Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-29 / 97. szám

1939 ÁPRILIS 29, SZOMBAT tehudeki -Magyar-hírlap 5 UJ*CSOMAGOLÁSBAN Alikőfot inináségken is Hitler beszéde Fantasztikus izgalommal várta a világ a beszédet, amely most végre előttünk fekszik. Jóformán napok óta megállt minden politikai élet Európá­ban s az államférfiak Hitler nyilatko­zatát várták, hogy tőle tegyék függővé elhatározásaikat és cselekedeteiket. Aki a rádió mellett hallgatta végig e 135 világtörténelmi percet, verítéktől gyön­gyöző homlokkal kelt föl és megállapít­hatta, hogy nincs az a Shakespeare- dráma, vagy görög sorstragédia, amely megrázóbb erővel markol be az emberbe és mélyebb katarzist érlel, mint ez a szédítő villamos feszültségekkel telt mo­nológ. Minden sorából az élet és a halál problémája csap ki, kontinensek sorsa dől el és új világtörténelmi fejezetek alakúinak. Démiurgoszi hatalom vibrált a Führer szavaiban, úgy hallgattuk, irdnt akik Klió szavát hallgatják. A legobjektivabb ember sem vitathatja el, hogy Hitler a német nép cselekedetei­nek önigazolásánál megfelelt ellenfelei­nek és megcáfolhatatlan érvekkel mu­tatott rá az aknamunkára, amely el akarja gáncsolni a nagy nemzetet a leg­természetesebb életlehetőségek, nem­zeti, történelmi és geopolitikai igazsá­gok elérésénél. De bármily keményen felel is Hitler a támadásokra, a beszéd mégis a német vezér feltétlen békeaka­ratáról tanúskodik. Egyetlen pillanatra sem adja föl a reményt, hogy a „nyu­gati glóbusz” az utolsó pillanatban mégis megérti a németeket s megsza­badul a rossz tanácsadókhoz kötő füg­gelmi viszonytól és nem kényszeríti a világot a végzetes lépések megtételére. Mindaz, amit Hitler a párizskörnyéki békékről elmondott, pontosan megegye­zik azzal, amit mi magyarok húsz év óta tudunk és érzünk e szégyenletes diktátumokról. Szóról-szóra ugyanazt hirdettük s cselekedeteink is ugyanazt szolgálták, amit Hitler cselekedetei: meg­szabadulni a kegyetlen béklyóktól, újra fölemelkedni, lemosni a gyalázatot, visszakapni azt, ami ezer évig a jogos tulajdonunk volt és egy pompásan ki­épített és remekül működő geopolitikai keret egysége. Bennünket, magyarokat ugyanúgy becsaptak Wilson tizennégy pontjával, mint a németeket, sőt talán még szörnyűségesebben. A német biro­dalom törekvései e jóvátehetetlennek látszó helyzet jóvátételénél teljesen fe­dik a magyar törekvéseket. Hitler rá­mutat arra is, hogy a kollektív bizton­ság eszméje már a Népszövetség kere­tén belül megbukott, s e kollektív biz­tonságot megvalósítani éppoly meddő kísérlet, ha most a kezdeményezés Ang­liától indul ki. Erre a tényre az előző és a jelenlegi magyar külügyminiszter is gyakran rámutatott már. Feltétlenül jólesik minden magyarnak a meleg, ba­ráti hang, amellyel a Führer Magyar- országról emlékezik meg s a pontos és találó analízis, amivel a magyarságot is érintő középeurópai fejleményeket mutatja be. Ha a demokratikus hatal­makban van jószándék és megértés, ak­kor Hitler beszéde föltétlenül útmuta­tás a kibontakozás felé. Ha nincs, ak­kor az eseményekért a felelősség semmi­esetre sem a Németbirodalmat terheli. A berlini utazás Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter az olasz barát meglátogatása után pénte­ken Berlinbe utazott, hogy megláto­gassa Magyarország második nagy ba­rátját is, Németországot. Ez az út éppúgy hozzátartozik már a magyar politikai tradíciókhoz, mint az előbbi, s minden új magyar miniszterelnök kö­telességének érzi, hogy meg tegye. A barátságot és az egymásrautaltságot szimbolizáló utazás alkalmával termé­szetesen szóba kerülnek a feszült euró­pai helyzet aktuális kérdései is, mert a magyar és a német államférfiak egy­formán szívesen használják föl a köz­vetlen találkozást nézeteik kicserélé­sére. Berlinben éppúgy nem kell félre­értéseket tisztázni, vagy eddigi mód­szereket módosítani, mint Rómában s a magyar-német felfogás az európai adottságok megítélésénél bizonyára a régi párhuzamos irányban halad most is. Magyarország a tengely barátja, helyesli a tengely politikáját, s éppoly meghitt viszony fűzi Németországhoz, mint Olaszországhoz. A közös világhá­borús múlt, s a közös háboruutáni tö­rekvés az igazságtalanságok megszün­tetésére és a kegyetlenül lesújtott nem­zet fölemelésére szintén olyasvalami, ami Berlint és Budapestet közelhozza egymáshoz, éppúgy, mint a közös harc az európai civilizációt veszélyeztető ázsiai tanok és kegyetlen módszerek el­len. De bármennyire egyező is a ma­gyar-német vélemény, s bármennyire elsősorban a barátságot és az egymás­rautaltságot akarja csak kidomborítani a látogatás, kétségtelen, hogy az elmúlt hónapok lázas sietséggel történő ese­ményei sok olyan kérdést vetettek fel­színre, amelyről közvetlenül tanácskozni kell, s az új eljárási módot megbeszélni. Különösen a legújabb római és velencei konferenciák, a balkánfélszigeti állam­férfiak berlini, római, londoni utazga­tásai teszik szükségessé, hogy az udva­riassági látogatás egyúttal politikai tett is legyen. Bizonyos tekintetben a ma­gyar államférfiak berlini útja talán a döntő lezárása lesz az elmúlt hetekben gyorsított iramban megindult közép­európai tárgyalásoknak, s nem csoda, ha az európai közvélemény érdeklődés­sel tekint a berlini tanácskozásokra. A magyar nemzet mindenesetre bizalom­mal és megnyugvással kíséri el gondo­latban politikai vezetőit a német fővá­rosba, s miniszterein át örömmel üd­Teleki Pál gróf miniszterelnök, feleségével és Csáky István gróf külügyminiszter pén­teken délután öt órakor hivatalos látoga­tásra Berlinbe utazott. Kíséretükben volt Ghyczy Jenő követségi tanácsos, a kül­ügyminisztérium politikai osztályának ve­zetője, Ullein-Reviczky Antal követségi tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetője, Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnök szemé­lyi titkára, Maday György miniszteri fo­galmazó és Ujpétery Elemér miniszteri fogalmazó, a külügyminiszter titkárai. A magyar államférfiakat díszes külső­ségek között ünnepélyesen búcsúztatták a Keleti-pályaudvaron, amelyet ebből az al­kalomból délszaki növényekkel és zászlók­kal díszítettek. A miniszterelnök és külügyminiszter üdvözlésére megjelent Strachwitz gróf követségi tanácsos ügyvivő vezetésével a német követség egész tisztikara, Graeb budapesti német konzul és Vinci gróf budapesti olasz követ. Erdmannsdorf né­met követ már tegnap repülőgépen^ Ber­linbe utazott, hogy a magyar államférfiak fogadásánál jelen legyen. Megjelent a magyar államférfiak üdvöz­lésére Széchenyi Bertalan gróf, a felsöház elnöke, Darányi Kálmán, a képviselőház elnöke, Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter, Hómon Bálint vallás- és köz­oktat'.süg:”' miniszter, Reményi.Schn^11 r Lajos pénzügym' Iszter, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter, Kunder An­tal kereskedelem- és közlekedésügyi mi­niszter, vitéz Teleki Mihály gróf földmí- velésügyi miniszter, vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, Jaross Andor tárca­nélküli miniszter, bárcziházi Bárczy István, Zsindely Ferenc és Pataky Tibor miniszter- elnökségi államtitkárok, Antal István igaz­ságügyi államtitkár, Szűy Kálmán és Stolpa József vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumi államtitkárok, vitéz Bonczos Miklós és Toincsányi Kálmán belügyminisz­tériumi államtitkárok, vitéz Lukács Béla földmívelésügyi minisztériumi államtitkár, Csizik Béla pénzügyminisztériumi államtit­kár, VörrUe János rendkívüli követ éa meghatalmazott miniszter, a külügymi­vözli a hatalmas német barátot, amely a közelmúltban annyi pozitív jelét adta a magyar kívánságokkal szemben meg­nyilvánuló megértésének s a jövőben bi­zonyára még újabb tanujeleit fogja adni. Úgy érezzük, hogy Teleki és Csáky őszinte baráthoz utazik s tolmácsolja az egész magyar nép őszinte köszönetét és szeretetét. niszter állandó helyettese, Konkoly-Thege Gyula, a M. kir. Közonti Statisztikai Hi­vatal elnöke. Karafiáth Jenő, Budapest székesfőváros főpolgármestere, Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere, Eliássy Sán­dor, a m. kir. rendőrség budapesti főkapi­tánya, Láner Kornél, a MÁV elnökigazga­tója, Bogyós Ottó, MÁV üzletigazgató. Megjelentek a Magyar Élet Pártja kép­viselő tagjai Vay László báró országos elnök vezetésével, köztük vitéz Bobory György, Putnoky Móric, Kölcsey István, Mayer János, vitéz Marton Béla, Tomcsá- nyi Vilmos Pál, Plósz István, Vitéz Árpád, Jurcsek Béla, Némethy Vilmos, Baross Endre, vitéz Tóth András, Csikvándy Ernő, Müller Antal, Fricke Valér, Alföldy Béla, Pintér László, Konlcoly-Thege Kál­mán, Patacsi Dénes, Hamerli József, vitéz Miskolczy Hugó, vitéz Miskolczy István, vitéz Sebestyén Kálmán, vitéz Biró György, vitéz Szalay László, vitéz Mecsér András, vitéz Ujfalussy Gábor, vitéz Bánó Iván, Rajniss Ferenc és Ho- monnay Tivadar. Ott volt többek között Bródy András, megjelent a Frontharcos Szövetség küldöttsége Takách-Tolvay Jó­zsef gróf országos elnök vezetésével és a cserkészszövetség elnöksége Witz Béla elnök, lipótvárosi plébános vezetésével. Ott vlt Rákóczy Imre miniszteri osz­tályfőnök, vitéz Thuránszky László mi­niszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, Szép László mi­niszteri tanácsos, a miniszterelnökség el­nöki osztályának vezetője, Bartheldy Ti­bor követségi tanácsos, Kovrig Béla OTI igazgató, a miniszterelnökség V. osztályá­nak vezetője, Bállá István miniszteri ta­nácsos, Dulin Elek miniszteri osztálytaná­csos, a miniszterelnökség sajtóosztályának helyettes vezetője, Kálnoki Bedö Albert miniszteri osztálytanácsos és Zilahi-Sebess Jenő miniszteri fogalmazó. Ott voltak a német és olasz lapok buda­pesti tudósítói is. Az ünnepélyes búcsúztatáshoz kivonult a Turul bajtársi szövetség díszszázada, a levente díszszázad zászlóval, a MOVE lö­vész-század, a cserkész díszszázad, a nem­zeti mupkaközpont, az Emericana dísz­század, ott volt a budapesti német koló­nia, a Hitlerjugend díszszázada, a „Bund der Reichsdeutschen” alakulata zászlajá­val és különféle társadalmi egyesületek. Amikor a miniszterelnök és a külügy­miniszter kiséretükkel a pályaudvarra ér­keztek, a rendőrzenekar a Himnuszt, majd a Rákóczi indulót játszotta; ezek után felhangzott a Deutschland dal és a Horst Wessel dal dallama. A vonat indulása előtt Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf kül­ügyminiszter a megjelentektől melegen búcsút vett. Strachwitz gr. követségi taná­csos, ügyvivő és Vay László báró virág­csokrot nyújtott át a miniszterelnök felesé­gének, majd a Berlinbe utazó államférfiak lelkes éljenzés mellett termes kocsijukba szálltak. A miniszterelnök és a külügyminiszter vonata a Rákóczi-induló hangjai és a je­lenlevők kalaplengetése és kendőlobogtatása mellett gördült ki a pályaudvarról. Megérkeztek Berlinbe a magyar újságírók Berlin, április 28. Teleki Pál gróf mi** niőzterelnök és Csáky István gróf külügy­miniszter látogatása alkalmából a biro­dalmi külügyminisztérium vendégül látja a magyar sajtó képviselőit a német főváros­ban. A magyar újságírók első csoportja pén­teken reggel 9 órakor a menetrendszerű gyorsvonattal érkezett Berlinbe. A pénteken reggel érkezett újságírók fogadására a pályaudvaron megjelent dr. Hesse kormánytanácsos, a propaganda mi­nisztérium részéről és Havibért Kamilló dr. a berlini m. kir. követség sajtóattaséja. A pénteken reggel Berlinbe érkezett magyar újságírók délben résztvettek a birodalmi gyűlés ülésén. Imádkozott a mikádó a japán hősi halottakért Tokió, április 28. A Yasukuni melletti templomban, mely az elesett hősök szelle­mének tiszteletére épült, ünnepi gyászis­tentiszteletet tartottak, amelyen a Mikádó hosszasan imádkozott a kínai hadjáratban elesett 10.389 japán katona lelkiüdvéért. Az uralkodót Csicsibu és Takamatsu csá­szári hercegek, Hiranuma báró miniszter- elnök és Itagaki tábornok hadügyminisz­ter kísérte. Egyidejü'eg gőzkürtök szólal­tak meg egész Japánban, imára szólítva a lakosságot, mely egy percnyi néma szü­nettel rótta le a kegyelet adóját. Másnap több mint egymillió zarándok látogatta meg a szentélyt. TELEFONSZÁM: 144-400 Teleki Pál és Csáky István pénteken délután elutazott Rómába ■■ Ünnepélyes és meleg búcsúztatás a budapesti pályaudvaron

Next

/
Oldalképek
Tartalom