volt az él mény, mint a konkrét tárgyi tudás, több g messzianisztikus hivatástudat, mint a méricskélő kritika. És ez természetes is! Exponált helyzetünkben a szellemi határsorompók emelte nyelvi elszigeteltség legborzalmasabb pillanataiban ez a heroikus messzianizmus adott erőt legjobbjainknak e harc, a végletekig tartó munka folyta- .jva tásához. Számtalan húsbavágó kérdésünk közül hadd idézzük itt a legrettegettebbet: a magyar iskolaügyet. Magyarságélményünknek micsoda távlatai mutatkoztak meg egy-egy magyar népiskola felállításáért folytatott küzdelmünkben, micsoda túlfűtött rajongás kellett ahhoz, hogy kulturális szervezőnk éjt-napot nem ismerve, járják a magyar falu sáros útjait — mindenütt szervezve, lelkeket mentve és tudatosítva. Magyarnak lenni ezekben a megpróbál- tató években annyit jelentett, mint vakon követni a nemzeti öntudat és nemzeti önérdek szent parancsát, merni és cselekedni minden akadály, téves fikció vagy • kishitű csüggedés ellenében, vak fanatizmussal menetelni az egyetlen cél, egyetlen gondolat irányában. Lelki útravalóul elég volt a magyar történelmiségnek gyermekkorból felénk csillogó emlékképe s az a mély belső inspiráció, mely hazug Po- temkin-világnak mutatta a körülöttünk zajló életet és rendületlenül hitt a magyar kultúra megtartó erejében. Ég így indultak el a kÍ3 Napóleonok százai azzal az égő hittel, hogy bevegyék, meghódítsák a kultúra, a magyarság számára a kallódó falvakat. A népiség gondolata volt ennek a hódító útnak a világító lángoszlopa. A magyar fajta, a magyar néip szeretetét és szolgálatát tanulta meg ez a lelkes fiatal gárda, mely így, távol a magyar élet politikai és kulturális szféráitól olyan hivatástudatról tett tanúbizonyságot, amilyennel kevés fiatalság dicsekedhetik. A vajúdó magyar élet társadalmi kérdései kevéssé érdekeltek bennünket. Az idegen erők elleni fokozott erőfeszítés, sorsunknak misszióvá való átértékelése, lelkünk sok színe és érzelme mind azt súgta, hogy főhivatásúnk nem a kritika, hanem az alkotó tevékenység. A dezertőrök hamis demokráciája, hideg, hitetlen kritikája a magyar élet nagy kérdéseivel szemben úgy hatott erre a pozitiv lendületű fiatalságra, mint a morális csökkentértékűség sajnálatos eltévelyedése. Nekünk a magyar kulturális szervezkedés és annak intézményei még csak követendő például sem szolgálni muáu-wj-u wwr a** S-. ■'' ■ Bérbeadás A rimaszombati r. katjj. plébániahivatal f. é. okt. 1-vel ks^dődöleg 6, ill. 12 évre bért)»« plom 65 kát. »‘hold' told .elsőrendű az: j bérlővel vakján _ is «iedékes a helybeli hattak, hisz alig tudtunk róluk valamit. Saját helyzeti adottságunkból, az erőviszonyok számbavevése alapján kellett megteremteni mozgalmainkat; olyan mozgalmakat, melyeknek lököerejét nem hivatalos apparátusok, hanem a nemzeti megmaradás hatalmas potenciája szolgáltatta. Ezért mozgalmak s nem megmerevült intézmények jellemzik ezt a kisebbségi sorshelyzetet. Az anyaországi tudós vagy hivatásos kultúrszervező ne keresse benne a tudományos szempont igényeit, formákba öntött metodikáját, a tervek és célképzetek időbeli harmóniáját. Semmi hasonlót nem fog találni az életünkben. De megtalálhatja ennek helyébe azt, ami a kulturális önnevelés legfőbb záloga és biztosítéka: a szociális lelkiismeret mindenkor tettekre kötelező kategorikus imperatívuszát. Az elszántságot, mely nélkül megreked a szándék, a mély s so- lidaritást a népi tömegek iránt é3 a kultí ra sóvárgó szeretetét. Ez a felvidéki gár la, melynek a magyar életről táplált minden gondolata láncszemként kapcsolódik egymásba, az elmúlt évek harcaiban szinte bérében szívta a kultúra erjesztő ferment í- mait s a történelmi fejlődés zúgó hullán- torlatagai közepette soha egy percre se n tagadhatja meg önmagát. Gondolkodása nem merő doktrínákon alapszik, eszményképei nem puszta fogalmi porhüvelyek, mélyek nem takarnak semmit; agyát és fantáziáját nem foglalkoztatja a társadalomi érvényesülés hiú vágya és nem akar, neri tud hűtlen lenni azokhoz az eszmékhez! melyek létének értelmet, munkájának hil vatástudatot kölcsönöznek. A garda egységes és felkészült, akárcsak! az elmúlt évek nagy történelmi földrengéseiben. A gárda minden tagja testvérharcot lát a másikéban s akik ott voltak az elmúlt vasárnap a Pilvax-kávéház tanácskozásain, tudják, hogy a felvidéki értelmiségnek ez a belső elkötelezettsége nem szűkölködik forró érzelmi hullámzásokban. Hogy mégis hosszú hetek, hónapok óta keveset hallottunk a felvidéki szellemiség értékes munkásairól, annak egyszerűen az az oka, hogy a magyar élet kialakuló rendje, sok új eleme szükségessé tették a megfigyelés tétlen- állapotát. Tudomásul kellett vennünk, hogy a magyar élet sáncai közé kerültünk. Meg kellett ismerkednünk a bajtársakkal, ki kellett tapasztalni a hadvezetés új feltételeit. Az a nonkonformista, támadó lelkűiét, mely eddig a hatóságokkal szemben megnyilvánult, most új viszonylatokban az együttmunkálkodás objektív feltételeit kutatja. A magyar kultúrának semmi szüksége sincs az öncélú lázadásra s a fiatal gárda minden lehetőséget megvizsgál azért, hogy erejét, szívét és lelkesedését az ellentétek lecsiszolásával, de a becsületes haladás nyílegyenes útján állítsa a nemzet, a nép szolgálatába. Aki a felvidéki magyarság szellemi vezetőivel, kulturális vezérf érfiaival érintkezik, észre fogja venni, hogy a harcokban megedzett gárda ismét erejének teljében készül a nemzeti feladatok folytatására. Lezárult egy korszak, a vita con- templativát újból felváltja a vita activa. A magyar élet nagy belső átalakulás előtt AZ 50 ÉVES HITLER áll. A minőségi kultúra, mely már kisebbségi sorsunkban is mindig ritka nagy élményként hatott reánk, a legrövidebb időn belül kell, hogy az eddigi horizontális irány mellett vertikális kitágulást nyerjen: el kell jutnia a mélybe, a népi rétegek mélységeibe, s át kell alakítania az egész magyar életet. Ma már látjuk, hogy sok van hátra ebből a munkából. Azt is tudjuk, hogy a magyar társadalomnak égetően nagy szüksége van a Felvidék közreműködésére, erjesztő, kovász-funkciójára. A népi szolgálat — mint olyan találóan jellemezte nemrégiben a szintén kisebbségi élményekben kiforrott Tamási Áron, — az általános kultúrfok kiszélesítése és egy egészséges társadalmi újjászületés gondolata egy emberként állítja sorompóba a gazdátlanul maradt energiákat. A ceasari idézet érvényes a mai magyar életre: Les ad triarios rediit! A felvidéki gárda imponáló szellemi fegyverzetével, töretlen lelkesedéssel indul ebbe a harcba! RENDELEIEK a gazdasági cselédek és munkások érdekében adja a plébál földjét, amely' és 15 hold rét. egyezés esetén lehet. A föltételek: plébánosnál A földraívelésügyi kormányzat egyre nagyobb gondot fordít a földmívelő, mezőgazda- sági munkásság biztosítására. Januárban jelent meg a 157.800/1938. F. M. sz. rendelet, amely felemelte a baleset következtében meghalt gazdasági cseléd vagy munkás hátrahagyott családjának haláleseti segélyét, bevezette mezőgazdasági balesetbiztosításunkba a fakultativ özvegyi és árvajáradékot s mindezeken kivül még orvosolta mezőgazdasági biztosításunknak egy másik hiányát is: lehetővé tette, hogy a nemcsak munkaképtelen, hanem magukkal tehetetlen és emiatt állandó ápolásra szoruló százszázalékos baleseti rokkantak a rokkantláradékon felül még ennek 50%-át kitevő tehetetlenségi pótlékban Í3 részesüljenek. Ezen szabályozás előtt a haláleseti segély alapösszege 320 pengő volt és a 800 pengőt lem haladhatta meg s a fannebb idézett rendelet ezt úgy módosította, hogy a halálesett segély legkisebb összege lett 800 pengő és ez a íegély, ha a megholt biztosítottnak a 16, életévet még be nem töltött gyermekei vannak, ezek közül az első és második gyerek után 100—100 pengével, a további gyerekek után pedig 200—200 pengővel emelkedik. Ma jelenik meg a földmívelésügyi miniszter újabb, 79.000/1939. F. M. sz. rendelete, amely újból jelentős mértékben javítja a gazdasági cselédek és munkások baleseti kártalanítását. E rendelet kiadása tehát rövid időn belül ismét újabb jelentős szociális intézkedése Teleki Mihály gróf földművelésügyi miniszternek. Az újabb rendelet a szerves szociálpolitikai elgondolás újabb lépése s elsősorban családvédelmi szempontokat juttat érvényre. Mig a januárban megjelent rendelet a mezőgazdasági munka hősi halottainak hozzátartozói szempontjából tartalmazott nagyjelentőségű szociális gondoskodást jelentő intézkedést, addig a ma napvilágot látó rendelet a mezőgazdasági munka rokkantjai javára hoz újabb szociális gondoskodást. Az új intézkedés már ki is lép a szokásos biztosítási körből s azt messze túlhaladóan általános családpolitikai jelentőségű. Gyakran emlegetik, hogy nagy az aránytalanság az ipari biztosítás és a mezőgazdasági biztosítás juttatásai közt. A földmívelésügyi miniszter új intézkedése bizonyos vonatkozásban most ezt az aránytalanságot nemcsak közömbösíti, hanem az Ipari biztosítás rendszerében szokásos juttatások mértékét felül is múló szolgáltatásokat rendszeresít. Az eddigi szabályozás ugyanis a baleseti rokkant részére rokkantsági fokának megfelelő járulékot biztosított, családjának nagyságát, azaz gyermekeinek számát azonban nem vette figyelembe. Pedig kétségtelen, hogy minél nagyobb az ilyen rokkant ellátatlan családja, annál nehezebb helyzetbe kerül rokkantsága következtében családtagjaival egyetemben. Az új szabályozás alapján az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnek mindazok a baleseti rokkantjai, akiknek keresetképessége legalább 50%-os, a 16. életévüket még be nem töltött minden gyermek után folyó évi május hó 1-től kezdődően nevelési segélyt kapnak. Emellett eddig csupán a baleseti özvegyi járadék összege volt a halálos balesetet szenvedett gazdasági cseléd vagy munkás hátrahagyott 16 éven aluli gyermekei után a már említett nevelési segéllyel emelhető, a most megjelenő rendelet azonban ez utóbbi tekintetben is fejlődést hozott. Eddig ugyanis a baleseti özvegyi járulék, mint említettük, csak a harmadik és minden további gyermek után emelkedett nagyobb összeggel, mig most már a ma megjelenő rendelet értelmében ez a, nevelési segély már az első két gyermek után is magasabb összeggel emelkedik. A különbö- zetet a baleset következtében meghalt gazda- sági cselédek és munkások özvegyei a 16, életévüket be nem töltött első két gyermekük után folyó évi január hó 1-ig visszamenőleg is meg fogják kapni. Az új rendelet tehát az özvegy ellátatlan 16 évnél fiatalabb első és második gyermekénél is felemeli a nevelési segélyt, és a rokkantak ellátatlan 16. évnél fiatalabb gyerekei számára bevezeti a nevelési segélyt. Ilyképpan a járadék összege a gyerek számától fog füg- geni. Nem individuális szempont lesz tehát az irányadó, mint eddig volt, hanem a családvédelmi. Az lett a cél, hogy az anyagi megerősítés azokat támassza alá, akik a gyermek- nevelés terhének vállalásával hozzájárultak a. nemzettest kiépítéséhez, mégpedig olyan arányban erősítse, támassza alá ezeket, amilyen mértékben ezt a terhet az illetők vállalták. Teleki Mihály újabb rendelete nemcsak megértő szociális gondoskodást jelent tehát, hanem szerencsésen egyesíti a szociális gondoskodás és a családvédelem szempontjait, miként az a népi politikából természetszerűen folyik is. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLÁP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, Józscf-krí 5. 144-400 Telei osszam: #
