Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-29 / 97. szám

4 TEwiDEW .Mm^arhirlae 1939 ÁPRILIS 29. SZOMBAT lös vagyok és amely egyedül jogosult arra, hogy számonkérje tőlem cseleke­deteimet. — Amit azonban mondok, azt az egész világ meghallhatja. Ezek a nyilatkozatok azonban a világ több részére nézve mindad­dig nem tesznek számot, amíg a sajtónak módjában áll, hogy minden nyilatkozatot meghamisítson és kérdésessé tegyen. nyilatkozatot tennének a kormányok politi­kájáról. Válaszom ez: Én már a nyilvános­ság előtt elhangzott számtalan beszédem­ben követtem ezt és mindig is így csele­kedtem. Ma is vissza kell azonban utasítanom azt, hogy ilyen nyilatkozatot bárki másnak tehessek, mint annak a nép­nek, amelynek létéért és életéért fele­Németország kész minden egyes állammal az általa kívánt megegyezést létrehozni — Roosevelt azt hiszi, hogy késznek kell lennem arra, hogy neki, mint Európától olyan távoleső nemzet fejének ilyen nyilat­kozatot tegyek. Válaszom a következő: Ho­gyan képzeli Roosevelt, hogy ezt éppen a német államfőtől feltételezheti? Minthogy Európa ugyanolyan távol van Amerikától, mint Amerika Európától, én is ugyanolyan joggal intézhetném a másik oldalról azt a kérdést az Elnök Úrhoz: milyen célokat követ hát az amerikai külpolitika? Meg­kérdezhetném, mik a céljai Amerikának a középeurópai vagy a délamerikai államok irányában, Roosevelt ebben az esetben bizo­nyára a Monroe-elvre hivatkoznék és visz- szautasítaná ezt a kérdést, mint az ame­rikai szárazföld belső ügyeibe való beavat­kozót. Mi, németek, ugyanezt az elvet valljuk Európa szempontjából, de min­denesetre a német birodalom szempontjá­ból. — Roosevelt kijelenti, hogy közölni fogja a Németország politikai céljairól neki tett közléseket azokkal a népekkel, amelyek fe­nyegetve érzik magukat. Válaszom ez: Milyen eljárás útján állapította meg Roosevelt, hogy melyek azok a nemzetek, amelyek Németország által fenyegetve ér­zik magukat és melyek azok, amelyek nem éreznek ilyen fenyegetést? Roosevelt úr végül azt a készséget kéri, biztosítsuk őt afelől, hogy a német had­erők a következő nemzeti területeket vagy tartományokat nem támadják meg és mindenekelőtt, hogy nem vonulnak be ezekre a területekre és a szóbajöhetők között a következőket sorolja fel: Finn­ország, Lettország, Litvánia, Észtország, Norvégia, Svédország, Dánia, Hollandia, Belgium, Nagybritannia, Írország, Fran­ciaország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Lichtenstein, Luxemburg, Lengyel- ország, Magyarország, Románia, Jugoszlá­via, Oroszország, Bulgária, Törökország, Irak, Arábia, Szíria, Palesztina, Egyiptom és Iran. — Válaszom: Mindenekelőtt vettem ma­gamnak a fáradságot, hogy a fentnevezett országoknál megállapítsam: 1. fenyegetve érzik-e magukat; 2. vájjon Roosevelt úr­nak ez a felszólítása az ő kezdeményezé­sükre, vagy legalább is tudomásukkal tör­tént-e ? A válasz mindenképpen tagadó volt, részben pedig élesen visszautasító. 3. Ettől eltekintve, valamennyi Német­országgal szomszédos állam sokkal hatha­tósabb biztosítékokat és mindenekfölött sokkal nagyobb kötelező erővel bíró javas­latokat kapott, mint amilyent Roosevelt úr furcsa táviratában tőlem kért. — Fel kell azonban még hívnom Roose­velt úr figyelmét egyes történelmi tévedé- " seire. Felemlítette ugyan Írországot is és annak kijelentését kéri, hogy Németország nem támadja meg Írországot. Nos, éppen az imént olvastam De Valera ír miniszter- elnök egyik beszédét, amelyben ő csodá­latosképpen és ellentétben Roosevelt úr nézetével nem Németországot vádolja meg azzal, hogy Írországot elnyomja, ha­nem Angliának veti szemére, hogy Írország­nak állandóan szenvednie kell ez állam erőszakos fellépése miatt. Roosevelt úr, úgy látszik, elfelejti, hogy Palesztinát jelenleg nem a német csapatok, hanem az angolok tartják megszállva és korlátozzák jogaiban a legembertelenebb erőszak eszközeivel és függetlenségének ro­vására zsidó beszivárgók javára a legbor­zalmasabb kegyetlenkedéseknek van ki­téve. Roosevelt úr még egy egész sereg téve­dését lehetne leszögezni, egészen eltekintve Németország katonai lépéseinek nehézsé­gétől olyan államokban és országokban, amelyek részint kétezer, részint ötezer és még több kilométernyi távolságra feksze­nek tőlünk. Végezetül még a következőket akarom kijelenteni: A német kormány mindezek ellenére kész a nevezett államok mindegyiké­nek — ha ilyen kívánság merülne fel és ha valamely állam Németországhoz ilyen irányú javaslattal fordulna, amely megfelel a Roosevelt-féle módo­zatnak — ezt a biztosítékot a feltétlen kölcsönösség előfeltételével meg is adni. — Ez a biztosíték a Roosevelt úr által említett államok egész soránál minden­esetre már elejétől fogva fölöslegessé vá­lik, mert mi velük egyébként is vagy szö­vetséges viszonyban állunk, vagy legalább is legszorosabb barátságban vagyunk. — Németország ezeknek a megállapodá­soknak időtartamára vonatkozólag is kész minden egyes állammal az általa kívánt megyezést létrehozni. — És most ünnepélyesen kijelentem, hogy minden, akármily módon terjesztett megállapitás, amely szándékolt német tá­madásra. vagy beavatkozásra vonatkozik az amerikai területen, vagy területre, eset. len csalás és durva valótlanság, teljesen eltekintve attól, hogy az ilyen megállapí­tások egyébként katonai szempontból is csak egy ügy ü képzelet szüleményeinek te. kinthetök. Igazság, /óiéi, haladás, béke — Roosevelt úr ezzel kapcsolatban kije­lenti, hogy ő a legfontosabb momentum­nak tekinti annak a leghatékonyabb és leggyorsabb módnak a megvitatását, amely, nek segítségével a világ népeit a fegyver­kezések nyomasztó tej kétől meg lehet sza­badítani. Válasz: Roosevelt úr talán nem tudja, hogy ez a kérdés — amennyiben Németországot érinti — egyszer már tel­jes egészében megoldódott. A Német Biro­dalom — amint ezt a szövetséges bizott­ságok nyomatékosan megerősítették — már 1919-tő’ 1923-ig teljesen leszerelt. Német­ország e téren is, mint minden más eset­ben, az adott szó beváltásába vetett bizal­mában a leg gyalázatosabban becsapódott. Én magam egész sor gyakorlati javasla­tot tettem és megkíséreltem, hogy ezeket megvitassák, hogy legalább is lehetővé vál­jék a fegyverkezések korlátozása a legmé­lyebb ponton. És csak 1934-ben utolsó szé­leskörű javaslataim végleges elvetése után amely javaslatok 300.000 embei’ben szab­ták meg a hadsereg legnagyobb létszámát — adtam parancsot a német újrafegyver­kezésre. Ennek ellenére nem kívánok akadály lenni a leszere­lési kérdések megvitatásánál, amelyen ön, Roosevelt úr, szintén résztvenni szándékozik. Csak azt kérem, hogy mindenekelőtt ne Németországnoz. ha­nem a többi hatalmakhoz forduljon. — Roosevelt úr biztosít végül, hogy ő hajlandó a nemzetközi kereskedelmi utak megnyitásának gyakorlati módjában részt­venni. Azt hiszem, hogy nagy érdeme lenne önnek Roosevelt úrt ha mindenekelőtt az amerikai Unió területén nagy befolyásával kiküszöbölné a valódi szabad gazdasági forgalomnak ezeket az akadályait. t— A német nép egyébként teljesen konkrét követeléseket támasztott és örül­nék, ha az elnök úr síkraszállna annak érdekében, hogy most végre megtartsák azt az Ígéretet, amelynek alapján Német­ország egykor letette fegyverét és az úgy­nevezett győzők kezébe adta magát. Ez­úttal nem is annyira a Németországtól el­zsarolt számtalan niilliárdra, vagy az úgynevezett jóvátételekre gondolok, mint inkább a Németországtól elrabolt területek visszaadására. Ez mindenekfelett a világ erkölcsi kon­szolidálásához való gyakorlati hozzájáru­lás lenne és ezzel elősegítené a világ gaz­dasági fellendülését. Hitler vázolta, hogyan állítottr la!pra Németországot, majd így folytatta: — Mindezt a huszonegy esztendővel ez­előtt még ismeretlen munkás és katona saját ei-ömből hajtottam végre, s ezért jogom van igényt támasztani a történe­lemmel szemben arra, hogy azok közé az emberek közé számít­tassam, akik valóban elvégezték a leg­többet, amit egyetlen embertől méltá­nyosan és igazságosan kívánni lehet. — Az én világom az a világ, amelybe a Gondviselés engem belehelyezett s ame­lyért nekem ennélfogva dolgozni köteles­ségem. Ez a világ csak az én népemet foglalja magában, én azonban azt hiszem, hogy éppen e világon keresztül szolgálha­tom legjobban azt, ami mindnyájunknak a szívén fekszik: az igazságot és az egész emberi kö­zösség jólétét, haladását és békéjét. A beszéd 14 óra 25 perckor ért véget a birodalmi gyűlés tagjainak percekig tartó éljenzése és ujjongása közben. Göring vezéi'tábomagy mondott még rö­vid befejező szavakat, hangoztatva, hogy az egész birodalmi gyűlés és az egÓ3z né­met nemzet szenvedélyes együttérzéssel követi a kancellái't útján, bizalma mérhe­tetlen és a döntését mindenben magáévá teszi. Végül a gyűlés tagjai háromszoros ,Sieg! Heil !”-t kiáltottak Hitler vezér és kancellárra. Az ülést a Deutschlandlied eléneklése fejezte be. KEH9H Cincár-Markovjcs jugoszláv külügyminiszter a péntek délutánt Budapesten töltötte Cincár-Markavics dr. jugoszláv külügy­miniszter Berlinből Belgrádba utaztában Secserovics kabinetfőnök kíséretében 12 óra 20 perckor Budapestre érkezett. A pá­lyaudvaron megjelent Rasics budapesti jugoszláv követ a követség tagjaival. A jugoszláv külügyminiszter a pályaudvar­ról a követségre hajtatott. Rasics jugo­szláv követ és felesége a külügyminiszter tiszteletére villásreggelit adott, amelyen résztvettek a követség tagjai is. A jugo­szláv külügyminiszter ezután Rasics követ kíséretében rövid sétakocsizást tett a fő­városban, majd 5 órakor a Keleti pálya­udvarra hajtatott s innen folytatta út­ját Belgrad felé. Búcsúztatására megjelent többek között a budapesti jugoszláv követ a követség tagjai kíséretében. Elutazása előtt Cincár- Markovics dr. jugoszláv külügyminiszter a Magyar Távirati Iroda munkatársának a következőket mondotta: — Nagy öröm volt számomi'a, hogy — bár csak rövid ideig — velünk baráti ország fővárosában tartózkodhattam, és találkozhattam Rasics követ úrral, akihez baráti kapcsolatok fűznek. Az Önök or­szágára igen kellemesen emlékszem visz* sza még abból az időből, amikor a buda­pesti jugoszláv követségen teljesítettem szolgálatot. Ötvenmillió dollar hiánnyal zárta Kanada az elmúlt pénzügyi évet London, április 28. Kanada, mint Dunning pénzügyminiszter költségvetési beszédében be­jelentette, az 1938—39. pénzügyi évet 55 mil­lió 685.000 dollár hiánnyal zárta. A hiány a nemzetközi feszültség és az állandó hábo­rús félelmek által okozott gazdasági pangás­nak tulajdonítható. A kiadások emelkedését főként a kanadai nemzeti vasutak veszteségei okozták, amelyek 11,968.000 dollárral halad­ták meg az előző évi veszteségeket, továbbá a kormány által szavatolt bushelenként nyolc­van centnyi búzaár fenntartásával kapcsola­tos költségek, minek fedezésére a miniszter egyelőre 25 millió dollárt vett fel a költség- vetésbe. Az 1939—1940. év előirányzata 60 millió dollár hiánnyal zárul. Az államadósság 1939 március 31-én 3.642,049.000 dollárt ért tói. Minds neéhzségek mellett Kanada a vi­lág negyedik legnagyobb exportállama és az elmúlt pénzügyi év külkereskedelmét 851 mil­lió dollár kiviteli felesleggel zárta. Mackenzie King, Kanada miniszterelnöke és Manion dr., az ellenzék vezére bejelentette az ottawai képviselőházban, hogy az uralkodópár kanadai látogatására való tekintettel vala­mennyi párt fegyverszünetet kötött, hogy a parlament akadálytalanul elintézhesse pro­gramját és az uralkodó személyesen rekeszt- hesse be az ülésszakot. Egyidejűleg hivatalo­san jelentették, hogy VI. György király Kanada kormányának tanácsára úgy döntött, hogy nem viszi magával tengerentúlra a biro­dalom koronáját, miután a kanadai kormány nem kívánt felelősséget vállalni ennek a fon­tos és nagyértékű koronaékszernek biztonsá­gáért a tengeri út során. MOST JELENT IKIEG! POLITIKAI SZENZÁCIÓ! UIRGINIO GAVDA leleplezi az európai feszültség drámai okait... Dr. Marjay Frigyes bevezetésével és kitűnő fordításában Miért mondta fel Olaszország az 1935. évi tuniszi szerződést, melyet a franciák soha nem szentesítettek s amely soha nem lépett életbe ? Miért mellőzték Olaszországot a Szuezl-csa- torna Társaság igazgatóságában? Miért nem akarják a nagyhatalmak elis­merni, hogy a Szuezi-c3atorna Negrelli olasz mérnök tervei szerint készült? Miért tagadták meg a hatalmak Olaszor­szágnak a „londoni titkos szerződésiben biz­tosított jogait? Miért zárja el Franciaország hatvanféle vámmal és érthetetlen jogi fogások százainak kínai falával Gibuti kikötőt az olasz impé­rium elől? Erről és Itália Földközi-tengeri helyzetéről saól a tavaszi könyvpiac legizgalmasabb po­litikai munkája... Kapható a Stádium könyvkiadóválíalatnál: Bpest, VI, Rózsa-u. 111 a könyv árának előzetes beküldése mellett (bélyeg ellenében is); minden jobb könyv- kereskedésben, Budapesten és vidéken, dohánytözsdékben és az IBUSZ-pavillonokban. lÍPA kemlnyköiésben 1.80

Next

/
Oldalképek
Tartalom